Olvasás éjszakája - rövidke élményem - Vámos Miklós könyvbemutató

Szombaton újra megrendezték az olvasás éjszakáját, és annak ellenére, hogy 3-4 program meglátogatását terveztem, mégsem úgy alakult a délutánom, hogy megtegyem. Örültem az idei felhozatalnak, ugyanis tavaly vagy tavalyelőtt úgy vártam, és végül, amikor a program kikerült, semmi sem érdekelt, amire elmentem volna. De mint már említettem, a napom nem úgy alakult, így végülis csak „beestem” 8-ra az Alexandrára, hogy legalább Vámos Miklós könyvbemutatóját meghallgassam. És milyen jól tettem. Természetesen most sem okozott csalódást.

Még megjelenés előtt elhozta nekünk a legújabb könyvét, a Hattyúk dalát. A könyv egy történelmi értekezés, ami visszanyúlik 2000 éves távlatokba, foglalkozik Jézus Krisztussal, és a magyarok történelmével is. Rengeteg könyvet elolvasott, hogy létrejöhessen ez a mű. A magyar történelem kérdőjelein kívül, a migráns kérdéseket is feszegeti benne. Vagy inkább azon keresztül próbálja magyarázni. Érdekessége, hogy minden fejezet egy szépirodalmi idézettel kezdődik, amiknek a „megfejtéseit” a könyv hátuljában találhatják az érdeklődők. Állítása szerint, minden művének van egy fő gondolata, egy mondanivalója, üzenete. Neki ebbe a gondolatba bele kell szeretnie ahhoz, hogy könyvet  tudjon róla írni. Reméli, hogy aki elolvassa, az kap valamit az ő derűs életszemléletéből, és bízik benne, hogy a könyv elolvasása után mindenkinek jobb lesz.

Vámost én sokáig tudom hallgatni, bármilyen sztorival is jön, mindig jópofa. Az a személy akivel csak leülne az ember beszélgetni. Most is hozott más témákat, felhozódott az éppen megszűnt Népszabadság, és „újramagyarázta” Anna Karenina-t is. Akik eddig nem ismerték őt – és most már egyre kevesebb műsora is van, mert mint most is megjegyezte, hogy a mostani tévékbe nem készítene műsort – azoknak mindenképpen ajánlom!

Könyvfesztivál 2016 – 2 szarvas a ködben

Egy rövid összefoglalót írnék az idei Könyvfesztiválról. Nem túl hosszút, mert nem úgy sikerült ahogy terveztem, vagy nem tudom mi lehet a gond az utóbbi években a könyvfesztivállal. Vagy velem. Mármint, a programok között még mindig találni 1-2 érdekességet, de a könyvvásár egyszerűen nem jön össze nekem.  Pedig egész listával mentem, amiket meg akartam venni és direkt hagytam a könyvfesztiválra. Hát az ötös listámról egyet sem sikerült megvennem. 2-2 könyvre pályáztam a Kossuth kiadónál és a Librinél. A Kossuthnál ugyan megtaláltam mindkettőt – az egyik az éppen aktuális sorozatuk egyik része lett volna – de 1 darab kiállított példány volt csak belőle. Mikor kértem őket, hogy  hozzanak már ki hátulról egyet, ami nincs összemancsolva, próbálkoztak, de üres kézzel tértek vissza. A válasz az volt, nem hoztak többet, most nem erre koncentráltak. Hát ha az épp aktuálisan futó sorozatukra nem koncentrálnak, akkor kérem szépem, mire? Így a másik könyvet is otthagytam. Szolgálják ki az öreg népséget, akik mint a tetűk nyüzsögtek egy nagy doboz 500 forintos, gőzöm nincs milyen magazin felett, amihez talán ?sütőforma? volt az ajándék. Aztán, ahogy a könyvfesztivál társam mondta, azokat a dolgokat hozzák ki, amit máshol nem tudnának eladni. Hát valahogy így...

A Librinél akkora tömeg volt, hogy még szétnézni is nehéz volt, pedig én már megtettem reggel, később csak mégrosszabb lett. De ott is szomorúan konstatáltam, hogy nem találom a keresett példányokat… Nem is fűznék hozzá túl sok mindet. A Librihez kapcsolódik egy másik csalódás is, ami Gárdos Péter dedikálását illeti. Direkt elcipeltem a példányomat, hogy aláírathassam vele, és nem sikerült. Ez mondjuk nem az ő hibájuk volt, hanem mert egyidőben volt Egressy Szarvas a ködben könyvbemutatójával. És mindössze fél óráig tartott L. Ha előre tudom, hogy Egressynél a terembe sem tudunk bejutni időben, mert az előző előadás elhúzódott… Már 10 perce kellett volna a könyvbemutatónak kezdődnie, de csak akkor nyílt a terem ajtaja, és kezdtek szállingózni az emberek ki. És valahogy csak jöttek meg jöttek.. Eltartott majd újabb 5 percig mire mindenki kijött, utolsóként – mint később számomra kiderült -  az embertömeg vonzáspontja – Saul fia Nemes Jeles László. Kijött, feltette a napszemüvegét mint egy világsztár és a Millenáris hangárja helyet legalábbis Los Angelesben menekülne a papparazzik elől.

