A könyv nem nevezhető egy könnyed délutáni olvasmánynak, szabad gondolkodást és nem kevés absztrakció késséget igényel az olvasótól. Figyelem és fegyelem szükséges a megértéséhez és talán a valós értelmezéshez. Nekem nem sikerült. Mármint elolvasni elolvastam, tudom miről szól, de nem tudtam volna megmagyrázni hogy mit szeretett volna kifejezni az író a leírásokkal és a szimbólumokkal. Mint később kiderült, nem kevés szimbólum található benne, és ebből adódóan másodértelmezést lehet létrehozni.
Talán a tartalommmal kezdeném először is, nagy átlagságban. Lena, a gyerekétváró fiatal lány Mississippibe indul, hogy megtalálja gyermeke apját. Jefferson városában egy malomban információkat Byron Bunch nevű embertől kap, aki első találkozásra szimpátiát érez a lány iránt. Az ő közbenjárásával talál lakhelyet és személyében segítséget. Körülbelül ezek után a lány el is tűnik a képből, és megismerjül Joe Christmas-t és Joe Brown-t. A két férfi pálinkát árul, ebből próbálnak külön keresethez jutni. Byron Bunchnak rögtön képbe áll, hogy Lena gyerekének az apja Brown, annak ellenére hogy a lány más néven kereste. Brown később börtönbe kerül egy idősebb hölgy meggyilkolása miatt, de a valódi tettes Christmas akinek viszonya volt az asszonnyal.
A könyvben a jelen cselekményeit felváltják a múlt képei, amelyekben a szereplők múltjai ismerhetjük meg. A múlt szálak között megtudhatjuk, hogy Joe Christmas árvaházban nevelkedett, majd befogadószülőkhöz került, akik közül az apa nagyon agresszív volt vele. Később elmenekül és így kerül Jeffersonba. A múlt szálai eléggé bonyolultak ezért inkább nem is részletezem. Később képbe kerülnek Christmas nagyszülei is, akik mikor Lena gyermeke megszületik elmezavarukban egy időre azt hiszik hogy ő Milly lányuk, a gyerek pedig az unokájuk.
A könyv zárórészében, egy házaspár vesz fel a kocsijukra egy furcsa párt – Lenat, az újszülött gyereket és egy férfi, aki nem volt más, mint Byron.
Most pedig a szimbolikus értelméről pár szót, olyanok szerint, akik értenek az irodalomhoz. Sokak szerint a könyvnek bibliai vonatkozása, és az egész a szent héthez (nagy hét) kötődik. Lenat, Szűz Máriának magyarázzák. Megtalálhatóak más ismertetések is, például amikor az emberek megkövezik a bűnöst, míg a könyörtelen rendőrt Pilátesnek lehet szemléltetni. A nevek játékával is utalhatott az író a bibliára. Joe Christmas = JC = Jesus Christ. Ugyanakkor megtalálhatjuk Judás karakterét is Lucas Burch személyében.
Újra említeném, ezek az elvont magyarázatok nekem eszembe sem jutottak, el sem tudom hinni, hogy valaki így belelátna abba amit olvas…
És akkor még leírnám a kedvenc idézeteimet a könyvből, ennyire mélyre tudtam én csak vele jutni.
- „Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte. Inkább ragaszkodik a megszokott bajhoz, semmint hogy valami változást kockáztatna meg.”
- „Az emlékezet hisz, mielőtt még a tudat emlékeznék. A hit tovább él, mint az emlékezés; él még akkor is, mikor a tudat már kételkedni kezd.
- „Azt mondják a gyakorlott hazug ért leginkább a megtévesztéshez. Pedig a gyakorlott megrögzött hazudozó többnyire csak önmagát téveszti meg; legkönnyebben annak a hazugsága talál hitelre, aki egész életében igazmondó volt.”
- ”… ahhoz pedig még nem volt elég felnőtt, hogy beszéljen ugyan, de ne mondjon semmit.” – ez az egyik kedvencem. Talán, csak azért mert néha nekem is szükségem lenne arra, hogy csak beszéljek, de ne mondjak semmit. Ez még nem megy.
- „A lusta embernek a legkönnyebb megmaradni az egyenes úton.”
- „Mintha Istennek gondja lenne rá, hogy a nők kérdezés nélkül is megtudják a férfihazugságokból mindazt, aminek ismeretére szükségük van. Aminek az ismeretére viszont nincs szükségük, arra nem is jönnek rá, bár ezt nem tudják.”
- „Furcsák az emberek. Képtelenek következetesen kitartani valamilyen elgondolás vagy tett mellett, hacsak nem kapnak állandóan valamilyen új megokolást hozzá.”
