Narancs Október

Az egyik kedvenc hónapom is elszállt, és én nem is tudom mit írjak róla. Olvasás/írás felhozatalomat még mindig nem sikerült normalizálnom, pedig októberben több dolog felkerült a blogra, de csak minimális könyv értékelés. Megtörtént 2 könyves díjátadás, a Nobel-díjat újra nem részletezném, legalább mostanra az érintett megszólalt a díjjal kapcsolatban, és nem követi Sartre példáját, átveszi a díjat. Később pedig átadták a Man Booker Prize-t is, amit Paul Beatty The Sellout című műve nyert. Ebben a kupacban (az érintett esélyes könyvek között) elég sok érdekességre lehet találni, ajánlom a beleolvasást. Ettől jobbak már csak a National Book Awards várományosai, de arra még november derekáig várni  kell.

Aztán ami az itthoni dolgokat illeti, úgy láttam az Európa is előáll újra zsebkönyvekkel. Ami jó, szükség van megfizethető – remélhetőleg – szépirodalmi darabokra. Remélem néhány ritkaságot is elővesznek. Érkezik ugye a Goldfinch is Donna Tartt-tól, eddig a mai nap volt megjegyezve a kiadás dátumának, ha nem változtatnak rajta, akkor hamarosan megkapom, ugyanis ez volt a szülinapi könyvem, de még akkorra nem jelent meg J. Ami pedig az októberi szerzeményeimet illeti, az a Steinbeck kis-regények gyűjteménye, amit bookdepository-ról rendeltem. Már nagyon régen várok rá, és nagyon szép, ugyanabban a kiadásban jött, amiben az East of Eden-em is megvan tőle.

Voltam olvasás éjszakáján, és Coelho könyvbemutatón is, amire nem is vagyok teljesen biztos miért mentem el, ugyanis nem olvasok Coelhot. Mindenesetre így szereztem meg a Kémet, amit oda kell adnom valakinek, mert még a borítójától is kiráz a hideg. De  ha lesz időm, erről a könyvbemutatóról írok később külön, és akkor jobban összefoglalom negativitásom okait.

Sokk és csalódás. Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat

Olvasom, és sokkolódom. Bob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat. Hirtelen, azt hiszem, rosszul olvasom, biztosan van egy hasonló nevű író is, akiről nem tudok (hiszen maj’ minden éven olyan nevek kerülnek elő, akikről csak keveset tudni). De Bob Dylan? És mégis. Ő az. Még mindig az első perc sokkja. Mit keres Bob Dylan az irodalmi Nobel díj közelében? Igazat megvallva nem ismerem a dalait. De nem azzal van a baj. Hanem, hogy erre biztosan vannak zenei díjak. De OK. Ő írja a dalait. Ez akkor olyan mintha egy versíró nyert volna, akinek megzenésítik az írásait. Próbálom elfogadni. Bekapcsolom a youtube-ot. Random válogatok a dalai között. Kettőt meghallgatok, egyik sem tetszik. Mondjuk addig el sem jutok, hogy felfogjam a szöveget, mert már a zenei stílus sem jön be. Lehet rosszul választok. Kérek pár dallistát, amire illik a meghatározás: “for having created new poetic expressions within the great American song tradition”. Nem tudom, mit hallgassak?

És most disrespect nélkül. De ennyire nem tudták kinek adni a valódi írók közül? Vagy mi volt a baj? Ezért tolták el egy héttel a kihirdetését? Azt hiszem sosem tudjuk meg. Vagyis, lehet 50 év múlva (akkor kerül nyilvánosságra, hogy kiket jelöltek). Nekem leginkább azzal van a bajom, hogy miért  veszik el, ezt a nagyon fontos díjat, a valódi íróktól. Inkább bele sem gondolok, hogy aki évek óta vár, hogy hátha sorra kerül, mit érez. Bármynnire próbálok pozitív maradni, és keresni a jót benne, azon kívül, hogy igen ez akkor egy vers, amit el is énekelnek, nem találok. Indokot. Ne vegyék már el az íróktól, így is csak egyszer osztják egy évben. Számomra teljesen elvesztette ez a díj a komolyságát. Csalódott vagyok. És lehet, hogy ez sokaknak tetszik, és nagyon sok pozitív hozzászólást olvasok, de szerintem akik olvasnak, és figyelemmel kísérnek könyveket, azok nagyrészének ez felfoghatatlan vicc. Majd ha megszeretném venni a 2016-os irodalmi Nobel díjasának a könyvét, veszek egy CD-t? Tudom, tudom Bob  Dylant már az iskolákban is oktatják (ennek a helyességéről is lehet érdekességeket olvasni), és azt is tudom, hogy amerikaiak inkább örülnek ennek – hiszem már csipogtak, hogy milyen régen nem nyert amerikai irodalmi Nobel díjat, de ez így nem helyes. Nevezzetek maradinak, vagy butának, de szerintem a svéd akadémia elkanyarodott a díj és az kitüntetés alap koncepciójától. Inkább egy teljesen ismeretlennek, de annál jobbnak adták volna, és ezzel is gazdagodott volna a világ, és az irodalmi tudat.

Olvasás éjszakája - rövidke élményem - Vámos Miklós könyvbemutató

Szombaton újra megrendezték az olvasás éjszakáját, és annak ellenére, hogy 3-4 program meglátogatását terveztem, mégsem úgy alakult a délutánom, hogy megtegyem. Örültem az idei felhozatalnak, ugyanis tavaly vagy tavalyelőtt úgy vártam, és végül, amikor a program kikerült, semmi sem érdekelt, amire elmentem volna. De mint már említettem, a napom nem úgy alakult, így végülis csak „beestem” 8-ra az Alexandrára, hogy legalább Vámos Miklós könyvbemutatóját meghallgassam. És milyen jól tettem. Természetesen most sem okozott csalódást.

