Akik olvassák a
blogot, azok már rájöhettek, hogy Emile Zola a kedvenc íróm, és hogy tervezem a Rougon-Macquart
sorozatának a teljes beszerzését és elolvasását.
Így kezdtem neki
a Nana-nak is, mint egyik leghíresebb művének, ami szerintem sokunk szülei
polcáról sem hiányzik. Az én példányom is még anyukámé volt. Vártam a
történetét, már csak azért is, mert kíváncsi voltam mi történik a kis Nana-val
(eredeti neve Anna), aki a Patkányfogó történetében nő fel a szemünk előtt, és
a könyv végére el is szökik otthonról, búcsút intve a nyomornak. A lány
könnyűvérű természetét már a Patkányfogó lapjain megismerhetjük, ez a Nana
lapjain sem változik. A két történet között néhány év különbség telik el, Nana
az előadóművész, akit Párizsban sokan várnak fellépni. Van egy 2 éves kisfia
Louis, akit szintén a Patkányfogóból ismert nénje Leratné fogad magához, és
nevel. Az egész könyv arról szól, hogyan szórakozik, közösségi eseményeken vesz
részt, lóversenyekre jár, a férfiak pedig megbolondulnak érte, és ostobaságokat
csinálnak. Természetesen, nem tagadhatja meg a vérét, és ő is, mint anyja,
pénzügy gondokkal küszködik, mindig tartozása van. A történet csúcspontja ott
mutatkozik, amikor pénzre van szüksége, és a 2 testvérpár, akik mindketten
odavoltak érte, a pénzszerzésben a végzetükre jutnak. Egyik börtönben végzi, a
másik holtan. Nana a romlást, az emberek mocsokba és semmibe taszítását
jelképezi. A saját sorsa is e színben végeztetik be a könyv végén.
A könyv, teljes
elolvasás után adja meg az igazi Zola élményt, amit nagyon hűen fest meg minden
könyvében. Az igazat megvallva, hogy kicsit negatívat is írjak most, kicsit
csalódott voltam ebben a művében, mert hiányzott nekem a cselekmény belőle.
Majdnem minden fejezet valamilyen társasági eseményt ír le, és csak a
maradékban ismerhetjük meg azt a néhány főszereplőt, akiknek végül, valahogyan
bevégeztetik, Nana által. Az eddig olvasott 4 könyv közül ez az egyik
leggyengébb volt, persze még így is nagyon jó. Megintcsak nem tudok mást írni,
mint azt, hogy mindent, amit Emile Zola leírt, máig vissza lehet vetíteni az
emberekre. Ez az embertípus egy olyan példája volt, amit nem feltétlen a léha
emberekben kell keresni, hanem szimbolikusan, átvitt értelemben sokan megtalálnak
az életükben, valamilyen formában. Bármi lehet, ami padlóra dönti, tönkreteszi,
és elsöpri őket, mint valami fertőző betegség.
Idézetek:
- Az ember boldog, ha adhat.
- Könyvek meg színdarabok dolgában nagyon határozott elvei voltak Nanának; az ilyesmi érzelmes legyen és nemes, hogy álomba ringassa, lelkét emelje.
- Minek kétségbeesni? Isten akkor van legközelebb, mikor már azt hisszük, minden elveszett.
Örülök, hogy Te meg a Nanáról írtálés köszönöm, hogy emlékeztetsz rá :). Olvastam már itt-ott, hogy többen is unalmasnak találták a regényt, de annál kíváncsibb lettem rá. Nem ígérek semmit, de valamikor biztosan elolvasom :).
ReplyDeleteIgen, ez most nekem is a gyengébb kategóriába sorolandó, remélem csak véletlenül sikerült ilyen unalmasnak :). Mindenesetre az igaz a Zola könyvekre (és szerintem erre te is rájöttél a Germinálnál, meg ha olvastál mást is már tőle), hogy a teljes hatás a könyv elolvasása után jön le. Valahogy akkor ad értelemet mindent. Nálam most a Hölgyek öröme van terítéken, eddig nem unalmas :)
DeleteNálam már olvasás közben is ütött, főleg a Germinal. De jó, a Hölgyek örömével kezdtem tavaly és rögtön Zola-rajongó lettem. Abban tényleg mindig történik valami :).
DeleteIgen, még csak az első néhány lapnál járok, de már látom hogy jól indul. Nagyon hasonlít nekem a Patkányfogóhoz, az pedig eddig a kedvencem volt!
DeleteA sorozatot láttad?
Ezek után végképp meggyőztél, hogy A Patkányfogó nagyon jó lesz :).
DeleteLáttam, és nagyon szeretem a BBC-s adaptációkat, de nem sok köze van Zolához. Valahol olvastam egy cikket róla a neten, amiben azt írta a szerzője, hogy: "nyomokban Zolát tartalmaz". Ez tényleg így van, mert a könyv ezerszer jobb és a sorozatban csak az alapdolgokat használták: szegény lány, aki eladó lesz a nagy áruházban, ahol mindenki egymást fúrja, és a tulajdonos gazdag és szereti a nőket.
Szerintem A patkányfogó a legjobb (mondjuk a 4 könyvvel amit eddig tőle olvastam a RM sorozatból, lehet h elhamarkodott döntés).
DeleteIgen a sorozatról én is pont ezt hallottam, hogy csak az alapvkoncepció származik Zolától, aztán már csak írták a sorozatot. Én nem láttam, de úgy hangzik kicsit mint a Mr. Selfridge? Azt ismered?
Nem láttam még egy részt sem a Mr. Selfridge-ből, de amikor egyszer kapcsolgattam a tévét, pont az ajánlója ment és egyből az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint a Hölgyek öröme. Te belenéztél már?
DeleteA Mr. Selfridget akartam nézni, de aztán valahogy mindig csak ilyen háttérzajként ment. Kb. tudom miről szól, meg kik a szereplők, de konkrétumokra nem nagyon emlékszek belőle... Majd újra kell néznem :).
DeleteA hölgyek öröme sorozatot meg szerintem elkezdem, miután befejeztem a könyvet :).
Azt tudod, hogy a Hölgyek örömének második évada is készült? Ennek már csak az előzetesét láttam a Dunán, de amiért ennyire átírták, csak azért se néztem.
Delete(Válaszolt a Gabo, és az engedélyükkel kitettem a bejegyzésembe.)
Na megyek olvasom :)
DeleteAmúgy igen, tudok a 2. évadról...