Irodalmi hírek, az amerikai elnökválasztással kapcsolatban

Valószínűleg mindenkinek van véleménye a nem régi amerikai elnökválasztások eredményéről, és novembertől ilyen-olyan meglepően támogató, vagy ellenes megjegyzéseket lehet hallani a világ különböző fontos embereitől. Én – a The Guardian néhány régebbi írása alapján – azokat a híreket gyűjtöttem össze, amik valamilyen módon – közvetve vagy közvetlenül – kapcsolódnak, a nemrégen hivatalba lépett amerikai elnök személyéhez.

Talán senkit nem lep meg, hogy az új elnök nem egy irodalmár, és sokak szerint a saját életrajzán kívül (The art of the deal) semmit nem olvasott még el. Obamával ellentétben, akinek a nyári olvasás listái, vagy könyvesbolt látogatásai, sokakat motiváltak. Állítása szerint, a könyvek lelassították, és engedték, hogy jobb képet kapjon dolgokról és mások életébe jusson a segítségükkel. Ezek után nem kell csodálkoznunk, ha az új elnököt a modern idők legkevésbé olvasott elnökének titulálják. Tony Schwatznak, az életrajza szellemírójának afelől is kétségei vannak, hogy Trump a saját könyvét olvasta-e. Ezek után, talán fel sem fogta, mekkora reklámot csinált a beiktatása után, egy nagy klasszikusnak, amikor Kellyanne Conway (Trump tanácsadója) az „alternatív tény” nevű fogalmat használta, hogy megmagyarázza a sajtófőnök egyik észrevételét. Mivel „alternatív tény”, együtt más elvont szavakkal, mint a „duplagondol”, „gondolatbűn” és „újbeszél”, Orwell utópisztikus, 1984 című művében találhatók, így meg sem lepődünk, hogy a könyv hamar a 6. legnépszerűbb lett az Amazon eladási listáján.

Ezek után, már csak 2 amerikai író reakciójáról írnék. Egyik Paul Auster, aki a sokk után, hogy Trump lett az elnök, úgy érezte tennie kell valamit, így elvállalná  a PEN America elnökségét. Már sokszor ajánlották neki, de eddig mindig visszautasította. Most azt nyilatkozta, ha 2018-ban is felajánlanák, elvállalná. A PEN Amerika különböző programokon keresztül támogatja az írókat, irodalmat, kultúrát. Trump igazgatása alatt, visszaakarják szorítani ezeknek az intézményeknek a támogatását. Auster állítása szerint, nagyon nehezen tudná megbocsátani magának, ha nem indulna ezért a pozícióért, most, hogy Trump vette át az igazgatást Amerika fellett. Egy másik meglepő vagy kevésbé meglepő nyilatkozatott Paul Beattytől hallhattuk. Ő nyerte tavaly a Man booker díjat a Sellout című regényével. Ő azt mondta, (feketeként) számára Trump-féle amerika mindig is létezett. Fehér fölényeskedés, xenofóbia és érőszak, olyasmi, amivel ő és más „nem-fehér-amerikai” társa együtt nőtt fel. Nem akar túl pesszimista lenni, és nem is akar jövőről nyilatkozni, de azt nem bízik Trumpban, sem a mögötte álló emberekben.

Ezek voltak az e heti érdekességek, amik Trump beiktatása után mindössze 1 héttel ellepték az internetet. Később biztosan lenyugszanak a kedélyek, de azért örülök, hogy néhány író, akiket szeretek (Paul Auster, Stephen King), hasonlóképpen vélekedik a történtektől, mint a legtöbb épeszméjű ember.

Sokk és csalódás. Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat

Olvasom, és sokkolódom. Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat. Hirtelen, azt hiszem, rosszul olvasom, biztosan van egy hasonló nevű író is, akiről nem tudok (hiszen maj’ minden éven olyan nevek kerülnek elő, akikről csak keveset tudni). De Bob Dylan? És mégis. Ő az. Még mindig az első perc sokkja. Mit keres Bob Dylan az irodalmi Nobel díj közelében? Igazat megvallva nem ismerem a dalait. De nem azzal van a baj. Hanem, hogy erre biztosan vannak zenei díjak. De OK. Ő írja a dalait. Ez akkor olyan mintha egy versíró nyert volna, akinek megzenésítik az írásait. Próbálom elfogadni. Bekapcsolom a youtube-ot. Random válogatok a dalai között. Kettőt meghallgatok, egyik sem tetszik. Mondjuk addig el sem jutok, hogy felfogjam a szöveget, mert már a zenei stílus sem jön be. Lehet rosszul választok. Kérek pár dallistát, amire illik a meghatározás: “for having created new poetic expressions within the great American song tradition”. Nem tudom, mit hallgassak?

