Kis hétvégi
olvasmány volt az Apollónia kisasszony és vendégei. Mivel a könyvet, amit épp
olvastam otthon (A könyvtolvaj) sajnáltam vonatozásra és kutya nyalogatásra
hazavinni, ezért levettem ezt a régi könyvet a polcról, amit még a régi
munkahelyemen vettem egy könyvvásáron. Semmi extra, sőt! Csíkos könyv, Thury
Zsuzsától megint. Persze a stílus rögtön felismerhető. Mit mondjak, nem volt
egy rakétatudomány elolvasni :).
Kezdem azt
gondolni, hogy ez a Thury Zsuzsa csak egyforma könyveket tud írni, ahol
legalább egy-két szereplőnek kisebbségi komplexusa van, de már annyira, hogy
legszívesebben megrázogatnád. Jelen esetben az anyukának, aki özvegyasszonyként
a 4 gyerekét viszi Balatonra nyaralni,
és aki azt hiszi a gyerekei nem szeretik, nem tud velük kapcsolatot teremteni,
és hogy ő egy kis elesett nyuszika. A gyerekinek mindnek érdekes jellemvonásai
voltak (mit ne mondjak volt kitől örökölni). Egyik kapzsi gonosz, a másik
rossz, a harmadik nyurga és csak rosszat gondolt magáról és még sorolhatnám. A
könyv lényege végülis az volt, hogy Balatonon a gyerekek összebarátkoznak a
helyi Jose Armandoval, aki jelen esetben a földeslegényember, aki nem máshol
mint Dániaban (!!) sajátította el a gazdálkodás művészetét, és aki
természetesen a könyv végén beleszeretet az anyukába. Ennyi.
Mint mondtam egy
semmi kis könyv, olyan anyukámnak ajánlanám, de szerintem ezen még ő is
unatkozna :). Alapjában
véve eddig az volt a véleményem, hogy a régi csíkos könyvek jobbak mint
pettyesek, hát ez nem volt az. Úgy látszik nem lehet e szerint megítélni őket. Még
biztos lesz egy pár amit elolvasok, úgyhogy meglátjuk.
No comments:
Post a Comment