Még megjelenés előtt elhozta nekünk a legújabb könyvét, a Hattyúk dalát. A könyv egy történelmi értekezés, ami visszanyúlik 2000 éves távlatokba, foglalkozik Jézus Krisztussal, és a magyarok történelmével is. Rengeteg könyvet elolvasott, hogy létrejöhessen ez a mű. A magyar történelem kérdőjelein kívül, a migráns kérdéseket is feszegeti benne. Vagy inkább azon keresztül próbálja magyarázni. Érdekessége, hogy minden fejezet egy szépirodalmi idézettel kezdődik, amiknek a „megfejtéseit” a könyv hátuljában találhatják az érdeklődők. Állítása szerint, minden művének van egy fő gondolata, egy mondanivalója, üzenete. Neki ebbe a gondolatba bele kell szeretnie ahhoz, hogy könyvet  tudjon róla írni. Reméli, hogy aki elolvassa, az kap valamit az ő derűs életszemléletéből, és bízik benne, hogy a könyv elolvasása után mindenkinek jobb lesz.

Vámost én sokáig tudom hallgatni, bármilyen sztorival is jön, mindig jópofa. Az a személy akivel csak leülne az ember beszélgetni. Most is hozott más témákat, felhozódott az éppen megszűnt Népszabadság, és „újramagyarázta” Anna Karenina-t is. Akik eddig nem ismerték őt – és most már egyre kevesebb műsora is van, mert mint most is megjegyezte, hogy a mostani tévékbe nem készítene műsort – azoknak mindenképpen ajánlom!

Június túl könyves

A júniusom nagyon könyvesen telt. Kezdődött rögtön egy rendeléssel bookline-ról, ugyanis megláttam, hogy az egyik könyv, amit még csak nemrég vettem észre az egyik könyvesboltban -70% kedvezménnyel volt (persze a könyv már régebbi, gondolom senki nem veszi J). Így még a hónap elejém hozzám került Roy Jacobsen: Szoba kiadó című könyve. Aztán jött a könyvhét, ahová én megint csak vasárnap délután jutottam ki. Tavaly, amilyen szerencsésen találtam akciókat – és azt gondoltam most is így lesz – bizakodva indultam. De sajnos csalódnom kellett. Csak néhány kiskönyvet vettem. Az egyik angol könyvesboltnál kb. 500Ft-ért a két Flaubert és Dosztojevszkij könyvecskét, majd a Helikonnál a zsebkönyvekből elhoztam Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplóját, és Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból címűt. Megvettem még a Geopen szép új kiadású sorozatának egyik könyvét, Jelena Csizsova: Nők férfiak nélkül nevűt. Ezután már csak a az Alexandra nagy júniusáról kellett olvasnom, hogy elszabaduljon a pokol. Nem is értem miért dőlök be nekik, hiszen ezeknek a könyveknek a nagyrésze kapható lesz ennyiért, vagy mégkevesebbért a hamarosan kezdődő nyári akciójuk alatt is. De azért csak rendeltem 7 könyvet – ha már féláron voltak...

• Roman Szencsin: A Jeltisev család
• E.L. Doctorov: A vak zongorista
• Umberto Eco: A rózsa neve
• Emma Donoghue: A szoba
• John Fowles: A lepkegyűjtő
• Margaret Atwood: Az özönvíz éve
• Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

A legtöbbet már korábban is meg akartam venni, de nem éreztem rá kellő motivációt. Olyan „jó lenne ha meg lenne” érzést éreztem irántuk, ami nálam annyi hogy kb. 2 év leforgása alatt max. hármat fogok belőlük elolvasni. A legjobban talán a Jeltisev család érdekel, mivel egy zord orosz településen játszódik. A lepkegyűjtőt pedig akkor akartam megvenni, amikor a színházi előadásunk 15 perc után abbamaradt, mert Berecki megsérült. Mivel csak 2 hónap múlva voltak újra helyek, azt gondoltam akkor, addig megveszem a könyvet és elolvasom. Aztán megláttam, hogy a borítóján ők vannak, és elment az egésztől a kedvem. Hogy lehet ennyire elrontani egy borítót? Csak mert annyian nézik a műsort? Semmi közük a könyvhöz. Úgyhogy annak ellenére, hogy Berecki nagyon jól játszott a könyvet eszembe nem volt megvenni a nagy fejével. Aztán most megláttam féláron, és ennyiért elhoztam. Habár valószínűleg csomagolópapír kerül majd rá. És az igazat  megvallva már annyira nem is érdekel mint februárban, amikor félbemaradt az előadás.

Hát a június így telt el, könyv-könyv hátán, és már előre félek a július 15.-ei Alexandra nyári akció kezdetétől :).

„What did you see that got us Cujo?” - rövidke Stephen King, reggeli kávé mellé

Amerikában a napokban jelent meg Stephen King új regénye End of watch címmel, ami a Mr. Mercedes-nek és a Finders Keepers-nek (nálunk Aki kapja, marja) a folytatása. Ennek mivoltjából hívta meg őt a CBS amerikai csatorna a reggeli showjába, ahol nemcsak az új könyvről beszélgettek, hanem régiekről is, ahogy politikáról és Donald Trumphoz való viszonyáról. Aztán ilyen egyszerű beszélgetésektől érzem mindig, mennyire jó lenne őt személyesen is ismerni – mondjuk ilyen szomszédi viszonyban – és reggelente amikor összefutnánk, miközben behozzuk az újságot, megtárgyalnánk a világ ügyeit. Meg a jó kis sztorijait J.

A videót ide kopizom, hallgassátok, miket mond Uncle Stevie J:

Bizonyára a könyv magyar fordítására sem kell majd sokat várnunk, habár most, hogy meghalt Szántó Judit, a King könyvek jelentős számának fordítója, nem tudom jelent-e ez majd valami változást a fordítások és kiadások ütemén. És amennyire sajnálom Szántó Judit halálát, annyira azt gondolom, hogy rá fér a King fordításokra egy kis friss, új hangulat.

