Nem erről szól az élet

Mennyivel jobb a szegényeknek. Az egyszerű embereknek. Nem sokkal boldogabbak? Amikor persze nem azon kell gondolkodniuk, hogy miből fognak maguknak ebédrevalót venni, vagy lecserélni a lyukas cipőjüket. De az olyan egyszerű embereknek, akiknek nem az a legnagyobb problémájuk, hogy a gépük túl késő éjjel fog landolni New Yorkban.

Szerintem mindene megvolt ma délben a bácsinak a kutyával. Volt kutyuskája, akinek a lába ugyan néha-néha beleakadt a pórázba, de ügyesen kilépte. Kis fehér, fekete foltokkal. De nem zsebkutya. Olyan falusi kutya. Megvolt a táskája is, olyan font vászonból, az a fajta, ami olyan nagyon nehéz súlyokat is elbír, és amiben feltételezem, és remélem a bevásárlása volt. Nem úgy nézett ki, mint akinek többre lett volna szüksége. Nem nézett ki elégedetlennek. Legalábbis szeretném ezt hinni.

A buszon este a nagyon fiús hajú szőke lány sem azon törte a fejét, hogy milyen színűre fesse a körmét másnapra. Teljesen egyszerűen volt felöltözve, nagy pulóver, ami szintén inkább fiúknak volt kötve, azon még egy mellény. Nyílván nem divatszépségversenyre készült. De szerintem nem is ez volt a célja, és nem is bánta. Nem nyomogatta egész úton az okostelefonját, mert nem volt neki. Amikor megcsörrent, egy régi, egyszerű változatott vett elő. És azt mondta nem éhes. Pedig nem volt 40 kiló vaságyastól. Azt mondta már evett. Azt nem tudom mi lehetett később a kérdés a telefon másik végén, de a válasza az volt: „Nem erről szól az élet.” És valóban. Bármi is volt a kérdés vagy feltevés, nem erről szól.

Legyen, csak annyi amennyi kell. Mindenkinek.