És most disrespect nélkül. De ennyire nem tudták kinek adni a valódi írók közül? Vagy mi volt a baj? Ezért tolták el egy héttel a kihirdetését? Azt hiszem sosem tudjuk meg. Vagyis, lehet 50 év múlva (akkor kerül nyilvánosságra, hogy kiket jelöltek). Nekem leginkább azzal van a bajom, hogy miért  veszik el, ezt a nagyon fontos díjat, a valódi íróktól. Inkább bele sem gondolok, hogy aki évek óta vár, hogy hátha sorra kerül, mit érez. Bármynnire próbálok pozitív maradni, és keresni a jót benne, azon kívül, hogy igen ez akkor egy vers, amit el is énekelnek, nem találok. Indokot. Ne vegyék már el az íróktól, így is csak egyszer osztják egy évben. Számomra teljesen elvesztette ez a díj a komolyságát. Csalódott vagyok. És lehet, hogy ez sokaknak tetszik, és nagyon sok pozitív hozzászólást olvasok, de szerintem akik olvasnak, és figyelemmel kísérnek könyveket, azok nagyrészének ez felfoghatatlan vicc. Majd ha megszeretném venni a 2016-os irodalmi Nobel díjasának a könyvét, veszek egy CD-t? Tudom, tudom Bob  Dylant már az iskolákban is oktatják (ennek a helyességéről is lehet érdekességeket olvasni), és azt is tudom, hogy amerikaiak inkább örülnek ennek – hiszem már csipogtak, hogy milyen régen nem nyert amerikai irodalmi Nobel díjat, de ez így nem helyes. Nevezzetek maradinak, vagy butának, de szerintem a svéd akadémia elkanyarodott a díj és az kitüntetés alap koncepciójától. Inkább egy teljesen ismeretlennek, de annál jobbnak adták volna, és ezzel is gazdagodott volna a világ, és az irodalmi tudat.

Olvasás éjszakája - rövidke élményem - Vámos Miklós könyvbemutató

Szombaton újra megrendezték az olvasás éjszakáját, és annak ellenére, hogy 3-4 program meglátogatását terveztem, mégsem úgy alakult a délutánom, hogy megtegyem. Örültem az idei felhozatalnak, ugyanis tavaly vagy tavalyelőtt úgy vártam, és végül, amikor a program kikerült, semmi sem érdekelt, amire elmentem volna. De mint már említettem, a napom nem úgy alakult, így végülis csak „beestem” 8-ra az Alexandrára, hogy legalább Vámos Miklós könyvbemutatóját meghallgassam. És milyen jól tettem. Természetesen most sem okozott csalódást.

Még megjelenés előtt elhozta nekünk a legújabb könyvét, a Hattyúk dalát. A könyv egy történelmi értekezés, ami visszanyúlik 2000 éves távlatokba, foglalkozik Jézus Krisztussal, és a magyarok történelmével is. Rengeteg könyvet elolvasott, hogy létrejöhessen ez a mű. A magyar történelem kérdőjelein kívül, a migráns kérdéseket is feszegeti benne. Vagy inkább azon keresztül próbálja magyarázni. Érdekessége, hogy minden fejezet egy szépirodalmi idézettel kezdődik, amiknek a „megfejtéseit” a könyv hátuljában találhatják az érdeklődők. Állítása szerint, minden művének van egy fő gondolata, egy mondanivalója, üzenete. Neki ebbe a gondolatba bele kell szeretnie ahhoz, hogy könyvet  tudjon róla írni. Reméli, hogy aki elolvassa, az kap valamit az ő derűs életszemléletéből, és bízik benne, hogy a könyv elolvasása után mindenkinek jobb lesz.

Vámost én sokáig tudom hallgatni, bármilyen sztorival is jön, mindig jópofa. Az a személy akivel csak leülne az ember beszélgetni. Most is hozott más témákat, felhozódott az éppen megszűnt Népszabadság, és „újramagyarázta” Anna Karenina-t is. Akik eddig nem ismerték őt – és most már egyre kevesebb műsora is van, mert mint most is megjegyezte, hogy a mostani tévékbe nem készítene műsort – azoknak mindenképpen ajánlom!

Őszi könyves díjak

Megjött az ősz, és ezzel a szuper évszakkal egyben jönnek a sok-sok könyves díjak is, az elkövetkező hetekben. Először kezdünk az irodalmi Nobel-díjjal, utána jön a Man Booker Prize még októberben és novemberben a National Book Awards. Úgyhogy hamarosan egy-két név az irodalomban újrakiadásra kerül, vagy esetleg lefordításra, és hamarosan a magyar kiadók egyike is lecsap rájuk. Talán, ami a magyar kiadókat illeti, ők inkább csak a Nobel díjasoknak szoktak nagyobb felhajtást keríteni, a többi díjjal inkább külföldön foglakoznak többet, pedig itthon is kellene.

A legközelebbi díj, ami szinte már itt van a küszöbön – pedig még egy héttel később is jelentik be, mint szokták – a Nobel díj, október 13-án. Természetesen a szavazás szuper titkos, de ez még sosem zavarta meg az olvasókat, hogy reménykedjenek és tippeljenek a következő nyertesre. A fogadóirodák legmagasabb fokán – ismét – a japán Murakami áll, kiegészítve a szíriai Adonis-szal. Őket követi Philip Roth, James Carol Oates, a kenyai Ngugi Wa Thiong’o, az albán Ismail Kadare és a spanyol Javier Marías. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy sok név ugyanaz, akiket tavaly is vártak, egy név, pedig már tudjuk hogy évek óta várja, hogy megkapja, de hát ez nem így működik. Sőt, azt mondanám, minél tovább vár valaki, annál kisebb az esélye a győzelemre. Gyakran, a legtöbb ember számára ismeretlen név győz. És persze, hogy az amerikaiak oda-vissza lennének egy győzelemtől, de mint tudjuk a svédek mindig előnyben részesítik valamilyen más ország szerzeményét. Így amerikában nem is kap nagy reflektorfényt ez a díj.

