Narancs Október

Az egyik kedvenc hónapom is elszállt, és én nem is tudom mit írjak róla. Olvasás/írás felhozatalomat még mindig nem sikerült normalizálnom, pedig októberben több dolog felkerült a blogra, de csak minimális könyv értékelés. Megtörtént 2 könyves díjátadás, a Nobel-díjat újra nem részletezném, legalább mostanra az érintett megszólalt a díjjal kapcsolatban, és nem követi Sartre példáját, átveszi a díjat. Később pedig átadták a Man Booker Prize-t is, amit Paul Beatty The Sellout című műve nyert. Ebben a kupacban (az érintett esélyes könyvek között) elég sok érdekességre lehet találni, ajánlom a beleolvasást. Ettől jobbak már csak a National Book Awards várományosai, de arra még november derekáig várni  kell.

Aztán ami az itthoni dolgokat illeti, úgy láttam az Európa is előáll újra zsebkönyvekkel. Ami jó, szükség van megfizethető – remélhetőleg – szépirodalmi darabokra. Remélem néhány ritkaságot is elővesznek. Érkezik ugye a Goldfinch is Donna Tartt-tól, eddig a mai nap volt megjegyezve a kiadás dátumának, ha nem változtatnak rajta, akkor hamarosan megkapom, ugyanis ez volt a szülinapi könyvem, de még akkorra nem jelent meg J. Ami pedig az októberi szerzeményeimet illeti, az a Steinbeck kis-regények gyűjteménye, amit bookdepository-ról rendeltem. Már nagyon régen várok rá, és nagyon szép, ugyanabban a kiadásban jött, amiben az East of Eden-em is megvan tőle.

Voltam olvasás éjszakáján, és Coelho könyvbemutatón is, amire nem is vagyok teljesen biztos miért mentem el, ugyanis nem olvasok Coelhot. Mindenesetre így szereztem meg a Kémet, amit oda kell adnom valakinek, mert még a borítójától is kiráz a hideg. De  ha lesz időm, erről a könyvbemutatóról írok később külön, és akkor jobban összefoglalom negativitásom okait.

Steinbeck - Egerek és emberek

Az egerek és emberek nálam már régen váratott magára. Legelső emlékem róla, még évekkel ezelőttről, valami duna vagy m2-es műsorán lévő film. Már az akkor olyan típusú volt, hogy emlékszem még beszéltünk is róla a tesómmal. A könyvet olyan 4 éve kaphattam karácsonyra, és még azóta sem olvastam el. Pedig a hosszúsága nem lehet probléma, alig 100 oldalas, kábé. Úgyhogy most levettem a polcról és mivel villamoson kezdtem, de vonatban hazafelé fejeztem be, azt mondom, hogy egy olyan 300km vonatozás alatt el lehet fogyasztani az egészet.

"Sokat olvas. Könyvek vannak a szobájában."

3. Steinbeck könyvem, és nagyon tetszett. Örülök, hogy Steinbecket nem adtam fel, csak azért mert az első könyve amit olvastam tőle (Rosszkedvünk tele) nem fogott meg annyira. Az Édentől keletre és az Egerek és emberek is remek. A történet főhőse George és Lennie, akik együtt vándorolnak, Californiában, munkát keresve. George az, aki vigyáz Lenniere, (a családi vonalukat kicsit homály fedi – talán unokatestvérek, én a filmből mindig testvérekre emlékeztem), aki gyengeelméjű de nagyon erős. Rosszat szándékosan sosem tenne senkivel, hallgat Georgera, és mindene, ha valami kis puha állatkát simogathat (legyen az egér, kiskutya vagy tengerinyúl). Igazatmegvallva, annyira aranyos ez a figura, hogy talán mindenki másra haragos az olvasó, nem pedig őrá, amikor valami rosszat tesz, és a túl nagy szeretetével és erejével „túlsimogatja” és megfolytja az állatkákat. A két fivér álma, hogy annyi pénzt gyűjtenek, hogy vehessenek maguknak egy tanyát, ahol saját erejükből tartják fent magukat, állattenyészésből és kis kert ápolásából. A szálláshelyükön az új farmon ezt az információt meg is osztják egy öreg emberrel, akinek a fél keze hiányzik (a tanyán vesztette el pár éve) és felajánlja nekik hogy szívesen velük tartana, beleadná a 250 dollár megtakarított pénzét. Az öreget is nagyon könnyen meg lehet szeretni – legalábbis nekem könnyen ment – mert volt egy kutyája aki több mint 10 éve vele volt, de a többiek a házban nem bírták, így rávették, hogy lelőhessék. L Szóval visszatérve a történetre, végül hármasban vágnának bele a gazdálkodásba, és ahogy felvázolják nagyon hangulatos lenne. Sajnos, álmuk nem válik valóra, Lennie megint rosszat tesz, és mivel George fél, hogy a felbőszült emberek végeznek vele, megtalálja hamarabb és saját kezével lövi le L.

