Sokk és csalódás. Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat

Olvasom, és sokkolódom. Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat. Hirtelen, azt hiszem, rosszul olvasom, biztosan van egy hasonló nevű író is, akiről nem tudok (hiszen maj’ minden éven olyan nevek kerülnek elő, akikről csak keveset tudni). De Bob Dylan? És mégis. Ő az. Még mindig az első perc sokkja. Mit keres Bob Dylan az irodalmi Nobel díj közelében? Igazat megvallva nem ismerem a dalait. De nem azzal van a baj. Hanem, hogy erre biztosan vannak zenei díjak. De OK. Ő írja a dalait. Ez akkor olyan mintha egy versíró nyert volna, akinek megzenésítik az írásait. Próbálom elfogadni. Bekapcsolom a youtube-ot. Random válogatok a dalai között. Kettőt meghallgatok, egyik sem tetszik. Mondjuk addig el sem jutok, hogy felfogjam a szöveget, mert már a zenei stílus sem jön be. Lehet rosszul választok. Kérek pár dallistát, amire illik a meghatározás: “for having created new poetic expressions within the great American song tradition”. Nem tudom, mit hallgassak?

És most disrespect nélkül. De ennyire nem tudták kinek adni a valódi írók közül? Vagy mi volt a baj? Ezért tolták el egy héttel a kihirdetését? Azt hiszem sosem tudjuk meg. Vagyis, lehet 50 év múlva (akkor kerül nyilvánosságra, hogy kiket jelöltek). Nekem leginkább azzal van a bajom, hogy miért  veszik el, ezt a nagyon fontos díjat, a valódi íróktól. Inkább bele sem gondolok, hogy aki évek óta vár, hogy hátha sorra kerül, mit érez. Bármynnire próbálok pozitív maradni, és keresni a jót benne, azon kívül, hogy igen ez akkor egy vers, amit el is énekelnek, nem találok. Indokot. Ne vegyék már el az íróktól, így is csak egyszer osztják egy évben. Számomra teljesen elvesztette ez a díj a komolyságát. Csalódott vagyok. És lehet, hogy ez sokaknak tetszik, és nagyon sok pozitív hozzászólást olvasok, de szerintem akik olvasnak, és figyelemmel kísérnek könyveket, azok nagyrészének ez felfoghatatlan vicc. Majd ha megszeretném venni a 2016-os irodalmi Nobel díjasának a könyvét, veszek egy CD-t? Tudom, tudom Bob  Dylant már az iskolákban is oktatják (ennek a helyességéről is lehet érdekességeket olvasni), és azt is tudom, hogy amerikaiak inkább örülnek ennek – hiszem már csipogtak, hogy milyen régen nem nyert amerikai irodalmi Nobel díjat, de ez így nem helyes. Nevezzetek maradinak, vagy butának, de szerintem a svéd akadémia elkanyarodott a díj és az kitüntetés alap koncepciójától. Inkább egy teljesen ismeretlennek, de annál jobbnak adták volna, és ezzel is gazdagodott volna a világ, és az irodalmi tudat.

Plussz egy hónap a nyárhoz

Ezen a hónapon tényleg meglátszik a már régóta fennálló lemaradásom, de olyannyira, hogy most a hónap közben is csak 1 bejegyzést sikerült kreálnom. Pedig próbálkoztam. Mindenképpen megakartam írni még egy értékelést, de sajnos nem sikerült. Nem is tudom, mikor tudom behozni a most már, kb.  folyamatos 5 könyv lemaradásomat. Mert persze jön az ősz-tél (ami egyben a kedvenc időszakom is), és ilyenkor az ember azt gondolná, hogy kevesebbet lesz kint, több időt tölthet a szobában, és írhat, de nekem az ősszel egyben új programok is kezdődnek, amik majdnem annyira betöltik a napjaimat, mint a nyári szép időjárás. Mint már azt hiszem említettem, olyan minimum 1-2 hónap lemaradásom van, amíg elolvasok egy könyvet, és amíg odajutok, hogy írjak is róla. Ez azért is rossz, mert elfelejtem, mi is volt a könyvben, nem tudom mit akarok róla megjegyezni, és hiányzik a friss élmény. Nem tudom mi oldaná meg, vagy legalább kicsit segítené a felzárkózásomat, talán ha már lenne egy saját számítógépem otthon, amin bármikor írhatnék, ha épp úgy érzem. Vagy ha 6 órát dolgoznék naponta. De mivel most egyik sem tűnik reális lehetőségnek a következő hónapokban, így marad az igyekezet. Egyébként mindössze 1 könyvet vettem a hónapban, de kinéztem legalább ötöt, amiket meg szeretnék venni. A könyv, amit beszereztem az Nicole Krauss Nagy palota címűje, ugyanis egy másik blogon olvastam pont róla, ahol azon kívül, hogy a tartalma felkeltette az érdeklődésemet, kiderült az is, hogy mindössze 200Ft-ba kerül (vagy 400, már nem emlékszem, de hihetetlen olcsó volt). Lírában lehetett megszerezni, és átvenni az akkor már tűzzel megpusztított boltjukban.

