Könyvfesztivál 2014

Az éven is eljött ez a kevéssé várt április, de legalább egy jó van a hónapban, a Könyvfesztivál. Reggel korán készülődtem is, habár így is kicsit később mint terveztem, de még mindenhez időben érkeztem. Összesen 3 előadás volt nekem kijelölve a programban jó előre, de végül 4 lett belőle.

Valami boldogságos

Az elsőt nagyon nem szeretném részletezni, mert egy kicsit félreértettem a programból mi is lesz az. Amikor elkezdődött, és megláttam a hirdetést amivel a könyvet hirdetik, már tudtam, hogy nem biztos hogy ez az amit meg szeretnék hallgatni. Ilyen spirituális, meditatív, Buddhás, Krisnás nem is tudom milyen könyvről. Gondolkoztam is, hogy felálljak-e még az elején, de aztán mégis maradtam. Az igazat megvallva kellemesen csalódtam. Egész jó dolgokat mondott a fickó. Mondjuk a fele már elcsépelt szöveg, olyan „a csapból is ez folyik” , de voltak érdekes részei. Persze ettől még nem leszek egy meditáló-fajta, mert a gondolatát sem bírnám (nekem ez kicsit olyan mint a jóga, arra sem mennék el, mert nekem az túl lassú – kicsit olyan mint a lusták sportja), de meg lehetett hallgatni és gondolkodni rajta.

Mitch Winehouse: Amy a lányom

Mitch Winehouse-t, a Rózsavölgy kiadó hívta meg a könyv bemutatójára. Ez az előadás, kicsit kevéssé volt hirdetve szerintem, de az nem is baj. Nem tolongtak rajta az emberek. Ezzel ellentétben, annál érdekesebb volt. Az apja őszintén beszélt a lányáról, a fiatalkoráról, tehetségéről, később a drogproblémáiról. Sok mindent nem tudtam Amy Winehouse-ról, annyira nem voltam a rajongója, de a Back to black mindig a kedvenc számom marad. Nem tudtam, hogy a szövegeit ő maga írta, és szinte mind saját élethelyzetről szól, az apja, több példával igazolta ezt. A legőszintébb rész talán pont a drogos férj rész volt, ami egyben a legkétségesebb is volt, mivel eléggé lehúzta a nevezett Blake családját. Elmondta, hogy felmérés szerint a UK-ben és USA-ban, a fiatal drogos nők 80% százalékának, a partnerük az oka. Mint kiderült, ez itt sem volt másként. Blake egy-egy siker után visszatért Amy-hez, és azt mondta, neki érdeke volt, hogy Amy drogos legyen, mert így finanszírozta az ő részét is. Arról, hogy milyen volt a viszony a 2 család között a következő történetet mesélte: A Winehouse családnak zsidó gyökerei vannak, egyszer kaptak egy névtelen levelet (ami nyílvánvaló volt kitől jött), és azt írták benne, hogy a lányukat el kéne küldeni Auswitz-ba és ha nem lesz aki kinyitja a gázkamrát, majd ők megteszik. Beszélt még az alapítványról is, és kiderült a könyveladás teljes bevétele ehhez az alapítványhoz kerül.  Sajnos nehéz volt belőni, az édesapa mennyire őszinte a dolgokról, néhány résznél annak tűnt. Lehet néhány részt túlzott, vagy lehet minden csak egy jó marketingfogás volt. Mindenek ellenére engem megvett, elgondolkodtam azon is, megvegyem-e könyvet. Egy kis technikai megjegyzés, ami az előadásban nem tetszett. Moderátornak valami Horváth Gergelyt (ha nem így hívják, bocs), nem tudom melyik rádióban megy  a Kulturfitnessz című műsor, annak a vezetőjét hívták. Bocs, de nem tudott kérdezni. Annyira nyakatekerten kérdezett, hogy magyarul is nehéz volt megérteni mit akar, nem irigyeltem szegény tolmácsnőt, meg aztán a papát sem hogy értelmes választ adjon. Mondjuk szerintem rögtön a második kérdéssel le is járatta, magát, ami már nem emlékszem pontosan, de valahogy az volt, hogy „mikor érezte hogy baj van? Mikor várta úgy a telefont” vagy valami ilyesmi. És erre nem is jött válasz. Sajnos nem tudom mit mondott az apja, mert ezt nem mondta a mikrofonba, de rögtön ejtették is a kérdést és kérdezett mást. Szerintem ez valóban, annyira nem egy odaillő kérdés volt. Még ha a végére hagyta volna… Na mindegy. Egyébként tényleg jó volt, jó ötlet volt elhívni a kiadó részéről.

