Monday, December 30, 2013

Miért ne?

Vége ennek az évnek végre, és mondhatom, hogy főként a könyvek segítségével vészeltem túl ezt a szörnyű évet. De persze ez a blog nem arról szól, hogy velem mi van, úgyhogy ez nem téma. Ahogy nézem a könyvlistámat tavalyról, próbálok rájönni, milyen könyveket is nevezzek meg az új évre, amelyeket megpróbálok elolvasni.

Ezen az éven összesen 15 könyvet olvastam el teljesen, 2 van folyamatban (amiből ugye, a Márai – Az igazi; Judit és az utóhangból, már Az igazit elolvastam). A 15-ből, általában mind magyarul volt, 4 volt angol és 1 szlovák nyelvű könyv.


Jó lenne olyan könyveket is felvenni a listámra, amiket már olvastam, csak akkoriban nem írtam még róluk blogot, hogy meglegyen azokról is a véleményem. Persze az összes könyvet, amit életemben elolvastam, nem fogom újraolvasni, de azért van néhány a polcomon, amit biztosan. Kezdeném például Paul Auster – Oracle Night cmű könyvével, amit a Stephen King 11/22/63 könyvében gondolt párhuzam miatt szeretném elemezni. Még King-től ezt a könyvet nem olvastam el, de tartalmából ítélve, engem nagyon emlékeztetet arra a részre Auster könyvéből, amire már akkor felfigyeltem (2007-ben olvastam), mert tetszett a történet. Ami körülbelül egy könyv egy könyvön belül… de részletekbe most inkább nem akarok belemenni. Tehát ezzel 2 könyv biztos helye meg is van a listámon, habár a Kingest, már erről az évről fogom húzni.

Ahogy még nézegetem az itthoni polcomat, talán egy magyar könyv is helyet kaphatna a listámon. Sőt! Már pár hete elővettem anyukám régi maszatos könyvét Thury Zsuzsa – Angéla címűt. Akkor az akár fel is kerülhet. Magyar könyveket nem nagyon vásárolok, de az éven megvettem a Légy jó mindhaláligot, és a Kincskereső Kisködmön is megvan. Amivel pedig még szintén már egy ideje szemezek, az az Édes Anna. Ezt akkor még meg is kéne vennem. Hűha, na akkor örülök, ha ezek közül, legalább egyet sikerül elolvasnom.

Nézegetem a beszerzett könyvem listáját, de a legtöbb felett csak elsiklok, mert valahogy annyira nem érdekelnek. Egy Fitzgeraldod azért elolvasok, szerintem a Szépek és átkozottak-at, ami az első Fitzgerald könyvem lesz magyarul. Pedig pont a Szépek és átkozottakat akartam megvenni angolul, mert anno olcsóbban jött volna ki, amíg az Alexandra nem gondolt egyet és le nem árazta.

Fúú, meghát amióta megnéztem A bura alatt sorozatot, és olvasgattam, hogy a könyv mégjobb, azt is be szeretném szerezni, és elolvasni. Hiszen sokak a Végítélethez hasonlították, ami számomra a King könyvek egyik kedvence.

1. Stephen King: 11/22/63
2. Paul Auster: Oracle night
3. Thury Zsuzsa: Angéla
4. F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak
5. David Leavitt: Az indiai hivatalnok
6. Steinbeck: Egerek és emberek

Amit még mindenképp elhatároztam, az az, hogy 2014-ben kevesebb könyvet veszek. Mondjuk az éven is a könyveim 80%-a mind akciós volt (általában 1000Ft alatt). Persze vettem pár egész árasat is meg párat kevesebb leárazásban. A klasszikusaimból már nem sok hiányzik, azokra azért nehezebb akciókat kifogni (akkor már inkább angolul olcsóbbak), de hát azért a 3 könyv/hónap átlag ne legyen rendszer :)

A könyvek közül, amit az éven olvastam, talán az Egy csodálatos elme, az East of Eden és az 1984 tetszett a legjobban. Mindhárom érdekes, nem túl könnyű olvasmány volt, sok elgondolkodtató információval.


Friday, December 27, 2013

Nemcsak üdvösséget hozott – Karácsony utáni könyvek

Természetesen a Jézuska üdvösségen kívül könyveket is hozott. Listát adtam a könyvekről, amiket szerettem volna kapni, de csak hármat írtam fel rá (persze az igazin sokkal több van). Ebből kettőt kaptam meg, de csak mert a harmadik nem volt épp a boltban, ahol vásároltak. Nem is nagyon lehet mi mást erről írni, mint a címeket. 
     

Az egyik könyv Az élet gyönyörűsége (habár ezzel a címmel biztos sosem veszem meg, ha nem lett volna alatta az is hogy Kafka utolsó szereleme), a másik pedig egy újdonság, amit csak nem sokkal a lista küldése előtt fedeztem fel, de rögtön a lista elejére ugrott. Ez pedig egy dokumentum regény-féle, Észak-Koreáról – Nincs mit irigyelnünk a világtól. Ezt már el is kezdtem, nem tudtam kivárni, hogy ne olvassak bele. 

Wednesday, December 25, 2013

Karácsony előtti könyvek

Mivel karácsonykor úgyis kapok könyveket, ezért úgy gondoltam írok egy posztot még azokról a könyvekről, amiket én vettem ebben a hónapban. Nem volt nagy vásárlás, mert totál olcsó könyveket vettem. Meg is lepődtem, hogy tényleg annyi-e az ára, ami rá volt írva. Robin Cook könyveket vettem, és a Dorian Grey arcképét angolul. Azt már régen el akartam olvasni, úgyhogy mivel most megtaláltam, megvettem. Angolul ezek a klasszikusok, egész olcsók.

Úgyhogy a karácsonyra kapott könyvekről majd később írok. Egyenlőre ennyi :)

Monday, December 16, 2013

Dosztojevszkij - Az örök férj

A legutóbbi „villamosos” könyvem befejezése után nézegettem a polcot, melyik legyen a következő, amit olvasok, csak valami rövidet akartam. Így esett a választásom Dosztojevszkij Örök férj című könyvecskéjére. 

A könyv egy megcsalt férj, és a megcsalóról szól több év eltelte utáni újratalálkozással, miután az adott nő meghalt. A könyv nagyrészében a férj, azt a hatást kelti, hogy mint régi baráthoz ment a megcsalóhoz, ám, mint az ahogy később kiderül, tudta végig a történetet egy levélből, amit a felesége halála után talált meg. Magával hozza a lányát, akiről rögtön nyilvánvalóvá válik Velcsanyinov (megcsaló) számára. A lányka azonban megbetegszik és meghal. A férj körülbelül az egész könyvben kissé zavartan viselkedik, nem tudni mit is akar. Velcsanyinov szerint – aki végig gyanította, hogy tud a dolgairól – szándékosan büntetni és megbosszulni akarja a régben történteket. 

Amikor utána olvastam a könyvnek, kiderült, hogy állítólag Dosztojevszkij ezzel a művel a saját félresikerült házasságára utal. Önmagára haragszik, és ezzel a történettel mutatja be, jellemzi az „örök férjet”. Az pedig nem más, mint olyan férfi, aki arra teremtetik, hogy megnősüljön és onnan a felesége árnyékában éljen.