"Ám amikor az ősz megérkezik, és hitszegő módon hátba támadja a nyarat, ahogy szokta, szeptember idusa körül akkor úgy időzik el, mint egy rég nem látott barát. Mint amikor öreg barátunk kedvenc fotelünkbe telepedik, pipára gyújt, s egész délután arról mesél, merre járt, mit csinált, amióta nem láttuk egymást." - Stephen King

Könyvek szlovák kiadásai

A héten otthon voltam szabadságom, és az utam az egyik város könyvesboltjába is vezetett. A szlovákiai könyvesbolt-lánc egyik kisebb üzletében nézelődtem, a Panta Rhei-ben. Annyi szép kiadást találtam, hogy úgy döntöttem megér egy külön bejegyzést. Igazat megvallva, eléggé elvagyok maradva a könyvek szlovák megjelenésével, mert miért is olvasnám szlovákul, ha tudom magyarul? Na mindegy, lehet ezért is lepődtem meg. Még Donna Tartt – Goldfinch-je is már rég elérhető szlovákul, a magyarra pedig még várni kell (remélem már nem sokat, annak idején őszre ígérte a Park kiadó, azért nem vettem meg eddig angolul). Aztán egy pingvines könyvet fogtam meg, ezt nem ismertem, csak annyira tetszett a kiadása. A lapjai szélei pirosra voltak festve, a könyv fedele pedig krém színű, és olyan érdes. Öröm megfogni. Remélem a sztorija is olyan jó lesz mint a kiadása, mert elég zsákbamacskásan vettem meg :). Címe - Barátom a pingvin, egy tanárról szól, aki egy dél-amerikai útja során megment egy pingvint, és hazaviszi. Egyébként úgy néz ki, igaz történet.

Aztán a klasszikus irodalom polcon maradt tátva a szám. Van egy nagyon szép sorozatuk, klasszikusokkal, minden könyv egyforma köntösben, de különböző színben jelenik meg. Hemigwayből volt a legtöbb, és mivel megtaláltam a Magyarországon ritkaságszámba eső Vándorünnepet, így ezt is most szlovákul vettem meg. Mondjuk megrendelhettem volna angolul is, de úgy megtetszett ez a sorozat.

Aztán megláttam Gárdos Péter Hajnali lázát is szlovák kiadásban, és bizony tetszett nekem a leveles borítójával. Jól visszaadja a könyv tartalmát. Aztán láttam még Az igazság és más hazugságok című könyv szlovák változatát (egyébként a magyar már megvan nekem). Ez a kiadás kifejezetten jobban tetszett, egy írógép volt rajta és azon íródott ki a cím. Aki pedig tudja miről szól a könyv, annak szerintem értelmet ad ez a verzió.

Sok más meglepetést is láttam, szlovákul már ki van adva Colm Toibin Brooklyn című könyve, amit tudom, sokan a film miatt már várnak (nekem annakidején tetszett). Megtaláltam néhány Zolát is, ugyan azok csehül voltak meg, de azok után már utána jártam korábban, tudom, hogy a csehek kiadták mindent.

A harmadik könyvet szintén csak megtetszésből vettem meg, nem tudom pontosan milyen lesz. A címét úgy fordítanám, hogy A gurulós könyvtár.

Nem volt olcsó a 3 könyv, amit végül megvettem, de nagyon örülök nekik. A Hemingwayt még meggondolom angolul, de a másik kettőt elolvasom szívesen szlovákul.

Június túl könyves

A júniusom nagyon könyvesen telt. Kezdődött rögtön egy rendeléssel bookline-ról, ugyanis megláttam, hogy az egyik könyv, amit még csak nemrég vettem észre az egyik könyvesboltban -70% kedvezménnyel volt (persze a könyv már régebbi, gondolom senki nem veszi J). Így még a hónap elejém hozzám került Roy Jacobsen: Szoba kiadó című könyve. Aztán jött a könyvhét, ahová én megint csak vasárnap délután jutottam ki. Tavaly, amilyen szerencsésen találtam akciókat – és azt gondoltam most is így lesz – bizakodva indultam. De sajnos csalódnom kellett. Csak néhány kiskönyvet vettem. Az egyik angol könyvesboltnál kb. 500Ft-ért a két Flaubert és Dosztojevszkij könyvecskét, majd a Helikonnál a zsebkönyvekből elhoztam Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplóját, és Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból címűt. Megvettem még a Geopen szép új kiadású sorozatának egyik könyvét, Jelena Csizsova: Nők férfiak nélkül nevűt. Ezután már csak a az Alexandra nagy júniusáról kellett olvasnom, hogy elszabaduljon a pokol. Nem is értem miért dőlök be nekik, hiszen ezeknek a könyveknek a nagyrésze kapható lesz ennyiért, vagy mégkevesebbért a hamarosan kezdődő nyári akciójuk alatt is. De azért csak rendeltem 7 könyvet – ha már féláron voltak...

