Regényes életek - Renoir, Van Gogh

A Kossuth kiadó nyáron új sorozat megjelenítésébe kezdett, Regényes éltek címmel, 8 festő életrajzát mutatja be. Megvettem az első kettőt még akkor, egyszerre jöttek ki, Renoir és Van Gogh életrajzai voltak. Amíg azokat olvastam megjelent még kettő vagy három, így mivel akcióban találtam az 5. kötetet azt vettem meg hamarabb. Eddig tehát 4 kötetnél járok, a harmadikat olvasom Gauguin életét, és a Manet kimaradt, de legközelebb őt veszem meg. Mindegyik könyvet Henri Perruchot írta, és mint kiderült, néhánynak volt már előző, régebbi kiadása.   

A sorozat kötetei, megjelenésük szerint, aktuálisan, ugyanis nyártól kicsit változtatott rajta a kiadó:

1. Renoir élete – június 22.

2. Van Gogh élete – június 22.

3. Gauguin élete – augusztus 1.

4. Manet élete – szeptember 5.

5. Modigliani élete – október 3.

6. Cézanne élete – november 7.

7. Toulouse-Lautrec élete – december 5.

8. Seurat élete – december 5.

Így néz ki a jelenlegi lista, pirossal amelyeket elolvastam, zölddel, amit éppen olvasok, és kékkel amit már megevettem, de még nem olvastam el. Ami engem a legjobban érdekel, az az lenne, hogy tervez-e a kiadó folytatást, mások életrajzaival is. Írtam, nekik, de nem kaptam választ.

Különben valamelyik Alexandra boltban láttam ezeket a könyveket csomagban, egy másik könyvel, az adott festő műveiről, ilyen képes-festményes könyv, csak pár száz forinttal drágábban.

És ha már Kossuth kiadó, azt hiszem ma éjfélig 12 könyvsorozatuk feláron kapható!!

Renoir

Hát hogy mit mondjak. Talán eddig az ő élete volt a legunalmasabb. Legalábbis nekem. Nem igazán történt vele semmi, festegetett, tengődött lengődött. És kb. ez minden, amire a könyvből emlékszem. Ha nem lett volna meg már a Van Gogh élete is, lehet nem is folyattam volna a további vásárlást. Szerencsére nem így tettem.

Azért ebben is találtam aláhúzni valót:

• Az erős embereket megedzik a megaláztatások.
• „…aki sokat akar mondani, mondjon keveset.”
• Az ember olyan idős, mint a szelleme, akkor öregszik meg, ha kiesik az élet ritmusából: ha már nem érti, és nem szereti azt, ami körülötte történik, elszáguld mellette az élet.

Van Gogh

Na, Van Gogh élete már más tészta. Mindig történt vele valami. Eleinte nem találta helyét a világban, pap akart lenni, majd festő. Mindig nélkülözött. Nem volt semmi munkája, amivel pénzt keresett volna. Testvére Teo látta el mindig annyi pénzzel, amivel festékeket tudott vásásrolni. Aztán ugye megőrült, sokáig kórházban kezelték.

• „…mert ami a szívek mélyére vésődött, az elmúlhatatlan.”
• Próbáld megérteni a lényeget a nagy művészek, igazi mesterek remekműveiben, és mindig megtalálod bennük az Istent. … Isten mindenütt jelen van, és minden mindenben benne van.
• De mi rosszabb, mondd? Maga a veszedelem, vagy a félelem a veszedelemtől?
• A szeretet a magányosságban ragyog a legszebben,
• Rajzolni annyi, mint utat törni egy láthatatlan vasfalon át, amely elválasztja azt, amit érzel attól, amire képes vagy.
• Oroszlánok közt nem csinál az ember majmot magából.
• Panasz nélkül tűrni a szenvedést, ez az egyetlen megtanulni való lecke az életben.

Nem akarok túl sokat írni az egyes festők életrajzáról, de összességében, eddig az a 2 és fél életrajz, amit elolvastam egy valamiben közös. Még ha volt is tehetségük máshoz, ezek az impresszionisták mind zizzentek lettek és csak festeni akartak annak ellenére is, hogy nem tudtak egy képet sem eladni, nem tudták eltartani magukat és családjukat. Inkább festegettek és éheztek, és hagyták, hogy mások is szenvedjenek miatta. Mondjuk Van Gogh-ról nem írták, hogy akart volna egyáltalán dolgozni, inkább elvárta testvérétől, hogy küldje a pénzt.