Miért ne?

Vége ennek az évnek végre, és mondhatom, hogy főként a könyvek segítségével vészeltem túl ezt a szörnyű évet. De persze ez a blog nem arról szól, hogy velem mi van, úgyhogy ez nem téma. Ahogy nézem a könyvlistámat tavalyról, próbálok rájönni, milyen könyveket is nevezzek meg az új évre, amelyeket megpróbálok elolvasni.

Ezen az éven összesen 15 könyvet olvastam el teljesen, 2 van folyamatban (amiből ugye, a Márai – Az igazi; Judit és az utóhangból, már Az igazit elolvastam). A 15-ből, általában mind magyarul volt, 4 volt angol és 1 szlovák nyelvű könyv.

Jó lenne olyan könyveket is felvenni a listámra, amiket már olvastam, csak akkoriban nem írtam még róluk blogot, hogy meglegyen azokról is a véleményem. Persze az összes könyvet, amit életemben elolvastam, nem fogom újraolvasni, de azért van néhány a polcomon, amit biztosan. Kezdeném például Paul Auster – Oracle Night cmű könyvével, amit a Stephen King 11/22/63 könyvében gondolt párhuzam miatt szeretném elemezni. Még King-től ezt a könyvet nem olvastam el, de tartalmából ítélve, engem nagyon emlékeztetet arra a részre Auster könyvéből, amire már akkor felfigyeltem (2007-ben olvastam), mert tetszett a történet. Ami körülbelül egy könyv egy könyvön belül… de részletekbe most inkább nem akarok belemenni. Tehát ezzel 2 könyv biztos helye meg is van a listámon, habár a Kingest, már erről az évről fogom húzni.

Ahogy még nézegetem az itthoni polcomat, talán egy magyar könyv is helyet kaphatna a listámon. Sőt! Már pár hete elővettem anyukám régi maszatos könyvét Thury Zsuzsa – Angéla címűt. Akkor az akár fel is kerülhet. Magyar könyveket nem nagyon vásárolok, de az éven megvettem a Légy jó mindhaláligot, és a Kincskereső Kisködmön is megvan. Amivel pedig még szintén már egy ideje szemezek, az az Édes Anna. Ezt akkor még meg is kéne vennem. Hűha, na akkor örülök, ha ezek közül, legalább egyet sikerül elolvasnom.

Nézegetem a beszerzett könyvem listáját, de a legtöbb felett csak elsiklok, mert valahogy annyira nem érdekelnek. Egy Fitzgeraldod azért elolvasok, szerintem a Szépek és átkozottak-at, ami az első Fitzgerald könyvem lesz magyarul. Pedig pont a Szépek és átkozottakat akartam megvenni angolul, mert anno olcsóbban jött volna ki, amíg az Alexandra nem gondolt egyet és le nem árazta.

Fúú, meghát amióta megnéztem A bura alatt sorozatot, és olvasgattam, hogy a könyv mégjobb, azt is be szeretném szerezni, és elolvasni. Hiszen sokak a Végítélethez hasonlították, ami számomra a King könyvek egyik kedvence.

1. Stephen King: 11/22/63

2. Paul Auster: Oracle night

3. Thury Zsuzsa: Angéla

4. F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

5. David Leavitt: Az indiai hivatalnok

6. Steinbeck: Egerek és emberek

Amit még mindenképp elhatároztam, az az, hogy 2014-ben kevesebb könyvet veszek. Mondjuk az éven is a könyveim 80%-a mind akciós volt (általában 1000Ft alatt). Persze vettem pár egész árasat is meg párat kevesebb leárazásban. A klasszikusaimból már nem sok hiányzik, azokra azért nehezebb akciókat kifogni (akkor már inkább angolul olcsóbbak), de hát azért a 3 könyv/hónap átlag ne legyen rendszer :)

A könyvek közül, amit az éven olvastam, talán az Egy csodálatos elme, az East of Eden és az 1984 tetszett a legjobban. Mindhárom érdekes, nem túl könnyű olvasmány volt, sok elgondolkodtató információval.

Nemcsak üdvösséget hozott – Karácsony utáni könyvek

Természetesen a Jézuska üdvösségen kívül könyveket is hozott. Listát adtam a könyvekről, amiket szerettem volna kapni, de csak hármat írtam fel rá (persze az igazin sokkal több van). Ebből kettőt kaptam meg, de csak mert a harmadik nem volt épp a boltban, ahol vásároltak. Nem is nagyon lehet mi mást erről írni, mint a címeket. 

     

Az egyik könyv Az élet gyönyörűsége (habár ezzel a címmel biztos sosem veszem meg, ha nem lett volna alatta az is hogy Kafka utolsó szereleme), a másik pedig egy újdonság, amit csak nem sokkal a lista küldése előtt fedeztem fel, de rögtön a lista elejére ugrott. Ez pedig egy dokumentum regény-féle, Észak-Koreáról – Nincs mit irigyelnünk a világtól. Ezt már el is kezdtem, nem tudtam kivárni, hogy ne olvassak bele. 

Karácsony előtti könyvek

Mivel karácsonykor úgyis kapok könyveket, ezért úgy gondoltam írok egy posztot még azokról a könyvekről, amiket én vettem ebben a hónapban. Nem volt nagy vásárlás, mert totál olcsó könyveket vettem. Meg is lepődtem, hogy tényleg annyi-e az ára, ami rá volt írva. Robin Cook könyveket vettem, és a Dorian Grey arcképét angolul. Azt már régen el akartam olvasni, úgyhogy mivel most megtaláltam, megvettem. Angolul ezek a klasszikusok, egész olcsók.

