Betty Smith: A tree grows in Brooklyn

A tree grows in Brooklyn-t még Amerikából hoztam. Talán már hallottam is róla korábban, de először, amikor a könyvesboltban nézelődtem, a szép kiadásán akadt meg a szemem. Szívesen megvettem volna, de kicsit drága volt abban a kiadásban. Fordultam egyet, és a hátam mögött pedig az Olive books könyvei sorakoztak, ahol szintén megtaláltam a könyvet fele annyiért. Így vettem meg. És milyen jól tettem!

Főszereplője a 12 éves Francie, akinek a szemszögéből ismerjük meg a történetet. Nemcsak a sajátját, de a szüleiét is. A család Brooklynban él, szegény körülmények között, Francie és öccse gyakran szemetet szednek, amit beválthatnak pár pennyre, és amiből édességet tudnak venni maguknak. Vannak jobb időszakaik és van, amikor nagyon rosszul megy a sorsuk. Az olvasás szeretete beléjük van nevelve, ugyanis amikor megszületnek, a nagymama (sok egyéb más tanács mellett) azt ajánlja anyjuknak, hogy szerezzen egy Bibliát, és egy Shakespeare kötetet, és minden nap olvasson egy oldalt a gyerekeknek, legalább addig, amíg már ők is képesek olvasni. Nem is csoda hát, hogy Francie nagyon szeret olvasni, a könyvtárban, ABC sorrendben halad a könyvekkel, és minden nap elolvas egyet. Kisiskolás barátai kinevetik, mert túl „furcsa” szavakat használ, amit ők nem ismernek (persze, mert azokat a Bibliából és Shakespeare-től tanulta). Iskolában is jó jegyet kap, főleg az írásaira. Az olvasás és írás iránti szeretete addig nem is változik, amíg el nem veszíti apját, amikor is egy szomorúbb írásáért az iskolában negatív visszajelzést kap. Apjuk elvesztése után a család még jobban szűkölködik mint azelőtt, még a napi betevőre sem nagyon futja. Középiskola helyett, mindkét gyerek munkát keres, hogy segíthessenek magukon, mert édesanyjuk gyereket várt. Napról napra élnek. A további történéseket már inkább nem mesélem el, úgysem a tartalom elmesélése a lényeg. A gyerekek a könyv lapjai alatt nőnek fel. Az anya mindig jobban szerette Neeley-t (Francie öccse), Francie-vel pedig gyakran volt rideg és komoly. A könyvben fontos szerepet kap még a nagynéni, aki mindig mindet elintéz és segítségére van a családnak, amikor kell. A könyv vége felé, amikor költözködnek, és körülbelül az olvasó már ismeri azt a +/- 10 darab holmit, amit birtokolnak, amikor lekerül a falról a gyerekek – talán egyetlen – elsőáldozási fényképe, szinte visszaemlékszünk a történtekre, mert olyan mintha megéltük volna, mintha ott lettünk volna velük, és láttuk volna őket. Legalábbis nekem, még mindig frissen élt az emlékezetemben.

Ha nem is olvastam volna utána, a történet annyira adja magát, hogy igaz legyen. Betty Smith, saját gyerekkora élményei alapján meséli el a történetet, ami így talán még hitelesebb, és adja neki azt a szerethetőséget, mert ilyet nem is lehet kitalálni annyira egyszerű és remek. Az a tipikus példája, az amerikai diákok, kötelező-szerű olvasmányainak, a Ne bántsátok a feketerigót-val egyetemben. Az egyszerű és igaz elmesélése a sok nélkülözésnek vagy éppen a jobb napoknak egy kislány hangján. A 20. század elejei Brooklyn és New York pedig engem, személy szerint teljesen elvarázsol. Annyi aranyos kis történet van történeten belül is, hogy az ember alig várja, hogy folytassa. Nagyon sajnálom, hogy magyarul nem jelent meg, és nem is értem miért. Több embernek kéne ismernie ezt a történetet!

Idézetek:

• The secret lies in the reading and the writing. You are able to read. Every day you must read one page from some good book to your child. Every day this must be until the child learns to read. Then she must read every day, I know this is the secret. 
• From that time on, the world was hers for the reading.
• There are very few bad people. There are just a lot of people that are unlucky.
• -          You know that what we are going to do is wrong?
• -          …
• -          But it’s wrong to gain a bigger good.
• He was willing to exchange soul-destroying suspicion for heart-breaking reality.
• I guess being needed is almost as good as being loved. Maybe better.
• Beautiful legs, then, is the secret of being a mistress.
• Let a childless woman adopt a baby and bang! A year or two later she’s sure to have one of her own. It’s as if God recognized her good intentions at last.