“I'm so glad I live in a world where there are Octobers.”

Ezzel az idézettel kezdtem, lehet sokan tudjátok, L.M. Montgomery Anna a zöld oromból (Anne of Green Gables) könyvéből való. És mit is mondjak? Egyetértek. Persze nem csak ezért, mert októberben szülinapom van, de azok közül az emberek közül való vagyok, akik talán jobban szeretik a hideg hónapokat mint a meleget. Vagyis inkább úgy mondom ugyanúgy. Kár ismételnem magam, mert akik ismernek tudják, hogy mennyire szeretem ezt a szeptembertől decemberig időszakot. Hiába. Nincs mit rajta ragozni. Mindig szerettem. És ahogy nemrég még valami rábukkantam:

“Don't you love New York in the fall? It makes me want to buy school supplies. I would send you a bouquet of newly sharpened pencils if I knew your name and address.” 

Hát így. Teljesen mélységesen egyetértek. Valahogy pont így érzek én is minden ősszel. Az idézet egyébként a You’ve got mail című filmből való, ami a napokban kissé életmentő volt nekem. Ismertem már régről, de sosem láttam. Most megnéztem.

Na de most térjünk vissza a témához, ami miatt a bejegyzést írtam. Októberben már azt hittem semmi új könyvet nem szerzek. De szülinapomra megkaptam Stephen King 11.22.63 című könyvét. Már jó rég nem olvastam King könyvet, de ezt amióta a tartalmát elolvastam, mindenképp el kellett olvasnom, egy paralel miatt ami egy másik könyvel együtt fut. De erről bővebben, majd ha elolvastam ezt is.

A másik a Légy jó mindhalálig. Csak mert szeretem. És még nem volt meg. És erről csak pozitív emlékeim vannak régről. A Kossuth kiadó adja ki most 2 hetente Móricz műveit. Pont jó hogy ezt észrevettem az élelmiszerüzletben. És pont jó hogy még mindig tudok érte ebédjeggyel fizetni.

Hiányoznak a könyveim

Már a költözködésutolsó fázisában vagyok, a könyveim már 1 hete az új helyen vannak. A héten viszont, amikor is túl sok időt töltöttem a régi helyen, nagyon hiányoztak. Többször is észrevettem. Nem konkrétan egy valami. Csak úgy mind. Hogy elővegyem és beleolvassak. Megkeressek benne régi dolgokat. 

Na de már egy héten belül ilyen gondom nem lesz. Addigra végleg ott leszek. Végleg.

Nincs papírjuk róla,mégis azok?

Az irodalom elég gyakran tele van elmebetegekkel, vagy mentális problémákkal küszködő személyekkel. Nem is kérdéses, hogy Shakespeare szándékosan kreálta Opheliát, ahogy Annie Wilkes alakja is szándékos Stephen King Tortúrájában. De vannak irodalmi művek, amelyekbe csak véletlenül kerültek mentális problémákkal küszködő főszereplők. Talán azok az érdekesebbek. :)

                                               

Arthur Conan Doyle – Sherlock Holmes kalandjai: Sherlock szuper megfigyelőképessége, szociális mesterkéltsége, sajátos modora és természete, mind az Asperger szindrómát indikálják.

J.D. Salinger – Zabhegyező:  A Zabhegyező főhőse, Holden Caulfield a klasszikus poszt traumás szindróma tüneteit produkálja. Általában azoknál jelentkezik, akik valami borzasztó eseményen vannak túl. Holden bátyjának halála leukémiában és az osztálytársa öngyilkosságának látványa a kölcsönzött pulóverében hozhatta elő belőle ezt a zavart.

Charles Dickens – Karácsonyi ének: Ebenezer Scrooge halucinált és tévhitekkel élt. Mivel a sztori csak egy éjszaka történéseit meséli el, ezért nem nevezhetjük skizofrénnak, de pénzgyűjtögetése és a munkamorálja kényszerbetegséget szimbolizál.

