Oscar Wilde
születésének 160. évfordulója, és leghíresebb műve, a Dorian Gray arcképe
újrakiadása alkalmából rendezett meg a Helikon kiadó egy felolvasó esttel
összekötött könyvbemutatót.
A rendezvény, a
Centrál kávéházban került megrendezésre, ahol a könyvkiadó képviseletén kívül,
videó-üzenettel jelentkezett a könyv újrafordítója, Dunajcsik Mátyás, Takács
Ferenc irodalomtörténész, és Alföldi Róbert színművész, aki részleteket
olvasott fel a könyvből.
A könyv, néhány
éve jelent meg cenzúrázatlanul, azaz plusz 500 szónyi oldallal, ami korábban a
helytelensége és obszcenitása miatt került kivágásra még a megjelenése idejében
(Lippincotte's Magazine). A kor, a hisztérikus viktoriánus
Anglia, ahol elítélendő volt mindenféle másság, vagy házasságtörés, nem
engedhetett meg szabadon terjeszteni efféle írásokat. Ezekben az időkben
kezdtek napvilágot látni a dekadens könyvek, ekkor jött elő Baudelaire a Romlás
virágaival, de Verlaine, Rimbaud vagy Flaubert neve is összehozható ezzel az irodalmi
irányzattal. Nagyon sokáig ezeket a könyveket nem engedték Angliába, Zola
fordítóját is 3 hónapra bebörtönzik. Pont Oscar Wilde-ot tartják az angol
dekadencia úttörőjének.
Oscar Wilde
Oscar Wilde
melegek ikonja volt a maga idejében, aki az íráson és a költészeten kívül a
divattal is sokat foglalkozott. De mint több, hasonló cipőben járó társa,
családos emberként élt. Első szerelme Florence elhagyta, mert szifilisz miatt 2
évre absztinenciára ítélte Wilde-ot az orvos, így inkább hozzáment a Drakula szerzőjéhez
Bram Stoker-hez. Végül egy gazdag angol nőt vesz feleségül, Constance Lloydot. Irodalmi
sikerei csúcsán viszonyba keveredik Lord Alfred Dougles-sel, akinek a quensburryi
márki apja nem nézi jó szemmel a történéseket, és egy üzenetet hagy Wilde-nak (posing
somdomite – sodomite elírása miatt). Habár homosexualitása nyílt titok volt,
Wilde mégis úgy dönt, hogy bepereli a márkit, ami élete legrosszabb döntésének
bizonyul. 2 év szabadságvesztésre ítélik homosexualitásért, levelekből és irodalmi
művei felolvasásával igazolják bűnösségét. A vád: gusztustalan illetlenség (gross
indecency). Szabadulása után elszigetelve él Európában, és ekkor írja meg A readingi
fegyház balladáját (The ballad of Reading goal). Később agyhártyagyulladásban
halt meg (egyesek szerint még a szifilisz következménye), és hírneve máig
jobban tükrözi az extravagáns természetét, homoszexualitását, bebörtönzését,
mint az irodalmi eredményeit.
A Helikon kiadó
most azt a kiadást fordította újra, ami cenzúrázásra került a folyóirat miatt,
és amelyet még Wilde a későbbiekben kibővített. Így a hiányzó 500 szót is
tartalmazza, ami állítólag egy plusz szereplőt is jelent. Az eredeti, régebbi fordítást,
Kosztolányi Dezsőnek köszönhetjük, ami állítólag már elavult. Én angolul
olvastam a könyvet, ezért nem tudom milyen, a most már 2 magyar verzió, de azt
tudom, hogy a könyvet nem volt könnyű olvasni eredetiben. Sok nehéz szó volt
benne, ezt magyarázták a könyvbemutatón is, ami miatt szükségesnek gondolták a
teljes átfordítást, nem csak a kiegészítést. Az átfordításnak mondjuk, látom értelmét
emiatt, de amit nem értettem, miért nevezték át a könyv eredeti címét Dorian
Gray arcképe-t, Dorian Gray képmása-ra. A fordító szerint ez jobban kifejezi a könyvet,
és amit mondani akar. Szerintem nem. Maga ez a kiadás nagyon szép,
legszívesebben megvettem volna, de hát nekem már megvolt. Ahogy nézem, legalább
5-féle aktív kiadását látni, a könyvesboltokban pedig a – bármilyen furcsán
hangzó – Ulpius-ház és az Alinea kiadásásait láttam, klasszikus sorozataikban.
Maga az előadás
nagyon jól volt szervezve, Takács Ferenc irodalomtörténésztől nagyon sok
információt megtudhattunk az író életéről, munkásságáról és koráról, Alföldi Róbert felolvasásával pedig olyan élményt adott, hogy azt kívántam adják ki hangos
könyvbe, mert öröm volt hallgatni.
No comments:
Post a Comment