A Man Booker Prize eredményhirdetése október 25.-én várható, jelenleg már csak 6 anyag várja a döntést. Régebben ez a díj Nagy-Britanniára, Írországra, a Commonwealth államokra és Zimbabwe-ra limitálódott, most viszont változtattak a szabályokon. Bármilyen szerző pályázhat, akinek a műve kiadásra került Nagy-Britanniában és angolul volt megírva. Az idei hatos:

• Paul Beatty: The sellout
• Deborah Levy: Hot milk
• Graeme Macrae Burnet: His bloody project
• Ottessa Moshfegh: Eileen
• David Szalay: All that man is
• Madeleine Thien: Do not say we have nothing

A National Book Awards díjait 4 kategóriában adják, fiction, non-fiction, poetry és young people’s literature (a hitelesség kedvéért nem fordítottam a kategóriákat). Eddig még csak a hosszú lista elérhető, a rövid holnap lát napvilágot, és végül november 16.-án derül fény a győztesre. Mivel itt túl hosszú lenne  a felsorolás, nem teszem, nézzetek utána, vagy várjátok meg a holnapot a rövidért. Nekem néhány favoritom van, akik már fel is kerültek a kívánságlistámra még korábban. Ezekkel a könyvekkel annyi a a probléma, hogy szerintem minimális számuk fog magyarul megjelenni. Így akik nem tudják eredeti nyelven elolvasni, azokkal kiszúrás. Mindenestre ajánlom mindkét kategória könyveit, mert számomra sok érdekes történet akad köztük.

Több infó itt.

Plussz egy hónap a nyárhoz

Ezen a hónapon tényleg meglátszik a már régóta fennálló lemaradásom, de olyannyira, hogy most a hónap közben is csak 1 bejegyzést sikerült kreálnom. Pedig próbálkoztam. Mindenképpen megakartam írni még egy értékelést, de sajnos nem sikerült. Nem is tudom, mikor tudom behozni a most már, kb.  folyamatos 5 könyv lemaradásomat. Mert persze jön az ősz-tél (ami egyben a kedvenc időszakom is), és ilyenkor az ember azt gondolná, hogy kevesebbet lesz kint, több időt tölthet a szobában, és írhat, de nekem az ősszel egyben új programok is kezdődnek, amik majdnem annyira betöltik a napjaimat, mint a nyári szép időjárás. Mint már azt hiszem említettem, olyan minimum 1-2 hónap lemaradásom van, amíg elolvasok egy könyvet, és amíg odajutok, hogy írjak is róla. Ez azért is rossz, mert elfelejtem, mi is volt a könyvben, nem tudom mit akarok róla megjegyezni, és hiányzik a friss élmény. Nem tudom mi oldaná meg, vagy legalább kicsit segítené a felzárkózásomat, talán ha már lenne egy saját számítógépem otthon, amin bármikor írhatnék, ha épp úgy érzem. Vagy ha 6 órát dolgoznék naponta. De mivel most egyik sem tűnik reális lehetőségnek a következő hónapokban, így marad az igyekezet. Egyébként mindössze 1 könyvet vettem a hónapban, de kinéztem legalább ötöt, amiket meg szeretnék venni. A könyv, amit beszereztem az Nicole Krauss Nagy palota címűje, ugyanis egy másik blogon olvastam pont róla, ahol azon kívül, hogy a tartalma felkeltette az érdeklődésemet, kiderült az is, hogy mindössze 200Ft-ba kerül (vagy 400, már nem emlékszem, de hihetetlen olcsó volt). Lírában lehetett megszerezni, és átvenni az akkor már tűzzel megpusztított boltjukban.

"Ám amikor az ősz megérkezik, és hitszegő módon hátba támadja a nyarat, ahogy szokta, szeptember idusa körül akkor úgy időzik el, mint egy rég nem látott barát. Mint amikor öreg barátunk kedvenc fotelünkbe telepedik, pipára gyújt, s egész délután arról mesél, merre járt, mit csinált, amióta nem láttuk egymást." - Stephen King

Nap, eső, hinta, kutya, palacsinta, fánk, jegeskávé

A túl sok könyvvásárlós június után, már előre féltem a júliustól, amikor tudtam, hogy elkezdődik az Alexandra nyári akciója. Az első könyvemet mégsem ennek apropóján szereztem meg. Még június végén bookdepository-n ólálkodtam, és láttam, hogy a Go set a watchman féláron van. Igaz, nem a US edition volt, amit én szerettem volna (sokkal jobban tetszik a borítója), de mivel egy ideje arra már azt írták, hogy nem is lesz, így – jó akció lévén – ezt a példányt rendeltem meg. A könyv meg is érkezett júliusban (a könyvjelzője mellesleg béna – a bookdepositorisok, elkezdték a kifestős könyvjelzőket gyártani, amivel legutóbb még nem is volt gondom, mert ilyen kis robotok voltak rajta, de most valami ronda sárkány…).

A második könyv már tényleg az Alexandra akcióhoz kapcsolódik. Egyébkén nem volt nagy szám az akció. Minden évvel, egyre biztosabb vagyok benne, hogy a könyvek 80%-a ismétlődik, és aztán hozzáadnak pár újabb darabot, amiktől meg szeretnének szabadulni. És mivel én már jó pár éve lojális vásárlója vagyok az Alexandra kiárusításnak (is), lassan már unalmassá válik a kínálat. Amit meg akartam venni, már megvettem korábban. Aztán persze ott van az a néhány újabb darab, amit én még valamikor teljes áron megvettem, és meglátom pár száz forintért az akcióban. Mint most is. 2 könyvről van szó, mindkettő remek, és még egyikről sem volt időm írni, de igyekszem ezeket előre venni, és még amíg tart az akció, bepótolni. Így azoknak, akiknek megtetszik, még meg tudják venni J. Ja, és visszatérve, hogy melyik könyvet vettem az akcióban, az Elizabeth Wurtzel, Prozac nation (Prozac ország) könyve lett.  A filmet már láttam nagyon régen, aztán gondoltam kevesebb mint 1000Ft-ot, ez a könyv is megér :).

