Robin Cook: Mutáció

Nem is tudom hol kezdjem ezt a beszámolót. Robin Cookra, úgy tekintek, mint Stephen Kingre, és Kertész Erzsébetre.  Jó, most megkérdezhetitek, mi köze a 3 névnek egymáshoz? Hát semmi, azon kívül, hogy írók :). Ők voltak az elsők, akikre miután rátaláltam, visszajártam a könyvtárba egy újabb kötetért olvasni. Ez még gimis éveim alatt volt. Már sokszor írtam szerintem, hogy akkoriban kiolvastam majdnem mindet amit a könyvtár kínált tőlük.

Robin Cooknak, az Agy volt az első könyve amit elolvastam, és aki olvasott Cook-ot, az tudhatja, hogy nem mély szépirodalomról van szó az ő esetében sem. Ami fogós lehet benne az az orvosi szavak, és biológiai átlátás. Én kifejezetten szeretem ezeket, sosem volt gondom ezekkel, sőt örültem nekik. És mivel ő maga is orvos, jó helyről származnak az információk. De azt hiszem ennyi elég is a történetünkről Robin Cookkal, és inkább rátérek a könyvre, amit legutóbb olvastam tőle.

Az utolsó könyvet még 1 éve decemberben vettem a Libriben, el is csodálkoztam, amikor csak 490Ft-ot kértek érte… Most pont azért vettem le a polcról, mert valami könnyűt akartam olvasni, valamit, amin nem kell sokat gondolkodni, és nagyon figyelni. Ez mi sem bizonyítja jobban, hogy kb. a vonaton olvastam el az egészet. A könyv egy kutatóorvosról szól, aki amikor béranyával hordatják ki a gyereküket, úgy dönt megspékeli kicsit az anyagot, hogy nagyon okos gyerekük szülessen. Ezt jól is számolta, arra azonban nem gondolt, hogy a gyerek ugyanakkor érzéketlen, gonosz lesz. A teljes történetet nem akarom ellőni, hogy miket csinált és mi lett a vége. Elrontanám vele a sztorit azoknak akik el akarják olvasni.

Nekem teljesen megfelelt akkorra olvasáshoz, sőt, most hogy visszagondolok, lehet megint kéne egyet olvasnom, hogy kicsit jobban ki tudjak kapcsolni. Még van vagy 2 Cook a polcon amit nem olvastam.