• Roman Szencsin: A Jeltisev család
• E.L. Doctorov: A vak zongorista
• Umberto Eco: A rózsa neve
• Emma Donoghue: A szoba
• John Fowles: A lepkegyűjtő
• Margaret Atwood: Az özönvíz éve
• Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

A legtöbbet már korábban is meg akartam venni, de nem éreztem rá kellő motivációt. Olyan „jó lenne ha meg lenne” érzést éreztem irántuk, ami nálam annyi hogy kb. 2 év leforgása alatt max. hármat fogok belőlük elolvasni. A legjobban talán a Jeltisev család érdekel, mivel egy zord orosz településen játszódik. A lepkegyűjtőt pedig akkor akartam megvenni, amikor a színházi előadásunk 15 perc után abbamaradt, mert Berecki megsérült. Mivel csak 2 hónap múlva voltak újra helyek, azt gondoltam akkor, addig megveszem a könyvet és elolvasom. Aztán megláttam, hogy a borítóján ők vannak, és elment az egésztől a kedvem. Hogy lehet ennyire elrontani egy borítót? Csak mert annyian nézik a műsort? Semmi közük a könyvhöz. Úgyhogy annak ellenére, hogy Berecki nagyon jól játszott a könyvet eszembe nem volt megvenni a nagy fejével. Aztán most megláttam féláron, és ennyiért elhoztam. Habár valószínűleg csomagolópapír kerül majd rá. És az igazat  megvallva már annyira nem is érdekel mint februárban, amikor félbemaradt az előadás.

Hát a június így telt el, könyv-könyv hátán, és már előre félek a július 15.-ei Alexandra nyári akció kezdetétől :).

„What did you see that got us Cujo?” - rövidke Stephen King, reggeli kávé mellé

Amerikában a napokban jelent meg Stephen King új regénye End of watch címmel, ami a Mr. Mercedes-nek és a Finders Keepers-nek (nálunk Aki kapja, marja) a folytatása. Ennek mivoltjából hívta meg őt a CBS amerikai csatorna a reggeli showjába, ahol nemcsak az új könyvről beszélgettek, hanem régiekről is, ahogy politikáról és Donald Trumphoz való viszonyáról. Aztán ilyen egyszerű beszélgetésektől érzem mindig, mennyire jó lenne őt személyesen is ismerni – mondjuk ilyen szomszédi viszonyban – és reggelente amikor összefutnánk, miközben behozzuk az újságot, megtárgyalnánk a világ ügyeit. Meg a jó kis sztorijait J.

A videót ide kopizom, hallgassátok, miket mond Uncle Stevie J:

Bizonyára a könyv magyar fordítására sem kell majd sokat várnunk, habár most, hogy meghalt Szántó Judit, a King könyvek jelentős számának fordítója, nem tudom jelent-e ez majd valami változást a fordítások és kiadások ütemén. És amennyire sajnálom Szántó Judit halálát, annyira azt gondolom, hogy rá fér a King fordításokra egy kis friss, új hangulat.

Nem vettem Barcelonában egy könyvet sem

Májusban nem vettem sok könyvet, inkább kaptam őket. Rögtön az elsőt a hónap elején, még egy névnapi tartozás volt, pár hónappal korábbról – úgy látszik a névnapi könyveimet mindig májusban kapom meg J. A könyv címe How to be a Parisian wherever you are. Az egész könyv inkább olyan mint egy magazin. Nincs cselekménye, nem regény, nem novelláskötete. Csak tippek és tervek, hogyan éljen az ember párizsiasan, mit csináljon, vagy mit nem.

A második könyvem, a néhány hónapja várt következő Zola mű, az Earth. Még talán tavaly év vége felé olvastam, hogy az Oxford Classics április közepén kiadja a következő Zola publikációt, azóta azt vártam J. Így kiadás után rögtön írtam a kiadónak, és megrendeltettem velük, így érkezett meg májusban.

A harmadik könyvet pedig kaptam, a Dachaui varrónő címmel. Ehhez túl sok hozzáfűzni valóm nincs is. Régebben láttam meg a könyvesboltban, és úgy gondoltam lehet elolvasnám. Így hosszabb várakozás után végül most májusban megkaptam. Ami kicsit elszomorított, hogy sajnos Barcelonából könyv nélkül tértem haza. Nem sikerült semmit találnom amit szerettem volna. Lehet kicsit több könyvesboltot kellett volna felkeresnem, na de ez már így alakult.

Könyvfesztivál 2016 – 2 szarvas a ködben

Egy rövid összefoglalót írnék az idei Könyvfesztiválról. Nem túl hosszút, mert nem úgy sikerült ahogy terveztem, vagy nem tudom mi lehet a gond az utóbbi években a könyvfesztivállal. Vagy velem. Mármint, a programok között még mindig találni 1-2 érdekességet, de a könyvvásár egyszerűen nem jön össze nekem.  Pedig egész listával mentem, amiket meg akartam venni és direkt hagytam a könyvfesztiválra. Hát az ötös listámról egyet sem sikerült megvennem. 2-2 könyvre pályáztam a Kossuth kiadónál és a Librinél. A Kossuthnál ugyan megtaláltam mindkettőt – az egyik az éppen aktuális sorozatuk egyik része lett volna – de 1 darab kiállított példány volt csak belőle. Mikor kértem őket, hogy  hozzanak már ki hátulról egyet, ami nincs összemancsolva, próbálkoztak, de üres kézzel tértek vissza. A válasz az volt, nem hoztak többet, most nem erre koncentráltak. Hát ha az épp aktuálisan futó sorozatukra nem koncentrálnak, akkor kérem szépem, mire? Így a másik könyvet is otthagytam. Szolgálják ki az öreg népséget, akik mint a tetűk nyüzsögtek egy nagy doboz 500 forintos, gőzöm nincs milyen magazin felett, amihez talán ?sütőforma? volt az ajándék. Aztán, ahogy a könyvfesztivál társam mondta, azokat a dolgokat hozzák ki, amit máshol nem tudnának eladni. Hát valahogy így...