Egyébként elég hihetetlen, hogy már csak a kevésbé jó hónap marad a nyárból. Kicsit sok volt az eső mostanában… Még szerencse, hogy szeretem a szeptember-december időszakot, ami a nyár után következik. Ahogy az észre is vehető, egyre kevesebbet írok, és annak ellenére, hogy valamit azért mindig olvasok, nem találok rá időt, hogy mindenről írjak. Próbálom felhozni magam, de ahhoz legalább 2 hét semmittevés kéne. Szinte sosem vagyok otthon, amikor meg esetleg otthon vagyok, akkor tuti nincs nálam laptop. Úgyhogy nem hogy nem írok semmit, de még csak internetezni is alig-alig érkezek. Na de nem baj, majd felhozom magam.

Csak le kell írnom, hogy ne felejtsem el

Péntek este, a keletinél a 2. megállóban felszállt egy idősödő, fura ember. Lassan járt, így utolsók között ült le. Először azt hittem, húú, ez a hajléktalan ne üljön már közel. Aztán tovább néztem. Nem nézett ki hajléktalannak. Igazat megvallva, nem is tudom minek nézett ki. Öreg volt. De tiszta volt a ruhája. Kezében valami péksütemény, meg nem mondom pontosan micsoda, talán valami szilvalekváros. Csipegette, úgy ette. Aztán mindig leporolta magáról a morzsákat. Persze nem úgy, hogy szemeteljen, mert hiszen 1-2 szem, ha ráesett.. Csak hogy ne legyen a pulóverjén. Teljesen ártalmatlannak, és barátságosnak nézett ki. Csak mint egy öreg. Lassú mozdulatokkal. Volt nála egy fekete vászontáska. Nem tudom mi volt benne. A lány, aki mellé leült, nem szerette. Amikor tudott felállt, és átült. Pedig csak meg kellett volna néznie. Lehet, hogy nem friss rét illata volt, de szerintem csak öreg szaga volt, nem feltétlen hajléktalan szag. Tényleg nem tudom mi volt. Legszívesebben megnéztem volna hová utazik, de le kellett szállnom korábban. Annyira megsajnáltam. Senkinek nem ártott. Rendesebben viselkedett, mint a legtöbb ember a buszon.. Csak remélem haza ment, és a péksütemény, amit evett, nem az első falat volt, amit aznap elfogyasztott. Nem szabad előreítélni. Nem tudhatjuk a történetüket. És mindenki lesz öreg.

Könyvfesztivál 2016 – 2 szarvas a ködben

Egy rövid összefoglalót írnék az idei Könyvfesztiválról. Nem túl hosszút, mert nem úgy sikerült ahogy terveztem, vagy nem tudom mi lehet a gond az utóbbi években a könyvfesztivállal. Vagy velem. Mármint, a programok között még mindig találni 1-2 érdekességet, de a könyvvásár egyszerűen nem jön össze nekem.  Pedig egész listával mentem, amiket meg akartam venni és direkt hagytam a könyvfesztiválra. Hát az ötös listámról egyet sem sikerült megvennem. 2-2 könyvre pályáztam a Kossuth kiadónál és a Librinél. A Kossuthnál ugyan megtaláltam mindkettőt – az egyik az éppen aktuális sorozatuk egyik része lett volna – de 1 darab kiállított példány volt csak belőle. Mikor kértem őket, hogy  hozzanak már ki hátulról egyet, ami nincs összemancsolva, próbálkoztak, de üres kézzel tértek vissza. A válasz az volt, nem hoztak többet, most nem erre koncentráltak. Hát ha az épp aktuálisan futó sorozatukra nem koncentrálnak, akkor kérem szépem, mire? Így a másik könyvet is otthagytam. Szolgálják ki az öreg népséget, akik mint a tetűk nyüzsögtek egy nagy doboz 500 forintos, gőzöm nincs milyen magazin felett, amihez talán ?sütőforma? volt az ajándék. Aztán, ahogy a könyvfesztivál társam mondta, azokat a dolgokat hozzák ki, amit máshol nem tudnának eladni. Hát valahogy így...

A Librinél akkora tömeg volt, hogy még szétnézni is nehéz volt, pedig én már megtettem reggel, később csak mégrosszabb lett. De ott is szomorúan konstatáltam, hogy nem találom a keresett példányokat… Nem is fűznék hozzá túl sok mindet. A Librihez kapcsolódik egy másik csalódás is, ami Gárdos Péter dedikálását illeti. Direkt elcipeltem a példányomat, hogy aláírathassam vele, és nem sikerült. Ez mondjuk nem az ő hibájuk volt, hanem mert egyidőben volt Egressy Szarvas a ködben könyvbemutatójával. És mindössze fél óráig tartott L. Ha előre tudom, hogy Egressynél a terembe sem tudunk bejutni időben, mert az előző előadás elhúzódott… Már 10 perce kellett volna a könyvbemutatónak kezdődnie, de csak akkor nyílt a terem ajtaja, és kezdtek szállingózni az emberek ki. És valahogy csak jöttek meg jöttek.. Eltartott majd újabb 5 percig mire mindenki kijött, utolsóként – mint később számomra kiderült -  az embertömeg vonzáspontja – Saul fia Nemes Jeles László. Kijött, feltette a napszemüvegét mint egy világsztár és a Millenáris hangárja helyet legalábbis Los Angelesben menekülne a papparazzik elől.

