Sunday, August 17, 2014

A Csendes-óceánnak nincsenek emlékei (A remény rabjai)

Egyik este úgy döntöttem, megnézek valami dvd-t, amit már régen nem láttam. A The Shawshank Redemption-re esett a választásom, vagy a Remény rabjaira, kinek hogy tetszik. Annyira tetszett újra, hogy másnap úgy döntöttem utána nézek, megtalálom-e a könyvet online, mert elolvasnám. Szerencsémre meg is lett. A Shawshank egy novella, S. King-nek a Different seasons című gyűjteményéből. Meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy mindössze 60 oldalba le lehet írni az egész sztorit. Le lehetett. Kinyomtattam, és elég hamar el is olvastam. Persze nem is szántam másnak, mint egy rövid kis szabadságos olvasmánynak. A többi történetet a könyvből még nem olvastam.   

Kivételesen azt kell mondanom, hogy ebben az esetben a film vetekedik a könyvvel. Mármint elolvasás után, már láttam, hogyan is fér bele az a 2 órás film 60 oldalba. És talán pont ezért volt ennyire jó a film. Mert majdminden belefért. Igaz egy-két részletet egy kicsit megváltoztattak a filmben, de ez cseppet sem rontott rajta, sőt! Kicsit másképp volt a szökése, vagyis inkább a szökése körülményei Andynek. Ami még nagyon tetszett a filmben, de a könyvből hiányzott az a Monte Cristo grófja megjegyzés volt :). De mondjuk az egész könyvtár szál, ami a film második részét nagyban elfoglalta, a könyvben minimálisan volt említve. A szereposztás remek volt, ahogy maga az írás is – de hát ez várható Kingtől.  Morgan Freeman nem játszik rossz filmekben, az Andyt alakító Tim Robbins pedig remekül hozta az érzelemmentes komoly fickó szerepét.

Tartalmat nem írok, a lényeg, hogy egy ártatlanul elítélt ember nagyon sok kitartással hogyan kerül Mexikóba. Bemutatja azt is, mennyire nehéz a szabadult volt raboknak, újra helyet találni az életben, amit talán nem láttak évtizedekig. Sokan inkább valami újabb gazságot követnek el, csakhogy újra visszajussanak, ahol a megszokott rendben élhetnek. Lehet csak én szeretem különösen a börtönből szökéses filmeket/sorozatokat, de valóban sok akad köztük, ami  a kedvencemmé váltak. Ezt is mindenkinek ajánlom.

Még talán annyit hozzátennék, hogy aki úgy dönt, hogy letölti a könyvet pdf formátumban, azért számítson rá, hogy nem valami profi kiadás. Hiányoznak olyan apróságok, mint oldalszámok, nincsenek lapszélhez egyenesítve a sorok, néhány hibát is találtam az írásokban, ami arra utalhat, hogy valaki csak bemásolta a könyvet. Annyira nem zavaró, de azért nem egy eredeti könyv, vagy egy jó minőségű pdf/e-book.  Akit pedig a film érdekel és nem sajnál 1000 forintot, az bárhol megvásárolhatja a dvdt.


  • Ne feledd, a remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike, és a jó dolgok soha nem halnak meg, amint a rosszak sem élnek örökké.


    • Ha elegendő ember akarja, hogy emlékezz valamire, az nagyon is meggyőző érv lehet.
    • Kétféle ember létezik a világon, ha valami nagyon rosszra fordul. (…) Mondjuk, van egy ház tele ritka festményekkel, szobrokkal és csodálatosan szép régiségekkel. És tegyük fel, hogy a tulaj, akié a villa, hallotta, hogy egy szörnyűséges hurrikán közeledik felé. Az egyik típus reméli a legjobbakat. Hogy talán a hurrikán meggondolja magát és irányt változtat. Úgy véli, hogy egy magára valamit is adó, becsületesen gondolkodó hurrikán soha nem merné elsöpörni a Rembrantokat, a két Degas által festett lovat, a Grant-Woodokat és a Bentonokat. Isten amúgy sem hagyná. És ha mégis beütne a krach, akkor is legalább biztosítva vannak. Ez az egyik típus. A másik az úgy molyol, hogy a hurrikán pontosan az ő házát veszi célba, és az ő lakásán fog keresztültombolni. Ha az időjárásjelentés azt mondaná, hogy a hurrikán irányt vált, akkor ezt az ürge nem hiszi el, és arra jut, hogy a csapás menthetetlenül visszatér, hogy a házát a földdel tegye egyenlővé. Ez a második típus jól tudja, hogy nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.

    • Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.

    No comments:

    Post a Comment