Nem mindenki sztahanovista - Angéla

Júliusi otthontartózkodásom alatt (mivel külön könyvet nem vittem, a Könyvtolvaj túl szép volt, plusz otthonról el kellett hoznom a 3 bookdepositorys rendelésemet), elővettem, az amúgy is elolvasásra szánt Angélát, Thury Zsuzsától.

A könyv még anyukámé volt, a híres pettyes könyv sorozat egyik része. Szeretem ezeket a könyveket, habár inkább a csíkos könyvek az érdekesebbek, pettyesből ez volt  a második amit olvastam, és ezek annyira nem jók. Talán ez van a  fiatalabb korosztálynak, akiknek biztos sokkal érdekesebb. Na de akkor a könyvről. Hát eléggé utópisztikus J. Egy csapat pesti diák elmegy nyaralni falura, ahol az először idegenkedő, és ellenséges helyiek hamar megszeretik őket, mindenkivel barátságot kötnek, szinte mindenki a családjukká válik. Ami szép és jó, de lássuk be ilyesmi már nincs J. Nem is tudom volt-e valaha, max. a régi magyar filmekben. Arról nem is beszélve, hogy  a 14 éves korosztály nem valószínű, hogy lemenne falura népdalokat és játékokat gyűjteni, és rendesen viselkednének, minden kétes gondolat nélkül.

A könyv 2 főhőse Angéla és Guszti, akik persze hogy a jó képviselői, egyben az elnyomottak, és búskomor sopánkodók mintaképei is. Angéla úgy érzi nem szeretik otthon, mert mostohaapja csak 4 osztályt végzett (igen, ez amilyen nevetségesen hangzik, de  a lényeg tényleg ez volt). Guszti meg kb. ugyanezt érzi csak pepitán, az ő apja disszidált amerikába, és a nagymamája neveli, ő meg csak gonosz és nem kedves vele, és nyalizik a tanároknak (inditék: hogy rá ne jöjjenek milyen megkeseredett – ezt ő mondta J). Aztán amikor a nagyika lemegy falura meglátogatni az unokáját, ő titokban tartja ki ő, és mindenki azt hiszi, hogy valami kémmel cimborál. Csak akkor bocsátanak meg neki, amikor megment egy falusi fogyatékos gyereket az áradó folyóból. Mint a mesében, nem? Aztán persze rájönnek Angélával, hogy ők milyen egyformák, jóságosak, és megegyeznek, hogy innentől kezdve majd pesten is találkozni fognak. Otthon Angéla is kibékül a mostohaapjával, már nem baj, hogy csak 4 osztályt végzett, bármire képes úgyis, még mindig tanulhat.

Hát mit mondjak csodás történet, nem? Gúnyt félretéve.. ááá, nem is lehet. Nem tudok nem gúnyolódni ezen a mesterművön. Annak ellenére, hogy 2 nap alatt elolvastam – mondjuk ezen nem is lehetett mit nem elolvasni – talán pont ezért. Hiszem, hogy a pettyes könyvek is lehetnek jók, ez egy tipikus példája volt az ellentétének, a történet szegénységének is. Nem tudom mit gondoljak az írónőről, Thury Zsuzsáról. Van egy könyve, amit még nem vettem meg, de el szeretnék olvasni a Júlia vándorévei. Csak annyira ízléstelen, ronda az új borítója, hogy lehet régiben kéne beszereznem… Na nem akarok elkanyarodni a témáról, összefoglalva szeretném csak azt hinni akad a pettyes könyvek között is kevésbé jó. Azért a csíkos könyvekben még sosem csalódtam és abból nagyon sokat elolvastam. De lehet csak az is az oka, hogy régi történet, és 50 évvel ezelőtt ez nem volt furcsa. Na, nem akarok túl kritikus lenni, csak ez nem tetszett. Ennyi.