Kiskert

Fúú, hát májusban nem vettem könyvet. Pont. A május eléggé gyorsan elment, sok mindent beterveztem, talán ezért volt kevesebb időm írni is. Olvasással haladtam, de írni alig. Még ott van 2 befejezett könyv, amiknek a véleményezéséhez még hozzá sem láttam, és lassan elolvasom a harmadikat-negyediket.

Könyvet igaz nem vettem, de 2 DVD-t igen, amik azért könyvekhez kapcsolódnak. Mindkettőt régen szerettem volna megvenni, A lopott szavakat azóta, hogy először láttam. Egyik kedvenc filmem lett, és Sylviát, amióta olvastam Az üvegburát, és kicsit utána néztem Sylvia Plath életrajzáénak (a dvd az írónő életét filmesíti meg). Így most ezeket fogom majd nézni a közeljövőben. Tartalmat majd lehet máskor. 

Az indiai hivatalnok

Áprilisban sikerült befejeznem Az indiai hivatalnok című könyvet . Elsőre úgy gondoltam, a könyv teljes egészében igaz történet, életrajz, olvasás közben azonban azt hittem, hogy ez egy fiktív sztori lesz (túl sok meleg szereplő lett benne a 20.század Angliájában). Aztán a könyv végi magyarázatból kiderült, hogy az információk releváns része igaz, és csak néhány dolog alapszik feltételezéseken, ezért nem lehetett a könyvet teljes mértékben igaz történetnek nevezni. A könyv végén jó pár oldalon írja a forrásait, és hogy mely információkat, miből vette.

Tehát maga a történet főhőse Rámánudzsan, aki Indiából átköltözik a hideg, esős Angliába, hogy a matematikai bizonyításain dolgozzon, amikről kiderül, hogy nagyon jelentősek. A könyv fő- matematikai témája a Riemann-sejtés, amely a prímszámokkal foglalkozik, és ami még mindig nincs bizonyítva (egyébként, akit ez érdekel, ajánlom, hogy nézzen utána mert tényleg érdekesnek tűnik –de mondjuk én szeretem  a prímszámokat J ).  A cselekmények Oxfordban játszódnak, a Trinity College-ben.

Rámánudzsan és matematikus barátai története egész érdekes volt, amibe a könyv 2. felétől belekapcsolódnak a világháború eseményei, viszontagságai és hiányai. Rámanudzsan titokzatos és hosszadalmas betegsége után a munkássága és az életkedve megtorpan, szanatóriumról szanatóriumra jár, ahol az állandó ételkérdéssel küzd. Végül sokévi angliai tartózkodása után hazajut, ahol nemsokára meghal. Halálának oka tisztázatlan maradt, tuberkulózist írnak hivatalosan, de ezt még Angliában sem tudták bizonyítani. Kapunk valamennyi részletet Rámanudzsan helyváltozási és magánéleti problémáiról és nehézségeiről egyaránt. A kaszt amiből származott elég erős vegetáriánus, sokáig problémát okoz neki az angol ételek fogyasztása.  Valami nagyon fiatal felesége van, aki nem is ír neki, és mint kiderül akit az anyja nem is kedvel.

Összességében tetszett a könyv, érdekes volt, de mondjuk én szeretem az ilyen típusú könyveket. Meg a prímszámokat J.

Néhány idézet:

• Furcsa érzés ez a magány, amelynek, amennyire meg tudja állapítani, nincs tárgya, amelyben nem dereng fel egy arc délibábja, nem idéződik fel hang.
• Van egy elméletem, hogy mindenkinek megvan a helye a világon, ahová tartozik, csak nagyon kevesen találjuk meg, mert Isten szeszélyes. Nem, nem is szeszélyes. Kaján. Vaktában szór szét minket a Földön, nem tesz minket a helyünkre. Így lehet, hogy valaki Battersea-ben nő fel, és soha nem tudja meg, hogy az igazi helye, az egyetlen hely, ahová tartozik, egy falu Oroszországban vagy egy sziget Amerika partjainál. Azt hiszem, ezért van az, hogy olyan sok ember boldogtalan.
• A félelem, akárcsak a fájdalom, nem marad meg az emlékezetben… Különféle alkalmakkor átélt félelmet és fájdalmat, nem emlékszik, hogy érzett félelmet és fájdalmat. Az olyan kifejezések, mint „elakadó lélegzet” és „összeszorult gyomor” önmagukban nem idéznek elő légzéskimaradást és gyomorgörcsöt, talán mert az, hogy az ember vissza tud rá emlékezni, azt jelenti, hogy bármi váltotta is ki a félelmet vagy a fájdalmat, már túljutott rajta. Túlélte.

A német könyvégetés

Emlékezzünk erre a kevésbé híres napra. 1933 május 10.-én, német diákok (a jobb körökből valók), összegyűltek Berlinben és más német városokban, azzal a céllal, hogy olyan könyveket égessenek, amik „nem német” tudattal, eszmével rendelkeznek. Freud, Einstein, Thomas Mann, Jack London, H.G. Wells és mások könyvei jutottak erre a sorsra.

100 évvel a történtek előtt a német-zsidó költő, Heinrich Heine vallotta: „Where books are burned, human beings are destined to be burned too.” (ahol könyveket égetnek, ott embereket is fognak). És sokat tévedett?

Könyv Kafkáról

Az élet gyönyörűsége (bármilyen löttyösen hangzik is a címe) Kafka életének egy szeletét öleli fel, mégpedig Dora Diamant-al való ismeretségüket, és szerelmüket. Az igazat megvallva, már pár hete befejeztem a könyvet, valahogy mégsem éreztem hozzáfogni a beszámolónak. Mert nem az volt, amire számítottam. Nem volt nehéz olvasni, de sajnos túl érdekes sem volt. Elég szenvedős, minden szempontból. Kafka életének azt a részét öleli fel, amelyik már elég beteges, sőt a könyv felétől szinte fél lábbal a sírban van. Az írói sorsát nagyon fel sem öleli ez a történet, nagyon keveset említik meg, inkább azt írják sokszor, hogy nem ír semmit. Valahogy az nem derül ki, miket írt ezekben az időkben. Egy könyvet említenek, aminek a kiadását nagyon várja, de talán csak ennyi. Mint írtam, körülbelül a könyv második felétől, csak szanatóriumból szanatóriumba járkál, és sehol nem tudnak már rajta segíteni. Kiderül a szegényes viszonya a családjával, hogy mennyire nem akart visszatérni Prágába. A családja elég kritikusan van beállítva, nem szívesen látja őket vendégségben sem. Dora zsidó, ő sem nagyon tartja a kapcsolatot a családjával. Néhány barát van megemlítve és kb ennyi. A könyv utolsó felére már tényleg csak azt várja az ember, hogy mikor hal meg Kafka. Úgyhogy mit ne mondjak, ez nem egy érdekes része volt az életének. Másra számítottam. Szeretem az életrajzi olvasmányokat, de hát ez még annak is szörnyű volt. Ezeknek az életében nem történt semmi. Erről nem kellett volna könyvet írni, szerintem.

Hát nagyon röviden ennyit írnék erről a könyvről, mert mást nincs mit. Csalódás volt. Könnyen olvasódott, hamar el lehet olvasni, de nagyon pesszimista és sötét. Semmi jó nem történt a szereplőkkel a könyvben (de hát mondjuk életrajzba nehéz jót beírni, csak hogy jobban hasson.) Egy öngyilkosságot fontolgató egyén szerintem ne olvassa J. Íróilag sem remekelt, ezt az egy idézetet azért megjegyeztem:

"…a józan ész dacára, mint ahogy szinte minden álom a józan ésszel dacol."