„Az utam a tiszta papír felé vezet” – Vámos Miklós könyvbemutató az Alexandrában

Vámos Miklósnak, új szerződése van az Európa kiadóval, amely szerint újra kiadják az életművét, évente 2 könyv erejéig. Ebből az apropóból rendezte meg az Alexandra péntek este, a legújabb könyvének – a Sánta kutyának – a bemutatóját. Időben érkezők (értsd: legalább 30 perccel korábban), jelen esetben a nyugdíjas korosztály volt (érthető, több szempontból), ami már kezdett úgy tűnni, hogy marad is, de aztán a kezdéshez képest 10 perces késéssel megérkezett a kevésbé pontos, fiatalabb réteg. Azért az átlagéletkort még mindig jóval 40 feletti maradt J.

Nem titok, Vámos nagy kedvencem, már egész héten ezt a programot vártam. Mindig örülök, ha előadása, vagy könyvbemutatója van. Bemutatnom nem kell, ugyanúgy érkezett, mint mindig, félig nyitott, barna bőrtáskájával, ami talán már a „Rögtönös” időkben is megvolt neki. Kérdésekkel, Veiszer Alinda bombázta, talán ezért is volt kevésbé laza a légkör. Legutóbb (én a könyvfesztiválon láttam, akkor a New York - Budapest metró c. könyvének új kiadását reklámozta), egyedül tartott előadást, ami szabadabb volt, kevésbé formális, és nem feltétlenül az akkori könyv maradt a téma középpontjában. Most azért igen. Nem volt ez így sem rossz, de azért kicsit komolyabb.

Az évi 2 újrakiadás miatt, gyakran vannak könyvbemutatók, ahol általában felmerül a kérdés miért is adják ki őket újra, milyen rendszer szerint, és hogy a szerzőnek mekkora beleszólása van a választásba és a kiadás menetébe. Kiderült, hogy főként ő dönti el, melyik legyen a következő könyv a sorban, mintahogy az is, hogy az előzőleg kiadott rövidebb könyvek, kisebb elbeszélések – az új kiadásban – kombinálva jelenjenek meg. Ennek a pozitív, pénztárcabarát megoldásnak a negatív oldala talán annyi, hogy az új kiadás új címet is visel. (Itt jegyezném meg, szerintem, ez kezd követhetetlen lenni, mert ugye pl. 2 könyv, ami már beitta magát a köztudatba egy 3. cím alatt jön elő. Az ember így hamar elveszítheti a fonalat, esetleg azt hiszi, valami teljesen új könyvről van szó.)

A Sánta kutya új kiadásáról pozitívan vélekedett, kiderült, neki jobban tetszik az új kiadás a meleg színeivel, mint a régi a hideg, de talán (szerintem) kifejezőbb borítóval. Elmondta, hogy annakidején, amikor először kijött, nem lett olyan felkapott, mert túl korán követte az Apák könyvét, ami nagy visszhangot kapott és a vártnál nagyobb sikereket hozott.  A megjegyzésre – miszerint az emberek panaszkodtak, hogy nehezen követhető a könyv a sváb beütésével, és így a német szavak használatával –, reagált számomra a legszimpatikusabban. Azt mondta, egy könyvnek nem kell mindig könnyűnek lenni. Az olvasó is vigyen bele valamit, jelen esetben – nem akarok rosszallóan hangzani – de kis értelmet, és értse meg az összefüggéseket, amik nincsenek a szájukba rágva. Végülis, nem egy Fejős Éva love sztorit olvas (kivételesen nem áll szándékomban Fejős Éváról negatívan vélekedni, mert kellemesen csalódtam benne, csak sajnos nem olvasok magyar női írók, lightos-lányos könyveit, hogy jobb példát írhassak). Elmondta, hogy egyébként megmagyarázott minden német kifejezést a könyvben. Tehát aki nem érti, az keresse, esetleg olvasson a sorok között, mert ott van! J

Kiderült, hogy ő is azért kicsit lökött, és neki is vannak ún. „kényszerbetegségei”, vagyis inkább írással kapcsolatos gyengéi, amik hosszabb-rövidebb ideig kísérik életét és írásait. Ami nem baj, akinek nincsenek, azok nem is egyediek, úgyhogy hajrá! Csak hogy néhány példát említsek, nem használ bizonyos szavakat, vagy minden könyvében elmegy valaki wc-re, mert miért ne.

Mindent lehetetlenség összefoglalni, ami elhangzott a bemutatón, de nem is ez volt a célom. Még ha nem is annyira szabadon, de még mindig tréfásan hozta azt, amit vártunk. Az Alexandra pódium viszont kezdi kinőni önmagát, ezt bizonyítja, hogy már egy ilyen Vámos könyvbemutatót nem bír el, nagyobb helyet igényelt volna. Pedig komolyan (nem akarok hülyeséget mondani), 50-80 embertől többen nem voltak. Ettől eltekintve nagyon jól alakult, végre kaptam dedikálást is, és még mindig egyik nagy kedvencem marad.