Így kezdődött el végül kb. 15 perces késéssel Egressy bemutatója, ami – Veiszer Alindát leszámítva egész jó volt. Még mindig nem értem miért kell ezt az asszonyt mindenhova küldeni, ennyire nem tudnak találni  egy másik munkatársat, aki tud 5 kérdést kérdezni a könyvből és aztán kussol, ugyanis talán a néző-hallgató közönség nem rá kiváncsi..? Az író el tudja húzni az időt, többre nem is lenne szükség. De Alinda csak olvas fel részleteket a könyvből, és próbál magyarázni az író helyett. De hát Egressy nem így tette. Mesélt a könyv keletkezésének történetéről, és arról, hogyan kapta a címét. Szereti visszahívni valamelyik régebbi műve mellékszereplőjét, így kapta Anna is ezt a regényt. Elmondta, hogy valóban megismerkedett egy anyakönyvvezetővel (a főszereplője foglalkozása), és nagyon sok mindent tőle vett át a könyvbe. Sokáig rejtelmes marad Anna személyisége, az nyilvánvaló, hogy pszichikailag labilis, de az olvasó sokáig nem tudja ledönteni, hogy a képzelgései, a paranoiája és üldözési mániája valós-e vagy csak kitalálja. Tényleg veszélyben van Anna? A többit az olvasóra bízzák és nem elemzik tovább. Megtudjuk, hogy Ázriel angyalt úgy választotta a könyvbe, hogy kiválasztotta, melyik angyalnak van a legjobb neve J. És megtudhatjuk, hogy szerepel a könyvben Jócsaj Eszter is. Igazat megvallva, nem olvastam még Egressytől semmit, és nem is feltétlenül akarok, de ez a mű, így a bemutató után kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy ezt majd valamikor elolvasom. És ha tudtam volna, hogy lesz olyan jó fej, és felhasználja az előadásra szánt utolsó 5 percet arra, hogy még ott dedikálja a megvásárolt könyveket, akkor én is vettem volna korábban.

A másik előadás, a már rendszerré vált Vámos Miklós könyvbemutató volt. Ez alkalommal, az Álmaimban valahol című könyvét analizálta egy álomszakértő klinikai szakpszichológussal. Ez valahogy kissé kevésbé volt érdekes, mint máskor. Talán azért mert a nő többet beszélt, és talán már valóban arra vetültek, hogy Vámos mondott egy álmot, a nő meg próbált rá reagálni. Nem is feltétlenül mondanám, hogy pontosan, inkább kissé közhelyesen. Hogy a víz azt jelenti, hogy elmos valamit meg ilyenek.. Na de visszatérve a könyvhöz, 4 novellából áll, amiből azt hiszem az egyik egy kisregény. Ezek után, konkrét példákkal magyarázza egyes részek keletkezési történetét, jelen esetben konkrét álommal.  

Hát körülbelül ennyivel tudnám összefoglalni a könyvfesztiválos élményeimet. Az előadásokat most is szerettem, de könyv vásárlással most is bajban voltam. Persze Saul fiát még aztán 3x is láttam ott bóklászott magában, Gárdos Péter meg nem maradt volna 5 perccel sem tovább. Mondjuk lehet nem értem volna vele semmit, mert nem tudtam hogy néz ki :D. Végül 2 könyvet vettem, olyanokat, amik ráértek volna ha később is veszem meg őket, nem valószínű, hogy a közeljövőben elolvasom őket. Az egyik a Csernobili imák, a másik pedig Az ítéletidő.

Hóemberkés

Egy rövid helyzetjelentéses posztot írnék, kicsit le vagyok maradva. Itt van 5 elolvasott könyv (oldalsó sávban látható melyek), van amelyik 3+ hónapja vár a posztjára, és nem vagyok képes összeszedni magam, és megírni róluk a beszámolót. Pedig legalább 3 már el is van kezdve. Közbejött ez a nem túl kellemes betegség is, aminek elején hiába gondoltam, hogy jaj de jó, lesz egy kis időm írni, hát ez úgy ahogy van elszállt. Jobban ledöntött mint gondoltam volna. Alig voltam gép közelben, most már majdnem 2 hete...

Úgyhogy csak ennyi, írogatok, olvasgatok, csak nagyon lassan haladok. Remélem hamarosan összeszedem magam és nem leszek ennyire lemaradva (mondjuk van olyan könyv is, amelyikről azért nincs poszt, mert képtelen vagyok róla írni :)). Ezt a képet pedig most találtam és teljesen kifejezi hogyan érzem magam.     
                                                        

                                             

Könyves karácsonyi tradíció Izlandon

Izlandon, az emberek könyveket adnak karácsonykor egymásnak. Az igazat megvallva, majdnem minden könyvet a karácsonyi előtti hónapokban adják ki (szeptembertől-decemberig), és ezt úgy nevezik hogy a „karácsonyi könyv áradat” avagy Jolabokaflod (Chrictmas book flood). Ezt az időszakot megelőzi, hogy kiadnak egy nagy könyves katalógust – a frissen megjelenésre váró könyvekről – és ingyen eljuttatják minden házhoz. Aztán az embereknek nincs más dolgok, minthogy válogassanak és bevásároljanak. Aztán karácsony estéjén, amikor mindenki megkapta az ajándék könyvét, elvonul vele és egy kis csokival, és egész este olvas a család. Nem is csodálkozunk már, hogy Izland nemzete a legolvasottabb, ugye?