A Librinél akkora tömeg volt, hogy még szétnézni is nehéz volt, pedig én már megtettem reggel, később csak mégrosszabb lett. De ott is szomorúan konstatáltam, hogy nem találom a keresett példányokat… Nem is fűznék hozzá túl sok mindet. A Librihez kapcsolódik egy másik csalódás is, ami Gárdos Péter dedikálását illeti. Direkt elcipeltem a példányomat, hogy aláírathassam vele, és nem sikerült. Ez mondjuk nem az ő hibájuk volt, hanem mert egyidőben volt Egressy Szarvas a ködben könyvbemutatójával. És mindössze fél óráig tartott L. Ha előre tudom, hogy Egressynél a terembe sem tudunk bejutni időben, mert az előző előadás elhúzódott… Már 10 perce kellett volna a könyvbemutatónak kezdődnie, de csak akkor nyílt a terem ajtaja, és kezdtek szállingózni az emberek ki. És valahogy csak jöttek meg jöttek.. Eltartott majd újabb 5 percig mire mindenki kijött, utolsóként – mint később számomra kiderült -  az embertömeg vonzáspontja – Saul fia Nemes Jeles László. Kijött, feltette a napszemüvegét mint egy világsztár és a Millenáris hangárja helyet legalábbis Los Angelesben menekülne a papparazzik elől.

Így kezdődött el végül kb. 15 perces késéssel Egressy bemutatója, ami – Veiszer Alindát leszámítva egész jó volt. Még mindig nem értem miért kell ezt az asszonyt mindenhova küldeni, ennyire nem tudnak találni  egy másik munkatársat, aki tud 5 kérdést kérdezni a könyvből és aztán kussol, ugyanis talán a néző-hallgató közönség nem rá kiváncsi..? Az író el tudja húzni az időt, többre nem is lenne szükség. De Alinda csak olvas fel részleteket a könyvből, és próbál magyarázni az író helyett. De hát Egressy nem így tette. Mesélt a könyv keletkezésének történetéről, és arról, hogyan kapta a címét. Szereti visszahívni valamelyik régebbi műve mellékszereplőjét, így kapta Anna is ezt a regényt. Elmondta, hogy valóban megismerkedett egy anyakönyvvezetővel (a főszereplője foglalkozása), és nagyon sok mindent tőle vett át a könyvbe. Sokáig rejtelmes marad Anna személyisége, az nyilvánvaló, hogy pszichikailag labilis, de az olvasó sokáig nem tudja ledönteni, hogy a képzelgései, a paranoiája és üldözési mániája valós-e vagy csak kitalálja. Tényleg veszélyben van Anna? A többit az olvasóra bízzák és nem elemzik tovább. Megtudjuk, hogy Ázriel angyalt úgy választotta a könyvbe, hogy kiválasztotta, melyik angyalnak van a legjobb neve J. És megtudhatjuk, hogy szerepel a könyvben Jócsaj Eszter is. Igazat megvallva, nem olvastam még Egressytől semmit, és nem is feltétlenül akarok, de ez a mű, így a bemutató után kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy ezt majd valamikor elolvasom. És ha tudtam volna, hogy lesz olyan jó fej, és felhasználja az előadásra szánt utolsó 5 percet arra, hogy még ott dedikálja a megvásárolt könyveket, akkor én is vettem volna korábban.

A másik előadás, a már rendszerré vált Vámos Miklós könyvbemutató volt. Ez alkalommal, az Álmaimban valahol című könyvét analizálta egy álomszakértő klinikai szakpszichológussal. Ez valahogy kissé kevésbé volt érdekes, mint máskor. Talán azért mert a nő többet beszélt, és talán már valóban arra vetültek, hogy Vámos mondott egy álmot, a nő meg próbált rá reagálni. Nem is feltétlenül mondanám, hogy pontosan, inkább kissé közhelyesen. Hogy a víz azt jelenti, hogy elmos valamit meg ilyenek.. Na de visszatérve a könyvhöz, 4 novellából áll, amiből azt hiszem az egyik egy kisregény. Ezek után, konkrét példákkal magyarázza egyes részek keletkezési történetét, jelen esetben konkrét álommal.  

Hát körülbelül ennyivel tudnám összefoglalni a könyvfesztiválos élményeimet. Az előadásokat most is szerettem, de könyv vásárlással most is bajban voltam. Persze Saul fiát még aztán 3x is láttam ott bóklászott magában, Gárdos Péter meg nem maradt volna 5 perccel sem tovább. Mondjuk lehet nem értem volna vele semmit, mert nem tudtam hogy néz ki :D. Végül 2 könyvet vettem, olyanokat, amik ráértek volna ha később is veszem meg őket, nem valószínű, hogy a közeljövőben elolvasom őket. Az egyik a Csernobili imák, a másik pedig Az ítéletidő.

