Nemrég olvastam el Albert Camus A pestis című, nem éppen egyszerű vagy könnyed olvasmányát.
A könyvet nagy részben metrón olvastam, munkába menet-és jövet, ezzel is lehetne magyarázni a tényt, hogy a könyv elég zavaros összképet alkotott a fejemben. Arról nem is beszélve, hogy amikor elkezdett a pestisről és a megnyilvánulásairól írni, azt hittem leteszem, és nem folytatom.
A történetet – mint ahogy az a könyv végén kiderül – a főszereplő orvos meséli el. A történet körülbelül egy éven keresztül tart, mert megemlítik benne a nyári forróságot, ahogy a karácsonyt is. Nem tudom pontosan, hogy a könyvben említik-e, de én cselekvést valamilyen Észak-Afrikai városba tenném, de lehet hogy ez teljesen hülyeség, és csak valami halvány emlékem a Camusről tanultakról rémlik vissza. De nem baj. Mondjuk azt, hogy a történet Marokkóban játszódik J.
Elég nehéz elmesélnem a tartalmát, mivel minthogy már említettem nehéz volt, másrész még az a sok szereplő is összemosódott a fejemben. Tudom, hogy volt az orvos, annak a felesége és az anyja, meg az az újságíró, aki ott ragadt a városban, amikor azt lezárták a pestis miatt, meg még valaki, valami vezető a városházáról, valami írnok, vagy más adminisztratív munkás.
Utána néztem a helyes városnak, ahol a mű játszódott, az Oran, Algéria volt. Igen, most már emlékszem. Algéria.
Tartalmat nem írok, tőlem most azt nem tudtok meg, aki akarja, az elolvashatja máshol, van róla írva bőven az interneten. Azért a fontos idézeteket leírom, ahogy szoktam.
- „Ha kitör a háború, ezt mondják az emberek: „Nem tarthat sokáig, hiszen merő ostobaság.” Semmi kétség, hogy a háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jönne az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.”
- „Egy nyugtalan szív nagy vágyakozása arra irányul, hogy örökké birtokolja a szeretett lényt, vagy hogyha elérkezett az elszakadás ideje álmatlan álomba ringathassa, mely csak a viszontlátás napján ér véget.”
- „A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. Az emberek inkább jók, mint rosszak, s tulajdonképpen nem is ez itt a kérdés. Azonban nemigen ismerik – és ezt nevezzük erénynek vagy bűnnek – a legkétségbeejtőbb bűnt: a tudatlanságot, mely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön.”
- „Tegyük fel, hogy valakinek súlyos vagy gyógyíthatatlan betegsége van, komoly rákja vagy egy alapos tuberkolózisa. A pestist vagy a tífuszt sohasem kaphatja el az illető, mert az lehetetlen. Sőt, tovább mehetünk: látott-e már valaha rákbeteget autóbalesetben meghalni?”
- „…ha van valami, amit mindig kívánni és néha elnyerni lehet, az nem más, mint az emberi szeretet.”
