Tucatkönyvek vs. klasszikusok

     Folyton azon gondolkodok, miszerint olvasnak az emberek? Csak nekem tűnik-e úgy, hogy az emberek 85%-a választja az ún. „könnyebb utat”, ami olvasás szempontjából a könnyebb olvasmány. Igen, ilyenkor valóban az ilyen tucat könyvre gondolok, amit körülbelül 1 hónap alatt összedob az írója, és gyártja halomszámra a „könyveit”. Lehet, hogy az ilyen könyv jó valamilyen nehéz időszakon átvonuló embereknek, aki valami nehezebbel nem tudna éppen megbirkózni. De sosem fogom megérteni azokat, akiknek ez az olvasás. És aztán örülnek maguknak, hogy egy hónap alatt 5+ könyvet olvastak el. Na már bocsánat. Ha nem vagy munkanélküli időmilliomos, ez komoly könyvekkel nem működik. És akkor még arról nem is beszélnék, hogy valóban felfogták-e mi van leírva a könyvbe. Úgyhogy én az ilynek helyében inkább nem kérkednék azzal hogy sikerült elolvasni XY számú szart…  Mert már ne haragudjanak az olyanokat olvasók, de azokat csukott szemmel is elolvassa az ember mert tudja mi lesz benne. Nem szükséges az odafigyelés.

     Sajnálattal látom, hogy egyre kevesebb az olyan ember, aki klasszikusokat olvas. Persze lehet, hogy valaki már elolvasta az összeset, és akkor nyílván mást kell keresni, de szerintem egy bizonyos kor előtt nem olvasod el az összes klasszikust… Na jó, tudom én mániás vagyok kicsit, de hát ez van. Elvből nem olvasok „tucat könyvet”. Vagyis legalábbis amit én annak tartok. Az olyan „a könnyebb utat választani”. Mert persze, hogy azokból elolvasol egy éven ötvenet. Hogyne. Hisz mint mondtam az olyanok nagy része nyugdíjasoknak íródik, kicsit olyanok mint a szappanoperák. Még a gyengeelméjű is megérti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akik olvassák azok gyengeelméjűek, hanem azt, hogy „a könnyebb utat választják”. Szó szerint.