A különleges hónap - február

A február alig telt könyvesen, annyira lefoglalt a munka, hogy szinte azt sem tudom mivel kéne felhoznom magam. Nem érkeztem olvasni semmilyen könyves hírről, vagy újdonságról, főleg a hónap 2. felében. Könyvvásárlásom is gyér volt, megérkezett a könyvem, amit még január végén rendeltem bookdepository-ról, és múlt héten rendeltem egy másikat is, arról majd márciusban számolok be. Olvasni azért olvastam, ha mást nem is, de mivel munkába be kell járni, így van 10 percen a buszon olvasni naponta J. Azért nem csak a buszos könyvemet, de 2 másikat is olvasok most,  úgyhogy egyszerre 3 van folyamatban. Reméltem, hogy legalább az egyiket sikerül befejeznem még februárban, de erre már nem látok sok esélyt L. Mondjuk ha összeszedném magam, A kis herceget nem lenne nehéz lenyomni a maga 100 kis oldalacskájával J.

Na, de ennyit a személyeskedésből és a nyafogásból, a 2 könyv amivel végül gazdagodtam, lett az Antarctic Navigation – amit, mint írtam még január végén rendeltem magamnak bookdepositoryról, a másik pedig a A láthatatlan fény, ami pedig ajándék volt.

Aztán nem sokára Oscar is, sok könyves kapcsolódással, úgyhogy nézzétek, hamarosan úgyis mindegyik könyv elérhető lesz magyarul is, nagyon sok már most is kapható.

Hóemberkés

Egy rövid helyzetjelentéses posztot írnék, kicsit le vagyok maradva. Itt van 5 elolvasott könyv (oldalsó sávban látható melyek), van amelyik 3+ hónapja vár a posztjára, és nem vagyok képes összeszedni magam, és megírni róluk a beszámolót. Pedig legalább 3 már el is van kezdve. Közbejött ez a nem túl kellemes betegség is, aminek elején hiába gondoltam, hogy jaj de jó, lesz egy kis időm írni, hát ez úgy ahogy van elszállt. Jobban ledöntött mint gondoltam volna. Alig voltam gép közelben, most már majdnem 2 hete...

Úgyhogy csak ennyi, írogatok, olvasgatok, csak nagyon lassan haladok. Remélem hamarosan összeszedem magam és nem leszek ennyire lemaradva (mondjuk van olyan könyv is, amelyikről azért nincs poszt, mert képtelen vagyok róla írni :)). Ezt a képet pedig most találtam és teljesen kifejezi hogyan érzem magam.     
                                                        

                                             

Amikor napok 40 órából álltak - November

Az igazat megvallva, a november annyira lassú tempóban ment le, hogy olyan érzésem van, mintha ez a hónap nem 30 napból, de legalább 50-ből állt volna. Még emlékszem október utolsó napjára, mert Halloweeneztünk, de úgy tűnik, mintha már hónapokkal ezelőtt lett volna. Úgy tűnik, sokkal hosszabb napjaim vannak mostanában...

Ami a legfurcsább, hogy valakitől, még október utolsó napján kaptam későbbi szülinapi ajándékot – ami között volt egy 5000Ft-os könyvutalvány is – és mivel volt egy másik Libris utalványom is, gondoltam akkor ezeket együtt felhasználom (a második csak november 30.-ig érvényes). És mivel most észbekaptam, hogy holnap november 30. és még mindig nem vásároltam le.

Azért valamit rendeltem is. Volt az a könyves nap, vagy mi, és a líra küldött nekem egy sms-t, hogy 20%-ot adnak a könyveikre, és ingyen kiszállítást. Így történt, hogy végre megrendeltem az Atomváros lányait, ami már régóta váratott magára. A másik egy újabb könyvecske, amiről érdekeseket olvastam, és megtetszett, A 6:27-es felolvasó címen (erről majd hamarosan írok többet, mert már sikerült is elolvasnom). Az ingyen kiszállítást fel sem használtam, mert pont nem lettem volna itt, hogy átvegyem.

Mivel még reménykedek, hogy a Libris kuponjaimat fel tudom használni ma-holnap, ezért valószínűleg a bejegyzést hiányos marad. De majd azokról beszámolok akkor decemberben, utólag.

“A tél nyaralni jár Párizsba” (Émile Zola) – és én is

Valójában ezt az írást együtt szerettem volna posztolni azzal a könyvvel, amit Zola életéről olvastam, de miután átéltem rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet, ugyanis egyikről is, másikról is, túl sok mondandóm akad. Így most ez a bejegyzés a Párizsi irodalmi élményeimet fogja összefoglalni, aminek jelentős része így is Zolát fogja érinteni, hiszen szándékosan igyekeztem bejárni a fontos helyeket.

Úgy elsőre nem is tudom, mit mondhatnék Párizsról – mindent. Az irodalom szerelmeseinek egy paradicsom. A Szajna parti könyvárusokkal, ahol a világirodalom klasszikusai minden számban megtalálhatók, a kis könyvárusokig, a híres írók házain át a történelmi kávéházak sokaságáig.  Nem is tudom, hol kezdjem, de akkor talán időrendi sorrendben.