Mielőtt még kiírnám az idézeteket (ez most olyan sokban nem bővelkedett – de hát rövidke is volt), megjegyeznék egy részt, ahol a férj emlékezteti Velcsanyinovot egy régebbi mondására, amire ő még mindig emlékezett. És nemcsak ő emlékezett erre, hanem bizony én is. Mégpedig a Bűn és bűnhődésben volt majdnem valami hasonló. Íme az idézet: „A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.”
  • …a gondolatok és érzések megváltozása, sőt meghasonlása éjszakánként, álmatlanság idején, és általában éjszaka olyan tény, amely jellemző „az erősen gondolkozó és erősen érző emberekre”; hogy néha egész élet során kialakult meggyőződés hirtelen megváltozik az álmatlanság és az éjszaka hatására; néha minden ok nélkül végzetes lépésre szánja magát az ember;
  • Minél nagyobb a baj, annál közelebb van az Isten.

Monday, December 9, 2013

"Négy láb jó láb, két láb rossz."

Milyen rövid is volt az Állatfarm. Olyan hamar elolvastam, mondjuk olvastatta is magát, meghát sokat utaztam is azon a héten. Az éven a második Orwell könyvet olvastam, nem olyan régen még az 1984-et fejeztem be.

Már a közepe táján annyira felcseszte az agyamat a könyv. Jobbanmondva a disznók viselkedése. Annyira idegesítő volt, hogy a többi állat ennyire „birka” volt, képletesen szólva. Megengedtek a disznóknak mindenféle igazságtalanságot, és elhittek nekik mindenféle meséket. A könyv lényege ugyanis az, hogy az állatok átveszik az uralmat a major felett, elüldözik a gazdát és a feleségét, és a disznók állnak a major élére, azzal az ígérettel, hogy minden sokkal jobb lesz mint annakelőtte, több élelem és kevesebb munka jut az állatoknak. A disznók válnak a major főnökeivé, ők hozzák meg a döntéseket és a szabályokat amihez minden állatnak tartania kell magát. Fel is írják a falra a 7 parancsolatot, és a tanulékonyabb állatok el is olvassák a többieknek. Persze ezeknek a parancsolatoknak később értelme vész, megváltoznak, vagy teljesen eltörölődnek, amint rájönnek a disznók, milyen kényelmes is diktátorként, semmirekellőként élni.

A legjobban Bandi lovat sajnáltam, aki nagyon sokat dolgozott, persze ő neki sem lehetett túl sok sütnivalója, aki így követi a disznók igazságtalan utasításait. És még szabadidejében is dolgozik, csak hogy bevágódjon. Ha ember lenne biztos utálnám :D Na de szóval, ahogy megöregedett, és legyengült majd a baleset után már nem volt a régi önmaga, orvos helyett a vágóhídnak adták át a lovat. Persze a többi állat azt is bevette a disznóknak, hogy csak azért olvasták a kocsin a vágóhíd feliratot, mert az orvos nem írta még át.

Végig arra tanították az állatokat, hogy az, aki két lábon jár: ellenség. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak: barát. Vagy a birkák állandó mondata: „négy láb jó láb, két láb rossz”. Persze, aztán a végén, amikor a disznók elkezdenek az örök ellenséggel az emberekkel barátkozni, ők is úgy látják jónak, ha már nem 4 hanem 2 lábon járnak. Szóval szó ami szó, azt hiszem a könyv alaptartalmát mindenki ismeri, miszerint minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb. Maga a könyv tetszett, könnyű is volt olvasni, meg persze túl hosszú sem volt. A könyv óriási szimbolizmus, amit nem is akarok elemezni, mert azt mindenki elolvashatja hozzá, és ajánlom is. Ami érdekes, hogy a főszereplő disznót, Napoleont (aki ugye Sztalint testesíti meg), a könyv francia kiadásában Cesarnak nevezik.

Saturday, November 30, 2013

Egy kis dvd..

Mivel kicsit rossz a kedvem mostanság, ezért amikor valahogyan megláttam az Avonlea hirdetését, úgy döntöttem, hogy megrendelem a Váratlan utazás és a Anne DVD-ket tőlük. Mindkettőt ezer éve láttam, és most olyasmire volt szükségem, amire még oda tudok figyelni, és nem fújom fejből a részeket, mint a farmnak. Így hát a héten azt is megrendeltem, és 2 nap múlva nálam is volt, csak a sok munka miatt eddig még meg sem tudtam nézni. De nem baj. Eljön majd az ideje.


És amit még vettem valamikor hónap elején az Az órák (The Hours) című film. Nagyon régen, amikor még új volt, akkor én elkezdtem nézni, de szerintem 10 perc után feladtam, mert nagyon unalmas volt (legalábbis úgy emlékszem). Aztán én nem is tudom hogyan, de valahogy nemrég érvényesült bennem, hogy a film egyik főszereplője Virginia Woolf-ot jeleníti meg, és akkor döntöttem el, hogy meg kell néznem. Amikor megláttam a boltban meg is vettem, de még azóta sem néztem meg, úgyhogy még az is várat magára. De nem baj, majd ennek is eljön az ideje. És akkor majd valószínűleg írok is róla.

Friday, November 29, 2013

Hálaadás hónapja...

Amint az októberem hipp-hopp elmúlott a lakásdolgok miatt, úgy szaladt a november is el – majdnem minden hétvégén 300km utazással haza, aztán meg a heti 10+ túlórával. A könyvvásárlás szempontjából gyenge októbert követően azt gondoltam, hogy a november sem lesz másként. Hát mit ne mondjak, tévedtem. Először egy régi áhítat, a bookline kívánságlistámról kacsingatott rám 66%-os kedvezménnyel… Aztán jött a „Márai-sokk”. Éppen november elejei sétámat hajtottam végre az Alexandrában, amikor az újdonságok között észrevettem Márai új kabátba öltöztetett könyveit. Jobbanmondva csak kettő volt a középpontba kiállítva. Az egyik Az igazi, a másik a Judit… és az utóhang. Kezembe vettem, megcsodáltam új, nagyon ízléses borításukat, és hát sajnos elolvastam a fülszöveget is. Annyira megfogott, hogy azt mondtam nekem ezt meg kell vennem. Persze akkor nem tudtam, mert arra nem jutott, de elhatároztam, hogy mindenképp megszerzem. Aztán hétvégén addig-addig nyomoztam, amíg meg nem találtam a Libri oldalán még az 1 generációval fiatalabb kiadásban, mindkét könyvet. Mivel máshol már ez a kiadás nem volt kapható, ezért rögtön gyorsan megrendeltem, nehogy lemaradjak róla, így mégis olcsóbban jött ki.


Még azon a héten észrevettem az Alexandrás könyvmaratont is, ami 40%-al olcsóbban szolgáltatott könyveket. És mivel megtaláltam közte kettőt, amit el akartam olvasni majd (teszem hozzá mindkettő újabb, nem klasszikus), ezért megrendeltem azokat is. 

Így hát a novembert ezekkel a könyvekkel zárom:
  • Don DeLillo: Cosmopolis
  • Márai Sándor: Az igazi; Judit… és az utóhang
  • Beth Hoffman: Déli álmok
  • Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn

Saturday, November 23, 2013

Pi (nem túl izgalamas) élete

Én már a nagy Pi élete mozgalom után kaptam és olvastam a könyvet. Csak most szeptember végén kezdtem neki, addigra már a filmet is jól elfelejtették, nem még a könyvet (persze kivéve azokat, akik csak a film miatt ismerték a könyvet). Már a könyvesboltokban sem látható semmilyen feltűnő helyen, sem a metrófeljárókon, posztereken.