Így kezdődött el végül kb. 15 perces késéssel Egressy bemutatója, ami – Veiszer Alindát leszámítva egész jó volt. Még mindig nem értem miért kell ezt az asszonyt mindenhova küldeni, ennyire nem tudnak találni  egy másik munkatársat, aki tud 5 kérdést kérdezni a könyvből és aztán kussol, ugyanis talán a néző-hallgató közönség nem rá kiváncsi..? Az író el tudja húzni az időt, többre nem is lenne szükség. De Alinda csak olvas fel részleteket a könyvből, és próbál magyarázni az író helyett. De hát Egressy nem így tette. Mesélt a könyv keletkezésének történetéről, és arról, hogyan kapta a címét. Szereti visszahívni valamelyik régebbi műve mellékszereplőjét, így kapta Anna is ezt a regényt. Elmondta, hogy valóban megismerkedett egy anyakönyvvezetővel (a főszereplője foglalkozása), és nagyon sok mindent tőle vett át a könyvbe. Sokáig rejtelmes marad Anna személyisége, az nyilvánvaló, hogy pszichikailag labilis, de az olvasó sokáig nem tudja ledönteni, hogy a képzelgései, a paranoiája és üldözési mániája valós-e vagy csak kitalálja. Tényleg veszélyben van Anna? A többit az olvasóra bízzák és nem elemzik tovább. Megtudjuk, hogy Ázriel angyalt úgy választotta a könyvbe, hogy kiválasztotta, melyik angyalnak van a legjobb neve J. És megtudhatjuk, hogy szerepel a könyvben Jócsaj Eszter is. Igazat megvallva, nem olvastam még Egressytől semmit, és nem is feltétlenül akarok, de ez a mű, így a bemutató után kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy ezt majd valamikor elolvasom. És ha tudtam volna, hogy lesz olyan jó fej, és felhasználja az előadásra szánt utolsó 5 percet arra, hogy még ott dedikálja a megvásárolt könyveket, akkor én is vettem volna korábban.

A másik előadás, a már rendszerré vált Vámos Miklós könyvbemutató volt. Ez alkalommal, az Álmaimban valahol című könyvét analizálta egy álomszakértő klinikai szakpszichológussal. Ez valahogy kissé kevésbé volt érdekes, mint máskor. Talán azért mert a nő többet beszélt, és talán már valóban arra vetültek, hogy Vámos mondott egy álmot, a nő meg próbált rá reagálni. Nem is feltétlenül mondanám, hogy pontosan, inkább kissé közhelyesen. Hogy a víz azt jelenti, hogy elmos valamit meg ilyenek.. Na de visszatérve a könyvhöz, 4 novellából áll, amiből azt hiszem az egyik egy kisregény. Ezek után, konkrét példákkal magyarázza egyes részek keletkezési történetét, jelen esetben konkrét álommal.  

Hát körülbelül ennyivel tudnám összefoglalni a könyvfesztiválos élményeimet. Az előadásokat most is szerettem, de könyv vásárlással most is bajban voltam. Persze Saul fiát még aztán 3x is láttam ott bóklászott magában, Gárdos Péter meg nem maradt volna 5 perccel sem tovább. Mondjuk lehet nem értem volna vele semmit, mert nem tudtam hogy néz ki :D. Végül 2 könyvet vettem, olyanokat, amik ráértek volna ha később is veszem meg őket, nem valószínű, hogy a közeljövőben elolvasom őket. Az egyik a Csernobili imák, a másik pedig Az ítéletidő.

„Az utam a tiszta papír felé vezet” – Vámos Miklós könyvbemutató az Alexandrában

Vámos Miklósnak, új szerződése van az Európa kiadóval, amely szerint újra kiadják az életművét, évente 2 könyv erejéig. Ebből az apropóból rendezte meg az Alexandra péntek este, a legújabb könyvének – a Sánta kutyának – a bemutatóját. Időben érkezők (értsd: legalább 30 perccel korábban), jelen esetben a nyugdíjas korosztály volt (érthető, több szempontból), ami már kezdett úgy tűnni, hogy marad is, de aztán a kezdéshez képest 10 perces késéssel megérkezett a kevésbé pontos, fiatalabb réteg. Azért az átlagéletkort még mindig jóval 40 feletti maradt J.