Úgyhogy a karácsonyra kapott könyvekről majd később írok. Egyenlőre ennyi :)

Dosztojevszkij - Az örök férj

A legutóbbi „villamosos” könyvem befejezése után nézegettem a polcot, melyik legyen a következő, amit olvasok, csak valami rövidet akartam. Így esett a választásom Dosztojevszkij Örök férj című könyvecskéjére. 

A könyv egy megcsalt férj, és a megcsalóról szól több év eltelte utáni újratalálkozással, miután az adott nő meghalt. A könyv nagyrészében a férj, azt a hatást kelti, hogy mint régi baráthoz ment a megcsalóhoz, ám, mint az ahogy később kiderül, tudta végig a történetet egy levélből, amit a felesége halála után talált meg. Magával hozza a lányát, akiről rögtön nyilvánvalóvá válik Velcsanyinov (megcsaló) számára. A lányka azonban megbetegszik és meghal. A férj körülbelül az egész könyvben kissé zavartan viselkedik, nem tudni mit is akar. Velcsanyinov szerint – aki végig gyanította, hogy tud a dolgairól – szándékosan büntetni és megbosszulni akarja a régben történteket. 

Amikor utána olvastam a könyvnek, kiderült, hogy állítólag Dosztojevszkij ezzel a művel a saját félresikerült házasságára utal. Önmagára haragszik, és ezzel a történettel mutatja be, jellemzi az „örök férjet”. Az pedig nem más, mint olyan férfi, aki arra teremtetik, hogy megnősüljön és onnan a felesége árnyékában éljen.

Mielőtt még kiírnám az idézeteket (ez most olyan sokban nem bővelkedett – de hát rövidke is volt), megjegyeznék egy részt, ahol a férj emlékezteti Velcsanyinovot egy régebbi mondására, amire ő még mindig emlékezett. És nemcsak ő emlékezett erre, hanem bizony én is. Mégpedig a Bűn és bűnhődésben volt majdnem valami hasonló. Íme az idézet: „A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.”

• …a gondolatok és érzések megváltozása, sőt meghasonlása éjszakánként, álmatlanság idején, és általában éjszaka olyan tény, amely jellemző „az erősen gondolkozó és erősen érző emberekre”; hogy néha egész élet során kialakult meggyőződés hirtelen megváltozik az álmatlanság és az éjszaka hatására; néha minden ok nélkül végzetes lépésre szánja magát az ember;
• Minél nagyobb a baj, annál közelebb van az Isten.

"Négy láb jó láb, két láb rossz."

Milyen rövid is volt az Állatfarm. Olyan hamar elolvastam, mondjuk olvastatta is magát, meghát sokat utaztam is azon a héten. Az éven a második Orwell könyvet olvastam, nem olyan régen még az 1984-et fejeztem be.

Már a közepe táján annyira felcseszte az agyamat a könyv. Jobbanmondva a disznók viselkedése. Annyira idegesítő volt, hogy a többi állat ennyire „birka” volt, képletesen szólva. Megengedtek a disznóknak mindenféle igazságtalanságot, és elhittek nekik mindenféle meséket. A könyv lényege ugyanis az, hogy az állatok átveszik az uralmat a major felett, elüldözik a gazdát és a feleségét, és a disznók állnak a major élére, azzal az ígérettel, hogy minden sokkal jobb lesz mint annakelőtte, több élelem és kevesebb munka jut az állatoknak. A disznók válnak a major főnökeivé, ők hozzák meg a döntéseket és a szabályokat amihez minden állatnak tartania kell magát. Fel is írják a falra a 7 parancsolatot, és a tanulékonyabb állatok el is olvassák a többieknek. Persze ezeknek a parancsolatoknak később értelme vész, megváltoznak, vagy teljesen eltörölődnek, amint rájönnek a disznók, milyen kényelmes is diktátorként, semmirekellőként élni.

A legjobban Bandi lovat sajnáltam, aki nagyon sokat dolgozott, persze ő neki sem lehetett túl sok sütnivalója, aki így követi a disznók igazságtalan utasításait. És még szabadidejében is dolgozik, csak hogy bevágódjon. Ha ember lenne biztos utálnám :D Na de szóval, ahogy megöregedett, és legyengült majd a baleset után már nem volt a régi önmaga, orvos helyett a vágóhídnak adták át a lovat. Persze a többi állat azt is bevette a disznóknak, hogy csak azért olvasták a kocsin a vágóhíd feliratot, mert az orvos nem írta még át.

Végig arra tanították az állatokat, hogy az, aki két lábon jár: ellenség. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak: barát. Vagy a birkák állandó mondata: „négy láb jó láb, két láb rossz”. Persze, aztán a végén, amikor a disznók elkezdenek az örök ellenséggel az emberekkel barátkozni, ők is úgy látják jónak, ha már nem 4 hanem 2 lábon járnak. Szóval szó ami szó, azt hiszem a könyv alaptartalmát mindenki ismeri, miszerint minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb. Maga a könyv tetszett, könnyű is volt olvasni, meg persze túl hosszú sem volt. A könyv óriási szimbolizmus, amit nem is akarok elemezni, mert azt mindenki elolvashatja hozzá, és ajánlom is. Ami érdekes, hogy a főszereplő disznót, Napoleont (aki ugye Sztalint testesíti meg), a könyv francia kiadásában Cesarnak nevezik.