Igen, szomorú a történet vége, de ennek ellenére maga a könyv nagyon kedves. Tényleg nem kell sok idő az elolvasásához, és nem is nehéz olvasni. Eddig a legkönnyebb Steinbeck olvasmány amit olvastam. Túl sok mély gondolat nincs benne, de azért így is sikerült kiírnom ezt-azt:

• Füle többet hallott, mint amennyit mondtak neki, s lassú beszédjéből nem gondolkodás, hanem a gondolkozáson fölülálló megértés csendült ki.
• Nem kell ész ahhoz, hogy derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nézz meg egy igazi okos embert, s ritka eset, hogy derék ember legyen.
• Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba. … Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja-e vagy sem.  Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat.

Édentől keletre...Timshel - "the most important word in the world"

Az Édentől Keletre, már megvan nekem egy ideje, és nem is az első könyv Steinbecktől, amit olvastam. Eddig viszont a legjobb. Most már néhány hete befejeztem, de nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Annyi mindent megemlítenék, nagyon sok minden van aláhúzva a könyvben, de talán mindent nem is tudnék. Inkább csak javasolom mindenkinek, hogy olvassa el!

A könyvet általában a bibliai Káin és Ábel történetéhez hasonlítják, főképp a két testvérpár viaskodása miatt. Jelen volt ez 2 generációban is, megismerkedhettünk a könyv elején ahogy Adam Trask a féltestvérével, Charlesal viaskodik az apai szeretetért. Mindkét helyzetben inkább a testvérek, a jót és a rosszat képviselik. Egyikük képesíti meg a jót a másik a rosszat.

Samuel Hamilton a könyvben a bölcsességet jelképezi. Az az ember, aki a könyveket olvassa, és mindenre van okos válasza, pedig alapjába véve csak egy kútásó. Ő az az ember, aki a legnagyobb dolgokat mondja a könyvben.

A könyv főhőse Adam Trask, akit miután elhagy a felesége, egyedül neveli fel iker fiait, akiknek apjuknak valódi kiléte a könyv végéig kérdéses maradt. Velük lakott egy kínai szakács/mindenes, Lee, aki segíti, és miután Samuel Hamilton meghal, szolgáltatja a bölcsességet a könyvben. Ő a bizalmasa Adamnak, Sam Hamilton szövetségese, amíg él, és az ikrek második apja. Az ikrek természete, immár a második generációban tükrözi  a jót és a rosszat. Habár Cal tudatosan nem akar rossz lenni, hirtelen haragból viszont mindig valamit elkövet. Legrosszabb tette (és egyben a könyv záró része), az Aronnal történtek. Haragjában, elárulja testvérének anyjuk kilétét és mivoltát, aki ezt annyira rosszul viseli, hogy bevonul a hadseregbe. Innen indult Adam egészsége is lefelé a lejtőn, és miután egy levélben közlik vele, hogy Aron meghalt, szélütést kap és lebénul a fél oldala.