A könyvet, ahogyan Yann Martel be is vallja, a hírnév miatt írta, elismerést akart szerezni, és tudatosan írta, formálta a könyvet. Mit ne mondjak ezzel már sok pontot veszített nálam. Az író hónapokat töltött Indiában, mecseteket és állatkerteket látogatva, aminek az élményeit használta a könyv megírásához. Hát miről is írjam a könyvet ami majd híressé tesz? Legyen benne sok vallásról és állatokról, mivel most ezt tanulmányoztam. Akkorhát adjunk egy nagyon vallásos főszereplőt, aki (mivel minden vallást ismerek) minden valláshoz tartozónak érzi magát – ennek a leírásával rögtön meglesz 100 oldal, és adjuk a családját, akik egy állatkertről gondoskodnak, aminek a kapcsán az állatok viselkedéséről írottak adnak még 100 oldalt a könyvbe.

A könyv nem volt számomra túl érdekes az elején, jól túl az 1/3-án, vált kissé érdekessé, amikor végre elsüllyedt a hajó. Azután megint jött egy elég hosszú rész, szinte mondhatnám már a végéig, ahol megint nagyon lassan haladtak az események. Amíg a tengeren hánykódott, néhány rész kivételével, nem történt semmi izgalmas. Mondjuk mi is történhetne egy hajótöröttel a Csendes-óceán közepén, akinek semmije sincs. Mit tud egy regényíró 227 napba beleírni, ami klisén kívüli? Megvolt minden, ami egy alap hajótörött sztoriban meg kell/meg lehet tenni. Volt élelemhiány, vízhiány, cápa, vihar, betegség, másik hajótöröttel való találkozás, aki történetesen kannibál (ez a rész már nekem kicsit sok volt). Amikor végre mindezen túljutott, végre partot ért a hindu gyerek, de még mindig nem megmenekült, mert a sziget lakatlannak bizonyult, és hamar kiderült róla, hogy furcsa képességekkel bír, ugyanis este a föld izzani kezd, és minden ami nem a fákon, vagy a vízen tartózkodik megég. Aki pedig ott tartózkodik és esetleg meghal, az algák savassága teljesen elpusztítja a tetemet.

Ez kényszeríti főhősünket elhagyni, az egyébként „barátságos” szigetet, ahol jól megvolt a kis szurikáták társaságában. Mikor végre kiköt Mexikó partjainál, a sztori furcsa fordulatot vesz, ugyanis a japánok, akik azért jöttek őt meglátogatni, hogy megtudják hogyan süllyedt el a hajó, nem hiszik a túl kalandos történetét. Semmi más infó a megmeneküléséről, csak hogy a szegény mexikóiak megmentették, és a japánok nem hiszik a történetét.

Így teljes egészében elolvasva, a könyv egész jó volt – ezt akármennyire nem szívesen mondom, mert már minden hírnévből született mű számomra negatívan indul. Nagyon sok helyen unalmas volt. Legfőképpen az első harmada, vagy az első része a könyvnek. Mondjuk aztán sem volt túl sok minden, mint már említettem, annyira oldalakon keresztül a teknősök és egyéb halak életéről és viselkedéséről nem kívánkoztam olvasni.
Ami még kérdéses maradt a számomra az az, hogy Pi élete miért is Pi élete. Mármint, rendben van, hogy a könyv első 1/3 bemutatja az életét Indiában, a nyüglődését, hogy ő az összes vallást preferálja és tiszteli, és mindenhová tartozik. De kb. ennyi. Azt mondanám, ha egy könyv ilyen címet kap, legalább több év életét kellene felkarolnia. Na, most ez még a legnagyobb jószándékkal is max. 3 évbe tellett, az is csak az a bizonyos 1/3 része a könyvnek.

Már többet nem akarok negatívumokat írni, mert még az lenne, hogy le akarom húzni a könyvet. Inkább jöjjenek az idézetek.

  • The reason death sticks so closely to life isn’t biological necessity – it’s envy. Life is so beautiful that death has fallen in love with it, a jealous, possessive love that grabs at what it can. But life leaps over oblivion lightly, losing only a thing or two of no importance, and gloom is but the passing shadow of a cloud.
  • We must all pass through the garden of Gethsemane… To choose doubt as a philosophy of life is akin to choosing immobility as means of transportation.
  • You must take life the way it comes at you and make the best of it.
  • I was not wounded in any part of my body, but I had never experienced such intense pain, such a ripping of the nerves, such an ache of the heart.
  • And I am allowed no explanation? I am to suffer hell without any account from heaven?... Why can’t reason give greater answer? Why can we throw a question further than we can pull in an answer? Why such a vast net if there’s so little fish to catch?
  • We’re in hell yet still we’re afraid of immortality.
  • Oncoming death is terrible enough, but worse still is oncoming death with time to spare, time in which all the happiness that was yours and all the happiness that might have been yours becomes clear to you.
  • You can get used to anything – haven’t I already said that? Isn’t that what all survivors say?

Tuesday, November 19, 2013

There is something about November...

Kicsit érdekes, ahogy így visszanéztem a blogom történetére, hogy november jelentőséggel bír. Persze a tavaly novembert nem felejtem el, de érdekes módon, az első bejegyzésemet is novemberben írtam. Lehet, hogy már a blogot létrehoztam korábban, de mégis ettől a dátumtól számolnám a születésnapját. Ez 2009-ben történt. Igaz, hogy az első bejegyzés szinte semmiről sem szól, és az aztán következő években sem vittem túlzásba a blogolást (mondjuk csak másodlagos blog volt akkoriban). Életre – mondhatnám – 2011 novemberében kelt, amikor olyasmin mentem keresztül, amiből kilátást nem láttam, és az egyedüli program, amivel kicsit el tudtam vonatkoztatni a történtektől az olvasás és az írás volt. Csak hogy ne gondolkozzak.

És ami még érdekes novemberrel kapcsolatban, hogy valahogy ezen az éven megszerettem ezt a hónapot. Az időjárását, a jellegét. Más nem is akartam írni. Csak ennyit. Sok könyv szétfolyt azóta a szemem előtt ahogy mondják… reméljük a legjobbakat.

Sunday, November 17, 2013

Édentől keletre...Timshel - "the most important word in the world"

Az Édentől Keletre, már megvan nekem egy ideje, és nem is az első könyv Steinbecktől, amit olvastam. Eddig viszont a legjobb. Most már néhány hete befejeztem, de nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Annyi mindent megemlítenék, nagyon sok minden van aláhúzva a könyvben, de talán mindent nem is tudnék. Inkább csak javasolom mindenkinek, hogy olvassa el!

A könyvet általában a bibliai Káin és Ábel történetéhez hasonlítják, főképp a két testvérpár viaskodása miatt. Jelen volt ez 2 generációban is, megismerkedhettünk a könyv elején ahogy Adam Trask a féltestvérével, Charlesal viaskodik az apai szeretetért. Mindkét helyzetben inkább a testvérek, a jót és a rosszat képviselik. Egyikük képesíti meg a jót a másik a rosszat.

Samuel Hamilton a könyvben a bölcsességet jelképezi. Az az ember, aki a könyveket olvassa, és mindenre van okos válasza, pedig alapjába véve csak egy kútásó. Ő az az ember, aki a legnagyobb dolgokat mondja a könyvben.

A könyv főhőse Adam Trask, akit miután elhagy a felesége, egyedül neveli fel iker fiait, akiknek apjuknak valódi kiléte a könyv végéig kérdéses maradt. Velük lakott egy kínai szakács/mindenes, Lee, aki segíti, és miután Samuel Hamilton meghal, szolgáltatja a bölcsességet a könyvben. Ő a bizalmasa Adamnak, Sam Hamilton szövetségese, amíg él, és az ikrek második apja. Az ikrek természete, immár a második generációban tükrözi  a jót és a rosszat. Habár Cal tudatosan nem akar rossz lenni, hirtelen haragból viszont mindig valamit elkövet. Legrosszabb tette (és egyben a könyv záró része), az Aronnal történtek. Haragjában, elárulja testvérének anyjuk kilétét és mivoltát, aki ezt annyira rosszul viseli, hogy bevonul a hadseregbe. Innen indult Adam egészsége is lefelé a lejtőn, és miután egy levélben közlik vele, hogy Aron meghalt, szélütést kap és lebénul a fél oldala.


