Tuesday, April 30, 2013

Április vége végre

Lezárult április hónap is, minden negatívumával. Könyv szempontból 5 könyvvel gazdagodott a polcom. Az Alexandrában akciós volt Jack Kerouac Gerald látomásai című könyvét, aztán volt pár leárazás bookline-on is, ott szereztem Dosztojevszkij az Örök férj és Lee Stringer és Kurt Vonnegut Fedél nélkül New Yorkban – beszélgetések az írásról. Prágai utamkor Robin Cook Death benefit című könyvét vettem, a könyvfesztiválon pedig Hemingway The first forty-nine stories novelláskötetét.


Képet majd később teszek, még nem sikerült jót csinálnom.

Sunday, April 21, 2013

Könyvfesztivál után


     Csak egy rövidke bejegyzés a könyvfesztiválról. Nem is lehetne túl hosszú, mert sajnos az ott tartózkodásom is csak kb. 2 órás volt. A tavalyi félnaposhoz képest, sajnos csalódás. A felhozatal ugyanaz. Standok, könyvkiadók könyveikkel és könyvekhez kapcsolódó ereklyékkel. Egész napos programok és dedikálások vártak az érkezőkre. Én is kinéztem néhány programot, de sajnos rossz időpontban mehettem ki, mert valamelyikről lekéstem, valamelyik pedig csak később kezdődött volna, amihez már nem volt kedvem várni.

       Ma még tart, és zárul a könyvfesztivál. És újból egy évet kell rá várni, hogy legyen.

     Egy Hemingway novellás könyvet vettem angolul. Ennyi. Meg egy pár könyvjelzőt és egy táskát. Kicsit csalódott kedvemtől függetlenül, azért szívesen járnék gyakrabban rá, ha lenne…

Thursday, April 18, 2013

Könyvfesztivál előtt

     Mától könyvfesztivál lehet készülni. A programot elnézve nem valami érdekes, legalábbis nekem nem. Tavaly több előadást találtam, amire el akartam menni. Persze nekem megint csak a szombati nap lesz a nyerő, holnap még munka. Mindenestre kíváncsi vagyok nagyon és mivelhogy már egy éve várom (amióta az előzőnek vége volt) ugye nem kell mondanom hogy alig bírom kivárni?
     Most nem is akarok semmit ehhez hozzátenni, már Prágában elkezdtem rá a készülődést, vettem egy könyvet, és ha szerencsém van még az árát is elszámoltathatom. Ez legyen a legkevesebb ezért a 4 napért…

Thursday, April 11, 2013

A költészet napja


     A költészet napja van vagy mi a fene, és mivel már reggel, vagy tegnap este elhatároztam hogy ezért felteszek egy verset a tiszteletére, ebben most nem fog megváltoztatni az a tudat sem, hogy azt mondtam azelőtt, aznap nem rakok fel semmit… Ma nem érdekel. 

     Egy klasszikust választottam, több okból. Szerettem ezt a verset akkor is, amikor iskolában meg kellett tanulni. Valódi értelmét talán csak most ismerem meg igazán, talán még most sem látok teljesen a mélyére… Ennek ellenére le tudom magamnak fordítani, és ugyanúgy tetszik. Néha sajnálom, hogy nem ismerem jobban a költészetet, hogy valami kevésbé ismert verssel szolgáljak, de hát én mindig inkább „prózás” voltam. Szerintem beszerzek pár verseskötetet is a közeljövőben.

     Tehát a vers. Csokonai A reményhez


Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.


Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.


Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.


Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

 

Saturday, April 6, 2013

„Experience is the name so many people give to their mistakes”

     A cím, amit választottam, az Oscar Wildtól származik, ezzel az idézettel indít F. Scott Fitzgerald This side of paradise könyvének kiadása. És nekem tetszik. Ezt az irományt is Fitzgeraldról szeretném írni, mert még nem került fel semmi ide róla, és szerintem megérdemli.

