Kezdődött a Forma-1, vége a rövid napoknak - Március

Amiután februárban kimaradt a könyvvásárlás – persze nem tudatosan, csak nem találtam semmit, amit épp megvettem volna – márciusban vettem ezt-azt. Az Alexandrában latin napok voltak, és megvettem diákkönyvtáros kiadásban Cervantes Don Quijote-ját, és Salvador Dalí titkos életét.  A harmadik könyv, amit velük vettem, pedig egy kezdők szakácskönyve volt, csak mert tényleg szükségem van rá. Amikor egy barátnőmnél átlapoztam nagyon megtetszett, mert 5-6 lépesben (óriási képekkel minden lépésről) ír le érdekes és egyszerű ételek elkészítését. Még túl sok időm nem volt, hogy készítsek is belőle valamit, meghát a konyhám is még hiányos, de örülök hogy megvettem.

Aztán azt is gondoltam, ezzel a márciusi könyvvásárlásgatásom véget is ér, de hát az Alexandra megint valami pár napig tartó akcióval jött elő a hónap végén, így még 3 könyvvel lettem gazdagabb. Végre megvettem a Lolitát, és 2 diákkönyvtáras verziós könyvet, Camus-től a Bukás és Közönyt, Zolától pedig a Patkányfogót (amit nem is hiszek, hogy kapható más kiadásban).

Amit még megjegyeznék, eléggé látható, hogy február-március hónapban elég keveset írogattam (mondjuk most repulokutyára többet), ez sajnos annak köszönhető, hogy nagyon sokat dolgoztam és szinte sosem volt időm. Ha meg volt, akkor inkább aludtam :D Remélem következő hónaptól már jobb lesz, és van pár dolog máris, amiről írni szeretnék, van pár amivel még tartozok (még mindig) és van pár, amit már megírtam, de várom a megfelelő időt a posztolására.

Úgyhogy mivel már nem tervezem, hogy márciusban több könyvet vásárolok, ezért is mertem 2 nappal a hónap vége előtt ezt kirakni.

Dorian Gray arcképe - avagy, amikor boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de amikor jók vagyunk, nem mindig vagyunk boldogok.

Dorian Gray arcképét már régen el akartam olvasni. Amikor tavaly év vége felé, megláttam egy olcsóbb angol kiadását nem is gondolkoztam sokat, csak megvettem. Aztán amikor éppen nem volt mit olvasnom a villamoson, ezt vettem le a polcról, be a táskámba, mivel vékonyka volt, nem kellett nagyot cipelnem.

A könyv nem volt egy könnyed olvasmány, de mondjuk nem is számítottam rá (emlékeimben még élt amikor megnéztem néhány éve az új kiadását a filmnek). A könyv főszereplője Dorian Gray, aki híres a fiatal üdeségéről és szépségéről. Barátai bókolnak neki, egyik barátja pedig képet fest róla. A könyv középpontjába ezek után a festmény kerül.

Melyik ember szeretné, ha legféltettebb titkai, lelkiismerete tisztasága napvilágra kerülne? Nos, Dorian Gray sem szerette volna. Ám ez a festmény úgy szolgált neki, mint egy ablak a lelkiismeretébe, tükör, hogy láthassa, hogy néz ki belülről. Minden rossz, amit elkövetett egy foltot hagyott rajta. A képen lévő ember megöregedett és megcsúnyult, minden egyes elkövetett tettével. És Doriannak volt néhány. Nem meglepő, hogy a képet elzárta egy szobába, letakarta, és nem engedte, hogy bárki is meglássa. Míg a kép az évek során csúnyult, ő továbbra is megőrizte fiatalságát.

Jó kis könyv volt, szerintem nagyon sok mondanivalóval, és néhány embernek ezt különösen ajánlanám, hogy olvassa el. Mondjuk én is el szeretném olvasni újra magyarul is, mert angolul nem volt egy könnyed vasárnap délutáni olvasmány.

Lássuk az idézeteket, amelyek szintén magukért beszélnek, és szerintem mélyen jellemzik a könyvet, mert a legnagyobb mondanivalói. Sajnos sokkal többet szerettem volna leírni, de így is szelektálnom kellett.