Könyvfesztivál 2016 – 2 szarvas a ködben

Egy rövid összefoglalót írnék az idei Könyvfesztiválról. Nem túl hosszút, mert nem úgy sikerült ahogy terveztem, vagy nem tudom mi lehet a gond az utóbbi években a könyvfesztivállal. Vagy velem. Mármint, a programok között még mindig találni 1-2 érdekességet, de a könyvvásár egyszerűen nem jön össze nekem.  Pedig egész listával mentem, amiket meg akartam venni és direkt hagytam a könyvfesztiválra. Hát az ötös listámról egyet sem sikerült megvennem. 2-2 könyvre pályáztam a Kossuth kiadónál és a Librinél. A Kossuthnál ugyan megtaláltam mindkettőt – az egyik az éppen aktuális sorozatuk egyik része lett volna – de 1 darab kiállított példány volt csak belőle. Mikor kértem őket, hogy  hozzanak már ki hátulról egyet, ami nincs összemancsolva, próbálkoztak, de üres kézzel tértek vissza. A válasz az volt, nem hoztak többet, most nem erre koncentráltak. Hát ha az épp aktuálisan futó sorozatukra nem koncentrálnak, akkor kérem szépem, mire? Így a másik könyvet is otthagytam. Szolgálják ki az öreg népséget, akik mint a tetűk nyüzsögtek egy nagy doboz 500 forintos, gőzöm nincs milyen magazin felett, amihez talán ?sütőforma? volt az ajándék. Aztán, ahogy a könyvfesztivál társam mondta, azokat a dolgokat hozzák ki, amit máshol nem tudnának eladni. Hát valahogy így...

A Librinél akkora tömeg volt, hogy még szétnézni is nehéz volt, pedig én már megtettem reggel, később csak mégrosszabb lett. De ott is szomorúan konstatáltam, hogy nem találom a keresett példányokat… Nem is fűznék hozzá túl sok mindet. A Librihez kapcsolódik egy másik csalódás is, ami Gárdos Péter dedikálását illeti. Direkt elcipeltem a példányomat, hogy aláírathassam vele, és nem sikerült. Ez mondjuk nem az ő hibájuk volt, hanem mert egyidőben volt Egressy Szarvas a ködben könyvbemutatójával. És mindössze fél óráig tartott L. Ha előre tudom, hogy Egressynél a terembe sem tudunk bejutni időben, mert az előző előadás elhúzódott… Már 10 perce kellett volna a könyvbemutatónak kezdődnie, de csak akkor nyílt a terem ajtaja, és kezdtek szállingózni az emberek ki. És valahogy csak jöttek meg jöttek.. Eltartott majd újabb 5 percig mire mindenki kijött, utolsóként – mint később számomra kiderült -  az embertömeg vonzáspontja – Saul fia Nemes Jeles László. Kijött, feltette a napszemüvegét mint egy világsztár és a Millenáris hangárja helyet legalábbis Los Angelesben menekülne a papparazzik elől.

Így kezdődött el végül kb. 15 perces késéssel Egressy bemutatója, ami – Veiszer Alindát leszámítva egész jó volt. Még mindig nem értem miért kell ezt az asszonyt mindenhova küldeni, ennyire nem tudnak találni  egy másik munkatársat, aki tud 5 kérdést kérdezni a könyvből és aztán kussol, ugyanis talán a néző-hallgató közönség nem rá kiváncsi..? Az író el tudja húzni az időt, többre nem is lenne szükség. De Alinda csak olvas fel részleteket a könyvből, és próbál magyarázni az író helyett. De hát Egressy nem így tette. Mesélt a könyv keletkezésének történetéről, és arról, hogyan kapta a címét. Szereti visszahívni valamelyik régebbi műve mellékszereplőjét, így kapta Anna is ezt a regényt. Elmondta, hogy valóban megismerkedett egy anyakönyvvezetővel (a főszereplője foglalkozása), és nagyon sok mindent tőle vett át a könyvbe. Sokáig rejtelmes marad Anna személyisége, az nyilvánvaló, hogy pszichikailag labilis, de az olvasó sokáig nem tudja ledönteni, hogy a képzelgései, a paranoiája és üldözési mániája valós-e vagy csak kitalálja. Tényleg veszélyben van Anna? A többit az olvasóra bízzák és nem elemzik tovább. Megtudjuk, hogy Ázriel angyalt úgy választotta a könyvbe, hogy kiválasztotta, melyik angyalnak van a legjobb neve J. És megtudhatjuk, hogy szerepel a könyvben Jócsaj Eszter is. Igazat megvallva, nem olvastam még Egressytől semmit, és nem is feltétlenül akarok, de ez a mű, így a bemutató után kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy ezt majd valamikor elolvasom. És ha tudtam volna, hogy lesz olyan jó fej, és felhasználja az előadásra szánt utolsó 5 percet arra, hogy még ott dedikálja a megvásárolt könyveket, akkor én is vettem volna korábban.

A másik előadás, a már rendszerré vált Vámos Miklós könyvbemutató volt. Ez alkalommal, az Álmaimban valahol című könyvét analizálta egy álomszakértő klinikai szakpszichológussal. Ez valahogy kissé kevésbé volt érdekes, mint máskor. Talán azért mert a nő többet beszélt, és talán már valóban arra vetültek, hogy Vámos mondott egy álmot, a nő meg próbált rá reagálni. Nem is feltétlenül mondanám, hogy pontosan, inkább kissé közhelyesen. Hogy a víz azt jelenti, hogy elmos valamit meg ilyenek.. Na de visszatérve a könyvhöz, 4 novellából áll, amiből azt hiszem az egyik egy kisregény. Ezek után, konkrét példákkal magyarázza egyes részek keletkezési történetét, jelen esetben konkrét álommal.  

Hát körülbelül ennyivel tudnám összefoglalni a könyvfesztiválos élményeimet. Az előadásokat most is szerettem, de könyv vásárlással most is bajban voltam. Persze Saul fiát még aztán 3x is láttam ott bóklászott magában, Gárdos Péter meg nem maradt volna 5 perccel sem tovább. Mondjuk lehet nem értem volna vele semmit, mert nem tudtam hogy néz ki :D. Végül 2 könyvet vettem, olyanokat, amik ráértek volna ha később is veszem meg őket, nem valószínű, hogy a közeljövőben elolvasom őket. Az egyik a Csernobili imák, a másik pedig Az ítéletidő.

