Új fordítás, új kiadás

Az Európa kiadó újra kiadja Salinger klasszikusát, a Zabhegyezőt. Csak nem úgy, mint Zabhegyező. Eljött az ideje a szó szerinti fordításnak.

Barna Imre fordító gondolta úgy, hogy ideje, hogy a könyv új fordítást kapjon, és megszabaduljon a sok „hibától”. Az igazat megvallva nem is arról akarok írni, mert persze, ahány fordító, az annyiféleképpen fordítana le egy szöveget. Ezzel nincs is semmi baj. Sőt az is igaz, hogy azok a könyvek, amik sok-sok évvel ezelőtt fordítódtak, lehet nem voltak olyan profi munkák (most csak hirtelen Stephen King A búra alatt fordítása jut az eszembe, ami a filmsorozat megjelenésekor vicc tárgya lett a Junior elnevezésének „ifi” fordításával – amit a magyar szinkronosok szintén vállaltak).  És igen, még mindig azt hiszem, egy könyvet a legjobb az eredeti nyelven elolvasni, de természetesen néha elkerülhetetlen a fordított verzió (nem mindenki beszéli az összes nyelvet, ahonnét olvasna könyveket). Nyelvezetfrissítés, hibák feltárása és javítása, ez mind csupa pozitívuma az újrafordításoknak és kiadásoknak. Ezt el is tudom fogadni. Amikor már a címmel machinálnak, azt nem. Legutóbb már az újonnan kiadott Dorian Gray arcképe/képmása kombótól nem tetszelegtem, és az még nem is volt olyan nagy különbség címileg.  De az évtizedek óta berögzött Zabhegyezőt, átkeresztelni Rozsban a fogóra (tudom, hogy az eredeti cím is ezt jelenti) nem tartom jó ötletnek. Ezek után az iskolában is Salinger híres Rozsban a fogóját fogják tanítani a gyerekeknek? Vagy felnő egy generáció, aki a Zebhegyezőt nem is fogja ismerni? Lehet hülyeség ezen gondolkodni és felháborodni, de valahogy okosabban kéne az ilyesmit csinálni. Például ha valami fordítás hibás, vagy az akkori fordító nem volt kompatibilis 100%-ban az adott nyelvvel, akkor is az eredeti fordításból kéne ki indulni, és csak a szükséges szavakat, mondatokat kéne megváltoztatni. Így nem lenne akkora „sokk”, elolvasni egy-egy művet kétféle fordításban. Hiszen néhány „új fordító” olyan butaságokkal érvvel. Az érveik miatt nem kellene az egész könyvet átírni. És attól még nem is biztos, hogy jobb lesz. Barna Imre, az új fordításról hosszan az új Könyvjelző magazinban mesél. Nem is akarom azt leírni, de nekem nem tetszett az, amiket ő felhozott érveknek. Annak ellenére, hogy igen az első fordítás címét valóban elrontották, akkor kellett volna gondolkodni, de most más hagyni. Ami kifejezetten taszított, az amikor elmagyarázta hogyan fordította a „hat” szót a főhős fején lévő cuccra… Tényleg, olvassátok el…  Mert így sokkal jobb lett, gratulálok, most menő lettél.

Azt azért hozzáteszem, én nem olvastam magyarul a könyvet, csak angolul, így nem tudom milyen volt a régi fordítás. Nem is amiatt írtam azt amiket írtam, de szerintem ez nyílvánvaló.

Na, azt hiszem ennyi elég a morgásból ehhez a témához, mert aztán ha elkezdem, sosem fejezem be. Az új kiadását a Zabhegyezőnek/Rozsban a fogónak áprilisban adja ki az Európa kiadó. Már csak azt várom, hogy még a borítóját is elrontják valami izléstelenséggel.