Nem is annyira a történet tartalmát akarom leírni, mint inkább hangsúlyozni azt a sok bölcsességet, amit e szereplőkön át az író kifejezett. Ha ez valós életben történik, azt mondok ok, néha összejönnek egy helyre okos emberek, akik nagy dolgokat mondanak, de hogy ugyanaz a személy írja meg a sorait 2 nagymondású embernek is, az valami. Az írók azért tudnak valamit. Talán ezért preferálom a nehezebb könyveket. És amíg erre valaki nem képes, hogy így írjon, az ne is nevezze magát igazi írónak. Vagy legalábbis olyan írónak akit én respektálok egy bizonyos szinten.

Példának itt azt hoznám fel, amikor Sam, Adam és Lee az ikrek nevét választják ki. Talán ott vettem észre először azokat a nagy gondolatokat, amik mindegyiküktől jöttek, ahogy érveltek. Ott hozódott fel Káin és Ábel története is, és több oldalon át boncolgatják a témát.

A másik rész, ami nagyon tetszett nekem benne, szintén a Bibliához köthető. Ott épp Lee magyarázza, a Biblia fordításából létrejött nem pontosságokat. Mint mondja, az amerikai standardfordítás szerint a Biblia parancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűnök felett. A Jákob király (King James) fordítás szerint ígéretet tesz, hogy az emberek biztosan győzedelmeskednek a bűnök felett. De a héber „timshel” (thou mayest) szó, választás ad az embereknek.  Nyitva hagyja az utat. (itt megjegyezném, hogy angolul olvastam a könyvet és nem vagyok fordító, úgyhogy ha teljesen pontosan akarjátok ezt megtudni, olvassátok el magatok is, én csak a lényeget foglaltam össze – de én még mindig az eredeti szöveget ajánlom, nem tudom ez hogy lehet a magyar fordításban. Meg lehet nem ártana a Bibliában is pontosan megnézni hogy van, de ott már megint előjönne a különböző fordítások problémája). Azt hiszem ez a rész foglalja össze legjobban a könyv tartalmát. Miszerint minden ember követhet el bűnt, de mindig van rá alkalma, hogy ezt helyrehozza.

Nagyon sok mindent lehetne még írni a könyvről. Nekem nagyon tetszett, 600 oldalas volt mégsem volt unalmas. A végére majdnem kifogytam a jegyzethelyből, annyi sok mindent húztam alá benne. Próbáltam a fontosabb idézeteket is összeszedni a könyvből, de hát annyi volt, hogy nehéz volt választani. Többször szortíroztam, vissza-visszaolvastam. Próbáltam a túl hosszúkat is kihagyni. Ezek élték túl a legalább 3x szortírozást:

• I think the difference between a lie and a story is that a story utilizes the trappings appearances of truth for the interest of the listener as well as of the teller. A story has in it neither gain nor loss. But a lie is a device for profit or escape.
• Almost instinctively he went about learning the truth and at the same time disbelieved it.
• It would be absurd if we did not understand both angels and devils, since we invented them.
• Sometimes a silence tells the most.
• I will warn you now that not their blood but your suspicion might build evil in them.
• An unbelieved truth can hurt a man much more than a lie.
• When the Lord God did not call my name, I might have called His name – but I did not. There you have the difference between greatness and mediocrity. It’s not an uncommon disease. But it’s nice for a mediocre man to know that greatness must be the loneliest state in the world. 
• Give me a used Bible and I will, I think, be able to tell you about a man by the places that are edged with the dirt of seeking fingers. … If it troubles us it must be that we find the trouble in ourselves.
• Feed a man, clothe him, put him in a good house, and he will die of despair.
• I believe a strong woman maybe stronger than a man, particularly if she happens to have love in her heart. I guess a loving woman is almost indestructible.
• There is more beauty in the truth even if it is dreadful beauty.
• There’s no springboard to philanthropy like a bad conscience.
• We have only one story. All novels, all poetry, are built on the neverending contest in ourselves of good and evil. And it occurs to me that evil must constantly respawn, while good, while virtue, is immortal.  Vice has always a new fresh young face, while virtue is venerable as nothing else in the world is.
• They say a clean cut heals soonest. There’s nothing sadder to me than associations held together by nothing but the glue of postage stamps. If you can’t see or hear or touch a man, it’s best to let him go.
• All great and precious things are lonely.
• Riches seem to come to the poor in spirit, the poor in interest and joy.