"Az olvasás legyen az egyik szenvedélyetek" - Vámos Miklós könyvbemutatója

Csütörtök este az Alexandra Nyugati otthonában ismét Vámos Miklós könyvbemutatót tartottak. Szinte ez már rendszeres őszi program. Az aktuális újrakiadás ezúttal a Bárnovellák és fakciók címet viseli, és egy novelláskötetet köszönthetünk benne. Kellemes meglepetésként szolgáltak az üres székek (érts: nem volt tele, mint általában), és mit ne mondjak, Veiszer Alinda jelenléte sem hiányzott. Ezúttal Lévai Balázs beszélgetett vele.

Nekem ezek a Vámos Miklós előadások rendszeres programok, már szinte tudom, hogy egy-egy kérdésre mit fog felelni, de azért őt nem lehet megunni. Most azért a történetei nagyrészei számomra is ismeretlenek voltak. Mintahogy a korábbi köteteket is, ezt is az Európa kiadó adta ki újra, és annak ellenére, hogy nem szereti visszaolvasni magát, ilyenkor kénytelen, és ilyenkor bele-bele is változtat a szövegbe.  Ez számomra kicsit furcsa, mert az írott szövegbe, hibajavításon kívül nem kéne már javítani. Kijött nyomtatásban, most egy új nyomtatás ne tartalmazzon már más szavakat… De ez a személyes véleményem. Elárulta, hogy a jó novellák, erős első mondattal kezdődnek. Ő 3 szabály szerint írja a novelláit. 1. Először megírja az első mondatot és az utolsót. 2. Alkot egy olyan figurát, akire az emberek 10 év után is emlékeznek. 3. Kitalálja a karakter csillagjegyét, és aszerint írja a történetét, ahhoz igazítja, hogyan beszél, és milyen típusú ember.

A könyv 2 korszak novelláit tartalmazza. Az első, az a Lehetetlen című műsor készítése közben íródott, ugyanis ekkor nem volt ideje hosszabb terjedelmű írásokra. A Bárnovellák szó pedig arra utal, hogy mindegyik elbeszélés címe tartalmazza a „bár” szót. A könyv második felében az újabb novellái vannak, amik szerinte tempósabbak, lényegretörőek, és gyorsabban olvashatók.

A beszélgetés végén, még felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy az embereknek legyenek szenvedélyéi. És ha lehet, az egyik legyen az olvasás :) (aki még nem nézte el a villamosmegállóját egy könyv miatt, az nem tudja, miről beszél, állítólag – na ki ne felejtett el volna leszállni? ).

Próbáltam most röviden összefoglalni az elhangzottakat, sok mindent kihagytam, például, ahogy a kedvenc íróiról beszél. Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire szeretnék vele könyvekről beszélgetni. Beszélt nagyon tömören, de szerintem sokatmondóan a szüleiről, és ugyanúgy a leírásokról az írásban. Beszélt a bulvár és celebvilághoz való kapcsolatáról, ami röviden nulla :). Mesélt pár történetet, amikből megtudhattuk mi hozza ki a sodrából, és mikor hajlik ez akár tettlegességig.

Más nem is írnék az estéről, a műsor után természetesen megint dedikált. Aki eddig nem ismerte volna Vámost, annak ajánlom, hogy hallgasson meg egy műsorát, vagy menjen el egy ilyen beszélgetésre, mert megéri. Nem tudom megunni. Kevés kortárs írót olvasok, és követek figyelemmel – vagyis pontosabban ez a nullához konvergál – de Vámost kivétel, és nem bánnám, ha új TV műsora is lenne.

Irodalmi Nobel díj előtt 2015

Az idei év Nobel díj kiosztására csütörtökön kerül sor Stockholmban, helyi idő szerint délután 1 órakor. Mint minden évben, most is 600-700 irodalmi egyén vagy szervezet adja le a voksát, a szerintük legkiemelkedőbb szerzőre, és a 200-ra szűkített jelöltekből a Nobel bizottság választja ki a befutókat. Nyáron a lista mér csak 5 egyénből állt.

Mint minden évben most is elmondják, hogy nagyon nehéz a választás, mert túl sok remek szerző van, és a világ túl nagy. Arról nem is beszélve, hogy évente újak és újak kerülnek elő. A Svéd Akadémia titkára szerint, még egybehangzó döntés sosem volt, és ha úgy alakulna, az nagyon furcsa lenne.

Legnagyobb esélyeseknek a fehérorosz Svetlana Alexievich (Voices from Chernobyl – monjuk így érthető) számítják, együtt, a már veteránnak számító Murakami-val, és a szintén visszatérő kenyai Ngugi wa Thiong’o. Az amerikai közül Philip Roth és Joyce Carol Oates lehet esélyes, ahogy az ír John Benville is. A fogadóirodák bejelentettek 2 „fekete pétert” is, mivel a szerintük növekvő esélyei lehetnek akár a magyar Krasznahorkai Lászlónak, vagy a koreai Ko Un-nak.

Magyar képviselettel, szerintem mindenki jobban várja az eredményeket, habár személyesen úgy gondolom, nem fog újra magyar nyerni. Annak ellenére, hogy köztudott, hogy az Akadémia inkább a kisebb országok, vagy inkább a nem „english-speaking” szerzőket részesít előnyben, úgy gondolom, nagy a paletta ahhoz, hogy másik ország is helyet kapjon. Sőt, helyet is kellene. Talán ezért is van az, hogy az amerikaiak nem nagyon törődnek az irodalmi Nobel díjjal. Mert számukra lezárulnak az angolul beszerezhető könyvekkel az olvasmányuk, és mivel nem angolul írott könyvek minimális százaléka kerül lefordításra, ezért nem is nagyon törődnek velük. Emlékszem, amikor pár éve Alice Munro nyert, minden külföldi oldal és szociális oldal tele volt vele. Persze, mert Kanadában angolul ír. Aztán jött Patrick Modiano, akiről kuss volt, mert persze hogy nem ismerték. Azt hiszem aztán kezdték fordítani a könyvei nagyrészét angolra.

Na, kicsit hosszúra sikeredett. Minden éven várom, kit hoznak ki győztesnek, mivel általában valami új-új névre lehet akadni, akiről esetleg keveset vagy még annyit sem tudunk. Én örülnék, ha a fehérorosz nyerne, mivel – ha jól tudom – magyarul még nem jelent meg a Chernobyl-os könyve, és azt szívesen elolvasnám. Ha nyerne, tuti kiadná valamelyik kiadó :). BTW, az Európa kiadónak előkészületben van Joyce Carol Oates könyve, lehet ő már tud valamit? ;-)

Több ilyet!

