Hipp-hopp a március is eltelt. Volt hosszúhétvége, és
húsvét, volt Helikonos könyvosztás, volt jó idő. Én mégis csak arra emlékszem
belőle, hogy sokat dolgoztam(ok) és fáradt voltam((vagyok). Alig maradt időm
olvasni, és írni, ami a blogon is meglátszik. Aztán még amit éppen olvasok az
sem tetszik nagyon, így nagy kedvem lenne abbahagyni. Úgy érzem, amilyen kevés
időm van, nem kéne még azt a kicsit is olyan könyv olvasására pazarolnom, ami
nem az én stílusom. Már tényleg abbahagyom ezt az „adjunk esélyt a kortárs, új,
modern irodalomnak”. Ad a fene többet. Az elmúlt néhány hónapban már másodjára
sikerül szenvednem az éppen aktuális könyvvel. Maradok én azoknál a könyveknél,
amiket el akarok olvasni, nem csak random amit találok repülőtereken és – ne
jöjjek már el könyv nélkül típust. Félretenni nem fogom, már valahogy kibírom,
úgyis csak buszos olvasmány.
A
hónapom végül 3 új könyvvel végződött, mondhatni mindegyik irodalmi irodalom J. Az egyik bookdepository akciós polcáról, amit még
február végén rendeltem, Salman Rushdie Joseph Anton című. Felkeltette az
érdeklődésemet, amikor a főszereplő bujkálásra kényszerül, a 2 kedvenc írója
nevéből választ magának új nevet – Joseph Anton. A másik a Libri di luca, amit
már kb. 1 éve kinéztem amikor akciós volt, de mire észbe kaptam volna, hogy meg
kéne venni, már nem volt akciós. Most újra. Így lecsaptam rá. A harmadik pedig egy séta során – amikor is
útbaejtettük az egyik angol könyvesboltot, akadtam egy Paul Austerre, ami eddig
még nem volt meg. És talán ennek örülök a legjobban.
No comments:
Post a Comment