Az látogatásom első helye Zola Rue de Bruxelles-i lakása volt, ahol hosszabb-rövidebb ideig élt, és végül itt is halt meg. Az, hogy ezt sikerült először meglátogatnom, kicsit a sors kezének is mondható.  Ugyanis amikor lefoglaltam a szállodát, még nem néztem meg pontos címeket, hogy hová is akarok elmenni. Később, amikor elkészült a listám, látom, hogy a hotelünk kábé a hely szomszédságában van, valami 5 percre laktunk ettől a bizonyos lakástól. Nem tudom, hogy csináltam :). Egyébként az egész környék a Montmarte része, ahol olyan híresebb helyek vannak sétatávolságban, mint a Sacre Coure vagy a Moulin Rouge. Mondjuk a kettő témája tűz és víz, de hát ilyenek ezek a franciák. Művészet-művészet. De nem a párizsi híres helyekről akarok beszélni, hanem folytatom tovább az irodalmi túrámat.

A következő állomás már másnap volt a Shakespare and Co. könyvesbolt, ami már a város egyik turistalátványosságává nőtte ki magát és persze mindenkinek látni kell. Az igazat megvallva, kicsit túlértékeltnek vélem, persze, megvan benne szerintem minden klasszikus, szebbnél-szebb kiadásban, de azon felül inkább már csak marketing, mert olyan híres. A könyvek pedig annyira túl vannak árazva, hogy nekem kedvem sem volt nézelődni és vásárolni. A hely tele volt, és mivel elég kis helyre próbálnak beömleszteni nagyon sok könyvet, a járkálás kicsit nehézkes. Eléggé csalódott kezdtem lenni, miután megfogtam 1-2 könyvet és láttam az árukat. Mondhatom, hogy mindegyik 4-5-6 euróval több volt, mint a normál ára. Már szomorúan indultam is volna ki, mivel mégcsak Zola köteteket sem találtam, amikor kifelé menet a kasszánál megláttam őket (megint véletlenül). Nem is gondoltam, hogy tudnak még olyan példánnyal szolgálni angolul, ami nekem nincs meg, de megleptek, és igen. Sikerült 2 könyvet is találnom. Az Álmot – ez a Rougon-Macquart sorozat egyik része, és a The Flood-ot – ami mint később kiderült, a „Mesék Ninonnak” (Zola egyik korai munkája) egy része. Miután megkaptam beléjük a pecsétjeimet is, egész boldogan jöttem ki a boltocskából, annak ellenére, hogy a 2 könyvért és egy táskáért 33 eurót fizettem. Az utunkat a Szajna parton folytattuk, ahol könyvárusok százai kínálják portékáikat, szebbnél szebb kiadásban. Néhol nem tudtam eldönteni, hogy újak-e vagy használtak… Vagy csoportosan adják ki ezeket „ritkaság” néven. De mindegy is, itt már nagyon fájt a szívem, hogy nem tudok franciául, és nem tudom megvenni ezeket a kincseket. És itt nem csak Zolára gondolok, akinek a Rougon-Macquart sorozatát arany kötésű-enciklopédia szerű könyvben láttam (mondjuk csak 6 művet tartalmazott a 20-ből), hanem a világirodalom minden jeles képviselőire. És ezek a könyvek tényleg már 3 euró körül elérhetők voltak (persze nem az aranyozott lapúak :)). Még korábban egy könyvesboltban megláttam ezt a verziót (szinte minden világklasszis műveivel), olyan műanyag borító fedte őket – amit nálunk is a drága holmikra raknak a boltokban, hogy a kasszánál külön le kelljen róla venni – de több mint 50 euró volt az ára. Amikor Szajna parti árusoknál megláttam ezeket, és olyan 25-30 euró körül, azt mondtam ennyiért már megveszem, még ha nem is értem, mert olyan szép. De sajna mire Zolára az egyiknél rátaláltam, az még mindig 37 euró volt, így azt még mindig túlzásnak tartottam… Majd legközelebb!

A harmadik napunk legfontosabb állomása a Pantheon volt, amit alig bírtam kivárni. Annak ellenére, hogy már 3. napja voltunk Párizsban és még az Eiffel tornyot sem láttam, valahogy mégse azt vártam a legjobban. A többi „turista-csalogató” helyhez képest, itt elég rövid sor volt – gondolom, az embereket nem érdeklik a kripták. És normál esetben lehet engem sem érdekelt volna, de mivel itt nyugszik Émile Zolán kívül, Hugo és Dumas is például, nekem egyik legfontosabb megállóm volt. És valahogy itt is teljesen ismeretlenül, rögtön elsőre Zola kriptájához kanyarodtam be… A kriptája együtt volt a már említett Victor Hugo-jéval, és Alexandre Dumas-jéval, és csak kívülről volt elérhető, be nem lehetett teljesen lépni. Ami érdekes, mert például Marie és Pierre Curie kriptájába teljesen be lehetett lépni. Nem tudom mi szerint nyitják meg. Minden héten másét? A Pantheón ajándékboltjában még bevásároltam cuccokat, ceruzát, könyvjelzőt… aztán távoztunk. Negyedik napra már nem maradt más látványosság, amit beterveztünk volna, pedig még túl sok mindent nem látogattam meg. Ahhoz valószínűleg egyedül kellesz mennem Párizsba, mert minden híres temetőt azért mégsem járhatok végig egyszerre :). 