Nem titok, Vámos nagy kedvencem, már egész héten ezt a programot vártam. Mindig örülök, ha előadása, vagy könyvbemutatója van. Bemutatnom nem kell, ugyanúgy érkezett, mint mindig, félig nyitott, barna bőrtáskájával, ami talán már a „Rögtönös” időkben is megvolt neki. Kérdésekkel, Veiszer Alinda bombázta, talán ezért is volt kevésbé laza a légkör. Legutóbb (én a könyvfesztiválon láttam, akkor a New York - Budapest metró c. könyvének új kiadását reklámozta), egyedül tartott előadást, ami szabadabb volt, kevésbé formális, és nem feltétlenül az akkori könyv maradt a téma középpontjában. Most azért igen. Nem volt ez így sem rossz, de azért kicsit komolyabb.

Az évi 2 újrakiadás miatt, gyakran vannak könyvbemutatók, ahol általában felmerül a kérdés miért is adják ki őket újra, milyen rendszer szerint, és hogy a szerzőnek mekkora beleszólása van a választásba és a kiadás menetébe. Kiderült, hogy főként ő dönti el, melyik legyen a következő könyv a sorban, mintahogy az is, hogy az előzőleg kiadott rövidebb könyvek, kisebb elbeszélések – az új kiadásban – kombinálva jelenjenek meg. Ennek a pozitív, pénztárcabarát megoldásnak a negatív oldala talán annyi, hogy az új kiadás új címet is visel. (Itt jegyezném meg, szerintem, ez kezd követhetetlen lenni, mert ugye pl. 2 könyv, ami már beitta magát a köztudatba egy 3. cím alatt jön elő. Az ember így hamar elveszítheti a fonalat, esetleg azt hiszi, valami teljesen új könyvről van szó.)

A Sánta kutya új kiadásáról pozitívan vélekedett, kiderült, neki jobban tetszik az új kiadás a meleg színeivel, mint a régi a hideg, de talán (szerintem) kifejezőbb borítóval. Elmondta, hogy annakidején, amikor először kijött, nem lett olyan felkapott, mert túl korán követte az Apák könyvét, ami nagy visszhangot kapott és a vártnál nagyobb sikereket hozott.  A megjegyzésre – miszerint az emberek panaszkodtak, hogy nehezen követhető a könyv a sváb beütésével, és így a német szavak használatával –, reagált számomra a legszimpatikusabban. Azt mondta, egy könyvnek nem kell mindig könnyűnek lenni. Az olvasó is vigyen bele valamit, jelen esetben – nem akarok rosszallóan hangzani – de kis értelmet, és értse meg az összefüggéseket, amik nincsenek a szájukba rágva. Végülis, nem egy Fejős Éva love sztorit olvas (kivételesen nem áll szándékomban Fejős Éváról negatívan vélekedni, mert kellemesen csalódtam benne, csak sajnos nem olvasok magyar női írók, lightos-lányos könyveit, hogy jobb példát írhassak). Elmondta, hogy egyébként megmagyarázott minden német kifejezést a könyvben. Tehát aki nem érti, az keresse, esetleg olvasson a sorok között, mert ott van! J

Kiderült, hogy ő is azért kicsit lökött, és neki is vannak ún. „kényszerbetegségei”, vagyis inkább írással kapcsolatos gyengéi, amik hosszabb-rövidebb ideig kísérik életét és írásait. Ami nem baj, akinek nincsenek, azok nem is egyediek, úgyhogy hajrá! Csak hogy néhány példát említsek, nem használ bizonyos szavakat, vagy minden könyvében elmegy valaki wc-re, mert miért ne.

Mindent lehetetlenség összefoglalni, ami elhangzott a bemutatón, de nem is ez volt a célom. Még ha nem is annyira szabadon, de még mindig tréfásan hozta azt, amit vártunk. Az Alexandra pódium viszont kezdi kinőni önmagát, ezt bizonyítja, hogy már egy ilyen Vámos könyvbemutatót nem bír el, nagyobb helyet igényelt volna. Pedig komolyan (nem akarok hülyeséget mondani), 50-80 embertől többen nem voltak. Ettől eltekintve nagyon jól alakult, végre kaptam dedikálást is, és még mindig egyik nagy kedvencem marad.