Margaret Mitchell – Elfújta a szél: Scarlett O’Hara antiszociális hajlamokkal rendelkezik, nem volt képes kijönni az emberekkel. Ugyanakkor manipulatív és bosszúvágyó, és a túlreagálásai egy ún. „álszenteskedő, színészkedő személyiségzavarral” küzd a karaktere.

Herman Melville – Moby Dick: Ahab kapitány kényszeres bosszúvággyal kergeti a fehér bálnát és így remek alapanyaga a „legmonomanalis” (egy ötletnek a beteges megszállottja) irodalmi szereplőnek.

F. Scott Fitzgerald – A nagy Gatsby: Jay Gatsby betegesen narcisztikus. Gatsby tökéletesség és hatalom mániája erősen sugallja a narcisztikus személyiségzavart. A végtelen hazugságai, gyenge valóság-, és jogosultságérzéke és mások saját érdekében való kiszipolyozása – mind ezt a szindrómát takarják.

Emily Bronté – Üvöltő szelek: Heathcliff személyisége a „borderline” szindrómát sugallják (ez én magyarul is borderline-ként ismertem, nem tudom mi a helyes szakszó rá). Jellemzői a túlérzékenység a kapcsolatokban, érzelmek nehezen kordában tartása és lobbanékonyság. Az ebben szenvedők, gyakran idealizálnak vagy leértékelnek másokat, gyakran ugrálnak a törődés és a csalódottság között, valamint erősen félnek az elutasítástól.

Szerintem feletépp érdekes ez az összesítés, csak amíg írtam legalább 2 szindrómát felismertem 2 különböző ismerősömön is, persze náluk is még diagnosztizálatlan. Nem papiros bolondok, ahogyan mifelénk mondják. :) És persze nem kell elfeledkezni Micimackó és társairól sem, akik mindannyian hivatalosan „zavaros egyének”. :)

Kanadai irodalmi Nobel-díj

                                                           

"Why is it a surprise to find that people other than ourselves are able to tell lies?" - Alice Munro

Csak egy rövidke bejegyzést akarok írni az idei Nobel díj győztesről irodalomban Alice Munro-ról. Kanadai írónő aki inkább novellákat írt, és a díjazás után meg is jegyezte, hogy legalább az emberek meglátják, hogy a novellák is fontosak, és azok nem csak valamik, amiken dolgozik az ember, amíg nem tud összerakni egy regényt. A 82 éves írónőt nem tudták elérni a bejelentés előtt, így csak egy telefonos üzenetet hagytak neki, és végül a lányától tudta meg hogy nyert, akinél épp látogatásban volt. Ő az első kanadai, de a 13. nő, aki a díjat nyeri. Az utolsó kötete a „Dear Life” lesz valószínűleg az utolsó, mivel az éven bejelentette, hogy abbahagy az írással. A svéd Akadémia a kortárs elbeszélések mesterének nevezte az írónőt. 

Ne dilizzé be!

A Szellemmajommal először egy másik könyves blog oldalon találkoztam, és nem is tudom miért, de felkeltette az érdeklődésemet. Talán az a kis szöveg hozzá, hogy egy pszichiáter vallomásai, vagy amikor már elolvastam a könyv hátulján lévő ismertetőt. Nem tudom. Mondjuk akkor is csak annyi történt, hogy megjegyeztem, mert említették h párszáz forintért volt online rendelhető. Be is tettem a kívánságlistámra, de sosem küldtem el, mikor meg már újra ránéztem, már normál áron volt. Így el is vetettem. De aztán egyik alkalommal, mentem a vonathoz és a Keletiben könyvvásár volt. Minden könyv 300Ft-ért, és ott ezt megláttam így hát lecsaptam rá.

Olvasni augusztus végén kezdtem, de mivel annyi minden történt velem abban az időben, nagyon gyakran nem is hordtam magammal, vagy csak bámultam ki a villamosablakon olvasás helyett, vagy épp más dolgon törtem a fejem. Így a vékonyka könyvecske kicsit több mint 1 hónapba tellett, hogy elolvasódjon.  