Egy szívmelengető történet J. Utah-ban, kézbesítéskor a postást látott egy kisfiút, aki reklámpapírokat olvasgatott, és megkérdezte tőle van-e neki több, mert szeret olvasni. Amikor a postás mondta neki, hogy a könyvtárban sok könyv van, a gyerek azt válaszolta, hogy nincs autójuk, sem pénzük a buszjegyre. Ekkor Ron Lynch, a postás, készített egy facebook bejegyzést a 12 éves gyerekről, kérve az ismerőseit, hogy segítsenek neki könyvekhez jutni. Onnantól kezdve az egész önálló életre kelt, és a világ minden tájáról segíteni akartak neki. Kapott könyveket, amiket majd elolvasás után továbbad.

Ezen a linken lehet olvasni többet a történetről.

Itt pedig a videó J

A legolvasottabb amerikai városok

5. alkalommal állították össze Amerika legolvasottabb városait, az Amazon.com listája alapján. A lista, könyv, magazin és újság eladásokból jött ki, egyaránt papír és elektronikus formákat belevonva. Az összegzés 2014 áprilisától, 2015 áprilisáig létrejött amazon rendelésekből indult ki (per capita) olyan városokból, amiknek több mint 500 ezer lakosa van.

Amerika legolvasottabb városa címét ismét Seattle nyerte el, úgyhogy ha valaki kávéra és könyvre vágyik, oda költözzön. Persze sokat esik ott, és mi más lehetne egy jó kis alternatíva esős napokra, mint a könyv :)?

A top 20 város:                                      

1. Seattle, WA

2. Portland, OR

3. Las Vegas, NV

4. Tucson, AZ

5. Washington, D.C.

6. Austin, TX

7. San Francisco, CA

8. Albuquerque, NM

9. Denver, CO

10. Louisville, KY

11. Charlotte, NC

12. Baltimore, MD

13. San Diego, CA

14. Houston, TX

15. Indianapolis, IN

16. San Jose, CA

17. Jacksonville, FL

18. San Antonio, TX

19. Nashville, TN

20. Chicago, IL

Az amazon egy kicsit mélyebbre is ásott, és ezeket az infókat lehetett levonni, az emberek olvasási szokásaiból:

• Seattle (ami egyébként az Amazon főhadiszállása) nemcsak hogy a legtöbb könyvet rendelte, de a legtöbb Kindle verziót is, a legtöbb magazint és újságot.
• Washington D.C. lakosai, előnyben részesítik a nyomtatott, papírformájú könyveket, megelőzve ezekkel még Seattle-t is, amelyiknek a lakosai viszont a legtöbb könyvet vásárolják.
• California és Texas az olvasóké, ugyanis 3-3 városukkal kerültek be az első 20-ba :).
• Las Vegas a szerelmeseké, ugyanis az ottani lakosok rendelték a legtöbb romantikus könyvet. (inkább az igénytelenekének nevezném, de whatever, végülis ”What happens in Vegas stays n Vegas” :)).
• 20-ból, 7 városban, Gillian Flynn Gone Girl-je volt a legtöbbet rendelt könyv. A városok a következők: Houston, Austin, Charlotte, Tucson, Louisville, Albuquerque és Baltimore.

Azt hiszem ezt a listát már tavaly is láttam, és körülbelül ezekre a városokra emlékszem akkorról is. De lehet az más lista volt. Meg szerintem, azért ha kisebb városokat vennének figyelembe, egész más adatokat kapnának. Jó kis lista ez, persze az amerikai hemzseghetnek a lehetőséget között hogyan és hol vásárolják meg a könyveiket :).  Az amazonon mindig vannak akciók is, meg talán alapból is kicsit olcsóbbak.  És fel a kezeket, aki már rendelt könyvet amazonról (én!) :). Persze kizárólag  papírformájút! És milyen szívesen összeállítanám a listát az Amazonnak. Még több statisztika érdekelne :).

Mennyit ér egy könyv?

Az új spanyol iniciatíva kérdésére, természetesen a válasz relatív. Amit mi sem bizonyít jobban, mint a következő hetek projektje, ami Spanyolország több városában, Latin-Amerikában, és néhány más európai országban lesz fellelhető. A kezdeményezés lényege, hogy könyvek cseréljenek gazdát, de pénz bevonása nélkül. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a személy, aki felajánlja a könyvet, megmondja mi az ára. Az „árak” valóban mindenféle skálán terjednek, például, vigyél be uzsonnát a munkatársaidnak, rajzolj egy önarcképet, adjál vért (sőt volt olyan is hogy szervet), táncolj az utcán, vidd el a nagypapádat moziba, vegyél 2kg gyümölcsöt és oszd szét az utcán, tegyél virágokat a balkonodra, hagyj fel a dohányzással… Természetesen a végrehajtott feladatról egy fényképet kell küldeni bizonyítéknak.

A dolog Barcelonában kezdődött, a Könyv Nemzetközi világnanapja alkalmából (International day of the book), ami április 23.-án van (egyébként a mi könyvfesztiválunk is ennek a napnak a környékén van rendezve), és amikor Spanyolországban a legtöbb könyvet adják el. Néhány kreatív emberke viszont gondolt egyet, és átfordította a dolgot, hiszen miért kéne venni a könyveket? Így kezdődött, a már 5. alkalommal megrendezésre kerülő rendezvény, amely, már nagyon sok országot bevont a világon. Idén a véradásé a főszerep, ugyanis egy vérbankkal dolgoznak együtt.

Bárki elindíthatja a dolgot, a nemzetközi verzió segít is a dologban, több információt a 1010 ways to buy without money oldalán lehet találni. Na, akkor mi mikor indítjuk el? J

Könyvfesztivál 2015 – 2. felvonás - Jonathan Franzen előadás

Ígértem, hogy még írok a 3 előadásról, amit meghallgattam a Könyvfesztiválon. Mindhármat előre kinéztem, szerencsére nem keresztezték egymást, csak a Rozsban a fogó magyarázata a Jonathan Franzen dedikálását.