Nem is annyira a történet tartalmát akarom leírni, mint inkább hangsúlyozni azt a sok bölcsességet, amit e szereplőkön át az író kifejezett. Ha ez valós életben történik, azt mondok ok, néha összejönnek egy helyre okos emberek, akik nagy dolgokat mondanak, de hogy ugyanaz a személy írja meg a sorait 2 nagymondású embernek is, az valami. Az írók azért tudnak valamit. Talán ezért preferálom a nehezebb könyveket. És amíg erre valaki nem képes, hogy így írjon, az ne is nevezze magát igazi írónak. Vagy legalábbis olyan írónak akit én respektálok egy bizonyos szinten.

Példának itt azt hoznám fel, amikor Sam, Adam és Lee az ikrek nevét választják ki. Talán ott vettem észre először azokat a nagy gondolatokat, amik mindegyiküktől jöttek, ahogy érveltek. Ott hozódott fel Káin és Ábel története is, és több oldalon át boncolgatják a témát.

A másik rész, ami nagyon tetszett nekem benne, szintén a Bibliához köthető. Ott épp Lee magyarázza, a Biblia fordításából létrejött nem pontosságokat. Mint mondja, az amerikai standardfordítás szerint a Biblia parancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűnök felett. A Jákob király (King James) fordítás szerint ígéretet tesz, hogy az emberek biztosan győzedelmeskednek a bűnök felett. De a héber „timshel” (thou mayest) szó, választás ad az embereknek.  Nyitva hagyja az utat. (itt megjegyezném, hogy angolul olvastam a könyvet és nem vagyok fordító, úgyhogy ha teljesen pontosan akarjátok ezt megtudni, olvassátok el magatok is, én csak a lényeget foglaltam össze – de én még mindig az eredeti szöveget ajánlom, nem tudom ez hogy lehet a magyar fordításban. Meg lehet nem ártana a Bibliában is pontosan megnézni hogy van, de ott már megint előjönne a különböző fordítások problémája). Azt hiszem ez a rész foglalja össze legjobban a könyv tartalmát. Miszerint minden ember követhet el bűnt, de mindig van rá alkalma, hogy ezt helyrehozza.

Nagyon sok mindent lehetne még írni a könyvről. Nekem nagyon tetszett, 600 oldalas volt mégsem volt unalmas. A végére majdnem kifogytam a jegyzethelyből, annyi sok mindent húztam alá benne. Próbáltam a fontosabb idézeteket is összeszedni a könyvből, de hát annyi volt, hogy nehéz volt választani. Többször szortíroztam, vissza-visszaolvastam. Próbáltam a túl hosszúkat is kihagyni. Ezek élték túl a legalább 3x szortírozást:

  • I think the difference between a lie and a story is that a story utilizes the trappings appearances of truth for the interest of the listener as well as of the teller. A story has in it neither gain nor loss. But a lie is a device for profit or escape.
  • Almost instinctively he went about learning the truth and at the same time disbelieved it.
  • It would be absurd if we did not understand both angels and devils, since we invented them.
  • Sometimes a silence tells the most.
  • I will warn you now that not their blood but your suspicion might build evil in them.
  • An unbelieved truth can hurt a man much more than a lie.
  • When the Lord God did not call my name, I might have called His name – but I did not. There you have the difference between greatness and mediocrity. It’s not an uncommon disease. But it’s nice for a mediocre man to know that greatness must be the loneliest state in the world. 
  • Give me a used Bible and I will, I think, be able to tell you about a man by the places that are edged with the dirt of seeking fingers. … If it troubles us it must be that we find the trouble in ourselves.
  • Feed a man, clothe him, put him in a good house, and he will die of despair.
  • I believe a strong woman maybe stronger than a man, particularly if she happens to have love in her heart. I guess a loving woman is almost indestructible.
  • There is more beauty in the truth even if it is dreadful beauty.
  • There’s no springboard to philanthropy like a bad conscience.
  • We have only one story. All novels, all poetry, are built on the neverending contest in ourselves of good and evil. And it occurs to me that evil must constantly respawn, while good, while virtue, is immortal.  Vice has always a new fresh young face, while virtue is venerable as nothing else in the world is.
  • They say a clean cut heals soonest. There’s nothing sadder to me than associations held together by nothing but the glue of postage stamps. If you can’t see or hear or touch a man, it’s best to let him go.
  • All great and precious things are lonely.
  • Riches seem to come to the poor in spirit, the poor in interest and joy.

Saturday, November 9, 2013

Happy 100th birthday, Monsieur Camus!


“Blessed are the hearts that can bend; they shall never be broken.”

Ezt a posztot azért írom, mert Albert Camus november 7.-én lett volna 100 éves. Ez az algériai származású, francia irodalmat képviselő író, nehézkes indulással lépett az életbe. Az algériai tapasztalatai és származása érezhető a munkáságán és a művein. Algériában filozófiát tanult, de befejezni nem tudta betegsége és anyagi okok miatt. Franciaországba kerülése után, eleinte politikai újságíróként dolgozik, később az íráson kívül színházi rendezéssel, színészkedéssel is keresi a kenyerét, valami fordítással is foglalkozik. Irodalmi vetélytársa, és politikai ellenfele Paul Sartre. Leghíresebb művei a Közöny, A bukás és A pestis. Műveire leginkább a reménytelenség, a folyamatos tagadás és a tudatos elégedetlenség a jellemző.  1957-ben Nobel díjat kapott, aminek a pénzéből autót vásárolt, ami később a végzete is lett. Autóbalesetben halt meg 3 évvel később. 

Thursday, October 31, 2013

“I'm so glad I live in a world where there are Octobers.”

Ezzel az idézettel kezdtem, lehet sokan tudjátok, L.M. Montgomery Anna a zöld oromból (Anne of Green Gables) könyvéből való. És mit is mondjak? Egyetértek. Persze nem csak ezért, mert októberben szülinapom van, de azok közül az emberek közül való vagyok, akik talán jobban szeretik a hideg hónapokat mint a meleget. Vagyis inkább úgy mondom ugyanúgy. Kár ismételnem magam, mert akik ismernek tudják, hogy mennyire szeretem ezt a szeptembertől decemberig időszakot. Hiába. Nincs mit rajta ragozni. Mindig szerettem. És ahogy nemrég még valami rábukkantam:

“Don't you love New York in the fall? It makes me want to buy school supplies. I would send you a bouquet of newly sharpened pencils if I knew your name and address.” 

Hát így. Teljesen mélységesen egyetértek. Valahogy pont így érzek én is minden ősszel. Az idézet egyébként a You’ve got mail című filmből való, ami a napokban kissé életmentő volt nekem. Ismertem már régről, de sosem láttam. Most megnéztem.


Na de most térjünk vissza a témához, ami miatt a bejegyzést írtam. Októberben már azt hittem semmi új könyvet nem szerzek. De szülinapomra megkaptam Stephen King 11.22.63 című könyvét. Már jó rég nem olvastam King könyvet, de ezt amióta a tartalmát elolvastam, mindenképp el kellett olvasnom, egy paralel miatt ami egy másik könyvel együtt fut. De erről bővebben, majd ha elolvastam ezt is.


