Nabokov: Szólj, emlékezet! - memoir

Nem is olyan régen olvastam életem első Nabokovját, a Lolita személyében, amikor megtetszett az író stílusa. (ez nem is igaz, mert közben eszembe jutott, hogy sokkal korábban már olvastam tőle a Pnin professzort..) Akkor kezdtem el, mindenféle akciókban más-más műveit is megvenni, így pár hónapja a Szólj, emlékezet! című önéletrajzi könyvére esett a választásom. Mármint az olvasására. Megvásárolva már egy jó ideje megvan.

Elég sokáig halasztgattam az írást a könyvről, mert nem túl sok mindent tudok mondani róla. Nem volt túl mesélgetős, nem volt érdekes, hiányzott a stílus és a hangulat. Olvastam én már több életrajzi művet is, önéletrajzot is, de ez valahogy csak unalmas volt. A könyv 80%-a, kb. az író gyerekkorát foglalja magába, és rettentő részletességgel, követhetetlen orosz nevekkel ismerkedünk meg, sorban még a második unokatestvér személyével is. Szerintem ez egy tipikus rossz példája annak, hogyan írjunk önéletrajzot. Egy felnőtt ember élete nem gyerekkorábban az érdekes, hanem inkábba akkor, amikor már szabad akarata van, és  történnek is vele dolgok. Szívesebben olvastam volna arról, hogyan vált íróvá. Vagy, hogy hogyan ismerkedett meg Verával, akinek erősen köszönhetjük az írói hagyatékát. Vagy ha annyira a fiatalkoráról akart írni, akkor tehette volna érdekesebben. Nem volt benne túl sok cselekmény. Ha meg nem történt vele semmi, akkor kérem ne írjon önéletrajzot.

Az a gond, hogy nem vagyok biztos benne hol romlott el ez az iromány. Amikor goodreads-en néztem, ott nagyon magas értékeléseket kapott. Úgyhogy lehet, hogy bennem volt a hiba. Senkit nem tántorítok el az elolvasásától, inkább nézzetek jobban utána, hogy fog-e tetszeni. Nekem lassú volt, és néhány résznél annyira nem motivált az olvasása, hogy elő sem vettem. És mivel ez olyan „BKV-zős” könyv volt, azokat azért jobban olvasom (mert hát mit csináljon az ember ha utazik), mármint könnyebben. Itt volt sajnos olyan alakalom is, hogy elő sem vettem. Ezzel be is fejezem az összefoglalót. Nabakovtól az esélyt nem vontam meg, biztos, hogy még olvasok tőle, mert tud ő jobbat is!

Idézetek:

• Az idő börtöne gömbölyű, és nincs kijárata.
• …a gyötrelem érzete önmagában nem elegendő a lélek örökkévalóságához.
• Úgy tűnik, a világ dimenziós skáláján létezik egy törékeny kis tér, ahol a képzelet és a tudomány összetalálkozik, egy pont, amelyet úgy érünk el, hogy a nagy dolgokat lekicsinyítjük, a kicsiket felnagyítjuk – és e pont lényege a művészet.
• …a tudós a tér egy pontján történő dolgokat látja, addig a költő az idő egyik pontján történő dolgokat érzi.
• …aki költő szeretne lenni, annak rendelkeznie kell egy képességgel: egyszerre több dologra tud gondolni.