José Saramago - Ricardo Reis halálának éve - könyvbemutató

Múlt csütörtökön az Európa kiadó újabb könyvbemutatót szervezett. Ezúttal José Saramago, Ricardo Reis halálának éve című alkotás magyar kiadása alkalmából. Helyszínül a Cervantes Intézetet választották, ami csak másodjára zavart össze. Mármint akkor, amikor helyet foglaltam. Mindenki körülöttem „en español” beszélt, akkor tudatosult bennem, hogy az előadás lehet, hogy spanyolul lesz. Gyorsan át is ültem egy vészkijárathoz közelebbi székre, hogy ha nagyon szenvednék – a hiányos spanyol tudásommal – a megértésében, le tudjak lépni nagyobb feltűnés nélkül. Végül kiderült, kár volt a pánik, mert a spanyol és portugál köszöntés után, természetesen az előadás magyarul folytatódott.

A vendég Pál Ferenc volt (nem összekeverni Pál Feri atyával J), aki a Saramago könyvek fordítója, és egyben ő maga is már a 2. könyvét adta ki az íróról. Személyesen ismerte Saramagot, ugyanis, amikor Portugáliában tartózkodott hosszabb ideig, megkereste a telefonkönyvben lévő címe alapján. Miután megmondta neki, hogy könyvet szeretne róla írni, nagyon megörült neki és barátságába fogadta. Természetesen ekkor még nem volt híres író, csak a pályafutása elején lévő firkász.

Maga a beszélgetés nem volt túl érdekes, sajnos kicsit úgy érzem, túl sok dolog ismétlődött a fordító szájából, esetleg néhány apróságról túl sokat beszélt. Ez annak is köszönhető, hogy a bemutató első felében, inkább a saját könyveit próbálta reklámozni, és elég későn tértek át a tényleges Saramago műre. Elmondta, mennyire félre lehet értelmezni és fordítani könyvei mondandóját, és hogy igazán csak az értheti meg, aki ismeri Portugália történelmét és kultúráját.  Állítólag ezt maga Saramago is többször megjegyzi, hogy nem biztos, hogy mindenki megérti a mondandóját. Másik dolog, amit fontosnak látok megjegyezni, az a Saramago fordítás nehézsége. Én olvastam egy könyvet tőle (Halálszünet, nem fejeztem be, de csak mert valami közbejött), és abban pontot nem használt csak vesszőt. Iszonyat hosszú, kacskaringós mondatok, és valóban, le a kalappal a fordítónak, aki képes volt nem elveszni ezekben a mondandókban.

Amit az adott könyvről tudni kell az az, hogy nem tartozik a legolvasottabb Saramago könyvek közé, és hogy a szerző legintellektuálisabb regénye. Állítólag ebben használódik leginkább a tiszta és egészséges saramagoi humor, előtte inkább csak fájdalmas irónia volt felfedezhető. Állítólag nem volt sohasem az a „boldogság” író, idősebb korára pedig egyre sötétebben látta az életet. Elégedetlen volt Portugáliával, és a Jézus Krisztus evangéliuma miatt nem kapott meg valamilyen irodalmi díjat, ezért átköltözött Spanyolországba sértődöttségből, és haragból. Ezen kívül ő felé is erős a kritika, vannak, akik kritizálják a megnyilatkoztatásait.

Körülbelül ennyivel tudnám összefoglalni az elhangzottakat. Nem azt mondom, hogy rossz volt, inkább azt, hogy nem volt annyira érdekes. A végére eléggé életre kelt a beszélgetés végre személyes tapasztalatokat is mondott a félreértelmezésről és a szerzőről és a feleségéről. Talán ilyennek kellett volna lennie a teljes bemutatónak. Plussz, az össz-vissz 10 emberke aki megjelent, nem a legjobb reklám technikát mutatja be ebben az esetben… És nem akarok azzal jönni, ha már kicsit komolyabb a könyv, akkor már nem jönnek el az emberek… Azért ne felejtsük el, Saramago Nobel-díjas.