És itt az emberek nem egy könyvet vesznek. Míg más országokban, mindössze az emberek minimális száma vásárol évente több darab könyvet, a legtöbbje évente egyet vesz. Izlandon, az emberek szeretik a könyveket. Mindenki arról álmodik, hogy írjon is egyet. És a legtöbb meg is teszi J. A világon az egy főre eső legtöbb könyvkiadás is Izland nevéhez fűződik. A fővárosban, Rejkjavikban (200 ezer lakosú), a könyvtári kölcsönzések száma 1,2 millió körül mozog évente. 

Remek kis tradíció ez, eggyel több ok, hogy meglátogassuk Izlandot, vagy esetleg odaköltözzünk. J Aki eddig még nem törte volna ezen a fejét egyébként is...

Érdekességek az irodalom világából #2

Egy kis irodalmi érdekességlistát hoznék, amik valamelyike jobban, valamelyike kevésbé érdekes, valamelyikét már sokszor hallottuk, valamelyik teljesen új információ lehet. Íme:

• Dr Seuss a Zöld tojás sonkával (Green eggs and ham – nem tudom van-e magyar változata) című könyvét egy kihívásra írta, miszerint írnia kellet egy könyvet kevesebb, mint 50 különböző szóval.
• Az első könyv, ami írógéppel íródott, Tom Sawyer kalandjai voltak, Mark Twain tollából.
• Van Angliában egy autópálya (M6), aminek az építéséhez 2,5 millió Mills and Boon (egy brit romantikus könyv-kiadó) romantikus könyvet használtak fel, péppé zúzva.
• Sting, az Every breath you take című dalát, ugyanannál az asztalnál írta, ahol Ian Fleming a James Bond könyveit. Az asztal Jamaicán, a „Fleming Villában” a GoldenEye Resortban van.
• És melyik országban habzsolják legjobban a könyveket? Az Indiaiak átlagosan 10,7 órát olvasnak hetente.
• Frank Baum, OZ-t a nagyvarázslót, az irodájában lévő egyik iratszekrényről nevezte el. Az egyik szekrény úgy volt felcímkézve, hogy A-tól N-ig, a másik O-tól Z-ig. :)
• James M. Barrie, Peter Pan című könyvének teljes bevételét a londoni Great Ormond Street Hospital for the SIck Children nevű kórház örökölte.
• Iskolásként Roald Dahl – nem is tudom mi a helyes kifejezés rá – csokikóstoló volt a Cadbury’s csokigyárnak. Elgondolkodtató, hogy ez inspirálta-e a Charlie és a csokigyár megírásához...
• Az első megvásárolt könyv az Amazonon a „Fluid concepts and creative analogies: computer models of the fundamental mechanisms of thought” volt. Könnyed kis olvasmány lehetett. :)
• Az első nyilvános könyvtár Amerikában, Charlestonban, Dél Karolinában nyílt, 1698-ban.
• A leghosszabb mondata az irodalomnak? Bizony Victor Hugo Nyomorultakjában található, és összesen 823 szóból áll.
• És a 3 legolvasottabb könyv a világon? A Szent Biblia, Mao Tse-Tung idézetei és a Harry Potter.

És akkor még egy videó, ami kicsit idevág, és nevetni is lehet rajta. Jimmy Fallon éjszakai showjában bemutatott néhány könyvet, amit nem kéne elolvasnunk. :)

Amikor napok 40 órából álltak - November

Az igazat megvallva, a november annyira lassú tempóban ment le, hogy olyan érzésem van, mintha ez a hónap nem 30 napból, de legalább 50-ből állt volna. Még emlékszem október utolsó napjára, mert Halloweeneztünk, de úgy tűnik, mintha már hónapokkal ezelőtt lett volna. Úgy tűnik, sokkal hosszabb napjaim vannak mostanában...

Ami a legfurcsább, hogy valakitől, még október utolsó napján kaptam későbbi szülinapi ajándékot – ami között volt egy 5000Ft-os könyvutalvány is – és mivel volt egy másik Libris utalványom is, gondoltam akkor ezeket együtt felhasználom (a második csak november 30.-ig érvényes). És mivel most észbekaptam, hogy holnap november 30. és még mindig nem vásároltam le.

Azért valamit rendeltem is. Volt az a könyves nap, vagy mi, és a líra küldött nekem egy sms-t, hogy 20%-ot adnak a könyveikre, és ingyen kiszállítást. Így történt, hogy végre megrendeltem az Atomváros lányait, ami már régóta váratott magára. A másik egy újabb könyvecske, amiről érdekeseket olvastam, és megtetszett, A 6:27-es felolvasó címen (erről majd hamarosan írok többet, mert már sikerült is elolvasnom). Az ingyen kiszállítást fel sem használtam, mert pont nem lettem volna itt, hogy átvegyem.

Mivel még reménykedek, hogy a Libris kuponjaimat fel tudom használni ma-holnap, ezért valószínűleg a bejegyzést hiányos marad. De majd azokról beszámolok akkor decemberben, utólag.

Hemingway a bestseller listák élén Párizsban

“If you are lucky enough to have lived in Paris as a young man, then wherever you go for the rest of your life stays with you, for Paris is a moveable feast."

Ezeket írta Hemingway, párizsi emlékirataiban az időkről, amit a városban töltött. Már a csapból is Hemingway folyik, így szerintem nincs is ember, aki ne tudná, hogy Hemingway hosszabb időt élt Párizsban, ahol az akkori kortárs kulturális életet tartotta össze, és írt. A napokban történt terrorcselekmények óta pedig, a Vándorünnep a francia eladási listák élére szökött. Talán maga Hemingway is elcsodálkozna, hogy a könyvét, a történtek emlékiratává változtatták.

