Könyvek és amikre emlékszünk

A héten több olyasmire is bukkantam, ami arra késztetett, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Kicsit hasonlóak, lehet valakinek egyáltalán nem, és valószínűleg és sem írnék róla más körülmények között, de most megjegyezném. És tudom, hogy tartozok írással könyvről, és egy könyvbemutatóról is, ahogyan van 3 könyvem folyamatban, mindegyikben kevesebb, mint 50 oldallal a végéig. De most mégis erről akartam írni.

Először Katacita oldalán találtam egy hosszabb bejegyzést könyvekről, aminek egy része elgondolkodtatott. Hogy mennyire pozitív vagy negatív élményünk marad egy könyvről attól függően, hogy min mentünk keresztül, amikor éppen azt olvastuk. Lehet normál esetben valami a legjobb könyv is, de ha éppen valami olyan emlék kötődik hozzá, amire nem szívesen emlékszünk, biztos nem fogjuk szívesen újraolvasni, vagy kézbevenni. Én már csak tudom J. Szinte minden könyvemnél emlékszem az érzelmi világomra, vagy arra, hogy a nagy részét pl. hol olvastam. Nálam talán ez 3 kategóriára osztható. A villamoson/vonaton, sorban állásnál – szóval ezek a „mindig a táskámban van” könyv kategória, amiket ha bárhol várakozni kell, elő tudok venni. Ezek azok, amiknél a legjobban el tudják más dolgok vonni a figyelmemet. Aztán vannak a könyvek, amiket jó időben kint olvasok, napozva, vagy kutyázva, vagy mindkettő. Ezek azok, amelyeken tappancs nyomok is megtalálhatók néhol J. A harmadik kategória pedig az, amit itthon olvasok, este vagy hétvégén. Ebből van a legkevesebb, mivel természetesen szabadidőmben gyakran mást csinálok, mint olvasok, de ezek talán a legérdekesebbek, mert ha inkább azt választom, hogy még ilyenkor is olvassam, akkor általában az lekötött (most utoljára, amik ilyenek voltak és emlékszem az az 1984, az Észak-Koreás, a 11.22.63 és amit jelenleg is olvasok a Lolita). Legtöbb könyvhöz kötődik valamilyen élmény, sőt a legtöbbről azt is meg tudom még mondani milyen hónapban olvastam.

Másodjára, amivel a héten találkoztam az egy link volt, arról az 51 könyvről, amik segítettek embereknek átvészelni valamilyen nehéz időszakot az életükben. Ennek is teljesen híve vagyok, mert mindig azt mondom, ha olvasok, sokkal kevesebbet gondolok más dolgokra. Az én blogom is akkor kezdett életre kelni, amikor valami nehézségen mentem keresztül, mert az olvasáshoz inkább még elkezdtem írni is. Csak hogy eltereljem a figyelmemet. Az említett linken azért vannak apróságok is, és komoly történések. Érdemes csekkolni, hátha valaki ötletet kap.

Azt hiszem ennyit akartam mondani.