Seurat és Toulouse-Lautrec (nem túl) regényes élete

     Május végére végre sikerült befejeznem az utolsó regényes életek kötetet is, Toulouse-Lautrec életével. Pont az utolsó kötet haladt a leglassabban, nem tudom hogy ennek személyes okai voltak-e vagy csak mert túl unalmas volt vagy mindkettő. De dupla annyi ideig olvastam mint a többit. Az utolsó két kötet egyébként alapjába véve unalmas volt. A festőket sem ismertem túlzottan, amire így visszagondolva érthető, hiszen az életük sem volt olyan mozgalmas mint néhány elődjüknek. A bejegyzésben eredetileg mindkét festőről akartam írni, de rájöttem, hogy fogalmam sincs mint olvastam Seuratról. Hiába is lapoztam bele a könyvbe, nem tudtam felidézni. Toulouse-Lautrecről arra azért emlékszem, hogy alapból betegen, kicsit torzként született, amin nem is kéne csodálkozni, hiszen a szülei első unokatestvérek voltak… Egész életében szenvedett a torzsága miatt. Apja már fiatal korában kitagadta volna, vagyis legalábbis letagadta volna, hogy ő az ő fia, pont emiatt. Amikor úgy-ahogy rendbe jött a séreléseiből, amiket fiatalon szenvedett, és mivel gyenge csontozata volt nehezen gyógyult, Párizsa költözött, ahol egyre jobban megtetszett neki az élet. Sokat ivott, szórakozott, prostituáltakkal éjszakázott. Persze neki sem tartott sokáig, mint sok más társának, hogy összeszedjen valami betegséget, ami az egyébként is gyenge szervezetének nem tett sok jót. Az anya próbálta nagyon sokáig óvni, de a későbbi éveiben ez már nem működött. Végül otthon, a kastélyban hal meg rokonai társaságában.

Idézetek

Seurat

• „Nincsenek véletlen találkozások. Ki-ki azt választja ki a dolgok sokaságából, amire szüksége van. … Az ember maga teremti isteneit”
• „A nagysághoz nem elég átengedni magunkat teremtő indulatunknak; türelem is kell, kivésni az acélfalat, mely elválasztja azt, amit érzünk attól, amit meg tudunk valósítani.” (Van Gogh)
• „Az ember abban él és mozog, amit lát, de csak azt látja, amit gondol.” (Valéry)
• „… a nyereségig őszinte, mint általában azok az emberek, akikben a túláradó elevenség mély becsületességgel párosul.
• „ „Olyan a test, akár a rothadó fű.”, mondja Ézsaiás próféta. Olyanok a gondolatok is, mint a test. Romlandók. E világba vettetve ők is a szerves lét törvényeinek engedelmeskednek, mint minden, ami van. Ők is részesévé válnak az élet zűrzavarának és könyörtelen dinamizmusának. Elkapja, megforgatja, szétzilálja őket a hullám; kivetkeznek önmagukból, elerőtlenednek; annál erőtlenebbé válnak, minél tágabb körben terjedeznek, hiszen minden kéz elveszi közben a maga részét.”
• „Az eszméket is az élet szüli. Senki nem ura gondolatainak. Nemcsak azért, mert amit gondol, belőle hajt ki, alkatából, vágyaiból és hajlamaiból fakad, mert eleve benne rejlett sejtjeiben, mirigyeiben; hanem azért is, mert a gondolatok, ha egyszer megszülettek, saját létük és fejlődésük törvényeit követik. Az élet nem ismer befejezést. Ami megszületett, létrehívja a megszületendőt.”

Toulouse-Lautrec

• „Az embernek tudnia kell elviselni önmagát.”
• „A test sohasem szolgáltatja ki jobban titkait, mint a betegségben; az élet is akkor ismerszik meg igazán, amikor felbomlik.”
• „Ó ti emberek, semmiről sem tudtok úgy beszélni, hogy rögvest ne ítélkezzetek: ez bolondság, ez értelmes, ez jó, ez rossz. De hát miért? E részletekben talán valamilyen cselekedet indítékait kutattátok? Talán tudjátok mi az az ok, amely miatt bekövetkezett, és mely elkerülhetetlenné tette? Ha tudnátok, nem ítélkeznétek ilyen elhamarkodottan.” (Goethe)