„All of the sadness of the city came suddenly with the first cold rains of winter."

A Guardian és CNN szerint, jelenleg az Amazon eladási listájának első helyén áll, sőt egyenesen kifogytak jelenleg a készletükből. Sok példányt emlékként hagynak az életüketvesztettekért. A Folio kiadó szerint, az átlagos 10 példányról 500-ra ugrott a napi megrendelések száma. A nagy francia bolthálózat A Fnac (ami könyveket is árul) és az Amazon több ezer példány rendelt be, amikor is a kiadó teljes évi eladása ez a szám, a normál esetben. Jelenleg is éppen újranyomtatás alatt van a Vándorünnep. Nem ez az első alkalom, hogy a párizsiak valamilyen könyvhöz „menekülnek” terrortámadás után. A januári Charlie Hebdo gyilkolás után, Voltaire egyik műve került a bestsellerlisták élére Franciaországban.

A könyv eredetileg poszthumuszként adódott ki, halála után, 1964-ben, és párizsi élményeiről szól. Nem nagyon rajongok Hemigway-ért, és már egy ideje feladtam, hogy elolvasok még egy könyvet tőle (mondjuk olyan sokat még nem olvastam), de a Vándorünnep az kivétel volt. Az mindenképp el akartam olvasni, de nem lehetett kapni. Eszébe juthatna valamelyik magyar kiadónak is, hogy újranyomja. A párizsiakat pedig bírom, hogy könyvhöz nyúlnak ilyen estekben.

Új könyvsorozatot indít az Európa kiadó

Az új könyvsorozat egyelőre és már mindvégig a 100 könyv megnevezést fogja viselni, ám mint kiderült, ezt nem kell számszerinti pontossággal venni, ugyanis könnyen lehet, hogy tovább nyúlik majd a sorozat, mint 100 darab.

Európa kiadó oldaláról

Érdekesnek találom az ötletet, ám talán azt kevésbé, hogy bármilyen zsáner belekerülhet a felhozatalba. Az első két kiadvány között szerepel Golding Legyek ura, és Stephen King Tortúrája. Mindkettőt olvastam és szerettem, de nagyon távolállónak látom a kettőt. Kinget egyébként is szépen sorjában adják ki, kvázi egyforma kiadásokkal, erre a Tortúra teljesen új kötetet kap, sőt ahogy kinéz, szerintem nem tükrözi a könyv tartalmát. Ne értsetek félre, örülök, hogy kiadják újra, de nagyon csúnya… Úgy veszem észre, ez a 100 könyv sorozat próbál egy kicsit klasszikus, komolyabb borítót felvenni, de akkor nem kéne Kinget a kínálatba sorolni. A képen egy fiatal nő látható hátulról, elég csinosan… Hm, khm…  Aki olvasta/látta a Tortúrát, kit jelképez a nő a képen?? Mert biztos hogy nem Annie Wilkes-t… Na, de ennyit a „kilóg a sorból a Tortúra, pipike személyes érzései” témakörből :).

Európa kiadó oldaláról

A sorozatnak egyébként nagyon örülök, annak már kevésbé, hogy állítólag 8 év alatt adják ki a 100 darabot. Az annyit jelent, hogyha folyamatosan haladnak, havonta durván egy könyv jelenik csak meg. Ami még szintén furcsa volt, hogy gőzük nincs milyen könyvek kerülnek majd bele, tudják kb. az első hatot. Milyen tervezés ez? Ezeknél a könyvkiadóknál többször észre lehetett venni azért a fejetlenséget (nem csak az Európára gondolok, és főleg könyvsorozatoknál). Úgyhogy próbálják ők ezt elég nyitottan hagyni, szerintem azért is, hogy ha nem kapkodják, akkor tudjanak váltani. Sőt itt még eszembe jut, amit a Könyvjelzőben olvastam a sorozatról, miszerint Kinget azért is tették bele, mert őt mindig viszik, mint a cukrot… Azért ez is sokat elmond a dologról. És mégegyszer, nem Kinggel van a problémám...

Azt hiszem ennyi, amit így elsőre megjegyeznék a sorozatról, összefoglalva teljesen jó hogy belevágnak, könyvkiadásokból sosem elég. És azért remélem, kijön 1-2 darab, ami már nem kapható, vagy amit szívesen olvasnék, vagy amit még nem olvastam. Csak a 8 évbe bele ne őszüljek :).

Aki bővebben szeretne olvasni a dologról az az Európa kiadó oldalán megteheti, vagy az aktuális Könyvjelző magazinban.

Ez nem kifestő!

Na jó, erről nem nagyon akartam írni. Csak mert nem érdekelt. De ma lerakott munkában valaki az asztalra egy „felnőtt kifestőt” (leírni is utálom) és hozzávaló eszközöket, azzal az üzenettel, hogy tartsunk szünetet, meg hogy ez jó móka (persze angolul). Miért csak most jó móka, hogy valaki előjött ezzel a béna változattal? Én eddig is, bármikor vettem egy sima gyerek kifestőt és kifestettem.. Minek kellett ehhez marketing, meg világ, csak hogy az ember kifestőzzön??

Arról nem is beszélve, hogy ezek a képek rondák és unalmasak. Ez nem is kifestő, hanem mozaik. Akik művészkedni akarnak, törjenek össze csempéket, és csinálják ezt azzal. Na azt megértem. Ezt a kifestőt nem. Természetesen itt már nem csak a Titkos kertről beszélünk, hanem a millió más generikumáról is, amik úgy nőnek, mint a gombák.