Jonathan Franzen

A 2015-ös Könyvfesztivál díszvendégére annyian voltak kíváncsiak, hogy nem volt elég egy hagyományos terem, hanem átküldtek egy szomszédos épületbe, hogy jobban elférjünk. Igazat megvallva nem nagyon néztem hátra közben, de állítólag még így is sokan állták végig az előadást. Franzen nagyon lazán, „lonesome”-osan üldögélt az első sor oldalsó székén, lehajtott fejjel, úgy, hogy a mellette levő 3 szék is üres volt. Amikor elmentem mellette, fel sem tűnt, hogy az ő. Ezt a magatartását aztán a válaszaival is igazolja, sőt Veiszer Alinda első kérdése felé, is ezzel volt kapcsolatos. Nagyon visszafogott, szerény embernek tűnt, aki egyszerű öltözékben, hátizsákkal ment fel a színpadra, és még azt is mondanám, hogy zavarban volt a sok ember előtt, de persze még panaszkodott a fáradságra is, úgyhogy akár az torzíthatta a képet. Ezzel kapcsolatban kiderült róla, hogy szeret egyedül lenni, amit már gyerekkorától megszokott, és ami – szerinte – később az olvasáshoz, majd az íráshoz vezette.

Mivel az új könyve önéletrajz ihletésű, elmesélte, hogy körülbelül 13 évesen kezdett írni, amiről, amikor a szülei tudomást szereztek, nem voltak elragadtatva. Elmondta, hogy gyerekkorában sokat szégyenkezett, úgy érezte másnak kell mutatnia magát, mint aki – vagy, ahogy ő nevezte – hazudnia kellett róla. Ennek tulajdonítja azt is, hogy írni kezdett, mert íráskor professzionálisan hazudhatott. Habár nem hisz abban, hogy az írás megfelel egy személyes terápiának, erről a könyvéről mégis meri ezt mondani. Az útjára Budapestre pedig, Edward St Aubyn egyik könyvével érkezett.

Az új könyvről és róla most ennyit is írnék, meg itt eljutok oda, mennyire borzalmasak voltak Veiszer Alinda kérdései. Kezdjük ott, hogy fel volt állítva egy tolmácsfülke (szerintem a nézők is kaphattak fülhallgatókat, ha kértek, ebben nem vagyok biztos), Veiszer Alinda magyarul kérdezte a kérdéseit, Jonathan meghallgatta lefordítva, majd angolul válaszolt. Miért kellett ez? Nem találtak már egy kérdezőt, aki angolul is bevállalta volna, hogy levezeti az interjút? Most komolyan.. Alindának úgyis annyi szerepe volt, hogy felolvasta a kérdéseket és mondott aztán max. egy okay-t. A kérdései fele pedig – egy hosszabb részlet volt a könyvéből, amire aztán kérte az írót, hogy reagáljon, magyarázza. Ezt Jonathan körülbelül a 2. után meg is jegyzi, hogy ezt ő nem szereti, mert szerinte az olvasó dolga értelmezni a szöveget. Plusz, szörnyű példákat válogattak ki… Szerintem közvetetten ezt is megjegyzi, amikor egyiknél komolyan hangzik a kérdés, ő pedig az egész részt inkább humorosnak írta meg.  A másik dolog pedig, hogy a felolvasott könyvrészleteket, a tolmács „szabad fordításban” lenyomta Franzen fülébe. Hát kérem szépen, már nem lehetett volna megszerezni az eredeti részletet? Csodálom, hogy szegény rájött miről is kérdezik. És itt vissza is jutunk a kérdéshez, miért nem ment az egész angolul??  Szerintem Franzennek sem volt túl jó véleménye a rendezésről és a kérdésekről. Aki tudja miért nyomja az Európa ennyire ezt az Alindát az szóljon, mert még azt sem mondhatnám, hogy valami attraktív a kinézete.

Az interjú többi részét pont a fentiek miatt hanyagoltam, mert ugye a könyvrészletek kérdéseiből olyan témákat feszegettek, mint a politika, a Bush kormány, a Katrina hurrikán, és az ún. Franzenfreude, amit ő szemmel láthatóan leszart, és meg is jegyezte, hogy úgy tudja ez a megnevezés Jodi Picoult és Jennifer Weiner-től származik. Elég volt az első nevet meghallanom (mert azt legalább már hallottam, de olyanok között van, akiket nem olvasnék, a másodikat nem is ismerem), és tudtam mire gondol. A végén összefoglalva erről annyi volt a véleménye, hogy „whatever”. Azt hiszem, ez minden elmond.

Még talán annyit, hogy meghívták Bart Istvánt is – a Franzen könyvek fordítóját – aki szintén nem volt túl bőbeszédű, és csak általános dolgokat mondott, hogy nehéz a fordítói munka, és Franzenről annyit, hogy nagyon fegyelmezetten ír.

Látva a Franzen előadás hosszát, azt hiszem a másik két előadás összefoglalójával külön posztban jövök, mert senki nem olvasná ezt végig J. Azt hiszem a véleményemet elmondtam mind Franzenről, mint Alindáról, mind a szervezésről, a dedikálás lehetetlenségéről pedig már korábban beszámoltam. 

Könyvfesztivál 2015 - újabb csalódás

Én is kilátogattam az éven is a Könyvfesztiválra, és most már másodszor okoz nekem csalódást. Persze még mindig az egyik legjobb könyves programnak tartom, ami számunkra is elérhető, és mivel évente csak egyszer van megbecsülendő, nem okoz olyan élményt, mint szeretném.

Azzal a tudattal mentem ki, hogy van 3 előadás, amit meg akarok hallgatni, és van 3-4 könyv, amit meg szeretnék venni, és hátha – mint általában minden éven – még plusz megakad a szemem valamin, amit nem is terveztem. Hmm, hát a mondatom első feléből semmi nem jött össze. Na jó, talán egy, de azt is azt hittem visszaviszem, amikor az indok amiért megvettem nem teljesülhetett.

