Miért jó a saját idézeteinket megtalálni?

Mármint most arra gondolok, hogy miért jó, ha olvasás közben bukkansz valami kincsre. Persze, persze, a könnyebb módszer az a „kinyitom az internetet és szétnézek valamelyik a nagyon sok idézetes oldal között”. De az mégsem ugyanaz. Csak azért hogy ott sok szép idézetet olvasgatsz, nem azt jelenti hogy te találtad őket. Lehet,hogy amikor egy könyvet olvasol, észre sem veszed. Mit is jelent az? Csak azt, hogy mégsem olvasol olyan figyelmesen, mint ahogy kellene. Valóban megérted ami le van írva? Vagy később azt sem tudod hogy mit olvastál. Igen, persze, nekem is vannak ilyen pillanataim. Gondolatban valahol máshol járok, és közben rájövök, de hogy elolvastam két oldalt. Akkor gyorsan vissza, hogy akkor mi is volt? De ez nem is gond. Mert az, hogy ez megesik egyszer-kétszer egy könyv olvasása közben az szerintem belefér. Én ennek ellenére a legtöbb alkalommal, nagyon sok idézetet találok egy könyvben, ami tetszik. Sőt. Azokat is aláhúzom, ami annyira nem túl jó. Nem biztos, hogy a blogra felkerül, de azért a könyvben alá van húzva. Ezért is gondolom, hogy az a jó könyv – és legfőképp az a jó író – aki több mély gondolatot is elrejt a könyvében. És sajnos erre akárki nem képes. Lehet,hogy pont ezért olvasok klasszikusokat. Bennük azért nehéz csalódni. És amikor valamelyik kortárs író, azzal jön elő, hogy kb. az 5. könyvét adja ki, és mindegyikben aláhúzok 5 gondolatot… nagyvalószínűséggel klasszikusnak mondanám majd 50 év távlatában. Persze azért mondom 50 év távlatában, mert nekem valahogy legalább annyi évesnek kéne lenni egy könyvnek, hogy klasszikusnak mondhassuk. Összefoglalva, vannak kortárs írók, akiket szívesen olvasok (Paul Auster). Talán csak nehéz egy kortárs írónak először megadni a bizalmat, hogy elolvassak tőle egy-egy könyvet. Főleg, amikor toronyban várnak még az elolvasatlan klasszikusok :)