Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Mikszáth, Szent Péter esernyőjét a Kossuth kiadó jóvoltából vettem meg, amikor tavaly kiadták az új sorozatukat, és ezzel kezdtek féláron. Már régen sort szerettem volna keríteni rá, és ezt most meg is tettem, amikor egy vékonyabb, könnyű kötésű könyvet kerestem. Ez minden célnak megfelelt.

Nem is tudom mit vártam tőle, nagyon halvány emlékeim voltak róla iskolából, tudtam, hogy a lényeg egy esernyőnyél, ami a nagy vagyont rejtegeti. De a körülményekről semmit nem tudtam.  A történet 2 szálon fut a múltban, ahol megismerhetjük, hogyan kerül a rongyos esernyő egy árva kislányka fölé az esőben, a másik szálban pedig azt, hogyan vigyáz a vagyonára Gregorics Pál, aki a törvénytelen fiának szánja az esernyőnyél örökségét.

Az első szálban, az esernyőnek a falubeliek, és a környékbeliek varázslatos tulajdonságokat tulajdonítanak – állításuk szerint, egyenesen Szent Péter rakhatta a papuk árva kishúga feje fölé – és még a messzeségből is eljárna a kis Felvidéki Glogovára a hívő emberek, csak az esernyő miatt. A másodikban, megismerhetjük Gregorics Pál életét, hogyan rekesztik ki testvérei, ő pedig szerencsén és ravaszon vagyonra tesz szert, amit később fiának tartogat, akit hivatalosan nem vállal fel, mert félti az életét. Inkább elküldi a kis Gyurit Kolozsvárra tanulni, ahol azért gyakran meglátogatja. Halála után, a vagyonnak nyoma veszik, a testvérek hiába keresik, nem találják. A halott még a túlvilágról is bosszúságot okoz nekik, amikor félrevezeti őket egy szöggel teli üsttel.

A harmadik része a könyvnek a két fiatal története. Gyuri ügyvédet érdekelni kezdi, hol lehet az apja vagyona, és elindul az esernyő keresésére. A szálak egészen Glogováig vezetnek, ahol útközben véletlenül megismerkedik Veronkával, aki meg is tetszik neki. Amikor megtudja, hogy övé az esernyő, nem is gondolkodik, eldönti feleségül veszi, így meglesz az esernyő  is meg a lányka is. A dolgok végül nem úgy alakulnak, ahogy tervezi, de azért nem bánkódik miatta. A végét nem lövöm le, így is sokat írtam a tartalmáról, pedig nem szoktam.

Meg kell mondanom, nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, izgalmas volt szinte a végéig, alig vártam, hogy megtudjam mi történik a továbbiakban. Nem olvastam ezelőtt semmit Mikszáth-tól, de ezek után lehet bepróbálkozok valami mással is. Mindenkinek ajánlom, kicsit sem unalmas, és akár egy ültömben el lehet olvasni :).

A szokásos idézetek:

• A rozsdás acélpengén nem hagy már a lehelet semmi foltot.
• „…a köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni."
• Csúnya asszonytól ne kérjen az ember csókot és szegénytől kölcsönt, mert mindjárt eldicsekszik vele.
• „Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle. … A éj szebbnek mutatja kedvesed alakját, mint aminő, ellenségedet erősebbnek, bajodat nagyobbnak, örömödet kisebbnek. Nem szép eljárás tőle, de hát az éj szuverén, nem tartozik felelősséggel senkinek.  … ne mellőzd az éjt, mikor a kivezető utat keresed."