Májusi könyv

Kisebb technikai problémák miatt most nehezebb bármit is posztolnom. Számítógéppel eléggé limitált vagyok még pár hétig. Májusban sikerült beszereznem Kertész Erzsébettől a Harriett regényét. Jól ismert csíkos könyv sorozat új kiadása. Akciós volt, hát vettem.  A könyv Harriet Beecher-Stowe életéről szól. Mivel nem első csíkos könyv-életrajzom ez Kertész Erzsébettől, csakis pozitívumot várok tőle. Egyéb könyv amit még vettem az Prágából származik, de mivel az más típusú, ezért nem fényképeztem. Ez a pólusok meghódításáról szól, inkább fényképes enciklopédia típus..

A remekmű... Zola: The masterpiece

Émile Zola életrajzi ihletésű műve, The masterpiece sok bonyodalmat okozott szerzőjének. Vagyis inkább nem is a szerzőjének, de a festő kollégáknak, akik magukra vehették a tehetségtelen főhős szerepét. Jól tudjuk (plusz korábban írtam) Zola barátsága így szakadt meg Cézannal, aki a tiszteletpéldány megköszönése után nem kereste többé gyerekkori barátját.

A könyvben több életrajzi vonulatot észre lehet venni, mind pontosan a három aix-i jóbarát (Cézanne, Zola, Baille) életéből. Főhőse Claude Lantier, aki élete folyamán elég szerencsétlen a festészetével, nem tud helyt állni a művészek között. Festményeit folyamatosan visszautasítják. Megismerkedik ezzel  a fiatal lánnyal, Cristine-nel, akivel először csak együtt él (elköltöznek vidékre), gyerekük születik, majd évek múltán, miután visszaköltöznek Párizsba elveszi feleségül, hogy társaságban is tudjanak mutatkozni. A nő kényszeres szerelmet érez a férfi iránt, rettenetesen féltékeny a festészetre, a legnagyobb ellenségének tartja. Mániákus meggyőződése, hogy Clade a vászonbéli nőbe szerelmes, és őt ezért hanyagolja el. Próbál mindenben a férje kedvére tenni, olyannyira, hogy a gyerekét teljesen elhanyagolja, aki később magányosan hal meg egy éjjel az ágyában, mert még a betegségét sem vették komolyan. Claude nem tud megbékélni sikertelenségével, és a folyamatos visszautasításokkal a Szalon-ból. Sikerét, még a drasztikus és morbid – halott gyerekéről készült kép sem hozza meg.  Felakasztja magát, Cristine pedig szinte agyhalottá válik.

„Painting had won in the end, deathless and defiant even in its madness.”

Eléggé lehangoló a történet, szomorú és tragikus. A könyvben nekem nyilvánvaló a Cézanne hasonlóságok. Nem is tudom Monet neve miért került szintén a kérdésesek közé. Olvasva a Cézanne életrajzát, nekem teljesen identikus nagyon sok téren a festő és a fiktív alak, Claude Lantier. Zola alakja is nyilvánvaló, az író Sandoz személyében, aki próbálja összetartani a társaságot, és segíteni barátait. Megtartva csütörtök esti összejöveteleiket megmutatván, hogy jómódban sem feledkezik el régi barátairól.

• “There is nothing so unfathomable as the first remote awakening of the heart and the senses.”
• “…Got more involved than I bargained for… bitten off more than I could chew again…”
• “…with the hatred of a betrayed lover who curses his false mistress though tortured by the knowledge that he loves her still.”
• “Why should a good thing ever be altered? Did not happiness consist of the eternal enjoyment of one thing chosen in preference to all others?”
• “…he was going through the stage at which an artist is obliged to ignore his conscience, make the inevitable concessions, and even cheat to a certain extent.”
• “We have stopped believing in God, but not in our own immortality!”
• “If things, which are everlasting, forget so quickly, how can men be expected to remember even for an hour?”
• “Since my enemies are beginning to sing my praises, there are only my friends left to run me down!”
• “…in life everything comes to an end, but nothing is ever repeated.”

Inspiráció mindenkinek - szamárkönyvtár Kolumbiából

A minap találkoztam egy nagyon kedves képpel, aminek a történetét most mindenkivel megosztanám. A neve „biblioburro”, vagyis szamárkönyvtár. Amit szó szerint kell érteni, szamárlábon járó könyvtár, szegény, dél amerikai gyerekeknek.

Luis Soriano, spanyol tanár találta ki ezt a kedves ötletet La Gloriaban (Kolumbia), 2 szamár Alfa és Beto segítségével járja Kolumbia Karib téség partjait. Az alapiskolásokat tanító tanár, látta milyen hatással van a könyv a gyerekekre, így kezdte szamárkönyvtárát a 90-es évek végén, mindössze 70 könyvvel. Soriano könyvtára akkor kezdett növekedésnek, amikor egy nap a rádióban hallott egy részletet a kolumbiai író Juan Gossaín könyvéből, és írt neki, hogy szeretne egy példányt a szamárkönyvtárra is. Gossaín később megosztotta a levél részleteit a rádióhallgatókkal, és megindult a könyváradat Soriano könyvtárába, ami így hamarosan 4800 példányra bővült.

Érdekességképpen, a szamárkönyvtár legkapósabb könyvei még mindig a gyerek kalandtörténetek, enciklopédiák és orvosi szövegek. Mindössze 2 könyv tűnt el a szamárkönyvtárból, ami egy szex kézikönyv és egy Laura Esquivel regény. Egyiket sem hozták vissza a kölcsönzők. Paulo Coelho Brida könyvét pedig banditák vitték el, amikor ki akarták rabolni Soriano-t, de rájöttek hogy nincs pénze. 

A projektről dokumentumfilm is készült, interneten a teljes rész megnézhető, és Etiópiában is útnak indult egy hasonló projekt, megismertetni a kevésbé szerencsés emberekkel és gyerekekkel a könyveket és az olvasást.

Klasszikus vagy filmes borító?

     Egy ismerősömmel kint voltunk ma és beszélgettünk. Szóba jött a mozi és a Great Gatsby, amit már mindketten várunk Dicaprio miatt, természetesen. Mikor megkérdeztem tőle, hogy olvasta-e a könyvet, azt mondta most olvassa. Ekkor ötlött a fejembe a gondolat, hogy az embereknek miért film kell ahhoz, hogy esetleg elővegyenek egy könyvet olvasni? Vagy miért a filmből kell megismerni egy klasszikust? Vagy miért egy színész miatt? Ez is egy motiváció? Ne már csak egy angol-magyar szakos diáknak legyen egyértelmű mi az. És neki is gyakran csak mert „tanulni kellett róla”.

     Mármint én azt sem fogom sohasem megérteni, hogy miért kell a könyvkiadóknak, újranyomtatni egy könyvet miután film készült belőle és ráb****ni a filmből kivágott képet. Miért is? A közönség miatt?! Mert addig, ha felmerülne a mű, vagy az szerző, nagyon sokan körülbelül azt sem tudnák, hogy eszik-e vagy isszák… Lehet ez nem is a kiadó hibája, sőt.. Valószínűleg a legjobb marketingfogás hogy minél többet eladhasson az adott könyvből.  Mert mit kerülgessük.. Ilyenek az emberek.. Az fogja felhívni a figyelmüket rá.

     Visszatérve eredeti gondolatomhoz… Az ismerősöm mondta, hogy már neki is olyan kiadása van a könyvnek, amin már a film van.. Pedig még be sem mutatták. Tudom, hogy én extra kényes vagyok az ilyesmire, de szerintem nem az egyetlen. Kíváncsi lennék egy felmérés eredményére, hogy ha egy könyvből elérhető lenne egyszerre a klasszikus kiadás és „filmes” borító, melyikkel vennéd meg? (Jobb oldalon lehet szavazni). És most eltekintek attól az apró részlettől, hogy lehet film nélkül nem is ismerné az átlag… És hogy ne legyek annyire érzéketlen esetleg egyesekkel, egy idézet pont a Great Gatsby-ból:  

„Whenever you feel like criticising anyone, just remember that all the people in this world haven’t had the advantages that you’ve had.”

Egyébként a könyvről és Fitzgeraldról pár hete írtam, itt lehet olvasni.

Április vége végre

Lezárult április hónap is, minden negatívumával. Könyv szempontból 5 könyvvel gazdagodott a polcom. Az Alexandrában akciós volt Jack Kerouac Gerald látomásai című könyvét, aztán volt pár leárazás bookline-on is, ott szereztem Dosztojevszkij az Örök férj és Lee Stringer és Kurt Vonnegut Fedél nélkül New Yorkban – beszélgetések az írásról. Prágai utamkor Robin Cook Death benefit című könyvét vettem, a könyvfesztiválon pedig Hemingway The first forty-nine stories novelláskötetét.

Képet majd később teszek, még nem sikerült jót csinálnom.

Könyvfesztivál után

     Csak egy rövidke bejegyzés a könyvfesztiválról. Nem is lehetne túl hosszú, mert sajnos az ott tartózkodásom is csak kb. 2 órás volt. A tavalyi félnaposhoz képest, sajnos csalódás. A felhozatal ugyanaz. Standok, könyvkiadók könyveikkel és könyvekhez kapcsolódó ereklyékkel. Egész napos programok és dedikálások vártak az érkezőkre. Én is kinéztem néhány programot, de sajnos rossz időpontban mehettem ki, mert valamelyikről lekéstem, valamelyik pedig csak később kezdődött volna, amihez már nem volt kedvem várni.

       Ma még tart, és zárul a könyvfesztivál. És újból egy évet kell rá várni, hogy legyen.

     Egy Hemingway novellás könyvet vettem angolul. Ennyi. Meg egy pár könyvjelzőt és egy táskát. Kicsit csalódott kedvemtől függetlenül, azért szívesen járnék gyakrabban rá, ha lenne…

Könyvfesztivál előtt

     Mától könyvfesztivál lehet készülni. A programot elnézve nem valami érdekes, legalábbis nekem nem. Tavaly több előadást találtam, amire el akartam menni. Persze nekem megint csak a szombati nap lesz a nyerő, holnap még munka. Mindenestre kíváncsi vagyok nagyon és mivelhogy már egy éve várom (amióta az előzőnek vége volt) ugye nem kell mondanom hogy alig bírom kivárni?

     Most nem is akarok semmit ehhez hozzátenni, már Prágában elkezdtem rá a készülődést, vettem egy könyvet, és ha szerencsém van még az árát is elszámoltathatom. Ez legyen a legkevesebb ezért a 4 napért…

A költészet napja

     A költészet napja van vagy mi a fene, és mivel már reggel, vagy tegnap este elhatároztam hogy ezért felteszek egy verset a tiszteletére, ebben most nem fog megváltoztatni az a tudat sem, hogy azt mondtam azelőtt, aznap nem rakok fel semmit… Ma nem érdekel. 

     Egy klasszikust választottam, több okból. Szerettem ezt a verset akkor is, amikor iskolában meg kellett tanulni. Valódi értelmét talán csak most ismerem meg igazán, talán még most sem látok teljesen a mélyére… Ennek ellenére le tudom magamnak fordítani, és ugyanúgy tetszik. Néha sajnálom, hogy nem ismerem jobban a költészetet, hogy valami kevésbé ismert verssel szolgáljak, de hát én mindig inkább „prózás” voltam. Szerintem beszerzek pár verseskötetet is a közeljövőben.

     Tehát a vers. Csokonai A reményhez…

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
 

„Experience is the name so many people give to their mistakes”

     A cím, amit választottam, az Oscar Wildtól származik, ezzel az idézettel indít F. Scott Fitzgerald This side of paradise könyvének kiadása. És nekem tetszik. Ezt az irományt is Fitzgeraldról szeretném írni, mert még nem került fel semmi ide róla, és szerintem megérdemli.

      2 könyvet olvastam már Fitzgeraldtól, mindkettőt még nem blogger koromban, vagyis legalábbis nem aktív bloggerként. Az első, a már említett This side of paradise volt, amit még Coloradóban vettem a drága jó Bordersben (ami ugye azóta már bezárta kapuit), 2007-ben, és akkor olvastam is. Érdekes módon, ilyem emlékfoszlányokat tudok hozzátenni, hogy mindig velem volt, amikor a buszt vártam, oda-vissza a hotelból (a szürke hátizsákomban), meg a nyár vége felé már a kötényben, amikor semmi dolgunk nem volt, csak ültünk a törölközővel takaródzva a mechanical room-ban. A másik a Great Gatsby, amit szerintem 2011-ben olvastam el, szintén már a metrón. Pozsonyban vettem, amikor kint voltunk munkaügyben, angolul persze ezt is. Ezekután még jó hogy a következő Fitzgerald könyvet is, amit el akarok olvasni, angolul néztem ki.

     Na de tehát visszatérve a könyvekre.. Hogy az igazat megvalljam, egyikből sem emlékszek sokra. Mondjuk ez azért van, mert már régebben olvastam őket. Akkor kellett volna írnom róluk, amíg még frissek voltak az emlékeim. De nem is baj, mert nem az a célom, hogy nagyon könyvtartalmakat írjak le, azt akárhol megtudják találni azok, akiket az érdekel. Annyit elmondható, hogy mindkettőn érezhető Fitzgerald stílusa. 

      Na már most természetesen én ezt a stílust csak abból értem, amit én olvastam és abból a következtetésből vontam le. De amire gondolok az az, hogy érezhető mindkét könyvön, hogy ugyanannak az írónak a tollából származik. Szerintem mindkettő elég nehéz olvasmány volt, lehet hogy azért is, mert angolul olvastam mindkettőt, és nem a leg „common”-abb szavakat használta. És azt sem mondhatom, hogy nem tudok angolul. Szívesen elolvasnám magyarul is összehasonlításképp, hogy mekkora a különbség, de hát egyenlőre annyi időm nincs, hogy magyarul is belekezdjek. Hasonlóság talán annyi, hogy mindkettő főszereplője egy fiatal fiú, aki éppen elvégezte/vagy fogja elvégezni egyetemi tanulmányait. És az a nyelvezet amit Fitzgerald használ, az valóban klasszikus (ha ez lehet az igazi amerikai klasszikus). De az is lehet, hogy csak a Jazz korszak hősének személyes kifejezőformája. És talán ez a korszak tipikusa található meg mindkét általam említett művében. Meg valószínűleg a korszak, amiben ő maga és Zelda is élt. A hírhedt bohém páros (miután elolvastam Zelda Fitzgerald életrajzát arról is bővebben beszámolok). A közeljövőben tervezek megvenni még egy könyvet tőle, amit egy ideje már el akarok olvasni, angolul olcsóbb is, és ha már a többit is így olvastam miért, ne? Esetleg aki olvasott Fitzgeraldot magyarul, az elmesélhetné milyen volt a nyelvezet.

     Na és attól, hogy lusta blogger voltam akkoriban, azért még úgy olvastam mint most, és az idézeteimet itt is aláhúztam, amit megosztok, hogy ha már rendes beszámolóval nem tudok szolgálni, legalább ennyi legyen. Meghát jók. Az idézetek természetesen angolul lesznek, mert így vannak a könyveim.

This side of paradise:

• „Selfish people are in a way terribly capable of great loves”

• „The sentimental person thinks things will last – the romantic person has a desperate confidence that they won’t.”

• „But the truth is that sex is right in the middle of our purest abstractions, so close that it obscures vision…”

 The great Gatsby:

• „Whenever you feel like criticising anyone, just remember that all the people in this world haven’t had the advantages that you’ve had.”

• “Reserving judgments is a matter of infinite hope.”

• “…a sense of the fundamental decencies is parceled out unequally at birth.”

• “Blessed are the dead that the rain falls on.”

• “…a bad driver was only safe until she met another bad driver.”

• “So we beat on, boats against the current, borne back ceaselessly into the past.”

Március

     Újra elmúlt egy hónap. Akármennyire nem akarom, hogy április legyen, de lesz. Ebben a hónapban is sikerült pár könyvet beszereznem, természetesen jutányos áron. Az Alexandrában brit hetek voltak, és néhány klasszikus és nem klasszikus meg egyéb NB-hoz kapcsolódó könyvek le voltak árazva. Ekkor szereztem meg a Hiúság vásárát, és egy másik könyvet, amit vissza vittem, mert kiderült, hogy már megvan. Persze nem nekem, mert arra emlékeztem volna, de anyukámnak. Így egy hét múlva ki kellett cserélnem, mivel pénzt nem tértettek vissza. Így vettem meg a már rég várt Sunset Parkot Paul Auster-től. A hónap utolsó kapása Faulkner A legyőzetlenek című könyve. Az outlet könyvesboltban vettem, ahová egyik ebédszünetemben néztem be.