Történt egyszer, hogy a nyaramat Coloradóban töltöttem (igazából nem csak egy nyarat, de az most nem fontos). Szóval legutóbbi tartózkodásom könyves élményeiről gondoltam írok pár sort, igazából csak magamnak. Mert nem akarom elfelejteni. Júniustól szeptemberig maradtam. Megérkezésem után kiderült, hogy valami gondok voltak a papírjaimmal, így hétfő helyett csak szerdán kezdhettem el dolgozni. Így volt 2 napom a semmittevésre. Mivel egyedül mentem, és még embereket nagyon nem ismertem, hát úgy gondoltam könyv lesz a legjobb dolog, amit társaságnak választhatok. Természetesen elmentem a szívemnek oly kedves néhai Borders-be, de mivel még a pénz keresést nem kezdtem el praktizálni gyakorlatban (ugye csak 2 nappal később kezdhettem), így a pénzköltést sem szerettem volna még elkezdeni. Hát mi mást tehettem volna, mint hogy felmentem a hotel könyvtárába (ezt a könyvtárat úgy kell elképzelni, hogy internet szoba 3 számítógéppel, és 2 könyvespolccal), és szétnéztem. Nem fűztem túl nagy reményeket hozzá, főleg a mérete miatt. De legnagyobb meglepetésemre találtam egy Cook könyvet, aminek általában nem mondok nemet. Gondoltam ez jó is, elmentem a hr-re, megtudni hogyan tudom beregisztrálni, hogy elvittem a könyvet, de ők azt mondták vigyem nyugodtan, csak majd hozzam vissza, nincs adminisztráció hozzákötve. Ez a Cook könyv egyébként a minap eszembe is jutott, amikor láttam, hogy egy újat adtak ki a szerzőtől, és amikor elolvastam a tartalmát, hát láss csodát az, amelyiket én immár 4 éve olvastam a Colorado Springs-i lakásom poros kanapéján vagy teraszán egy széken.
Természetesen, mikor a munka már beindult, kevesebb időm volt az olvasásra, nem tudtam 2-3 nap alatt elolvasni egy könyvet. Ennek ellenére megtaláltam a saját ritmusom, a szabad időket, amikor olvasni lehetett, és természetesen ezt is tettem. Reggelente munka előtt valahogy mindig úgy keltem fel, hogy miután elkészültem és megreggeliztem, volt egy pár percem, mielőtt ki kellett volna menni a ház elé a kisbuszunkat várni. Természetesen buszvárás közben is olvastam, és a buszon is, ha nem volt társaság. Munkából visszafelé is ugyanez történt, és nyár végén már egyre gyakrabban munkaidőben is, amikor nem volt mit csinálni, vagy esett. Egyre gyakoribb vendég lettem a Borders-ben, volt úgy hetente többször elmentem, és természetesen valahogy sosem üres kézzel jöttem vissza. De hát már hogyisne, amikor tagként, hetente jöttek a 40%-os kuponok, amiket mindig kihasználtam. Így nyár végére, szerintem 20+ darabszámra növekedett a könyveim száma, ami kicsit megrémített a hazautaztatásukat illetően.
Az első amit elolvastam az Harper Lee To kill a mockinbird című könyve volt, amiről még arra is emlékszem, hogy akkor vettem amikor a klasszikusok akcióban voltak azok, amik iskolába kellettek. Ilyen olcsóbb kiadás de nem baj. A második F. Scott Fitzgerald This side of paradise-a volt, csak mert a Great Gatsby vagy nem volt, vagy túl drága kiadásban, már nem emlékszem. Ezen a könyvön azért már jól látszódik a nyár második fele, hogy mennyi időt töltött nem csak a hátizsákomban, de a kötényem zsebében is. Az utolsó könyv amit még munkám alatt olvastam el, azt már kicsit modernebb formában a The graduate volt Charles Webb-től, aminek talán a film változata ismertebb. Szóval ezt már az iphone-on olvastam, totál legálisan ugyanis megvettem ezt az aplikációt, amiben rengeteg sok könyv van. Az utolsó, amit még amerikai földeken kezdtem el az Colm Toibin Brooklyn című könyve volt. Nem klasszikus, nem ismert író (legalábbis nálunk nem) de annál jobban tetszett a könyv. Örülök, hogy megvettem. Még ehhez a nyárhoz tartozik a (most már) híres The road (Az út) című könyv, Cormac McCarthy-tól. Az igazat megvallva, szégyen nem szégyen, 4 éve nekem fogalmam sem volt ki az a Cormac McCarthy, csak egyszer megtetszett a könyv tartalma, és nyár végén mielőtt eljöttem megvettem. Akkor még filmről szó sem volt, és nekem még eredeti borítóval van meg. Aztán jött köré a hercehurca, film meg egyebek, amit abszolút nem tudtam azonosítani a könyvvel.
Hát röviden ennyi, nem akartam senkit ezzel untatni, inkább magamnak írtam, csak úgy.
Egy kis UPDATE: Kihagytam még egy könyvet, a kutyásat, valószínüleg mert az csak ilyen szórakoztató olvasmány volt, mint bármi komoly. De most eszembe jutott. Garth Stein könyve, The art of racing in the rain. És még F1 beütés is volt benne, ami az amerikai könyvekben ritkaság.
Egy kis UPDATE: Kihagytam még egy könyvet, a kutyásat, valószínüleg mert az csak ilyen szórakoztató olvasmány volt, mint bármi komoly. De most eszembe jutott. Garth Stein könyve, The art of racing in the rain. És még F1 beütés is volt benne, ami az amerikai könyvekben ritkaság.
No comments:
Post a Comment