Könyv Kafkáról

Az élet gyönyörűsége (bármilyen löttyösen hangzik is a címe) Kafka életének egy szeletét öleli fel, mégpedig Dora Diamant-al való ismeretségüket, és szerelmüket. Az igazat megvallva, már pár hete befejeztem a könyvet, valahogy mégsem éreztem hozzáfogni a beszámolónak. Mert nem az volt, amire számítottam. Nem volt nehéz olvasni, de sajnos túl érdekes sem volt. Elég szenvedős, minden szempontból. Kafka életének azt a részét öleli fel, amelyik már elég beteges, sőt a könyv felétől szinte fél lábbal a sírban van. Az írói sorsát nagyon fel sem öleli ez a történet, nagyon keveset említik meg, inkább azt írják sokszor, hogy nem ír semmit. Valahogy az nem derül ki, miket írt ezekben az időkben. Egy könyvet említenek, aminek a kiadását nagyon várja, de talán csak ennyi. Mint írtam, körülbelül a könyv második felétől, csak szanatóriumból szanatóriumba járkál, és sehol nem tudnak már rajta segíteni. Kiderül a szegényes viszonya a családjával, hogy mennyire nem akart visszatérni Prágába. A családja elég kritikusan van beállítva, nem szívesen látja őket vendégségben sem. Dora zsidó, ő sem nagyon tartja a kapcsolatot a családjával. Néhány barát van megemlítve és kb ennyi. A könyv utolsó felére már tényleg csak azt várja az ember, hogy mikor hal meg Kafka. Úgyhogy mit ne mondjak, ez nem egy érdekes része volt az életének. Másra számítottam. Szeretem az életrajzi olvasmányokat, de hát ez még annak is szörnyű volt. Ezeknek az életében nem történt semmi. Erről nem kellett volna könyvet írni, szerintem.

Hát nagyon röviden ennyit írnék erről a könyvről, mert mást nincs mit. Csalódás volt. Könnyen olvasódott, hamar el lehet olvasni, de nagyon pesszimista és sötét. Semmi jó nem történt a szereplőkkel a könyvben (de hát mondjuk életrajzba nehéz jót beírni, csak hogy jobban hasson.) Egy öngyilkosságot fontolgató egyén szerintem ne olvassa J. Íróilag sem remekelt, ezt az egy idézetet azért megjegyeztem:

"…a józan ész dacára, mint ahogy szinte minden álom a józan ésszel dacol."