Szóval hosszú gondolkodás után, mégis úgy döntöttem, hogy a Kódjátszmát magyarul vásárolom meg, hiába elveim ellen van a 4990Ft-os ára, amikor bookdepositoryról, valami 10 euróért sem, meg lehet rendelni. Mondom, akkor kivárom a könyvfesztivált, az legalább mínusz 20%-ot jelent. Amikor odaérek a Gabo standjához, kérem az eladót, hogy adjon nekem egyet a pult alól (nem veszem meg a kiállított példányokat, mert mindenki összefogdossa), erre azt mondja, az az egy van. Mondom viccel? Egy darabot hoztak ki? Erre ő, hogy nincs több belőle raktáron sem… Itt nem is tudtam mit gondoljak, az igazat megvallva, még mindig kicsit érthetetlen számomra. Nem baj, marad a bookdepository.  Hasonlóféleképpen jártam a Park kiadó 2 könyvével is, amiből szintén csak 1 példány volt kitéve, ami nekem nem kellett (az előzőleg említett okok miatt).

Mivel Jonathan Franzen volt a díszvendég, ezért egy könyvet tőle is kiválasztottam még itthon, hogy megveszem, hogy dedikáltathassam vele. Nem a könyvfesztiválra megjelent Diszkomfortzónát, hanem az Erős rengést, amit megvettem az Európánál. És itt nem tudom, hogy hol volt a hiba, az emberekben, a szervezőkben, Jonathanban, vagy mindenben együtt, de lehetetlenség volt próbálkozni. Tudtam, hogy 2 órán keresztül fog dedikálni, de úgy gondoltam az elég idő, hogy mindenki sorra kerüljön. Mivel a dedikálása kezdete egybe esett Barna Imre, Rozsban a fogó magyarázkodásával, ezért úgy gondoltam, majd akkor utána beállok a sorba, gondoltam egy óra alatt már nem is lesz senki ott. Hát ez volt az első tévedés J. Nemhogy nem senki nem volt ott, a sor végét sem lehetett látni, ugyanis a szervezők az embereket a lépcsőre állították, így akik a lépcső fölött álltak sorba, azokat nem lehetett látni. De ez még mind semmi, mert én indultam volna, hogy akkor beállok a sorba. Már fel sem engedtek. Na de ilyet… Na most itt mondanám, hogy felmehettem volna a másik lépcsőn ha annyira akarok, de láttam a helyzet lehetetlenségét, ami egy óra múlva sem változott. Szerintem ott az emberek már csaltak, és beálltak a sorba, mert azt mondta már a szervező, hogy valaki beállt mögéjük, és addig az emberig fog tartani a dedikálás. Én nem tudom honnan jött ez a sok tücsök-bogár. Azt sem értem miért vittek 2-3-4 könyveket dedikáltatni. Hát egy nem elég? Jonathan sem siette el a dolgot, evett-ivott közben, és olyan 3-4 sor írt a könyvekbe… (védelmére legyen mondva, ő nem látta a sor végét).  Itt, nem tudom ki hibázott… De aztán azt hittem visszaviszem az Európának a könyvet, hogy egyék meg. De hát nem is tudtam kire haragudjak…

Hát ez volt a könyvvásárlási élményem, nem túl pozitív, nem túl jó L. A Franzen köteten kívül csak 3 angol könyvet vettem, a Cotzee-t már tavaly is megakartam. A 3 előadás, amire el akartam menni, azért az jó volt, azokról majd egy másik posztban jövök. A Millenáris meg szerintem kezdi kinőni ezt a könyvfesztivált… Nagyobb helyen kéne megtartani. Haragudtam a Libri túl kicsi standjára, ahol a Park kiadó könyvei és még nem tudom mely kiadók (vagy 4-5 összesen) tömörültek. Ugyanúgy ahogy minden éven, kb 11.00-ig, vagy 11.30-ig még nézelődhető normális körülmények között a könyvfesztivál, utána már csak embereket kell kerülgetni… Tolakodni, verekedni, bújni, hogy meg tudj nézni egy könyvet. Észrevettem, hogy sokan úgy járnak ki a könyvfesztiválra, mintha könyvesboltba mennének. Most ok, én tudatosan mentem, tudtam melyik könyvet akarom megvenni, de az emberek többsége, megállt, és elkezdte olvasni a könyvek tartalmát, nézelődött, itt informálódott minden újdonságról. Nem egyszerűbb ezt egy könyvesboltban megtenni? A könyvkiadóknak természetesen ez jó biznisz, nagyon sok eladást hajtanak végre ezeken a napokon.

Hát azt hiszem ennyivel foglalnám össze az én könyvfesztivál élményemet első felvonásban, és mint mondtam 3 előadás beszámolójával még jövök. 

Könyvjelző margójára

Na, megfogadtam, hogy nem írok, de megint csak nem tudok elmenni mellette J. Megjelent az új Könyvjelző magazin, ami most a sok Európa-kiadó újdonsággal van tele, amit a könyvfesztiválra, vagy már előtte adnak ki, de amiket általában a könyvfesztiválon fognak bemutatni.

Olvashatunk benne Jonathan Franzen-ről, aki végre valahára egy valamire való díszvendég lesz már. Természetesen neki is jön az új könyve ez alkalomból. Vámos Miklós új könyve is jön, ami valószínűleg megint nem új, hanem csak 1-2 régi művét kiadják új kiadásban, új címmel (azt hiszem, már erről is írtam mennyire zavaró, de mindegy). Egressy is jön valami focis című művel, és szintén könyvfesztiválos bemutatóval. Ezen kívül Reinaldo Arenas-nak adják ki a Mielőtt leszáll az éj című könyvét, amit majd előbb-utóbb meg szeretnék venni.

A „amin már meg sem lepődök” kategóriába sorolandó a toplista, amit mindig közöl a lap. És természetesen a top 3-at a Szürkék árnyalatai foglalják el. De hát ez szinte már egy éve így van. Ilyenkor mindig azon gondolkozok, miért nem írnak mellé számokat is. Olyan kíváncsi lennék a mezőnyre. Kicsit többet ki lehet következtetni az összesített listából, de hát ott is vezet megint. De legalább az egyéb könyvekben már megjelent a Kódjátszma neve is, amit még mindig nem vettem meg, és amit januártól nem vagyok képes megtalálni az Alexandrában. De akkor ezek szerint ott van valahol, ha 9. helyen áll, csak én vagyok vaksi, meg persze még motiválatlan is J.