Még így a végén megjegyzem a Les Deux Magots nevű kávázót, ahol annakidején Picasso, Hemingway vagy Camus vitatta meg a világ eseményeit. Természetesen itt is megittunk egy kávét, de ez nem volt nagy szám. Az érzést, bármelyik párizsi kávéház elhozza.

Ezután a 4 nap után Párizsban – meg kell mondanom – Budapest nagyon üresnek érződik… Nagyon jól éreztem magam, hihetetlen kulturális és gasztronómiai energiabombát adott, amiből nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Annak ellenére, hogy a napi 23 kilométeres sétáinkkal vasárnapra már a talpam szétszakadt a nyomi cipőmben, minden más teljesen a helyén volt. Reggel a csípős hideg, délelőtt 11-től pedig a szó szerinti verőfényes napsütés, hogy nem tudtuk hová rakni a kabátunkat, és a hosszú-ujjú is túl meleg volt… A créme brulée és az a francia csokis briósság… Ja, és igen, csigát is ettem… Egy péntek-hétfő alatt persze nem váltam „olyan francia picsává” ahogy Phoebe barátom mondaná, de lehet hogy, könnyen megtudnám szokni a párizsi életet :).

Új könyvsorozatot indít az Európa kiadó

Az új könyvsorozat egyelőre és már mindvégig a 100 könyv megnevezést fogja viselni, ám mint kiderült, ezt nem kell számszerinti pontossággal venni, ugyanis könnyen lehet, hogy tovább nyúlik majd a sorozat, mint 100 darab.

Európa kiadó oldaláról

Érdekesnek találom az ötletet, ám talán azt kevésbé, hogy bármilyen zsáner belekerülhet a felhozatalba. Az első két kiadvány között szerepel Golding Legyek ura, és Stephen King Tortúrája. Mindkettőt olvastam és szerettem, de nagyon távolállónak látom a kettőt. Kinget egyébként is szépen sorjában adják ki, kvázi egyforma kiadásokkal, erre a Tortúra teljesen új kötetet kap, sőt ahogy kinéz, szerintem nem tükrözi a könyv tartalmát. Ne értsetek félre, örülök, hogy kiadják újra, de nagyon csúnya… Úgy veszem észre, ez a 100 könyv sorozat próbál egy kicsit klasszikus, komolyabb borítót felvenni, de akkor nem kéne Kinget a kínálatba sorolni. A képen egy fiatal nő látható hátulról, elég csinosan… Hm, khm…  Aki olvasta/látta a Tortúrát, kit jelképez a nő a képen?? Mert biztos hogy nem Annie Wilkes-t… Na, de ennyit a „kilóg a sorból a Tortúra, pipike személyes érzései” témakörből :).

Európa kiadó oldaláról

A sorozatnak egyébként nagyon örülök, annak már kevésbé, hogy állítólag 8 év alatt adják ki a 100 darabot. Az annyit jelent, hogyha folyamatosan haladnak, havonta durván egy könyv jelenik csak meg. Ami még szintén furcsa volt, hogy gőzük nincs milyen könyvek kerülnek majd bele, tudják kb. az első hatot. Milyen tervezés ez? Ezeknél a könyvkiadóknál többször észre lehetett venni azért a fejetlenséget (nem csak az Európára gondolok, és főleg könyvsorozatoknál). Úgyhogy próbálják ők ezt elég nyitottan hagyni, szerintem azért is, hogy ha nem kapkodják, akkor tudjanak váltani. Sőt itt még eszembe jut, amit a Könyvjelzőben olvastam a sorozatról, miszerint Kinget azért is tették bele, mert őt mindig viszik, mint a cukrot… Azért ez is sokat elmond a dologról. És mégegyszer, nem Kinggel van a problémám...

Azt hiszem ennyi, amit így elsőre megjegyeznék a sorozatról, összefoglalva teljesen jó hogy belevágnak, könyvkiadásokból sosem elég. És azért remélem, kijön 1-2 darab, ami már nem kapható, vagy amit szívesen olvasnék, vagy amit még nem olvastam. Csak a 8 évbe bele ne őszüljek :).

Aki bővebben szeretne olvasni a dologról az az Európa kiadó oldalán megteheti, vagy az aktuális Könyvjelző magazinban.

Ez nem kifestő!

Na jó, erről nem nagyon akartam írni. Csak mert nem érdekelt. De ma lerakott munkában valaki az asztalra egy „felnőtt kifestőt” (leírni is utálom) és hozzávaló eszközöket, azzal az üzenettel, hogy tartsunk szünetet, meg hogy ez jó móka (persze angolul). Miért csak most jó móka, hogy valaki előjött ezzel a béna változattal? Én eddig is, bármikor vettem egy sima gyerek kifestőt és kifestettem.. Minek kellett ehhez marketing, meg világ, csak hogy az ember kifestőzzön??

Arról nem is beszélve, hogy ezek a képek rondák és unalmasak. Ez nem is kifestő, hanem mozaik. Akik művészkedni akarnak, törjenek össze csempéket, és csinálják ezt azzal. Na azt megértem. Ezt a kifestőt nem. Természetesen itt már nem csak a Titkos kertről beszélünk, hanem a millió más generikumáról is, amik úgy nőnek, mint a gombák.