A másik a Légy jó mindhalálig. Csak mert szeretem. És még nem volt meg. És erről csak pozitív emlékeim vannak régről. A Kossuth kiadó adja ki most 2 hetente Móricz műveit. Pont jó hogy ezt észrevettem az élelmiszerüzletben. És pont jó hogy még mindig tudok érte ebédjeggyel fizetni.

Friday, October 25, 2013

Hiányoznak a könyveim

Már a költözködésutolsó fázisában vagyok, a könyveim már 1 hete az új helyen vannak. A héten viszont, amikor is túl sok időt töltöttem a régi helyen, nagyon hiányoztak. Többször is észrevettem. Nem konkrétan egy valami. Csak úgy mind. Hogy elővegyem és beleolvassak. Megkeressek benne régi dolgokat. 




Na de már egy héten belül ilyen gondom nem lesz. Addigra végleg ott leszek. Végleg.

Wednesday, October 16, 2013

Nincs papírjuk róla,mégis azok?

Az irodalom elég gyakran tele van elmebetegekkel, vagy mentális problémákkal küszködő személyekkel. Nem is kérdéses, hogy Shakespeare szándékosan kreálta Opheliát, ahogy Annie Wilkes alakja is szándékos Stephen King Tortúrájában. De vannak irodalmi művek, amelyekbe csak véletlenül kerültek mentális problémákkal küszködő főszereplők. Talán azok az érdekesebbek. :)
                                               

Arthur Conan Doyle – Sherlock Holmes kalandjai: Sherlock szuper megfigyelőképessége, szociális mesterkéltsége, sajátos modora és természete, mind az Asperger szindrómát indikálják.

J.D. Salinger – Zabhegyező:  A Zabhegyező főhőse, Holden Caulfield a klasszikus poszt traumás szindróma tüneteit produkálja. Általában azoknál jelentkezik, akik valami borzasztó eseményen vannak túl. Holden bátyjának halála leukémiában és az osztálytársa öngyilkosságának látványa a kölcsönzött pulóverében hozhatta elő belőle ezt a zavart.

Charles Dickens – Karácsonyi ének: Ebenezer Scrooge halucinált és tévhitekkel élt. Mivel a sztori csak egy éjszaka történéseit meséli el, ezért nem nevezhetjük skizofrénnak, de pénzgyűjtögetése és a munkamorálja kényszerbetegséget szimbolizál.

Margaret Mitchell – Elfújta a szél: Scarlett O’Hara antiszociális hajlamokkal rendelkezik, nem volt képes kijönni az emberekkel. Ugyanakkor manipulatív és bosszúvágyó, és a túlreagálásai egy ún. „álszenteskedő, színészkedő személyiségzavarral” küzd a karaktere.

Herman Melville – Moby Dick: Ahab kapitány kényszeres bosszúvággyal kergeti a fehér bálnát és így remek alapanyaga a „legmonomanalis” (egy ötletnek a beteges megszállottja) irodalmi szereplőnek.

F. Scott Fitzgerald – A nagy Gatsby: Jay Gatsby betegesen narcisztikus. Gatsby tökéletesség és hatalom mániája erősen sugallja a narcisztikus személyiségzavart. A végtelen hazugságai, gyenge valóság-, és jogosultságérzéke és mások saját érdekében való kiszipolyozása – mind ezt a szindrómát takarják.

Emily Bronté – Üvöltő szelek: Heathcliff személyisége a „borderline” szindrómát sugallják (ez én magyarul is borderline-ként ismertem, nem tudom mi a helyes szakszó rá). Jellemzői a túlérzékenység a kapcsolatokban, érzelmek nehezen kordában tartása és lobbanékonyság. Az ebben szenvedők, gyakran idealizálnak vagy leértékelnek másokat, gyakran ugrálnak a törődés és a csalódottság között, valamint erősen félnek az elutasítástól.

Szerintem feletépp érdekes ez az összesítés, csak amíg írtam legalább 2 szindrómát felismertem 2 különböző ismerősömön is, persze náluk is még diagnosztizálatlan. Nem papiros bolondok, ahogyan mifelénk mondják. :) És persze nem kell elfeledkezni Micimackó és társairól sem, akik mindannyian hivatalosan „zavaros egyének”. :)

Friday, October 11, 2013

Kanadai irodalmi Nobel-díj


                                                           

"Why is it a surprise to find that people other than ourselves are able to tell lies?" - Alice Munro

Csak egy rövidke bejegyzést akarok írni az idei Nobel díj győztesről irodalomban Alice Munro-ról. Kanadai írónő aki inkább novellákat írt, és a díjazás után meg is jegyezte, hogy legalább az emberek meglátják, hogy a novellák is fontosak, és azok nem csak valamik, amiken dolgozik az ember, amíg nem tud összerakni egy regényt. A 82 éves írónőt nem tudták elérni a bejelentés előtt, így csak egy telefonos üzenetet hagytak neki, és végül a lányától tudta meg hogy nyert, akinél épp látogatásban volt. Ő az első kanadai, de a 13. nő, aki a díjat nyeri. Az utolsó kötete a „Dear Life” lesz valószínűleg az utolsó, mivel az éven bejelentette, hogy abbahagy az írással. A svéd Akadémia a kortárs elbeszélések mesterének nevezte az írónőt. 

Thursday, October 10, 2013

Ne dilizzé be!

A Szellemmajommal először egy másik könyves blog oldalon találkoztam, és nem is tudom miért, de felkeltette az érdeklődésemet. Talán az a kis szöveg hozzá, hogy egy pszichiáter vallomásai, vagy amikor már elolvastam a könyv hátulján lévő ismertetőt. Nem tudom. Mondjuk akkor is csak annyi történt, hogy megjegyeztem, mert említették h párszáz forintért volt online rendelhető. Be is tettem a kívánságlistámra, de sosem küldtem el, mikor meg már újra ránéztem, már normál áron volt. Így el is vetettem. De aztán egyik alkalommal, mentem a vonathoz és a Keletiben könyvvásár volt. Minden könyv 300Ft-ért, és ott ezt megláttam így hát lecsaptam rá.

Olvasni augusztus végén kezdtem, de mivel annyi minden történt velem abban az időben, nagyon gyakran nem is hordtam magammal, vagy csak bámultam ki a villamosablakon olvasás helyett, vagy épp más dolgon törtem a fejem. Így a vékonyka könyvecske kicsit több mint 1 hónapba tellett, hogy elolvasódjon.  

A történet valóban egy pszichiáterről szólt, a betegeiről, a beteg anyjáról és a rendőrség által körözött gyerekkori barátjáról. Nem is mondhatnám, hogy volt egy folyamatos eseményvonala, eléggé ugráltak a történések között. Néha azt sem tudtam, hogy most éppen kiről van szó a fejezetben (mondjuk megintcsak – ez annak is betudható, hogy lehet máshol járt a fejem). Teljességében viszont, szintén nincs túl jó véleményem a könyvről.  Nem volt túl érdekes, és alig vártam hogy befejezzem és kezdjek valami másba.

Azért valamit csak itt is aláhúztam, úgyhogy olyan rossz mégsem lehetett :):
  • Egy nemzet klinikai kórképe annál sötétebb, minél szélesebb rétegeket ér el a pszichiátria.
  • A lelkileg egészséges emberek nem értik a pszichiátriai betegeket, mert nem rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal. A jó pszichiáterek nem a stabil lelki alkatúak, hanem akik megtanulták leplezni zavaraikat.
  • ... a társadalom egészét kellene gyógyítani, és nem egyénenként az embereket.”
  • Ha egy veterán a háború befejezése után tíz éven belül öngyilkos lesz, törvény szerint ugyanúgy kell eljárni, mintha harcokban esett volna el.
  • Az össznépi jólét érdekében tehát ildomos, ha egy társadalomban megfelelő arányban vannak jelen a naivak és a számítók, a kiegyensúlyozatlanok és a higgadtak, a gyűjtögetők és a vadászok, az opportunisták és az idealisták.