• “Conscience and cowardice are really the same things. Conscience is the trade-name of the firm. That is all.”
• “The value of an idea has nothing whatsoever to do with the sincerity of the man who expresses it. Indeed, the probabilities are that the more insincere the man is, the more purely intellectual will the idea be, as in that case it will not be coloured by either his wants, his desires, or his prejudices.”
• “Those who are faithful know only the trivial side of love: it is the faithless who know love’s tragedies.”
• “But the bravest man amongst us is afraid of himself. The mutilation of the savage has its tragic survival in the self-denial that mars our lives. We are punished for our refusals. Every impulse that we strive to strangle broods in the mind, and poisons us. The body sins once, and has done with its sin, for action is a mode of purification. Nothing remains then but the recollection of a pleasure, or the luxury of a regret. The only way to get rid of a temptation is to yield to it. Resist it, and your soul grows sick with longing for the things it has forbidden to itself, with desire for what is monstrous laws have made monstrous and unlawful. It has been said that the great events of the world take place in the brain. It is in the brain and the brain only, that the great sins of the world take place also. “
• “Nothing can cure the soul but the senses, just as nothing can cure the senses but the soul.”
• “You know more than you think you know, just as you know less than you want to know.”
• “Nowadays most people die of a sort of creeping common sense, and discover when it is too late that the only things one never regrets are one’s mistakes.”
• “Nowadays people know the price of everything, and the value of nothing.”
• “…Women represent the triumph of matter over mind, just as men represent the triumph of mind over morals.”
• “…There are many things that we would throw away if we were not afraid that others might pick them up.”
• “Experience was of no ethical value. It was merely the name men gave to their mistakes.”
• “But there was no motive in experience. … All that it really demonstrated was that our future would be the same as our past, and that the sin we had done once, and with loathing, we would do many times, and with joy.”
• “Our weakest motives were those of whose nature we were conscious. It often happened that when we thought we were experimenting on others we were really experimenting on ourselves.”
• “When we are happy we are always good, but when we are good we are not always happy.”
• “Nothing makes one so vain as being told that one is a sinner. Conscience makes egotists of us all.”
• “It is only shallow people who require years to get rid of an emotion. A man who is master of himself can end a sorrow as easily as he can invent a pleasure.”
• “They get up early, because they have so much to do, and go to bed early because they have so little to think about.”
• “I like men who have a future, and women who have a past.”
•  “…a burnt child loves the fire.”
• “It was the imagination that set remorse to dog the feet of sin. It was the imagination that made each crime bear its misshapen brood. In the common world of fact the wicked were not punished, nor the good rewarded. Success was given to the strong, failure thrust upon the weak.”
• “…anything becomes a pleasure if one does it too often. That is the most important secrets of life. One should never do anything that one cannot talk about after dinner.”

Beth Hoffman: Déli álmok

Fúú, mivel már hetekkel ezelőtt elolvastam a Déli álmok című könyvet, sőt, pénteken meg is írtam egy jegyzetfüzetbe a bejegyzést, csak bent felejtettem munkában, ezért most újra írásra szánom a fejem.

A könyvvel épp azokban az időkben találkoztam először, amikor valahogy olyan sok „déli-államos” tapasztalataim voltak (erről majd jön egy külön bejegyzés, már az is meg van írva kb. 1 éve, csak még nem került publikálásra). Egy leárazás alkalmával vettem meg végül a könyvet, nem sokára azután, hogy először hallottam róla. Talán a borítójával fogott meg, plusz azzal, hogy ez is „déli” környezetben játszódik.

Szóval miután a könyv a borítójával megfogott, és a tartalma sem tűnt túl unalmasnak, nem kellett sokat gondolkoznom afelől, hogy megvegyem-e, amikor adtak rá, kb. 40%-os kedvezményt. Hát így utólag talán azt mondanám, azért annyit nem ért. Nem az a könyv amit újra elolvasnék, vagy amit megtartanék. Valószínűleg továbbítom a család idősebb korosztályának… Olyan könyv volt, ami olvastatta magát, azzal nem is volt gond, nem kívánt magas odafigyelést és megértést. Ezzel egyidejűleg természetesen nem is késztetett a ceruzám gyakori használatára, mert nem repesett nagy gondolatokkal… Inkább még azt mondanám, hogy az írónő, kifejezetten tucat gondolatokat használt, amit próbált egyedileg eladni.

A könyv egy 10 valami év körüli kislányról szól, aki őrült édesanyja halála után Georgia-ba költözik, idősebb „nagynénihez”. Itt pedig próbálkozik beilleszkedni az idősebb korosztályba, ugyanis fiatalabbakkal fél barátkozni, így próbálja feldolgozni a történteket. Nyílván nem akarom a tartalmát írni, de erről a könyvről mást nem tudok írni.

Nem mondom, hogy néha nem tesz jót az ilyen olvasás, ami nem igényel nagy odafigyelést vagy elemzést. De a teljes hatást tekintve, nem adja ugyanazt. Talán az egyedüli dolog, amit élveztem benne az a déli „feeling” és kislány könyvek iránti szeretete volt (de sajnos ezt sem említik meg nagyon gyakran). Emlékszem a Könyvjelzőben volt egy részlet belőle, épp az, amikor nem enged az apja, csak egy doboz könyvet magával vinni délre. De kb. még ezek után 2x vagy 3x említik meg azokat. Hát így. Nézem, nézem, hogy van-e valami amit ki írhatnék, 3 dolgot érdemesnek tartottam az aláhúzásra, ezért azokat leírom:

• „De újabban olyannak találom a férfiakat, mint a magas sarkú cipőket. Szeretem, hogy csinosnak érzem magam, mikor együtt vagyunk, de az éjszaka végén már alig várom, hogy megszabaduljak tőlük.”
• „Ne bitorolj olyasmit, ami nem a tiéd.”
• „Ne vesztegesd azt a sok fényes holnapot, amit meg sem látsz, mert annyira csimpaszkodsz a tegnapba. Hagyd csak, hadd múljon el. Lélegezz nagyot, és engedd el.”