Tudom, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, de nem érdekel. Szerintem ez nem művészet, nem szép és kicsivel sem több móka, mint a gyerekeknek való kifestőket festeni. Ott sem kell kimenni a csíkból. Ott is használhatsz dili színeket. Ott is kifestheted a hóembert. És azok az állatkák legalább aranyosak. A páva nem. Mondjuk, most már azt hiszem láttam felhőkarcolósat is, ami azért szép, de a felhőkarcoló színe szürke. Csak azért mert ici-pici kockákból rajzolták meg nem lesz más.

A többieknek pedig ajánlom a kifestőkönyvet az elfoglalt embereknek itt :).

Több ilyet!

Egy szívmelengető történet J. Utah-ban, kézbesítéskor a postást látott egy kisfiút, aki reklámpapírokat olvasgatott, és megkérdezte tőle van-e neki több, mert szeret olvasni. Amikor a postás mondta neki, hogy a könyvtárban sok könyv van, a gyerek azt válaszolta, hogy nincs autójuk, sem pénzük a buszjegyre. Ekkor Ron Lynch, a postás, készített egy facebook bejegyzést a 12 éves gyerekről, kérve az ismerőseit, hogy segítsenek neki könyvekhez jutni. Onnantól kezdve az egész önálló életre kelt, és a világ minden tájáról segíteni akartak neki. Kapott könyveket, amiket majd elolvasás után továbbad.

Ezen a linken lehet olvasni többet a történetről.

Itt pedig a videó J

“Green was the silence, wet was the light, the month of June trembled like a butterfly.” (Pablo Neruda)

Júniusban kicsit elszaladt velem a pipiláb, vettem 12 könyvet. A használt, antikvár könyvekről most nem nyilatkoznék, mert még mindig nem tudom elfogadni, hogy használtak – és különösen ezek – még nem is túl tiszták vagy „sosem olvastam” fajták. Egyelőre beraktam egy dobozba őket, és ha mire minden új Zolát kiolvasok, és ezek még mindig nem lesznek kaphatók újonnan, hát elolvasom. És ebből leszűrődhetett, hogy 2 Zola könyvről van szó, és egy Balzacról a változatosság kedvéért (az mondjuk, teljesen újnak néz ki, nem azzal volt a baj).

A második nagy vásárlásom a – nem is tervezett – könyvhéthez kapcsolódik. Tudtam, hogy lesz, sok helyen olvastam róla, fejben tartottam, de nem terveztem, hogy kimegyek. Még a könyvhéten sosem voltam, nem is nagyon szimpatizáltam a kicsi Vörösmarty tér feelinggel, ahol nem lenne elég, hogy a könyvbarátok kóricálnak, de még bambuló turisták és csoportok is. Szerintem a Vörösmarty tér kicsi ehhez. Na, de visszatérve. Nem, nem terveztem, hogy kimegyek. Egészen addig, amíg vasárnap délután én McDonald’s-os fagyit akartam enni. Hát elmentem a nyugatihoz, és vettem magamnak. Ekkor jutott eszembe, hogy de ha már itt vagyok, elmetrózhatnék a Deákig és megnézhetném a könyvárusokat, habár semmi jóra nem számítottam. Elég undorral sétáltam felfelé (nem nagyon szeretem a Deák környékét amúgy sem), és bizony kb. azt kaptam, amit vártam. Tömeg, kerülgetés, pedig már vasárnap késő délután volt. Célirányosan mentem is kb. ahhoz a 3-4 kiadóhoz, akiket értelmesnek tartok, és így jártam szerencsével. A Helikontól sikerült megvennem egy Márai kötetet, amiben 3 műve van, és a kis zsebkönyvükből is vettem hármat, mert hármassával már akciósok voltak. Mellette rögtön a Park kiadó standja állt, akik kiadják azt a 3 könyvet a listámról, amik már hónapok óta figyelnek. Könyvfesztiválon is csak azért nem vettem meg őket, mert egy darab kiállított példányuk volt. Most, 2+1 akciójuk volt. Vicceltek? Pont, amikor 3 könyv kell nekem? J És amikor még a legolcsóbb is 4 ezer? Márcsak az volt a kérdés van-e hátul plusz példány. És volt. Mindből. Így hát vittem.

A hónaphoz kapcsolódik még 2 könyvszerzemény. Az egyik a Germinal magyarul (angolul már megvolt, de jobb lesz ha magyarul olvasom), és egy véletlenül talált párszázforintos Chehov elbeszélések, A varga meg az ördög.

Irodalom hullik az égből Brazíliában!

Stories int he sky project. Ez a neve, annak a tervnek, amit Brazíliában eszeltek ki az idei könyvnapra, mikor is összekapcsolták a gyerekek kedvenc időtöltését – sárkányeregetés – történetekkel. Brazil írók, ajánlanak fel történeteket, amiket papírsárkányokra nyomtatnak, és odaadják a gyerekeknek. Azok repültetik őket, de valamikor elvágják a madzagot és hagyják, hogy a történetek valahol máshol érjenek földet, más gyerekeknél. Azok a gyerekek előröl kezdhetik a reptetést, és így eljuthatják a történetek mindenkihez. Brazília egyes területein nagy a szegénység, a gyerekek talán könyvet sosem láttak, még a szüleiknek sincs. 

Összesen 500 különböző gyerektörténet került a sárkányokra. A projektet és a sárkányokat Rio de Janiero Santa Marta közösségében indították.