J.M.Coetzee: Disgrace

A Disgrace ez első könyvem volt, amit Coetzee-től olvastam.  Már a tavalyi könyvfesztiválon megakadt rajta a szemem (persze, a borítóján egy kutya van, rögtön megfogom az ilyen könyveket :)), és miután a hátulján elolvasott tartalom is érdekesnek bizonyult, már akkor meg akartam venni. Aztán amikor ezen az éven, szerintem ugyanannál a standnál újra megláttam, már nem gondolkoztam kétszer és meg is vettem.

Coetzee Nobel díjas, dél-afrikai író, aki ebben a könyvében megmarad a környezetben, és annak ellenére, hogy a könyv tartalma elég szomorú, sajnos ez az igazság a Dél-Afrikai Köztársasággal kapcsolatban.

A könyv főszereplője David Laurie, a Cape Town-i egyetemi tanár, aki, miután rövid kapcsolatba bonyolódik egy diákjával, kirúgják, és nem is próbálva védekezni, elutazik a lányához, aki egy farmot vezet a semmi közepén. Eleinte nehezen tud azonosulni az ott élő emberekkel, ahogy a lányával sem. Nem egy tipikus jó kapcsolat az övék, elég száraz és rideg.  A lánya ennek ellenére szívesen fogadja, és David is előbb-utóbb elkezd beilleszkedni a környezetbe, zöldséget árul a piacon, vagy segít a kutyák ellátásában (ami sajnos gyakran csak elaltatás).  Miután őt és lányát a farmon megtámadják, ahol a lánya szerzi a nagyobb sérüléseket, kapcsolatuk egyre rosszabbá válik. David nem tudja megérteni lánya álláspontját, miszerint elhallgatja a vele történteket a rendőrség elől. És a későbbi cselekedetei és véleményei is teljesen értelmetlennek tűnnek, még az olvasónak is.

Ami a könyv olvasása közben tudatosult bennem, hogy ez valóban reális történés lehet a Dél-Afrikai Köztársaságban, a bűnözés, a rendőrség cselekvésképtelensége, a megérdemelt büntetések teljes hiánya. Nem is csoda, hogy az emberek fegyverrel járnak még az utcán is, és maguk próbálnak igazságot szolgáltatni.

A könyv érdekesnek mondható, mondjuk, vannak részek, amik nekem elé lezáratlanul maradtak, ahogy a befejezés is. Mintha még egy fejezet kellett volna a teljes befejezéshez. De hát ezt kaptuk, bizonyára jó okból. Nem volt unalmas, inkább csak hiányos. De lehet csak nem figyeltem eléggé :).

És az idézetek:

• Because a woman’s beauty does not belong to her alone.
• When all else fails, philosophize.
• The more things change the more they remain the same. History repeating itself, though in a modest vein. Perhaps history has learned a lesson.
• They do us the honour of treating us like gods, and we respond by treating them like things.
• So time does indeed heal all. …or if not healing then forgetting, growing scar tissue around the memory of that day, sheathing it, sealing it off.