Tudom, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, de nem érdekel. Szerintem ez nem művészet, nem szép és kicsivel sem több móka, mint a gyerekeknek való kifestőket festeni. Ott sem kell kimenni a csíkból. Ott is használhatsz dili színeket. Ott is kifestheted a hóembert. És azok az állatkák legalább aranyosak. A páva nem. Mondjuk, most már azt hiszem láttam felhőkarcolósat is, ami azért szép, de a felhőkarcoló színe szürke. Csak azért mert ici-pici kockákból rajzolták meg nem lesz más.

A többieknek pedig ajánlom a kifestőkönyvet az elfoglalt embereknek itt :).

Júliuska

A július hónap elég hosszan, és nem túl blog-barátként telt el. Először is mert se internetem, sem számítógépem nem volt. Aztán lett gépem, de az internet tovább tartott mire beszerelték. Az egészbe közbe jött egy hosszú betegség is, így aztán tényleg a blog látta meg a kárát, na és persze az olvasás. Hónap elején legalább sokat olvastam, de aztán elkezdtem az új helyemen dolgozni, és azóta csak 5 percet töltök villamoson, addig pedig nem sok mindent tudok olvasni. Így a hónap második felében szinte pár oldalnál többet nem sikerült lemorzsolnom (azt is az orvosi rendelőben várakozva).

Könyvekből viszont annál több mindent bevásároltam, köszönvén a már említett új munkának és az Alexandra nyári akciójának. Hónap elején vettem 2 olyan könyvet amit már meg akartam venni, eléggé új kiadások:

• Stephen King: A halálsoron
• Hartay Csaba: Nem boci!

A nem bocit, már el is olvastam, majd valamikor kikerül róla a poszt is, ha sikerül begépelnem J. A King majd később.

Az Alexandra nyári vásáron a következők kerültek eddig a kosaramba:

• Vámos Miklós: Hogy volt
• Paul Auster & J. M. Coetzee: Itt és most
• Lisa Rogak: Kísértetszív
• Vladimir Nabokov: Laura modellje
• Honoré de Balzac: Goriot apó
• José Saramago: Káin
• Richard Yates: Egy jó iskola

Inkább ezek ilyen random könyvek, de mindenek örülök, habár valószínűleg néhányra sokára kerül majd sor, de nem baj. Mindre 50, 60, 70 vagy több százalékos kedvezmény volt. Hát így ennyi a július hónapról.

“Green was the silence, wet was the light, the month of June trembled like a butterfly.” (Pablo Neruda)

Júniusban kicsit elszaladt velem a pipiláb, vettem 12 könyvet. A használt, antikvár könyvekről most nem nyilatkoznék, mert még mindig nem tudom elfogadni, hogy használtak – és különösen ezek – még nem is túl tiszták vagy „sosem olvastam” fajták. Egyelőre beraktam egy dobozba őket, és ha mire minden új Zolát kiolvasok, és ezek még mindig nem lesznek kaphatók újonnan, hát elolvasom. És ebből leszűrődhetett, hogy 2 Zola könyvről van szó, és egy Balzacról a változatosság kedvéért (az mondjuk, teljesen újnak néz ki, nem azzal volt a baj).

A második nagy vásárlásom a – nem is tervezett – könyvhéthez kapcsolódik. Tudtam, hogy lesz, sok helyen olvastam róla, fejben tartottam, de nem terveztem, hogy kimegyek. Még a könyvhéten sosem voltam, nem is nagyon szimpatizáltam a kicsi Vörösmarty tér feelinggel, ahol nem lenne elég, hogy a könyvbarátok kóricálnak, de még bambuló turisták és csoportok is. Szerintem a Vörösmarty tér kicsi ehhez. Na, de visszatérve. Nem, nem terveztem, hogy kimegyek. Egészen addig, amíg vasárnap délután én McDonald’s-os fagyit akartam enni. Hát elmentem a nyugatihoz, és vettem magamnak. Ekkor jutott eszembe, hogy de ha már itt vagyok, elmetrózhatnék a Deákig és megnézhetném a könyvárusokat, habár semmi jóra nem számítottam. Elég undorral sétáltam felfelé (nem nagyon szeretem a Deák környékét amúgy sem), és bizony kb. azt kaptam, amit vártam. Tömeg, kerülgetés, pedig már vasárnap késő délután volt. Célirányosan mentem is kb. ahhoz a 3-4 kiadóhoz, akiket értelmesnek tartok, és így jártam szerencsével. A Helikontól sikerült megvennem egy Márai kötetet, amiben 3 műve van, és a kis zsebkönyvükből is vettem hármat, mert hármassával már akciósok voltak. Mellette rögtön a Park kiadó standja állt, akik kiadják azt a 3 könyvet a listámról, amik már hónapok óta figyelnek. Könyvfesztiválon is csak azért nem vettem meg őket, mert egy darab kiállított példányuk volt. Most, 2+1 akciójuk volt. Vicceltek? Pont, amikor 3 könyv kell nekem? J És amikor még a legolcsóbb is 4 ezer? Márcsak az volt a kérdés van-e hátul plusz példány. És volt. Mindből. Így hát vittem.

A hónaphoz kapcsolódik még 2 könyvszerzemény. Az egyik a Germinal magyarul (angolul már megvolt, de jobb lesz ha magyarul olvasom), és egy véletlenül talált párszázforintos Chehov elbeszélések, A varga meg az ördög.