Tuesday, October 1, 2013

Read me maybe?

     Mi a közös Mark Twainben, J.D. Salingerben, Joseph Hellerben vagy John Steinbeckben? Mindannyian remek írók, klasszikus művei világszerte ismertek és kiadottak.



     Mégsem volt ez mindig így, mindenhol. Mindegyikük valahol, valamiért, valamikor be volt tiltva. És nemcsak ők, hanem még több száz remekmű lett letiltva a könyvtárak polcairól, vagy az iskolák tananyaglistájáról, több kevesebb időre. Szeptember 22-től 28.-áig a betiltott könyvek hete volt.
     Az egyik leggyakoribb ok, ami miatt például a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai, a Ne bántsátok a feketerigót, az Elfújta a szél, vagy a Tamás bátyja kunyhója tiltó listára került, az a rabszolgaság túl élethű ábrázolása, a rasszizmus megjelenítése és a „nigger” szó gyakori használata volt. Jack London A vadon szava tiltólistára került a túl erőszakosságáért, és hogy helytelen a fiataloknak olvasniuk. A náci Németországban a 20-as évek végén és a 30-as elején máglyákon égették, mert „túl radikális” volt.


     Salinger Zabhegyzőjét elfogadhatatlannak, túl obszcénnak és negatívnak nevezték, olyannak ami aláássa a moralitást. Iskolákból és könyvtárakból is be volt tiltva, többekközött azért is, mert a könyvben szereplő Holden szerint, az emberek úgysem vesznek észre semmit.
     Hemingwaynek az  Akiért a harang szól művét postahivatal cenzúrázta, miszerint „postázhatatlan”, Fitzgerald Nagy Gatsby-ját egy iskola próbálta kiszorítani a könyvben használt nyelvért és szex utalásaiért. Steinbeck Érik a gyümölcs (nem tudtam hogy ez a magyar neve a The Grapes of Wrath-nak) könyve szentségtörés miatt volt betiltva éppen Californiában, ahol játszódott.
     Nagyon sok más könyv is megtalálható a betiltott vagy az ún. „challenged” könyv kategóriában, próbáltam olyanokat kiemelni amiket ismerek, vagy olvastam. A teljes lista nagyon sok internetes oldalon megtalálható, több helyen csoportokra bontva, akit érdekel hamar megfogja találni.

Saturday, September 28, 2013

Becsengettek

Már azt hittem nem veszek több könyvet, nyáron a kiárusításon eleget vettem, plusz a lakás miatt már nem akartam többet költekezni. De hát bementem az Alexandrába és még mindig ott volt az a sok leakciózott könyv. Sokat szerintem, még csak most láttam meg, hogy már kevesebb lett belőlük. A lényeg az, hogy megint 4 könyvvel jöttem haza. És mi sem bizonyítja jobban, hogy erre nem voltam felkészülve mint az, hogy még táska sem volt nálam. Így, kénytelen voltam venni az ő táskájukból, ami sajnos 4 könyvet már nem bír el, főleg ha az egyik a Holt lelkek. Sikerült is ezt megtapasztalnom, amikor ballagtam a busz felé és a táska füle leszakadt.


És ami újdonság, most kivételesen a Holt lelkeken kívül nem vettem más klasszikus könyvet. A másik három, valami miatt megfogott a tartalma. És mivel az ár nem volt probléma, mivel mind 1000Ft alatt volt. Így adok nekik még egy esélyt, és meglátjuk. Természetesen, azért még mindig egy bizonyos kategóriájú könyveket vettem. De majd a beszámolóimnál róluk, kiderül.

Persze még ennyi sem volt elég, hogy a hónapot lezárjam, már pár nap múlva beugrottam egy másik Alexandrába is, hogy még egyszer szétnézek. Ott találtam ezt a kincset végül, amit alig várom hogy elolvashassak. Egy matematikusról szól. Végül múlt héten Prágából is egy plusz könyvvel jöttem vissza, mert még marad néhány koronám. Így Robinson Crusoe-ra esett a választásom.

Gogol: Holt lelkek
Ford Madox Ford: A jó katona
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár
Anhua Gao: A mennyek küszöbéig
David Leavitt: Az indiai hivatalnok
Daniel Defoe: Robinson Crusoe


Mindegyik könyvnek megvan a maga oka, ami miatt megvettem végül, mégha nem is klasszikusok. Egyik sem lesz az a könnyű olvasmány, azért remélem, és mint már mondtam, az egyes beszámolókban, majd érvelek mi miatt is döntöttem mellettük olvasatlanul is. 

Saturday, September 14, 2013

Az éjszaka, amikor kulturálodtam ,de azért aludtam is - Az olvasás éjszakája

Tegnap éjjel lezajlott „Az olvasás éjszakája” rendezvény. Én túl korán nem tudtam kezdeni rajta, viszont már az első híreknél elhatároztam, hogy megyek.

Számomra a program a nyomdalátogatással indult, az utolsó turnussal csatlakoztam én is, és megmutatták nekünk a Pauker nyomdát. A google maps egy kicsit el is térített, most már második alkalommal, kezdek benne kételkedni, de végül megtaláltam a gyülekező helyet még bőven időben, és elég sokat várakoztunk még így is a nem túl meleg időben. A nyomda alapjában véve nem volt nagyon messze, még mondhatni bőven városon belül. Ott már vártak ránk, kiosztották a kuponokat, amit az igazat megvallva, nem is tudom mire lehet felhasználni, de 15%-kot ért, és a direkt az olvasás éjszakájára készített irkát. Maga a nyomdalátogatás körülbelül 3 helyszínen folyt, megmutatták hogyan készítik elő a nyomtatni valókat, hogyan kötik be, hogy készül a díszesebb kiadás meg ilyenek. Ennek ellenére egy kicsit csalódott voltam tőle. Nem is igazán tudom miért, de bizonyára másra számítottam. Ennek lehet az az oka, hogy ez csak egy kis nyomda volt, nagyon sok külföldi nyomtatványt láttam náluk, sok újságot nyomtatnak, de kevesebb könyvet láttam, és azok sem olyasmik voltak amik engem érdekeltek. De ennek ellenére nem akarom lebecsülni őket, nagyon örülök, hogy bemutatták, lehet más nyomda ezt meg sem engedte volna.

Az este második felére, én az Alexandra könyváruház programját választottam. A belépéskor kaptam ezt a „csodálatos” kapros csokoládét. Hát mit mondjak… Elhiszem, hogy kézműves csokoládé, de hát a kapor ízét alapból sem viselem el semmiben. Korábban is odaértem, mert Dolák-Saly Róbertre voltam kíváncsi, de még javában beszélt az előző előadó. Miután felszabadultak a helyek, találtam magamnak egy fehér széken, és ott maradtam egész este. Dolák-Saly Róbert nem okozott csalódást, hozta a formáját. És mint kiskorom kedvencének, nagyon örültem. Viszont okozott egy meglepetést, amit nem biztos, hogy jól láttam, de azt hiszem igen. Amikor azt a bizonyos vicces hangján beszél, akkor van a szájában valami, amit aztán kivett. Úgyhogy nem is ő csinálja ezt a hangot magától, hanem rásegít valami izével.