A történet valóban egy pszichiáterről szólt, a betegeiről, a beteg anyjáról és a rendőrség által körözött gyerekkori barátjáról. Nem is mondhatnám, hogy volt egy folyamatos eseményvonala, eléggé ugráltak a történések között. Néha azt sem tudtam, hogy most éppen kiről van szó a fejezetben (mondjuk megintcsak – ez annak is betudható, hogy lehet máshol járt a fejem). Teljességében viszont, szintén nincs túl jó véleményem a könyvről.  Nem volt túl érdekes, és alig vártam hogy befejezzem és kezdjek valami másba.

Azért valamit csak itt is aláhúztam, úgyhogy olyan rossz mégsem lehetett :):

• Egy nemzet klinikai kórképe annál sötétebb, minél szélesebb rétegeket ér el a pszichiátria.
• A lelkileg egészséges emberek nem értik a pszichiátriai betegeket, mert nem rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal. A jó pszichiáterek nem a stabil lelki alkatúak, hanem akik megtanulták leplezni zavaraikat.
• ... a társadalom egészét kellene gyógyítani, és nem egyénenként az embereket.”
• Ha egy veterán a háború befejezése után tíz éven belül öngyilkos lesz, törvény szerint ugyanúgy kell eljárni, mintha harcokban esett volna el.
• Az össznépi jólét érdekében tehát ildomos, ha egy társadalomban megfelelő arányban vannak jelen a naivak és a számítók, a kiegyensúlyozatlanok és a higgadtak, a gyűjtögetők és a vadászok, az opportunisták és az idealisták.

Read me maybe?

     Mi a közös Mark Twainben, J.D. Salingerben, Joseph Hellerben vagy John Steinbeckben? Mindannyian remek írók, klasszikus művei világszerte ismertek és kiadottak.

     Mégsem volt ez mindig így, mindenhol. Mindegyikük valahol, valamiért, valamikor be volt tiltva. És nemcsak ők, hanem még több száz remekmű lett letiltva a könyvtárak polcairól, vagy az iskolák tananyaglistájáról, több kevesebb időre. Szeptember 22-től 28.-áig a betiltott könyvek hete volt.

     Az egyik leggyakoribb ok, ami miatt például a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai, a Ne bántsátok a feketerigót, az Elfújta a szél, vagy a Tamás bátyja kunyhója tiltó listára került, az a rabszolgaság túl élethű ábrázolása, a rasszizmus megjelenítése és a „nigger” szó gyakori használata volt. Jack London A vadon szava tiltólistára került a túl erőszakosságáért, és hogy helytelen a fiataloknak olvasniuk. A náci Németországban a 20-as évek végén és a 30-as elején máglyákon égették, mert „túl radikális” volt.

     Salinger Zabhegyzőjét elfogadhatatlannak, túl obszcénnak és negatívnak nevezték, olyannak ami aláássa a moralitást. Iskolákból és könyvtárakból is be volt tiltva, többekközött azért is, mert a könyvben szereplő Holden szerint, az emberek úgysem vesznek észre semmit.

     Hemingwaynek az  Akiért a harang szól művét postahivatal cenzúrázta, miszerint „postázhatatlan”, Fitzgerald Nagy Gatsby-ját egy iskola próbálta kiszorítani a könyvben használt nyelvért és szex utalásaiért. Steinbeck Érik a gyümölcs (nem tudtam hogy ez a magyar neve a The Grapes of Wrath-nak) könyve szentségtörés miatt volt betiltva éppen Californiában, ahol játszódott.

     Nagyon sok más könyv is megtalálható a betiltott vagy az ún. „challenged” könyv kategóriában, próbáltam olyanokat kiemelni amiket ismerek, vagy olvastam. A teljes lista nagyon sok internetes oldalon megtalálható, több helyen csoportokra bontva, akit érdekel hamar megfogja találni.