      2 könyvet olvastam már Fitzgeraldtól, mindkettőt még nem blogger koromban, vagyis legalábbis nem aktív bloggerként. Az első, a már említett This side of paradise volt, amit még Coloradóban vettem a drága jó Bordersben (ami ugye azóta már bezárta kapuit), 2007-ben, és akkor olvastam is. Érdekes módon, ilyem emlékfoszlányokat tudok hozzátenni, hogy mindig velem volt, amikor a buszt vártam, oda-vissza a hotelból (a szürke hátizsákomban), meg a nyár vége felé már a kötényben, amikor semmi dolgunk nem volt, csak ültünk a törölközővel takaródzva a mechanical room-ban. A másik a Great Gatsby, amit szerintem 2011-ben olvastam el, szintén már a metrón. Pozsonyban vettem, amikor kint voltunk munkaügyben, angolul persze ezt is. Ezekután még jó hogy a következő Fitzgerald könyvet is, amit el akarok olvasni, angolul néztem ki.

     Na de tehát visszatérve a könyvekre.. Hogy az igazat megvalljam, egyikből sem emlékszek sokra. Mondjuk ez azért van, mert már régebben olvastam őket. Akkor kellett volna írnom róluk, amíg még frissek voltak az emlékeim. De nem is baj, mert nem az a célom, hogy nagyon könyvtartalmakat írjak le, azt akárhol megtudják találni azok, akiket az érdekel. Annyit elmondható, hogy mindkettőn érezhető Fitzgerald stílusa. 
      Na már most természetesen én ezt a stílust csak abból értem, amit én olvastam és abból a következtetésből vontam le. De amire gondolok az az, hogy érezhető mindkét könyvön, hogy ugyanannak az írónak a tollából származik. Szerintem mindkettő elég nehéz olvasmány volt, lehet hogy azért is, mert angolul olvastam mindkettőt, és nem a leg „common”-abb szavakat használta. És azt sem mondhatom, hogy nem tudok angolul. Szívesen elolvasnám magyarul is összehasonlításképp, hogy mekkora a különbség, de hát egyenlőre annyi időm nincs, hogy magyarul is belekezdjek. Hasonlóság talán annyi, hogy mindkettő főszereplője egy fiatal fiú, aki éppen elvégezte/vagy fogja elvégezni egyetemi tanulmányait. És az a nyelvezet amit Fitzgerald használ, az valóban klasszikus (ha ez lehet az igazi amerikai klasszikus). De az is lehet, hogy csak a Jazz korszak hősének személyes kifejezőformája. És talán ez a korszak tipikusa található meg mindkét általam említett művében. Meg valószínűleg a korszak, amiben ő maga és Zelda is élt. A hírhedt bohém páros (miután elolvastam Zelda Fitzgerald életrajzát arról is bővebben beszámolok). A közeljövőben tervezek megvenni még egy könyvet tőle, amit egy ideje már el akarok olvasni, angolul olcsóbb is, és ha már a többit is így olvastam miért, ne? Esetleg aki olvasott Fitzgeraldot magyarul, az elmesélhetné milyen volt a nyelvezet.
     Na és attól, hogy lusta blogger voltam akkoriban, azért még úgy olvastam mint most, és az idézeteimet itt is aláhúztam, amit megosztok, hogy ha már rendes beszámolóval nem tudok szolgálni, legalább ennyi legyen. Meghát jók. Az idézetek természetesen angolul lesznek, mert így vannak a könyveim.


This side of paradise:

  • „Selfish people are in a way terribly capable of great loves”
  • „The sentimental person thinks things will last – the romantic person has a desperate confidence that they won’t.”
  • „But the truth is that sex is right in the middle of our purest abstractions, so close that it obscures vision…”

 The great Gatsby:

  • „Whenever you feel like criticising anyone, just remember that all the people in this world haven’t had the advantages that you’ve had.”
  • “Reserving judgments is a matter of infinite hope.”
  • “…a sense of the fundamental decencies is parceled out unequally at birth.”
  • “Blessed are the dead that the rain falls on.”
  • “…a bad driver was only safe until she met another bad driver.”
  • “So we beat on, boats against the current, borne back ceaselessly into the past.”