Őt követte Háy János előadása. Eddig őt csak hallomásból ismertem, de úgyhiszem jól is tettem. Ekkora unalmas felolvasást még életemben nem hallottam. A saját könyvéből olvasott fel. Hát mit mondjak.. Nemhogy nem olvasnám el, de hallgatni is iszonyat volt. Nem akarom őt sem lekritizálni, de ha már unalmas az irománya legalább előrukkolhatott volna valami érdekes 25 perccel, amivel megveszi az embereket, nem pedig még jobban eltaszítja.

Őt követte Fejős Éva, akiben viszont kellemeset csalódtam. Talán azért, mert érdekességeket mesélt a világ tájairól, ahol megfordult, és mondhatom eléggé őszintén. Elmondta mennyire el akart menni abban az időben, szüksége volt egy fizetés nélküli szabadságra, amikor – ha jól értettem – 5 hónapot töltött Tájföldön. És nem csak a parton napozott, hanem ahogy a beszámolójából kiderült, inkább riporterkedett.

Az utolsó program amit meghallgattam az Szécsi Noémi régi idők szerelmei és titkai. Érdekes volt, de a hölgy nem igen tud előadni. Mármint mindenen csak gondolkozok, olyan apróságokon lovagolt, mint az évek. Már bocs senkit nem érdekelt, h X hányban ismerte meg Y-t. Aztán ennek az lett a következménye, hogy az utolsó pár képet már csak gyorsan átfutotta. Ez a prezentáció mint mondtam érdekes volt, csak az előadó képességei voltak kicsit gyengék.

Az épület elhagyása előtt, sikerült a kapros csokimat elcserélni a maradék csípős paprika ízűre. Hát nem tudom jó vásárt csináltam-e vele, vagy csak olyan kisebb rosszat választottam, majd elválik. Én nem igen fogom megenni, de biztos gazdára talál majd. 

Összességében pozitívan értékelem a programot, tudom, hogy csak egy részletet volt szerencsém személyesen látni a sok-sok programból, de tovább már nem bírtam volna maradni, ahogy már nem is mutatkozott semmilyen más előadás ami nagyon érdekelt volna. Még szemet hunyok a fölött is, hogy gyakran megzavart a kávégép darálása és hasonlók, mert ugye a kávézó részében tartották a programokat. Örülök,hogy megrendezésre került, és hiszem, hogy minden évben már csak jobb és jobb lesz a rendezvény.

Sunday, September 1, 2013

Zelda Sayre Fitzgerald

Amikor az Alabama song-ot megvettem, sőt amikor el is kezdtem olvasni, még nem tudtam, hogy csak egy fiktív regény. Körülbelül a huszonakárhanyadik oldalnál jártam, amikor elolvastam a végén a jegyzetet, amelyből kiderült hogy valójában ez nem Zelda Fitzgerald története. Nagyon csalódott lettem. Aztán kicsit utána néztem a neten, mit is írnak a könyvről. Néhány oldalon azt olvasni, hogy csak maga az író - Gilles Leroy - nem nevezte életrajzi könyvnek, de valójában sok valós tényen alapszik.

A könyv tehát a déli díváról, Zeldáról szól, aki megismerkedik az akkor még sehol sem járó Fitzgeralddal. Mint azt már jól lehet tudni, Fitzgeraldék híresek voltak a nem túl visszafogott életükről, a partizásokról és ivásokról. Egyikük sem vetette meg a szeretőket.

A könyv egy bizonyos stílusban van írva, néha úgy éreztem elveszítem a fonalat. Nem tudtam éppen Zelda kiről beszélt. Lehet hogy csak a nyelvezete miatt, nem tudom, vagy lehet újra kellene olvasnom. Inkább olyasmiket írnék le, amiket nem tudtam (márha igazak, a könyv valósága tehát kétséges). Zelda és Scott házassága eléggé megromlott, már nagyon hamar. Scott írni akart, híres akart lenni, míg Zelda lassan megbolondult. A könyv szerint a Nagy Gatsby címét is Zelda találta ki. Ő maga is írt, és állítólag egyik irományát Scott felhasználta és a saját neve alatt jelentette meg, miszerint ez így volt jó. Később már titokban írt, elcserélte az ékszereit, hogy írógépet szerezhessen a kórházba ahol ápolták. Zeldára többször próbálták rákényszeríteni, hogy hagyja az írást és inkább fessen, amit szintén szeretett. Többször felhozódik a könyvben Scott lehetséges homosexualitása, állítólag Zelda rajta is kapta Lewis barátjával, majd később ez a férfi lett Scott féltékenységének a tárgya. Azzal vádolta Zeldát, hogy őt is el akarja venni. A féltékenység nyilvánvalóan nem Zeldára volt értendő, hanem a férfira.

"Nobody has ever measured, not even poets, how much the heart can hold." (Z.F.)
Zelda a kórházban lelte halálát, amikor az épület leégett. Scott néhány évvel korábban halt meg. Zelda és Scott Alabamai házában múzeum lett létrehozva. Az udvarban pedig még mindig virít a magnólia fa, amit Zelda a lánya Patty 10. születésnapjakor ültetett.

A könyvről tehát még mindig nem tudom megmondani igaz-e vagy nem. Próbáltam csak a nagyon fontos információkat kiragadni, amiről feltételezem hogy nem állítanák a valótlanságát, és amely nem is található meg az író által írt megjegyzésben, miszerint azok a részek biztosan fiktívek.

Saturday, August 31, 2013

Jön az ősz...

Ebben a hónapban már írtam egy bejegyzést a kapott ajándékomról, az Orwell élete könyvről, de még korábban vettek nekem egy másik könyvet, Virginia Woolf-tól, az Éjre nap címűt. És mivel arról még nem írtam, és vége ennek a hónapnak is, meg a nyárnak is, ezért itt volt az ideje. Nem tudom milyen lesz, egyenlőre nem is érzem a sürgetést hogy elkezdjem. Majd természetesen beszámolok róla.

Wednesday, August 21, 2013

Kellemes meglepetés a vonaton

A vonaton ma reggel, mellettem egy fiú elővett egy kopottas régi típusú könyvet. A könyv nem volt rossz állapotban, sőt eléggé megbecsült volt, csak látszott rajta hogy nem most vette a Libriben, hanem kb. nagymama könyvtárjának polcáról vette le. Mint a Bibliák. Még olyan kis könyvjelző szalag is volt hozzá. Kíváncsivá tett, hogy mi lehet az, mert így ennyi látásból verses könyvnek tippeltem. És valóban az volt! Tóth Árpád versei (ezt akkor lestem le, amikor lerakta az asztalra).


Nagyon tetszett nekem ez tett, ezért is írok róla. Nem gyakran látni verseskönyvet (!!) olvasó fiúkat. És hogy valóban olvasgatta azokat a verseket. És sorba mehetett, mert használta a könyvjelzőjét is. Érdekes. Mert én lánylétemre is versekből csak olyanokat olvasok el amiket szeretek. Vagy csak úgy lapozgatnék. Szerintem sosem lenne türelmem végigolvasni egy egész kötetet. Hát csak ezt akartam leírni, mert nagyon tetszett ez a fajta foglalatosság. 

Friday, August 16, 2013

Ajándékokat kaptam :)

Tegnap ajándékot kaptam. Orwell élete könyvét és egy úgy ceruzát, hogy legyen mivel aláhúzogatnom, és még bocis is. 
Most csak ennyi. Igyekszem olvasni is, de a nyár miatt valahogy lassabban megy mert sokat mászkálok valahogy. De majd jönnek-jönnek a könyvbeszámolók is.

