Már hármat írtam
novemberben (természetesen közben már ez sem aktuális), és még könyvről szó sem esett. Nehezebben íródnak a könyves
bejegyzések. Pláne olyan könyvekről, amik valami nem jó dologhoz kapcsolódnak,
és valószínűleg nem is fogom akarni újra elővenni. Mondjuk annyira nem volt jó J. Mármint a könyv.
A most következő
könyvet a nyári Alexandra leárazáson vettem, A szerelemtől a széthullásig
címmel. Híres írók viszonyát mutatja be az íráshoz és a szerelemhez, és hogy a
kettő hogyan befolyásolta az életüket, és milyen hatással volt egyik a másikra.
9 író életével ismerkedhetünk meg, vannak köztük nagyon ismert, és kevésbé
ismert személyek. Mármint úgy értem, néhány írónak már úgy ismerni az életét
(Dosztojevszkij, Hemingway, Fitzgerald), abból a tömérdek könyvből-
filmből-említésből, amik hozzájuk kapcsolódnak, másokról pedig szinte semmit
nem tudni (vagyis én nem tudtam).
Tolsztoj felesége
eléggé prűd volt és konvencionális, de sokat segített neki az írói munkában. A
háború és békét, például 7x másolta át neki kézzel, és aki ismeri a terjedelmét
az tudja, hogy ez mit jelent. Viszonyuk nem volt túl jól a későbbiekben, erről
a Kreutzer-szonáta bizonyít. Idősebb korukra mindketten kiséé megzizzenek.
Tolsztoj cipész mesterséget tanul, és gyerekeit a saját maga készített lábbelikben
járatja, míg Tolsztoja, aki szintén megzavarodott többször öngyilkossági
kísérletet kísérelt meg, amiknek az ötletét a férje által írt novellákból vette
J.
Bernard Shaw és
Joseph Conrad életeik elég unalmasak voltak, azokról nincs is sok írni valóm.
Shawnak nem volt a feleségével intim kapcsolata, Conrad pedig mint sok társa,
depresszióval küzdött és öngyilkosságot kísérelt meg, és nem egyszer volt
idegösszeroppanása.
Mikor James Joyce
életét olvastam, úgy voltam vele, hogy na ezt nem kellett volna tudnom… Elég
perverz volt, fetis mániás, de nem akarom részletezni. Ő is, és felesége is
szegény családból származnak, Nora sosem olvasta Joyce írásait. Az ifjúkori
önarckép életrajzi elemeket rejt, főleg az apjával kapcsolatosakat.
Virginia Woolfról
mit is írjak? Mindig furcsáltam én őt… Kiderült, frigid és visszafogott volt a
férjével, ámbár később leszbikus is lett. Többször próbált ő is öngyilkosságot
megkísérelni, volt ablakon kiugrás, gyógyszertúladagolás, vagy folyóba fojtás.
Férje, Leonard inkább védelmezte egész élete során, ám a vége felé ő is idegösszeroppanást
kapott. Volt úgy, hogy közösen megbeszélték, hogy megfullasztják magukat az
autó kipufogócsövével. Az éjre nap az egyetlen könyve, ami a férjérő szól. És
itt jegyezném meg, hogy jól elrontották nekem a tartalmát, ugyanis még nem
olvastam (úgyhogy óvatosan olvasni, aki nem akar spoilerre bukkanni J).
Kathrine
Mansfieldről sincs sok írnivalóm. Boldogtalan volt férjével, aki még a kórházi
ellátását sem akarja fizetni amikor kiderül, hogy tüdőbajos. Apja sem akarta őt
támogatni, korábban nyomorúságos helyzetén segíthetett volna, ami miatt lett beteg.
Leszbikus is volt egy darabig, és valahogy a férjével, rossz kapcsolatuk
ellenére mindig ragaszkodtak egymáshoz.
D.H. Lawrence-ről
szintén csak annyit, hogy furcsa házassága volt Friedaval, akinek számos
viszonya volt, többek között K. Mainsfield Murry-jával. Lawrence tüdőbeteg volt
és lehet kicsit homokos is. Ez nem jött le biztosan.
Hemingway életét
olvasva olyan volt, mintha már ismertem volna… Hát persze. Láttam már pár
filmet és olvastam más könyvet is. Azóta sem szeretem különösebben. Kedvenc
történetem, amikor Headley a vonaton hagyja a kéziratát. Mennyire nem volt
szimpatikus az a nő… Pauline-nel való válása után a legjobb irodalomkritikusát veszítette
el. Nem tudta egyenlő félként kezelni a nőket, és ezt úgy állítják azért volt,
mert bizonytalan volt a férfiasságában, emiatt akarta őket uralni és elnyomni.
Hát Hemingway
életénél már csak a Fitzgeraldét ismerem jobban J. Tudjuk, hogy mindig hírnévre vágyott. Kirúgták
a Princetonról, mert túl sokat ivott, ettől persze később sem szabadult.
Könyveit a saját maguk példájára írja, ám miután kifogy az ötletekből nem rest
felhasználni felesége írásait is a maga neve alatt. Ők voltak az a házaspár,
akik – ahogy a könyvben is írva van – nem próbálták a ragyogás mögé rejteni a
mocskot. Amikor Zelda megbetegedett, sok pénzt fizetett a gyógyíttatásáért. A
könyvei pedig egyre kevésbé voltak kelendők. A nagy Gatsby eredeti verziójában
anyagyilkosság szerepel, de Zelda betegsége miatt ezt megváltoztatta. Persze tudjuk
Zeldának hogyan végeztetik be. Elég szomorú. Tetszik a megfogalmazás, amivel a
This side of paradise-ra utal a könyv, és ami, Scottnak erre a nehéz időszakára
utal: „Azzal tölti a napját, mint minden más napját, hogy vissza tudjon jönni
az Éden másik oldaláról, a reményvesztettség poklából, ahol az utóbbi néhány
évben vergődik.”
Egészbe véve nem
volt rossz a könyv, sőt, érdekes is volt. Ajánlom olyanoknak, akik irodalmat
tanulnak, és beszámolóhoz, információnak, adatnak, nagyon megfelelő. Természetesen
néhányuk élete érdekes volt, néhányé pedig kevésbé.
A következő
idézetek a könyvből valók, de nem feltétlen az írónak köszönhető, ugyanis ő is
idézte maguktól a 9 házaspártól, vagy azok barátaitól. Részleteket nem írtam,
de akit érdekel, annak szívesen visszakeresem majd.
- „mentes a szokásos reményektől, félelmektől és kétségbeeséstől, amelyek miatt az ember hajlamos láncokat venni magára.”
- „Észrevetted már, hogy a nők, amikor írnak, figyelmen kívül hagyják a központozást és a nagybetűket?” … „nincsenek kitéve az írásjelek, ami a társadalmi és lelki konvekcióktól való megszabadulást jelenti.”
- „Ha tudod, hogy pusztába kiáltott hang vagy, kiálts, de ne mondd, hogy a pusztába kiáltott hang vagyok.”
- „Magunk voltunk a semmi, a lehetett-volna beütésével.”
- „Úgyhogy ennek kell lennie: különálló utazásnak ugyanabba az irányba. Kösd össze a két hajót, hogy együtt vonszolódjanak, és az első vihar darabokra fogja törni őket. Ez a házasság, a modern civilizáció rossz időjárásában. De hagyd a két hajót külön, hogy saját maguk haladhassanak ugyanazon kikötő felé, mindegyik saját ügyessége és ereje szerint, és az élet láthatatlan kötele fogja összekapcsolni őket, olyan varázslatos erő, melyet nem lehet kényszeríteni. És ez a házasság, amely akkor lesz, amikor a régi összetört.”
- Az emberi kapcsolatok misztériuma érthetetlenül sötét.
- „Szeretnék Anthony felesége lenni, mert a legtöbb férj csak „férj”, én pedig a szeretőmhöz akarok hozzámenni.” (Zelda Fitzgerald)
- F. Scott Fitzgerald véleménye Svájcról, ahol szerinte: „kevés dolog kezdődik, de sok minden fejeződik be.”
- „Önmagunkat pusztítottuk el – sosem gondoltam igazán, hogy egymást döntöttük romba.”
- „Az elmebetegek mindig csupán vendégek a földön, örök idegenek, akik a tízparancsolat törött tábláját hordozzák, melyet nem tudnak elolvasni” (Fitzgerald írta Zelda erkölcstelenségéről lányának, egyik utolsó levelében)
No comments:
Post a Comment