Friday, May 25, 2012

Heller: A 22-es csapdája

     Amikor az ember elkezdi olvasni a 22-es csapdáját, még semmit sem sejt. Azt gondolja, hogy egy újabb könyv a sok klasszikus közül, amit el kell már olvasnia. Tovább olvasva, megváltoztatja a nézetét.
    Igaz, hogy nem a könyv legelején – akkor még csak halvány sejtésünk lehet – de előbb-utóbb rájövünk, valami nem stimmel. Megismerkedünk a háború kicsi „hőseivel” akik mindent megtennének, hogy hazamehessenek, és ne kelljen többé életüket kockáztatni bevetéseken. A könyv főhőse Yossarian, akin és a barátain keresztül megismerhetjük a katonai bázis lakóit és személységeit. Megismerhetjük kalandjaikat, a gyakori kórházi látogatásaik – hogy addig is ki maradjanak a csatamezőkről, – nő ügyeiket és még néhány szerencsésnek akár az élete történetét is. 
      Ahogy egyre jobban belemerülünk a történetbe, kezdjük magunktól kérdezni, hogy most én vagyok a hülye és nem értem vagy mindenki más. Valószínűleg ez volt az író szándéka. A könyv végére talán világossá válik, hogy igen ez egy olyan háború, aminek talán az összes szereplője bolond, és csak mi figyeljük éberséggel, kívülről az eseményeket. Ennek az ún. bolond kórnak a leghíresebb része talán maga a könyv címét is viselő 22-es csapdája. Ugye a katonák minél hamarabb el akarják hagyni a harcmezőt, nem akarnak többet bevetésre repülni. Sajnos ez nem igen sikerül nekik, mert minden egyes alkalommal, amikor elérnék a megfelelő bevetésszámot hogy leszereljék őket, újra felemelik a bevetések számát. Persze hogy mindenki azon kezd gondolkozni, hogyan tudna innen mihamarabb szabadulni. Persze hogy megpróbálkoznak az őröltnek nyilvánítással is. Ekkor jön a 22-es csapdája. Kimondta, hogy mindenki aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Persze a könyvben újra és újra visszatér a 22-es csapdája az abszurditásaival, ami egyszerűen minden megmagyarázhatatlan őrültségre a válasz. Azt is kimondja, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni.
     Talán a „normális” szemlélőt meg is ijesztenek egyes dolgok, amelyek már az abszurdizmus határán vannak. Az egyik ilyen jelenet Daneeka doki halála. Mindenki az hiszi, a doki azon a gépen tartózkodott amelyik lezuhant, természetesen azután is amikor a doki mellettük állva mondja, hogy de nem ő itt van, nem volt a gépen és él és virul. Inkább mindenki hisz annak, hogy ő fent volt és meghalt, mint a saját szemének, csak mert a jegyzékben ott volt, hogy ő is felszállt a gépre („Így van, doktor úr. Nyilván eddig is egész idő alatt halott volt, csak épp nem jöttünk rá.”). Persze ezt magának a „halott” dokinak magyarázzák el. Ahogyan arra is megkérik, hogy ne mondogassa folyton hogy ő él, mert elhamvasztják. Valóban. A külső szemlélő megsajnálja a dokit, aki él és nem tudja bebizonyítani.
     A másik ilyen rész a lelkész kihallgatása. Elhurcolják szegény lelkészt, hogy valljon be valamit, amit sosem követett el. Megkérik hogy írja le a nevét, hogy bebizonyítsák hogy a bizonyos levelet ő írta. Erre mikor leírja a nevét, kérdőre vonják hogy de hát az nem is az ő kézírása – mert ugye az az ő kézírása ami a leveleken van – és aki a saját kézírásában is hazudik az mindenben hazudik. Meg ugye ott voltak a lukulluszparadicsomok is. Pedig szegény lelkész mindig csak jót akart, csak nem volt valami erős jellem.
A másik abszurdum, ami talán az egyik kedvencemmé vált a könyvben, Aarfy megölt egy lány, kidobta az ablakon, kijárási tilalom idején. Amikor Yossarian kérdőre vonja, hogy miért kellett ezt tenni, érdekesen válaszol:
- De hát kidobtad az ablakon. Ott fekszik holtan az utcán.
- Majd megüti a bokáját – válaszolta Aarfy. – Kijárási tilalom van.    
Azért persze a sok bolondságon kívül ebben a műben is vannak elgondolkodtató gondolatok. Íme néhány.
  • Lehet, hogy egy hosszú életet tényleg sok kellemetlen körülménnyel kell megtölteni, ha azt akarjuk, hogy hosszúnak látsszon.
  • A győzelem a nagyság olyan esztelen tévhitét plántálta belénk, hogy segítettünk elkezdeni egy olyan háborút, aminek megnyerésére fikarcnyi esélyünk se volt.
  • Yossarian most már tudni vélte, mit érezhetett Krisztus, amikor bejárta a földet: mint az elmegyógyász a dilisekkel telizsúfolt kórteremben, mint a meglopott áldozat a tolvajokkal telezsúfolt börtönben! Milyen üdítő látvány lehetett neki egy leprás!
  • Az ember anyag. … Dobd ki az ablakon, le fog zuhanni. Gyújts meg, el fog égni. Temesd el és el fog rothadni, mint minden hulladék. Szellemétől megfosztva az ember hulladék. …