És írnak Salinger-ről is. Ugyanis kiadóban van egy könyv őróla is. És itt megint nem felejtik el bereklámozni a Rozsban a fogót. És még meg is írják, hogy milyen merész döntés. Hát persze, hiszen szerintem túl sok pozitív visszhangot nem kapott… De ezzel már megbarátkoztam, aki ugyanígy gondolkodik, az nem fogja megvenni az új kiadást. Mert minek. Főleg ha megvan a régi. És amikor már a magazin végéhez érek, mit látok? Egy felhívást. Hozd el a régi Zabhegyezőt és 1000Ft-al olcsóbban veheted meg a Rozsban a fogót! Na ne vicceljünk már.. Most itt az Európa vagy nagyon beijedt, hogy senki nem venné meg az új fordítást, vagy el akarja tüntetni az összes régit.. Én ezt nem értem. Csak légyszi, nehogy már ezt valaki meg is tegye! Szerintem inkább még gyorsan szaladjanak megvenni a régi kiadást, amíg még kapható.

Jajj, hát csak ez volt minden észrevételem. Egyébként a Könyvjelző jó, nagyon szeretem, és a könyvfesztivált is várom, egész hosszú listám van, amiből valószínűleg az újakat még kihagyom, és majd megveszem később, amikor már kicsit lecsengnek. De majd meglátjuk.

Nagyhétre

Múltkor találtam ezt a verset, nagyon megtetszett, gondoltam kiteszem Nagypéntek és Vasárnap alkalmából. Tudom nem kifejezetten Húsvéti vers, de arra ott van a Biblia. 

 

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Innál egy kávét? Szavalj el egy verset érte! :)

A költészet világnapja alkalmából, 24 ország csatlakozott egy kezdeményezéshez, miszerint, az aznapi kávéért, csak egy verssel, vagy idézettel elegendő fizetni. Idén, Magyarország is részese a mozgalomnak, és 10 kávéházban fogadják el a verset – ami lehet híres költemény vagy saját szerzemény – fizetőeszközként. A kezdeményezés kitalálói, ezzel próbálják felhívni a figyelmet, hogy vannak dolgok, amik pénzzel nem értékelhetőek – mint a költészet.

Az iniciatíváról most nem is akarok többet írni, remek ötletnek találom (sőt én még régebben olvastam az egyik budapesti kávéházról, hogy náluk bármikor fizethetnek verssel), én nem tartózkodom ma Budapesten, de aki teheti próbálja ki és mondja meg milyen volt J.

A csatlakozó kávéházak listáját, és bővebb információkat itt találtok. Hajrá!

Nem úgy sült el Zuckerberg kezdeményezése ahogy sokan várták...

Szerintem nagyon kevesen vannak, akik nem hallottak Mark Zuckerberg újévi kezdeményezéséről, a Könyvek évéről (A Year of Books). Aki mégsem, nagyon röviden annyi, hogy arra hívja fel a követőit, olvassanak vele 2 hetente el, egy általa kiválasztott könyvet (természetesen ajánlások érkezhettek). Ez annyira sikerült, hogy az első könyv, amit kiválasztott, pár nap alatt hiánycikk lett az Amazonon.

Ámbár hiába jósolták, hogy a kiválasztott könyvek majd bestseller listákra kerülnek, állítólag az első „könyvklub” találkozón, alig néhányan jelentek meg (virtuálisan), és akik igen, azoknak is a nagyrésze nem olvasta a könyvet (sokan csak az illegális PDF változatát kérték a könyvnek, vagy konspirációs teóriákról írtak/kérdeztek, és úgy általában állítólag elég buta kérdésekkel érkeztek). Ahogy néztem, pedig maga a szerző válaszolt a kérdezőknek, és a mai nappal 168 hozzászólás született (mindössze).

Ennek a „sikertelenségnek” az oka, sokak szerint lehet a kiválasztott könyv (elsőnek a The End of Power, Moisés Naím-től) – ami figyelemfelkeltő címével, és szembevágó borítójával ellentétben – sokkal összetettebb, mint sokan várták.

Amikor először olvastam erről az iniciatíváról, örültem, gondoltam végre valami könyves esemény. Mondjuk az első könyv nekem is furcsa volt, de mivel nem ismertem nem akartam erről hallatlanban/látatlanban nyilatkozni. Azt kevésbé gondoltam, hogy az emberek nem fogják elolvasni, ha már Zucki 31 millió követője közül, 250 ezer jelentkezett a kihívásra Mai állás szerint ez több mint 267 ezer). Még az elején, amikor megnéztem ezt Facebookon, emlékszem olvastam olyan kommenteket is valakiktől, hogy szívesen olvasnák vele 2 hetente a könyveket, de nincs pénze 2 könyvre havonta… Nekem ez annyira furcsa volt, mintha azt várta volna a középkorú nő, hogy majd Mark megveszi neki szánalomból/kedvességből/jószívűségből? Mindenestre csalódás, hogy egy ekkora befolyással bíró ember ennyire kevés embernek hívta fel a figyelmét a dologra (mármint érdemi figyelmét). Meggondolhatná, hogy szavazásra bocsátja a következő könyvcímet, akkor talán több embernek ülne. Vagy másképp kéne népszerűsíteni az olvasást. Nem akarom azt mondani, de még talán el is veheti az emberek kedvét, ha a rossz könyvet adja a kezükbe. De mégegyszer, nem ismerem, nem tudom miről szól az adott könyv, lehet valami zseniális munka amit valóban mindenkinek el kéne olvasni. De így nekem csak úgy tűnik, Mark a saját ízlését próbálja ráerőltetni az emberekre.  Mondjuk, én sosem olvasnék el csak azért egy könyvet, mert Mark Zuckerberg ajánlotta. Akkor már inkább direkt nem. De úgy látszik az a 250 ezer ember nem bánta. Vagy mégis.