Anna Karenina drámai mű, 2 főszereplő szemszögéből meséli el az ő és a köréjük kapcsolódó emberek körülbelül másfél-két évét.
Az egyik szereplő a könyv címét viselő hölgy Anna Karenina, a másik szereplő pedig Levin. A könyvben mindenki valamilyen formában, kapcsolatban áll, rokoni vagy más szálak által. A könyv elején Anna meglátogatja testvérrét és sógornőjét, akiknek házassági gondjaik akadtak. Utazása során összeismerkedik Vronszkij gróffal, aki eleinte Anna sógornőjének a húgának – Kittynek udvarolt. Kittynek, Vronszkijon kívül Levin is csapja a szelet, de a szülei nyomására, mégis Vronszkijt választja. Döntése rosszul sül el, mivel Vronszkij időközben beleszeret Annába, és Kitty magára marad, amibe belebetegszik, Levin pedig szégyenében visszamegy vidékre.
Anna és Vronszkij viszonya tovább bonyolódik olyannyira, hogy gyerekük is születik. Több fejezeten keresztül azon szenvednek, hogyan válhatna el Anna a férjétől, miközben nagyobb fiát sem szeretné elhagyni. Az ő történetük röviden úgy végződik, hogy Anna folyamatos féltékenykedése és szinte elmezavarai annyira kikészítik, hogy egyetlen esélyt abban lát, ha vonat alá veti magát.
Levin és Kitty kapcsolata újra rendbe jön, kibékülnek, és összeházasodnak. Levin birtokán élnek, születik egy fiúk és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Néhány idézet a könyvből, amiket kijegyeztem:
- A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
- …de mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.
- Vannak emberek, akik, ha bármiben is szerencsés vetélytársakra akadnak, a benne levő jótól készek tüstént elfordulni, s csak a rosszat látják benne. Vannak aztán, akik, ellenkezőleg, épp azt a tulajdonságot akarják a boldog vetélytársban látni, amellyel legyőzte őket, s fájdalomtól elszoruló szívvel csak a jót keresik benne.
- A boldogság épp az, hogy az ember a szerelmese vágyaival, gondolataival szeret, kíván, gondolkozik, azaz semmi szabadság – ez éppen, ami boldoggá tesz.
- S miért ne lehetne bárkinek olyan érdeme Isten előtt, hogy élve vigyék föl az égbe?
- Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember ne tudna hozzászokni, különösen ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.
- …harc a létért és gyűlölet, ez az, ami az embereket összefűzi.
- …azért kapott észt az ember, hogy megszabaduljon attól, ami nyugtalanitja.
