Zola: Money (A pénz)

Elérkezett az idő, hogy elolvastam egy újabb Zola művet, a Money-t (azaz A pénz), ezzel már háromra növeltem a Rougon-Macquat sorozat olvasását (tudom még mindig gyenge, de ha hamar elolvasnám őket, akkor nem tartana ki sokáig J).

A Money-val, ahogy azt a címe is indikálja, az a baj, hogy új kiadásban már nem lehet megvenni, így én is angolul olvastam el. A könyv főszereplője ezúttal a Rougon család sarja, Saccard. A Rougon család példájával Zola az élet pozitív alakulását mutatja be. Saccard sikeres üzletember, úgy dönt alapít egy bankot (Universal Bank), és részvényeket árusítva, próbál meggazdagodni, és végülis mérhetetlen kapzsisága lesz a veszte is egyben. Zola, ezzel a kötettel, az akkori pénzügyi/banki példát hozta, hogyan működött mindez a második birodalomban. A könyv pozitívabb szereplője, Saccard élettársa, Madame Caroline, aki próbál jól cselekedni, kvázi a morális hátteret és viselkedést mutatja Saccard számító lényéhez képest. Még akkor is, amikor rájön, hogy Saccard megcsalja, amit érzelmileg elég rosszul visel, de meggyőzi magát, háttérben marad és nem hagyja el. Felsorakozik néhány mellékszereplő is, akik főleg befektetőként jönnek a képbe, és akiket Saccard meggyőz, hogy még tartsák a pénzüket bent, mert még növekedni fognak a részvények. Feltűnik Saccard fia, Max is, aki körülbelül megveti az apját, és elküldi, de figyelmezteti Madame Caroline-t, amikor segítségét kéri. Saccard másik fia Victor is előkerül a könyvben, akiről Saccard nem tudott (vagy nem akart tudni), aki szegénységben és elhanyagoltságban nevelkedett, és akit Madame Caroline vesz a gondjai alá, persze csak közvetetten. Ez elég rossz döntésnek mutatkozik, amikor a fiú erőszakot követ el a befogadóin, és megszökik.

Ez a könyv is tetszett, de talán most már elfogult vagyok Zolával, mert az élete ismerete után és a Patkányfogó elolvasása óta ő lett a kedvencem. De a könyvről azt hiszem valóban elmondható, hogy eléggé modern, és még ma is aktuális a téma, amit boncolgat, miszerint mi mindent tesz meg az ember a pénzért, és mi mindet tesz a pénz az emberrel. De ugyanígy a témák, amit a többi könyvében felvázol sem térnek el túlzottan a jelen ember viselkedésétől, mit sem változnak az emberek és az emberi természet 100+ év távlatában.

Még a kiadásról megjegyezném, hogy az Oxford Classic kiadását olvastam, ami a könyv elején jó 30 oldalon keresztül magyarázatot, értelmezést ad a könyvhöz és extra információkat is.

Idézetek:

• Like a lover driven from the boudoir of a mistress whom he desires all the more, even while telling himself he detests her, he kept coming back irresistibly…
• …he well knew that desperate men make the bravest and most daring troops, having nothing to lose and everything to gain.
• Isn’t it extraordinary, to be unable to be sad for long!
• …some said he wasn’t entirely trustworthy; but then, who was, in business and in love?
• …you can’t go stirring up the world without stepping on a few toes along the way.
• Women, decidedly, were not to be trusted, they went into deals with the most amazing bad faith.
• …and life would always bring healing for the wounds that it caused.

És ezek az idézetek a pénzről (túl sok lett, ezért külön megjegyzem):

• Ah! Money! Money the corrupter, the poisoner, shriveling souls, driving out all goodness, affection and love for others. Money alone was the great culprit, the promoter of all human cruelty and filth.
• How is it possible that the passion for winning can change decent people to such an extent!
• He was no more than money-maker, one who threw things and beings alike into the melting-pot to turn them into money.
• Ah! Money! Horrible money that soils and devours everything!
• Didn’t this answer the question of whether education, health, and intelligence are not all, in fact, down to money?
• …money was always the manure in which the humanity of tomorrow was growing; money, poisonous and destructive, became the ferment of all social growth, the compost necessary for the great works that made life easier.