“February is the shortest month of the year, so if you are having a miserable month, try to schedule it for February.” — Lemony Snicket

Azt mondják, ha muszáj egy rossz hónapnak lennie az évben, akkor válasszuk a februárt, mert az a legrövidebb…

Én azt hittem februárban bejegyzés sem születik. Annak ellenére, hogy elolvastam már a Déli Álmokat, és van pár bejegyzés amit már régen meg akartam írni, de hát valahogyan ez nem jött össze. Ennek köze van ahhoz is, hogy egyre kevesebbszer hozom haza a számítógépet munkából, sajátom pedig nincsen.

Ebben a hónapban könyvet sem vettem L. Meg akartam rendelni a Lolitát, mert akciós volt, de lemaradtam róla, mert az akció csak 1 napig tartott. Hát így. Remélem következő hónap jobb lesz.

Márai: Az igazi. Mégyegyszer.

Miután elolvastam Az igazit, buzgó internetezésbe kezdtem, hogy még több dolgot tudjak meg róla, és a körülményeiről. Ekkor bukkantam bele valamibe, ami felkeltette az érdeklődésemet. A Pinceszínháznak egy hirdetése volt, erről a darabról. Rákattintottam, habár biztosra vettem, hogy valami régi dologról van szó. Nem így volt. Még mindig játszották a darabot, így elhatároztam, hogy megnézem.

Így történt, hogy januárban elsőízben jártam a Pinceszínházban, sőt az új évben először színházban is. A darab kezdetekor meglepődtem, hogy ezt így összegyúrták? A három/négy főszereplő egyszerre szerepelt a színpadon, és mintha kiegészítve egymást mesélnék el a történetet. Arra gondoltam, aki nem olvasta a könyvet, lehet hogy nehezebb volt megértenie… Aztán hamar rájöttem, jobban nem is lehetett volna megírva, mert ezt a művet talán másképpen színpadra nehéz lett volna írni. Maga az író, aki színpadra írta a művet jó munkát végzett az átdolgozással. Ámbár a fontos részek beszövésével… Hát elég gyér munkát végzett. Vagy nem fogta fel, mik voltak a nagy gondolatok a könyvben, vagy épp ezért nem akarta beletenni. De hiányoltam belőle a komoly, mély állításokat. Talán az egyetlen amit beletett az az volt, amikor Ilonka rájött, hogy az igazi az nem létezik. Dehát ettől jobb részek is voltak a könyvben. És azok egy sem voltak benne.

Ami a színészeket illeti, mindegyik elég jó volt, az Ilonkát játszó Györgyi Anna hangja nagyon ismerős lehetett mindenkinek, gyakori szinkronhang. Nekem talán az ő játéka tetszett a legjobban. A legkevésbé jól játszott (szerintem) az a Lázárt játszó színész. Gyakran úgy éreztem nem jól hangsúlyozza a mondatokat, nem a lényeget emelte ki vagy hangsúlyozta, és így nem is adta át azt az ütős hatást. A Juditot és Pétert játszó színészekről semmi különöset nem mondanék. Nem voltak sem túl jók, sem túl rosszak. Olyanok általánosan szerepeltek. De talán, mert ezen a színházba írt verzión, a lényeget Ilonka és Lázár kapta.

Összességében örültem, hogy elmentem a darabra, a színház légköre is kellemes volt, kicsi, annak ellenére majdnem teltházas volt (ahogy később néztem a Pinceszínház árulja jegyeit a maesteszínházon is, lehet annak is köszönhető volt). És addig a színpadot is elég jól láttam, amíg egy nagy fejű nő úgy nem döntött, hogy elfoglalja a pont előttem üresen maradó széket, mert neki az eggyel odébb ülés nem felelt meg… No comment.

Steinbeck - Egerek és emberek

Az egerek és emberek nálam már régen váratott magára. Legelső emlékem róla, még évekkel ezelőttről, valami duna vagy m2-es műsorán lévő film. Már az akkor olyan típusú volt, hogy emlékszem még beszéltünk is róla a tesómmal. A könyvet olyan 4 éve kaphattam karácsonyra, és még azóta sem olvastam el. Pedig a hosszúsága nem lehet probléma, alig 100 oldalas, kábé. Úgyhogy most levettem a polcról és mivel villamoson kezdtem, de vonatban hazafelé fejeztem be, azt mondom, hogy egy olyan 300km vonatozás alatt el lehet fogyasztani az egészet.

"Sokat olvas. Könyvek vannak a szobájában."

3. Steinbeck könyvem, és nagyon tetszett. Örülök, hogy Steinbecket nem adtam fel, csak azért mert az első könyve amit olvastam tőle (Rosszkedvünk tele) nem fogott meg annyira. Az Édentől keletre és az Egerek és emberek is remek. A történet főhőse George és Lennie, akik együtt vándorolnak, Californiában, munkát keresve. George az, aki vigyáz Lenniere, (a családi vonalukat kicsit homály fedi – talán unokatestvérek, én a filmből mindig testvérekre emlékeztem), aki gyengeelméjű de nagyon erős. Rosszat szándékosan sosem tenne senkivel, hallgat Georgera, és mindene, ha valami kis puha állatkát simogathat (legyen az egér, kiskutya vagy tengerinyúl). Igazatmegvallva, annyira aranyos ez a figura, hogy talán mindenki másra haragos az olvasó, nem pedig őrá, amikor valami rosszat tesz, és a túl nagy szeretetével és erejével „túlsimogatja” és megfolytja az állatkákat. A két fivér álma, hogy annyi pénzt gyűjtenek, hogy vehessenek maguknak egy tanyát, ahol saját erejükből tartják fent magukat, állattenyészésből és kis kert ápolásából. A szálláshelyükön az új farmon ezt az információt meg is osztják egy öreg emberrel, akinek a fél keze hiányzik (a tanyán vesztette el pár éve) és felajánlja nekik hogy szívesen velük tartana, beleadná a 250 dollár megtakarított pénzét. Az öreget is nagyon könnyen meg lehet szeretni – legalábbis nekem könnyen ment – mert volt egy kutyája aki több mint 10 éve vele volt, de a többiek a házban nem bírták, így rávették, hogy lelőhessék. L Szóval visszatérve a történetre, végül hármasban vágnának bele a gazdálkodásba, és ahogy felvázolják nagyon hangulatos lenne. Sajnos, álmuk nem válik valóra, Lennie megint rosszat tesz, és mivel George fél, hogy a felbőszült emberek végeznek vele, megtalálja hamarabb és saját kezével lövi le L.

Igen, szomorú a történet vége, de ennek ellenére maga a könyv nagyon kedves. Tényleg nem kell sok idő az elolvasásához, és nem is nehéz olvasni. Eddig a legkönnyebb Steinbeck olvasmány amit olvastam. Túl sok mély gondolat nincs benne, de azért így is sikerült kiírnom ezt-azt:

• Füle többet hallott, mint amennyit mondtak neki, s lassú beszédjéből nem gondolkodás, hanem a gondolkozáson fölülálló megértés csendült ki.
• Nem kell ész ahhoz, hogy derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nézz meg egy igazi okos embert, s ritka eset, hogy derék ember legyen.
• Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba. … Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja-e vagy sem.  Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat.