Nobel díj után - Patrick Modiano

Már több mint 1 hete kiosztották az irodalmi Nobel-díjat is, és azóta ígértem, hogy írok pár szót az idei nyertesről. A nyertes a francia Patrick Modiano. Leghíresebb munkája a Rues des boutiques obscures (missing person), nem hiszem, hogy magyarul megjelent, legalábbis a magyar címét nem ismerem. A történet egy nyomozóról szól, aki egy különös balesetben elveszíti személyiségét. Ezzel a könyvvel nyerte el a francia irodalmi Prix Goncourt díjat 1978-ban. A könyvei főleg Párizs, német megszállásával foglalkoznak. Egyszer azt mondta, úgy érzi, hogy már 45 éve ugyanazt a könyvet írja. Itt megjegyezném, hogy talán nem kéne ugyanazt a témát ismételgetni, íróúr. Gyakran panaszkodott, hogy nem tud természetleírásokat produkálni, amikért felnézett Tolsztojra és Hardyra. Túl sokat nem látni a médiában szerepelni, ún. „media shy”.

Peter Englund, a svéd akadémiai titkár szerint, Modianot „az emlékezés művészetéért választották, mellyel a legkevésbé megragadó emberi sorsokat idézi fel”.  Talán az idei választás jobban sokkolta és zavarta a legolvasottabb személyeket és a kritikusokat is. Az akadémia már rég óta bírálva volt az európaorientációjáért, aminek alapjait Englund egy interjúban be is ismert (így már értem miért voltak úgy oda az amerikaiak, amikor tavaly Munro nyert, most meg ugyanazok meg sem említik a győztest). Azt vallják a díj arra való, hogy megismertessék az ismeretleneket a világgal. Mint például az osztrák Jelinek győzelmekor, a hirtelen jött ismeretségnek köszönhetően, az amerikai terjesztő kifogyott a The piano teacher című könyve példányiból. Englund a kritikákra azzal válaszolt, hogy a díj célja az, hogy az írókat híressé tegyék nem pedig az, hogy vállonveregessék a már híreseket. Na, ezzel aztán ellenkeznék…

Már többször kifejeztem a nemtetszésemet a Nobel-díjak kiosztásáról. Szinte már minden tudományágban igazságtalannak érzem a kiválasztott győzteseket. Az irodalminál meg szinte lehetetlenség hogy a listára került nevek csökkenjenek, hiszen minden éveben felkerülnek újak, akik addig nem szerepeltek. Azért akárkinek ne adjunk már Nobel-díjat… Azokat tenném a listára, akik legalább, azaz minimum 10 év eltelt az első és utolsó könyve között, és e között legalább 2-3 másikat publikált. Vagy inkább életműhöz kötném. Így ez a lista neverending lesz, és sokan, annak ellenére, hogy megérdemelnék, soha nem jutnak hozzá. Például Murakami mióta várja? Őt nevezik az Nobel díj Leonardo Dicaprio-jának.

Na kicsit negatívra sikerült ez az írás, és nem akarok tudatlanul ítélkezni. Nem ismerem a munkáit, bizonyára jók, és nem is annyira őt, mint magát a kiválasztást és a díj kiosztását bírálom.