Paul Auster-t és
műveit, nem is tudom hogyan ismertem meg. Talán egy könyvkiadó oldaláról? Nem
is tudom… Az biztos, hogy a Brooklyn Follies volt az ami megfogott. Tudom, hogy
nehézkesen is találtam rá akkoriban, kisváros lévén nem volt könnyű könyveket beszerezni.
Aztán valahol angolul találtam meg. Persze hogy megvettem. Azóta persze sok víz
lecsordult a Níluson és egyre több könyvet szereztem be tőle magyarul vagy
angolul.
Legutoljára, egy
hosszabb kihagyás után – plusz az utolsó akkoriban magyarul kiadott könyve
csalódása miatt (Travels in the Scriptorium) – az Invisible című könyvét vettem
meg. Megint csak angolul. A könyvre még egy könyvesboltban figyeltem fel, mikor
a szokásos ellenőrzéseimet végeztem az idegen nyelvű könyvek-polcon. Akkor
rögtön nem vettem meg, de hátoldalát elolvasva nagyon megtetszett és
eldöntöttem, hogy majd elolvasom. Aztán másodszor mikor ott jártam megint csak
megfogtam, de nem vettem meg. Aztán láss csodát…Elmentem a könyvfesztiválra,
ahol nem nemcsakhogy a néhány kiállított idegen nyelvű könyv között
megtaláltam, de még 20% kedvezményt is kaptam rá. Úgy hiszem ennek így kellett
történnie. :)
Olvasása közben
újra visszacsöppentem abba a világba amibe anno a Brooklyn Follies vagy a
Oracle Night olvasása során. Kicsit talán az alaphelyzet miatt is, mindegyik
New York-ban játszódik, mindegyikben van egy-egy író, vagy/és egyetemi diák. De
talán nem is ez a fontos. Az Invisibleben, nem tudom ki is a főhős valójában.
Nem tudom, hogy amit elmesél valóban igaz-e. Szerintem az író ezt ránk hagyja,
döntsük el, mi milyen alaknak is képzeljük Adam Walker-t. A könyv 4 részre
osztható: tavasz, nyár, ősz és Cecile Juin napló-ja. A főhős, a már említett
Adam Walker, NY-i Columbián tanul irodalmat. Mint később kiderül a könyv, az ő
elbeszélése 40 évvel később egy egyetemi barátjának. Kissé önéletrajz-szerű,
arról a bizonyos évről, ahol összebarátkozik, majd eltávolodik Rudolf Born-tól
(akiről mint később kiderül egy francia kém volt aki besúgott a szovjeteknek).
Az életrajz néhány része, mint később kiderül nem igazak, de ez is egy olyan
dolog, amit talán minden olvasó maga dönthet el. Milyennek akarja látni a
figurát? Mit tart izgalmasabbnak?
Nem akarom részletesen
elmesélni a tartalmat, akit érdekel, az megtalálhatja interneten gondolom… Csak
el akartam mondani, hogy Paul Auster még mindig az egyetlen kortárs író aki
megérdemli hogy a klasszikusaim mellé rakjam a polcra.
Néhány
feledhetetlen idézet a könyvből:
- “But odds don’t count when it comes to actual events, and just because a thing is unlikely to happen, that doesn’t mean it won’t. “
- “…and when you’re informed that a person likes you, your instinctive response is to like that person back.”
- “Playing the system in order to beat the system.”
- “…fear is what drives us to take risks and extend ourselves beyond our normal limits, and any writer who feels he is standing on safe ground is unlikely to produce anything of value.”
- “No one that sad can still be beautiful.”
- “Real love, she says, is when you get as much pleasure from giving pleasure as you do from receiving it.”
- “Find yourself drowning in a sea of trouble, and hard work can become the raft that ends up keeping you afloat.”