Wednesday, August 14, 2013

Egy polc ahol jól megférnek egymás mellett a szlovák és a magyar könyvek

A rövidke nyaralásom, ami még 24 óráig sem tartott, azért tartogatott meglepetéseket. A kis szállás, ahol megszálltunk és a könyvespolc. Nagyon jó volt ilyesmit látni a Magas-Tátrában. Ahol a polcon a szlovák könyveken kívül, Mikszáth, vagy Móra is megtalálható volt. Nem tudom, hogy kerültek oda, hogy a tulajnak volt-e valami magyar háttere, vagy a megszállók hagyták ott a könyveket az évek során, esetleg csak beszereztek néhány régi könyvet, csak hogy kicsit „feldíszítsék” a folyosót, és nem érdekelte őket milyen könyvek. Mondjuk ezt kizárnám, mert a többi része a szállásnak elég elhanyagolt volt, ami a részleteket illeti. Azért ettől függetlenül, hogy akarva, vagy akaratlanul csinálták nagyon tetszett, és szerintem ezért megérdemelte ezt a posztot.

Wednesday, July 31, 2013

Nyár fele


Júliusban nagyon nem sikerült a „hátha nem veszek könyvet ebben a hónapban” mondogatásom. Hát már hogy is lehetette volna, ha az Alexandrában ekkora akciók voltak. És még vissza is fogtam magam. Ez lett a gyűjteményem folytatása júliusban. 


Fitzgeraldtól az Éj szelíd trónján (Tender is the night) – ami az érdekes ezzel, hogy ez pont fent volt a listámon, és ezt valószínűleg később így is úgyis megvettem volna. Aztán a nagyon sok Nabokov könyvekből az Adományt választottam, majd elválik milyen döntés volt, és végül Paul Auster Holdpalotáját. Mondjuk ezek a könyvek még mindig nem a nevetségesen olcsó kategóriába tartoztak (mert sok könyv akár 300Ft-ért is kapható volt), de legalább 50%-ot spóroltam rajtuk. A 4. Könyv, amit hazautazásom előtt zsákoltam a Keletiben, a Szellemmajom volt. Ezt amióta egyszer olvastam róla érdekelt, de a bookline-on lemaradtam az akcióról, de most így jobban jártam hisz fillérekért kínálták a könyveket.

Tuesday, July 30, 2013

Az olvasás éjszakája

Na a múzeumok éjszakája és a színházak éjszakája után elérkezik az Olvasás éjszakája is. Szeptember 13-án a könyvesboltokat országszerte arra buzdítják, hogy hosszabb nyitva tartással és irodalmi programokkal szórakoztassák az erre vágyókat.
Budapesten az Astoria környéki könyvesboltokban lesznek különböző programok, amiknek részletes, időrendi sorrendjét még nem látni, de ilyen kb. tartalommal, már nagyon sok internetes oldalon olvasható.

Legújabb híreik, hogy készítenek 100 darab karkötőt, amit 990Ft-ért lehet megvásárolni, és a pénzt az olvasás népszerűsítésére fogják fordítani. Előre kell jelentkezni  azoknak, akik szeretnének ilyet kapni. 

Friday, July 26, 2013

ezerkilencszáznyolcvannégy

Az 1984 és közém, hosszú idő emléke kötődik. Első nekifutásom sok évvel ezelőtt történt, még gimis koromban, de mint már sokszor írtam, befejezés előtt visszaszállították a könyvtárba.

Amikor elkezdtem másodszor újraolvasni, ugyanazt az élményt kaptam, mint először. Nem tudtam letenni. Először csak otthoni, esti olvasmánynak szántam, mert egy vastagfedeles kiadást vásároltam meg (azóta bánom hogy nem csak a diákkönyvtárosat, de erről majd később) és túl nehéz lett volna cipelni és még a táskámba sem fért volna bele. De hát amikor olyan kíváncsi az ember, hogy hogy folytatódik, nagyon hamar elveti a nehéz és nagy  jelzőket és inkább cipeli még a könyvet is a kezében a laptopon és a spanyol könyveken kívül.


Nem tudom mennyire kell bemutatni a könyvet. Egy szocializmus/egypárt uralmi rendszerben játszódó történet, ahol a Nagy Testvér mindent lát. Az emberek lakásai be vannak kamerázva és lehallgatva, csak bizonyos megszabott elvek alapján élhetnek. A párt mindent meghamisít, ami a rossz nevét kelhetnék. Ha valamit hibásan jósoltak meg a múltban, ami a jelenben nem következett be, azt simán kiradírozzák és átírják, ezzel minden régi bizonyítékot meghamisítanak. A gyerekeket már óvodás koruktól besúgónak nevelik, akik nem irtóznak beköpni a saját szüleiket sem ha kell. Ami pedig aztán történik az emberekkel, a könyv elején csak találgatni lehet. A végén nyilvánvalóvá válik, ugyanis ez történik a főhősünkkel, Winston Smith-el, és talán innen kezdődik a könyv kicsit nehéz olvasmány lenni. Itt már aztán harcoltam az olvasással, ugyanis kínzásról azért mégsem szívesen olvas az ember. A lényeg, hogy az ilyen embereket megpróbálják átnevelni, kiűzni belőlük minden bűnös gondolatot a párttal szemben, és elhitetni velük, hogy már nem is így gondolják.

Alapjában véve nagyon pozitívan értékelném a könyvet, a kiadását, mint már említettem kevésbé. Nagyon nehéz könyv, feleslegesen vastag lapokkal. A papírborító alatt figyelő „nagy testvér” meg szörnyen taszító, rá kellett ragasztanom egy poszt-itet, hogy ne lássam. Nekem volt egy elképzelésem nagy testvérről, de az nem ilyen volt. Ha már annyira ezt akarták sugallni, elég lett volna oda tenni egy számpárt vagy ilyesmi.

Szerettem volna még szólni, a könyvben elhangzott érdekességekről, mint a „duplagondol” vagy „gondolatbűn”. Esetleg a szeretet minisztérium (ahol a kínzások folytak) vagy a bőségminisztérium és így tovább.
„A háború: béke;

A szabadság: szolgaság;

A tudatlanság: erő.”
Ahogy a könyvet olvastam, valahogy úgy képzeltem, hogy Orwellnek vagy volt köze a szocializmushoz, mármint saját bőrén átélte, vagy valami komoly ismeretei kellettek hogy legyenek róla, mert amit leírt, azt akár egy „szocializmus jövőjének” is lehetne tekinteni. Néhány esetben az volt az érzésem, ilyesmi működhet Észak-Koreában. Ami elég szomorú.

  • „Olyan álom volt ez, amelyben megvannak ugyan az álmok jellemző kellékei, mégis valahogyan folytatása az ébrenlétnek, s benne olyan tényekre és gondolatokra jön rá az ember, amelyek ébredés után is újnak és fontosnak tűnnek.”
  • „Legfélelmetesebb ellenségünk, gondolta, a saját idegrendszerünk. A bennük lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.”
  • „Így van ez, értette meg, minden hősiesnek vagy tragikusnak látszó helyzetben. A csatatéren, a kínzókamrában, a süllyedő hajón az ember mindig elfelejti azokat a célokat, amelyekért küzdött…”
  • „Az érzéseidet nem változtathatják meg. Hiszen magad sem tudod megváltoztatni őket, még ha akarnád is. A legapróbb részletekig felfedhetnek mindent, amit tettél, mondtál vagy gondoltál; a szíved belseje azonban, amelynek működése még önmagad számára is rejtély, bevethetetlen.”
  • „Ha az emberi egyenlőséget örökre el akarják hárítani, akkor az uralkodó elmeállapotnak a szabályozott őrületnek kell lennie.”
  • „Minden történés az agyunkban megy végbe. Ami minden agyban megtörténik, az valóban megtörténik.”
  • „Most értette meg első ízben, hogyha az ember titokban akar tartani valamit, önmaga elől is el kell titkolnia.”