"Négy láb jó láb, két láb rossz."

Milyen rövid is volt az Állatfarm. Olyan hamar elolvastam, mondjuk olvastatta is magát, meghát sokat utaztam is azon a héten. Az éven a második Orwell könyvet olvastam, nem olyan régen még az 1984-et fejeztem be.

Már a közepe táján annyira felcseszte az agyamat a könyv. Jobbanmondva a disznók viselkedése. Annyira idegesítő volt, hogy a többi állat ennyire „birka” volt, képletesen szólva. Megengedtek a disznóknak mindenféle igazságtalanságot, és elhittek nekik mindenféle meséket. A könyv lényege ugyanis az, hogy az állatok átveszik az uralmat a major felett, elüldözik a gazdát és a feleségét, és a disznók állnak a major élére, azzal az ígérettel, hogy minden sokkal jobb lesz mint annakelőtte, több élelem és kevesebb munka jut az állatoknak. A disznók válnak a major főnökeivé, ők hozzák meg a döntéseket és a szabályokat amihez minden állatnak tartania kell magát. Fel is írják a falra a 7 parancsolatot, és a tanulékonyabb állatok el is olvassák a többieknek. Persze ezeknek a parancsolatoknak később értelme vész, megváltoznak, vagy teljesen eltörölődnek, amint rájönnek a disznók, milyen kényelmes is diktátorként, semmirekellőként élni.

A legjobban Bandi lovat sajnáltam, aki nagyon sokat dolgozott, persze ő neki sem lehetett túl sok sütnivalója, aki így követi a disznók igazságtalan utasításait. És még szabadidejében is dolgozik, csak hogy bevágódjon. Ha ember lenne biztos utálnám :D Na de szóval, ahogy megöregedett, és legyengült majd a baleset után már nem volt a régi önmaga, orvos helyett a vágóhídnak adták át a lovat. Persze a többi állat azt is bevette a disznóknak, hogy csak azért olvasták a kocsin a vágóhíd feliratot, mert az orvos nem írta még át.

Végig arra tanították az állatokat, hogy az, aki két lábon jár: ellenség. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak: barát. Vagy a birkák állandó mondata: „négy láb jó láb, két láb rossz”. Persze, aztán a végén, amikor a disznók elkezdenek az örök ellenséggel az emberekkel barátkozni, ők is úgy látják jónak, ha már nem 4 hanem 2 lábon járnak. Szóval szó ami szó, azt hiszem a könyv alaptartalmát mindenki ismeri, miszerint minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb. Maga a könyv tetszett, könnyű is volt olvasni, meg persze túl hosszú sem volt. A könyv óriási szimbolizmus, amit nem is akarok elemezni, mert azt mindenki elolvashatja hozzá, és ajánlom is. Ami érdekes, hogy a főszereplő disznót, Napoleont (aki ugye Sztalint testesíti meg), a könyv francia kiadásában Cesarnak nevezik.