Denise Kiernan: Az atomváros lányai

Valamikor 2 éve, hogy először találkoztam a Manhattam c. sorozattal, ami akkor megtetszett, és kicsit mélyebbre is ástam magam a történetbe. Néztem dokumentumfilmet róla, és interneten keresgéltem, mert eléggé felkeltették az érdeklődésemet azok a titkok, amik a Manhattan terv körül alakultak ki. Nem tudtam azelőtt túl sok mindent a „háttér életről”. Akkor történt az is, hogy könyveket is keresgéltem a témáról, így találtam rá a The girls of the atomic city címűre. Nem rendeletem meg, de a listámon maradt. Aztán egy véletlen során megtudtam, hogy az a könyv magyarul is kapható, így tavaly ősszel, végül magyarul megvettem.

Akkor most a könyvről. Az igazat megvallva, nem erre számítottam.  Ami annyit jelent, nem olyan stílusban volt megírva, és nem olyan információkat tartalmazott, amit én olvasni szerettem volna. Úgy látszik, az, hogy a címben szerepel, hogy lányok, máris más megvilágításba teszi a könyvet. Persze, voltak információk, ami az egész projektet érintették, és voltak háttér információk, de azon felül, az egész könyv x számú kiválasztott nőről szólt és az ő életükről. Ami – mivel a Manhattan terven dolgozó emberek átlagéletkora nagyon alacsony volt – magába foglalja, hogyan pasiznak az otthonukat először elhagyó lányok.

De akkor talán kicsit az elejéről. A könyv az X létesítmény lakóira koncentrál, ez volt a hely Tennessee államban (Oak Ridge), ahol a szerkezethez készítették elő az anyagot. (Ahol magát az atombombát készítették az szintén egy titkos helyszínen volt, de az az Új Mexikói sivatagban, Los Alamosban. Ez volt az Y létesítmény.). Ezeket a helyszíneket akkor valóban a semmiből építették fel, a lakóhelyek inkább hasonlítottak munkásszállásra, vagy még arra sem. Férfiak-nők nem keveredhettek, sőt volt olyan fekete házaspár akik együtt sem lakhattak. Nagyon fiatalokat toboroztak munkára, és ezrek lettek hamarosan Oak Ridge lakosai, akiknek gőzük sem volt, mivel is foglalkoznak igazán.

Mint már említettem, nem tudományos szemszögből mutatja a könyv a történéseket, inkább olyasmit mesél el, hogyan készített lepényes tálat vagy mit az egyik nő, hogy étel tudjon készíteni (ami egyébként tilos volt), mert az általuk felszolgált, ehetetlen volt. Még sorolhatnám a hasonló „rendkívül érdekes” női sorsokat a könyvből, de nem teszem. Magáról a tényekről sajnos, ebből a könyvből keveset tudunk meg. Megismerjük a reakciókat, amikor napfényre kerül, hogy miben is segédkeztek. Megismerhetjük annak az alanynak a sorsát, akit önkényesen teszteltek arra, hogy milyen hatással lesz a szervezetére a veszélyes anyag szállítása. Talán a történet egyik legkegyetlenebb része volt, ahogy kiszedték a fogait, átnevezték, őrülnek nyilvánították és sokkterápiában részesítették, csak mert szükségük volt adatokra valakiről… De ez is úgy lett elmesélve és becsomagolva, hogy a szegény nő, amikor szép új lakást kapott, elvették tőle, hogy a speciális betegnek alakítsanak ki elkülönített termet. De szinte minden kicsi információ, ami érdekes lehet, inkább ezekhez a nőkhöz volt kapcsolva.

Nem is tudom, összességében, hogyan nyilatkozzak a könyvről. Mondom inkább azt, hogy jó volt, de  nekem kevés. Én többet vártam tőle, és nem kaptam meg. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy másnak sem tetszene, sőt lehet valaki inkább ilyen könnyedebb adagban olvasna a történtekről. Úgyhogy akik nem tudnak túl sok mindent a Manhattan terv körüli rejtélyről, azoknak hajrá, akik pedig már belemerítették magukat, azok lehet nézzenek inkább más olvasmány után :).