Szendi Gábor valami boldogságos előadása

Bocs, nem emlékszem a pontos címre J. Szendi Gábort, mint rájöttem korábban ismertem, mielőtt tudtam volan ki volt. Na hogy ezt érthetőbbé tegyem, az úgy volt, hogy egyszer kinéztem egy előadását, úgy hogy akkor azt sem tudtam ki ő, csak megfogott a leírás róla. Aztán a tesóm tájékoztatott, hogy tudod, ő az, aki a Depresszióipart írta. Na így mindjárt más. Nem olvastam a könyvet, de fénymásoltam J, vagyis tudom miről szól. És nagyon érdekesnek találom. Aztán, akkor arra az előadásra mégsem mentem el, mert a barátnőm meg tájékoztatott, hogy nagy szcientológista, és mivel neki akkor meggyűlt a baja a szcientológusokkal, szimpátiából én sem mentem el. Persze nem csak ez volt az oka. Úgyhogy most ezt is maghallgattam, és azt kell hogy mondjam, első körben, hogy nagytudású emberke. Most nem konkrétan a boldogságos témát firtatnám, az is lerágott csont, mint azt feljebb említettem, de úgy az általános tudása. Szeretem az olyan embereket, akik új dolgokat mondanak, ráadásul érdekeseket. Úgyhogy mindenképp pozitív maradt róla az első benyomásom, akárcsak a Depreszzióiparról, amit majd elolvasok valamikor.

Vámos Miklós

A címbe direkt nem írtam bele hogy a New York-Budapest metró, mert nem is az a lényeg. Hanem Vámos. Ő nekem a régi „Rögtön” óta nagy kedvencem, és ebből még nem sikerült lefaragnia, eddig még csalódást nem okozott bármiről is beszélt. Hihetetlen a fickó. Amilyen közvetlen, és amilyen jól fejezi ki magát. Ezenfelül nagyon okos. És mint mondtam, ez nekem duplán szimpi. Plusz, hogy ma még meg tudtam, hogy annó amerikai karrierje alatt, a YALE-en (!!) tanított, még nagyobbat nőtt a szememben. Szerinte, ha  egy fontos kérdésünk van, arra bármilyen könyvben megtalálhatjuk a választ, ha valahol kinyitjuk és elolvassuk a mondatot, ami a szemünkbe ütközik. Szégyen-nem szégyen, eddig még egy könyvét sem olvastam, persze ami késik nem múlik, ezt a NY-BP metrót rögtön megvettem volna, ha nem szédelegtem volna már este 7re az éhségtől, így nem maradhattam a dedikálásra. De ami késik nem múlik, lesz még neki dedikálása, és akkor majd pótolom. Nem is akarok erről sokat írni, mert a jó hangulatot, és az elsütött poénokat nem lehet visszaadni. Remélem még jó sok könyvet kiad, és jó sok műsorban fog részt venni. Kellenek az ilyen emberek! A mai jótanácsa pedig ez volt, hogy engedjük el, és akkor megkapjuk.

A képekért bocsánat, nem az volt az elsődleges célom, hogy dokumentáljam az eseményeket, de mégis így történt.

Hát összességében ennyit az előadásokról, tudom kicsit hosszúra sikerült az összefoglalásuk (még jó, hogy csak 4-re mentemJ). Ezen az éven ismét jól éreztem magam a Könyvfesztiválom, úgyhogy örülök.És aki azt gondolta, hogy délelőtt volt nagy tömeg, akkor az nem látta a délutáni tolongást. Szó szerint vágni kellett az utat az emberek között. Arról inkább majd külön cikkben, milyen könyveket vettem, elöljáróban csak annyit, hogy megvettem amit akartam. Inkább mutatom a könyves tematikájú, de nem könyves vásárlásomat: