Legjobb 2016-os olvasmányok

Közeledik az év vége, és úgy gondoltam, nem ártana összefoglalni az ez évi olvasmányaimat, vagyis inkább azokat, amik a legnagyobb benyomással voltak rám 2016-ban.

Ahogy az első mondatból kiderült, a bejegyzést még év vége előttre szántam, de természetesen ez sem jött össze. De azért helyt áll az új évben is.

Idén 27 könyvet sikerült befejeznem, év elején Goodreadsen 30-ra állítottam a célomat, ami az év első felében teljes vágányon volt, ám az év második felében megismerkedtem a Simcity-vel, és így a nagyon kevés szabadidőm már 2 tevékenységre bomlott J.  Sok jó könyvet olvastam, és sok gyengébbet, és ami a legfeltűnőbb volt ez éven, hogy legalább 3 magyar műnek is helyet adtam. Ahogy helyet és esélyt adtam néhány ismeretlenebb kortárs írónak is akikben nagyot csalódtam, de szerencsére találtam gyöngyszemeket is, és az 5 best of 2016-os könyvemből, 2 kortárs, akikkel elsőször ezen az éven ismerkedtem meg. Annak ellenére, hogy az éven olvastam el például a Fahrenheit 451-et is, ami valószínűleg sok könyvszerető embernek a best of listáján lenne, az enyémen nem található. Amit szintén megjegyeznék, hogy ezen az éven 3 Zola művet olvastam, és csak 1 került belőle a best of listára. A fortune of Rougons, nagyon jó volt, A kegyelmes úr pedig gyengébb, arról még nem is írtam meg a bejegyzést.

Akkor lássuk a listát, kizárólag olvasási sorrendben, ugyanis nem helyezéseket állítok fel, mindegyik remek a maga nemében.

Alexander Dumas: A fekete tulipán – Nem volt az az óriási olvasmány, nem a világirodalmi helyzete miatt tettem ezt a rövid könyvet a legjobbak közé. Annyira jó volt olvasni, annyira aranyos történet volt, nyomozás, a gonosz mindig keresztbe tesz a jónak típusú, heppiend könyv. A szurkolás, hogy sikerüljön a pozitív főhősnek mindent bebizonyítania. Feelingben meg volt a Monte Cristo jobb jeleneteinek az érzése, de ez rövidebb volt, és nem volt benne annyi mellékszál. A főhős, itt is igazságtalanul volt bebörtönözve, de ő nem kiszabadulni próbált, hanem a nagyon ritka fekete tulipánját megmenteni a fogságban is, és a megfelelő helyre eljuttatni. Annyira szurkoltam nekik. Mindenkinek ajánlom!

Donna Tartt: A titkos történet – Erről azt hiszem nem kell sokat írnom azoknak, akik olvasták a könyvet, plussz májusban elég hosszú bejegyzést írtam róla, és ecseteltem mennyire tetszett. Az amerikai írónő írása annyira magába szippant, hogy nehéz letenni a könyvet, bármilyen hosszú. A történet izgalmas, és egyedi. Ez is inkább krimi, de ez a rész minimális benne, vagyis inkább elveszlik a teljes történetben. Egy bűncselekmény van a középpontban, de a karakterek sokkal érdekesebbek, és maga a helyszín, és az egyetem olyan volt, hogy olvasás közben úgy érződött, mintha a legjobb amerikai filmet néztem volna.

Emile Zola: Germinal – Az egyetlen igazi klasszikus a listán. Maximumot vártam tőle, és azt is adta. Zola nem hazudtolta meg magát, és megint csupasz valójukban adta elénk az igazságot történelmi koráról. A történet egy bányavárosról és legfőképp a bányában dolgozó családokról és életükről szól, miközben próbálnának változtatni a helyzetükön. Összességében a nyolcadik könyvem Zolától, és a Patkányfogóval együtt, kötelezővé tenném mindenkinek. És mindenki számoljon egy kis drámával az ikszediken, mert amikor már nem számít az ember többre, még akkor is meglep. Ridegen, nyersen.

Stephen King: A halálsoron – Ennek mindenképp be kell kerülnie, mert a végét végigsírtam. Meg nem csak ezért. Nem kell mondanom, hogy szeretem Stephen Kinget, és nem, nem a horror író Stephen Kinget. Kábé minden mást. A halálsoron egy bepótolásra váró mű volt tőle, és de jól tettem! Nem sokkal a könyv után, láttam a filmet is, ami annak ellenére, hogy valóban jó, és szintén mély hatású, nem tudja pótolni a könyvet. Aki még nem látta a filmet, mindenképp a könyvvel kezdjen. Annyival hosszabb, bővebb (persze, mint minden adaptáció), és minden szál le van zárva. Annyira kerek történetet ad. A film csak darabokat. Akit érdekelnek a részletek a könyvről, erről is megtalálhatja az írást a linken.

Roman Szencsin: A Jeltisev család – amit rögtön megjegyeznék, hogy Roman Szencsin kicsit olyan, mint a kortárs Zola. Amekkora drámát alkotott a könyvében, és amilyen érzéketlenséggel írta azt le, szinte hihetetlen volt, hogy mindez mindössze egy 4-tagú családdal történik. A sorscsapások nagyrészére nem is kaptunk megfelelő magyarázatot, hogy miért, csak úgy arcon csapnak, amikor nem is számolunk vele. Néha nem tudtam eldönteni, hogy a szereplőket ráznám meg, hogy térjenek már magukhoz, vagy az írót, hogy írja már másképpen a történetüket.

Jelenleg 2 könyvet olvasok, és mindkettőt nagyon élvezek, úgyhogy remélem 2017 is legalább ennyi best of-ot hoz majd mint a tavalyi, és hogy itt lehetek, hogy erről be is számoljak.

Sok karácsonyfa

Próbálom, próbálom magam felhozni a lemaradásommal, ami kicsit úgy érződik, mintha sikeres lenne, de az igazság az, hogy nem írok többet, hanem inkább kevesebbet olvasok. Novemberben nem fejeztem be egy könyvet sem, és lassan az évnek is vége. Amit nem sikerült befejeznem novemberben, azzal minddel viszont végeztem decemberben.

A december is gyorsan és káoszosan telt (a munka miatt). Alig érkeztem kapkodni a fejemet, hogy mit intézzek és főleg mikor, mert szabadidőm nagy részét is munkában és munkával kellett tölteni. 2 nap szabadságom volt csak, és mivel az ünnepek is főleg hétvégére estek, alig volt annál több a szünet.

Ami a könyvbeszerzéseimet illeti, 3 könyvet vettem a Helikon zsebkönyvei közül. Még talán hónap elején vagy Mikulás környékén jött a hír, hogy 2+1 akcióban vannak. Szerb Antal A Pendragon-legenda került hozzám, Kosztolányi Esti Kornélja és Marcus Aurelius Elmélkedései. A karácsony sem telhetett könyvek nélkül, azon 3 új Geopen könyvet kaptam, az aktuális kortárs szerző sorozatukból. A nevek pedig: Isabelle Allende: Maya naplója, Kim Fay: Sárga Babilon és Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája. Hát meglátjuk mi lesz ezekből a kortárs művekből, ugyanis én elég kritikus vagyok velük szemben, és nagyon kevés kortárs művet olvasok, habár az elmúlt 1-2 évben adtam esélyt néhánynak, kb. 50-50%-os siker és sikertelenség arányban. És mivel ezek a könyvek is elsősorban a szép új borítójukkal vettek meg, aztán persze a hátoldalukon szereplő szöveg alapján választottam, de más nem is nagyon tudok róluk.

Mivel az éven már aktívan részt vettem a Goodreads oldalon, ahol év elején beállítottam – a tavalyi 32 olvasás után – egy 30 darabos könyvcélt, amin sikeresen sikerült megbuknom. 90%-ban teljesítettem a kihívást, amit nem nehéz kiszámítani, pontosan 3 könyvvel kevesebbel zártam az évet, mint szerettem volna. Persze nem bánkódok, semmiképp nem versenyezni szerettem volna, vagy úgy olvasni még 3 könyvet, hogy azt sem tudjam miről van szó. És emellett nagyon sok más dologgal is foglalkozok, így nekem ez nagyon megfelel. Ennek ellenére hiszem, hogy a 30, az egy normális elfogadható mennyiség, így szerintem jövőre is ennyit fogok beállítani, nem pedig csak 25-öt. És persze hozzáolvashattam volna 1-2 teljesen rövid könyvecskét, de miért? Inkább minőség, mint mennyiség.

Jövőre mindenképp szeretném ledolgozni a bejegyzések hosszú hónapokra való lemaradását, max. 1-2 hónapon belül szeretnék mindenről írni, persze ehhez előbb a 7 elolvasott, de még nem írott művet kellene behoznom. Hú, ez egyre nehezebb, mert minél tovább húzom, annál kevésbé emlékszek mit akartam róla írni :/. Ezzel azt hiszem ki is fogyott a szó belőlem erre az évre, úgyhogy befejezem.

Elő lehet venni a lélekmelegítőket

Már november elején rájöttem, hogy az október kicsit hosszabb volt mint gondoltam, mert beszereztem még Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét, amiről teljesen elfelejtkeztem. Talán azért, mert rögtön vásárlás után el kezdtem olvasni a buszban, és elég hamar végeztem is vele még októberben. Bejegyzésig, természetesen még nem jutottam, de majd annak is eljön az ideje.

Ami a novemberi beszerzéseket illeti, ha jól számolom, összesen 4 könyvvel gazdagodtam. Valamikor a hónap első felében vettem meg Vass Virág Szoknya blues című könyvét, ami a Libriben féláras volt, több más könyv társaságában (egyébként azt az akciót most is látni, úgyhogy érdemes szétnézni). Aztán a hónap második felében kaptam meg a szülinapi ajándékomat, ami hiába volt még októberben, egy megjelenés miatt idáig váratott magára. Megkaptam Donna Tartt Aranypintyét (erre kellett sokat várni, mert folyamatosan tolták a megjelenést), és Márai Csutoráját, plusz 400ft-ét meg lehetett venni Dickens karácsonyi énekét, így az is hozzám került.

Írással és most olvasással is, kevésbé haladtam. Sőt, hónap végén aktiváltam a Netflixet is – hogy megnézhessem az új Gilmore girls részeket (ami nagy csalódás volt, de ez nem annak a kritikának a helye), így most az is megcsonkítja, az amúgy is túl kevés szabadidőmet. Nem baj, csak 1 hónapig tervezem megtartani, aztán vissza.

Narancs Október

Az egyik kedvenc hónapom is elszállt, és én nem is tudom mit írjak róla. Olvasás/írás felhozatalomat még mindig nem sikerült normalizálnom, pedig októberben több dolog felkerült a blogra, de csak minimális könyv értékelés. Megtörtént 2 könyves díjátadás, a Nobel-díjat újra nem részletezném, legalább mostanra az érintett megszólalt a díjjal kapcsolatban, és nem követi Sartre példáját, átveszi a díjat. Később pedig átadták a Man Booker Prize-t is, amit Paul Beatty The Sellout című műve nyert. Ebben a kupacban (az érintett esélyes könyvek között) elég sok érdekességre lehet találni, ajánlom a beleolvasást. Ettől jobbak már csak a National Book Awards várományosai, de arra még november derekáig várni  kell.

Aztán ami az itthoni dolgokat illeti, úgy láttam az Európa is előáll újra zsebkönyvekkel. Ami jó, szükség van megfizethető – remélhetőleg – szépirodalmi darabokra. Remélem néhány ritkaságot is elővesznek. Érkezik ugye a Goldfinch is Donna Tartt-tól, eddig a mai nap volt megjegyezve a kiadás dátumának, ha nem változtatnak rajta, akkor hamarosan megkapom, ugyanis ez volt a szülinapi könyvem, de még akkorra nem jelent meg J. Ami pedig az októberi szerzeményeimet illeti, az a Steinbeck kis-regények gyűjteménye, amit bookdepository-ról rendeltem. Már nagyon régen várok rá, és nagyon szép, ugyanabban a kiadásban jött, amiben az East of Eden-em is megvan tőle.

Voltam olvasás éjszakáján, és Coelho könyvbemutatón is, amire nem is vagyok teljesen biztos miért mentem el, ugyanis nem olvasok Coelhot. Mindenesetre így szereztem meg a Kémet, amit oda kell adnom valakinek, mert még a borítójától is kiráz a hideg. De  ha lesz időm, erről a könyvbemutatóról írok később külön, és akkor jobban összefoglalom negativitásom okait.

Plussz egy hónap a nyárhoz

Ezen a hónapon tényleg meglátszik a már régóta fennálló lemaradásom, de olyannyira, hogy most a hónap közben is csak 1 bejegyzést sikerült kreálnom. Pedig próbálkoztam. Mindenképpen megakartam írni még egy értékelést, de sajnos nem sikerült. Nem is tudom, mikor tudom behozni a most már, kb.  folyamatos 5 könyv lemaradásomat. Mert persze jön az ősz-tél (ami egyben a kedvenc időszakom is), és ilyenkor az ember azt gondolná, hogy kevesebbet lesz kint, több időt tölthet a szobában, és írhat, de nekem az ősszel egyben új programok is kezdődnek, amik majdnem annyira betöltik a napjaimat, mint a nyári szép időjárás. Mint már azt hiszem említettem, olyan minimum 1-2 hónap lemaradásom van, amíg elolvasok egy könyvet, és amíg odajutok, hogy írjak is róla. Ez azért is rossz, mert elfelejtem, mi is volt a könyvben, nem tudom mit akarok róla megjegyezni, és hiányzik a friss élmény. Nem tudom mi oldaná meg, vagy legalább kicsit segítené a felzárkózásomat, talán ha már lenne egy saját számítógépem otthon, amin bármikor írhatnék, ha épp úgy érzem. Vagy ha 6 órát dolgoznék naponta. De mivel most egyik sem tűnik reális lehetőségnek a következő hónapokban, így marad az igyekezet. Egyébként mindössze 1 könyvet vettem a hónapban, de kinéztem legalább ötöt, amiket meg szeretnék venni. A könyv, amit beszereztem az Nicole Krauss Nagy palota címűje, ugyanis egy másik blogon olvastam pont róla, ahol azon kívül, hogy a tartalma felkeltette az érdeklődésemet, kiderült az is, hogy mindössze 200Ft-ba kerül (vagy 400, már nem emlékszem, de hihetetlen olcsó volt). Lírában lehetett megszerezni, és átvenni az akkor már tűzzel megpusztított boltjukban.

"Ám amikor az ősz megérkezik, és hitszegő módon hátba támadja a nyarat, ahogy szokta, szeptember idusa körül akkor úgy időzik el, mint egy rég nem látott barát. Mint amikor öreg barátunk kedvenc fotelünkbe telepedik, pipára gyújt, s egész délután arról mesél, merre járt, mit csinált, amióta nem láttuk egymást." - Stephen King

Könyvek szlovák kiadásai

A héten otthon voltam szabadságom, és az utam az egyik város könyvesboltjába is vezetett. A szlovákiai könyvesbolt-lánc egyik kisebb üzletében nézelődtem, a Panta Rhei-ben. Annyi szép kiadást találtam, hogy úgy döntöttem megér egy külön bejegyzést. Igazat megvallva, eléggé elvagyok maradva a könyvek szlovák megjelenésével, mert miért is olvasnám szlovákul, ha tudom magyarul? Na mindegy, lehet ezért is lepődtem meg. Még Donna Tartt – Goldfinch-je is már rég elérhető szlovákul, a magyarra pedig még várni kell (remélem már nem sokat, annak idején őszre ígérte a Park kiadó, azért nem vettem meg eddig angolul). Aztán egy pingvines könyvet fogtam meg, ezt nem ismertem, csak annyira tetszett a kiadása. A lapjai szélei pirosra voltak festve, a könyv fedele pedig krém színű, és olyan érdes. Öröm megfogni. Remélem a sztorija is olyan jó lesz mint a kiadása, mert elég zsákbamacskásan vettem meg :). Címe - Barátom a pingvin, egy tanárról szól, aki egy dél-amerikai útja során megment egy pingvint, és hazaviszi. Egyébként úgy néz ki, igaz történet.

Aztán a klasszikus irodalom polcon maradt tátva a szám. Van egy nagyon szép sorozatuk, klasszikusokkal, minden könyv egyforma köntösben, de különböző színben jelenik meg. Hemigwayből volt a legtöbb, és mivel megtaláltam a Magyarországon ritkaságszámba eső Vándorünnepet, így ezt is most szlovákul vettem meg. Mondjuk megrendelhettem volna angolul is, de úgy megtetszett ez a sorozat.

Aztán megláttam Gárdos Péter Hajnali lázát is szlovák kiadásban, és bizony tetszett nekem a leveles borítójával. Jól visszaadja a könyv tartalmát. Aztán láttam még Az igazság és más hazugságok című könyv szlovák változatát (egyébként a magyar már megvan nekem). Ez a kiadás kifejezetten jobban tetszett, egy írógép volt rajta és azon íródott ki a cím. Aki pedig tudja miről szól a könyv, annak szerintem értelmet ad ez a verzió.

Sok más meglepetést is láttam, szlovákul már ki van adva Colm Toibin Brooklyn című könyve, amit tudom, sokan a film miatt már várnak (nekem annakidején tetszett). Megtaláltam néhány Zolát is, ugyan azok csehül voltak meg, de azok után már utána jártam korábban, tudom, hogy a csehek kiadták mindent.

A harmadik könyvet szintén csak megtetszésből vettem meg, nem tudom pontosan milyen lesz. A címét úgy fordítanám, hogy A gurulós könyvtár.

Nem volt olcsó a 3 könyv, amit végül megvettem, de nagyon örülök nekik. A Hemingwayt még meggondolom angolul, de a másik kettőt elolvasom szívesen szlovákul.

Nap, eső, hinta, kutya, palacsinta, fánk, jegeskávé

A túl sok könyvvásárlós június után, már előre féltem a júliustól, amikor tudtam, hogy elkezdődik az Alexandra nyári akciója. Az első könyvemet mégsem ennek apropóján szereztem meg. Még június végén bookdepository-n ólálkodtam, és láttam, hogy a Go set a watchman féláron van. Igaz, nem a US edition volt, amit én szerettem volna (sokkal jobban tetszik a borítója), de mivel egy ideje arra már azt írták, hogy nem is lesz, így – jó akció lévén – ezt a példányt rendeltem meg. A könyv meg is érkezett júliusban (a könyvjelzője mellesleg béna – a bookdepositorisok, elkezdték a kifestős könyvjelzőket gyártani, amivel legutóbb még nem is volt gondom, mert ilyen kis robotok voltak rajta, de most valami ronda sárkány…).

A második könyv már tényleg az Alexandra akcióhoz kapcsolódik. Egyébkén nem volt nagy szám az akció. Minden évvel, egyre biztosabb vagyok benne, hogy a könyvek 80%-a ismétlődik, és aztán hozzáadnak pár újabb darabot, amiktől meg szeretnének szabadulni. És mivel én már jó pár éve lojális vásárlója vagyok az Alexandra kiárusításnak (is), lassan már unalmassá válik a kínálat. Amit meg akartam venni, már megvettem korábban. Aztán persze ott van az a néhány újabb darab, amit én még valamikor teljes áron megvettem, és meglátom pár száz forintért az akcióban. Mint most is. 2 könyvről van szó, mindkettő remek, és még egyikről sem volt időm írni, de igyekszem ezeket előre venni, és még amíg tart az akció, bepótolni. Így azoknak, akiknek megtetszik, még meg tudják venni J. Ja, és visszatérve, hogy melyik könyvet vettem az akcióban, az Elizabeth Wurtzel, Prozac nation (Prozac ország) könyve lett.  A filmet már láttam nagyon régen, aztán gondoltam kevesebb mint 1000Ft-ot, ez a könyv is megér :).

Egyébként elég hihetetlen, hogy már csak a kevésbé jó hónap marad a nyárból. Kicsit sok volt az eső mostanában… Még szerencse, hogy szeretem a szeptember-december időszakot, ami a nyár után következik. Ahogy az észre is vehető, egyre kevesebbet írok, és annak ellenére, hogy valamit azért mindig olvasok, nem találok rá időt, hogy mindenről írjak. Próbálom felhozni magam, de ahhoz legalább 2 hét semmittevés kéne. Szinte sosem vagyok otthon, amikor meg esetleg otthon vagyok, akkor tuti nincs nálam laptop. Úgyhogy nem hogy nem írok semmit, de még csak internetezni is alig-alig érkezek. Na de nem baj, majd felhozom magam.

Június túl könyves

A júniusom nagyon könyvesen telt. Kezdődött rögtön egy rendeléssel bookline-ról, ugyanis megláttam, hogy az egyik könyv, amit még csak nemrég vettem észre az egyik könyvesboltban -70% kedvezménnyel volt (persze a könyv már régebbi, gondolom senki nem veszi J). Így még a hónap elejém hozzám került Roy Jacobsen: Szoba kiadó című könyve. Aztán jött a könyvhét, ahová én megint csak vasárnap délután jutottam ki. Tavaly, amilyen szerencsésen találtam akciókat – és azt gondoltam most is így lesz – bizakodva indultam. De sajnos csalódnom kellett. Csak néhány kiskönyvet vettem. Az egyik angol könyvesboltnál kb. 500Ft-ért a két Flaubert és Dosztojevszkij könyvecskét, majd a Helikonnál a zsebkönyvekből elhoztam Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplóját, és Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból címűt. Megvettem még a Geopen szép új kiadású sorozatának egyik könyvét, Jelena Csizsova: Nők férfiak nélkül nevűt. Ezután már csak a az Alexandra nagy júniusáról kellett olvasnom, hogy elszabaduljon a pokol. Nem is értem miért dőlök be nekik, hiszen ezeknek a könyveknek a nagyrésze kapható lesz ennyiért, vagy mégkevesebbért a hamarosan kezdődő nyári akciójuk alatt is. De azért csak rendeltem 7 könyvet – ha már féláron voltak...

• Roman Szencsin: A Jeltisev család
• E.L. Doctorov: A vak zongorista
• Umberto Eco: A rózsa neve
• Emma Donoghue: A szoba
• John Fowles: A lepkegyűjtő
• Margaret Atwood: Az özönvíz éve
• Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

A legtöbbet már korábban is meg akartam venni, de nem éreztem rá kellő motivációt. Olyan „jó lenne ha meg lenne” érzést éreztem irántuk, ami nálam annyi hogy kb. 2 év leforgása alatt max. hármat fogok belőlük elolvasni. A legjobban talán a Jeltisev család érdekel, mivel egy zord orosz településen játszódik. A lepkegyűjtőt pedig akkor akartam megvenni, amikor a színházi előadásunk 15 perc után abbamaradt, mert Berecki megsérült. Mivel csak 2 hónap múlva voltak újra helyek, azt gondoltam akkor, addig megveszem a könyvet és elolvasom. Aztán megláttam, hogy a borítóján ők vannak, és elment az egésztől a kedvem. Hogy lehet ennyire elrontani egy borítót? Csak mert annyian nézik a műsort? Semmi közük a könyvhöz. Úgyhogy annak ellenére, hogy Berecki nagyon jól játszott a könyvet eszembe nem volt megvenni a nagy fejével. Aztán most megláttam féláron, és ennyiért elhoztam. Habár valószínűleg csomagolópapír kerül majd rá. És az igazat  megvallva már annyira nem is érdekel mint februárban, amikor félbemaradt az előadás.

Hát a június így telt el, könyv-könyv hátán, és már előre félek a július 15.-ei Alexandra nyári akció kezdetétől :).

Nem vettem Barcelonában egy könyvet sem

Májusban nem vettem sok könyvet, inkább kaptam őket. Rögtön az elsőt a hónap elején, még egy névnapi tartozás volt, pár hónappal korábbról – úgy látszik a névnapi könyveimet mindig májusban kapom meg J. A könyv címe How to be a Parisian wherever you are. Az egész könyv inkább olyan mint egy magazin. Nincs cselekménye, nem regény, nem novelláskötete. Csak tippek és tervek, hogyan éljen az ember párizsiasan, mit csináljon, vagy mit nem.

A második könyvem, a néhány hónapja várt következő Zola mű, az Earth. Még talán tavaly év vége felé olvastam, hogy az Oxford Classics április közepén kiadja a következő Zola publikációt, azóta azt vártam J. Így kiadás után rögtön írtam a kiadónak, és megrendeltettem velük, így érkezett meg májusban.

A harmadik könyvet pedig kaptam, a Dachaui varrónő címmel. Ehhez túl sok hozzáfűzni valóm nincs is. Régebben láttam meg a könyvesboltban, és úgy gondoltam lehet elolvasnám. Így hosszabb várakozás után végül most májusban megkaptam. Ami kicsit elszomorított, hogy sajnos Barcelonából könyv nélkül tértem haza. Nem sikerült semmit találnom amit szerettem volna. Lehet kicsit több könyvesboltot kellett volna felkeresnem, na de ez már így alakult.

Rókás google Április

Amint azt már a korábbi bejegyzésemben említettem, áprilisi könyves vásárlásomat a könyvfesztiválra tartogattam. Volt már néhány könyv, ami jó ideje a listámon csücsült, és hát gondoltam a könyvfesztivál lesz a legjobb ideje, hogy megvegyem őket. Itt jött a csalódás, amikoris az ötös listámról, semmit sem tudtam megszerezni. A részleteket úgyis megtaláljátok egy bejegyzéssel lejjebb – akit érdekel – így nem ismétlem el. A könyvfesztiválról végül a következő 2 könyvvel tértem haza:

- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili imák 

- Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő

A rossz élményektől vezérelve a könyvfesztivál után úgy döntöttem, hogy megrendelem a könyveket, amiket akartam – legalábbis egy részüket – online, úgyis ott is mindre 20%-os kedvezmény volt még a hétvégén. Így még ezt a hármat szereztem:

- Joel Dicker: Az igazság a Harry Quebert ügyben

- Sascha Arango: Igazság és más hazugságok

- Jack London: Martin Eden

Így-vagy úgy, de végülis 6 könyvvel lettem gazdagabba ebben a hónapban, még korábban kaptam Katarina Bivald Garantált Heppiendjét is. Mégha nem is a könyvfesztiválról, de a mennyiség megállja a helyét. Meglátjuk később, milyenek lesznek.

Március - árnyékban tél, napocskán nyár

Hipp-hopp a március is eltelt. Volt hosszúhétvége, és húsvét, volt Helikonos könyvosztás, volt jó idő. Én mégis csak arra emlékszem belőle, hogy sokat dolgoztam(ok) és fáradt voltam((vagyok). Alig maradt időm olvasni, és írni, ami a blogon is meglátszik. Aztán még amit éppen olvasok az sem tetszik nagyon, így nagy kedvem lenne abbahagyni. Úgy érzem, amilyen kevés időm van, nem kéne még azt a kicsit is olyan könyv olvasására pazarolnom, ami nem az én stílusom. Már tényleg abbahagyom ezt az „adjunk esélyt a kortárs, új, modern irodalomnak”. Ad a fene többet. Az elmúlt néhány hónapban már másodjára sikerül szenvednem az éppen aktuális könyvvel. Maradok én azoknál a könyveknél, amiket el akarok olvasni, nem csak random amit találok repülőtereken és – ne jöjjek már el könyv nélkül típust. Félretenni nem fogom, már valahogy kibírom, úgyis csak buszos olvasmány.

A hónapom végül 3 új könyvvel végződött, mondhatni mindegyik irodalmi irodalom J. Az egyik bookdepository akciós polcáról, amit még február végén rendeltem, Salman Rushdie Joseph Anton című. Felkeltette az érdeklődésemet, amikor a főszereplő bujkálásra kényszerül, a 2 kedvenc írója nevéből választ magának új nevet – Joseph Anton. A másik a Libri di luca, amit már kb. 1 éve kinéztem amikor akciós volt, de mire észbe kaptam volna, hogy meg kéne venni, már nem volt akciós. Most újra. Így lecsaptam rá.  A harmadik pedig egy séta során – amikor is útbaejtettük az egyik angol könyvesboltot, akadtam egy Paul Austerre, ami eddig még nem volt meg. És talán ennek örülök a legjobban.

A különleges hónap - február

A február alig telt könyvesen, annyira lefoglalt a munka, hogy szinte azt sem tudom mivel kéne felhoznom magam. Nem érkeztem olvasni semmilyen könyves hírről, vagy újdonságról, főleg a hónap 2. felében. Könyvvásárlásom is gyér volt, megérkezett a könyvem, amit még január végén rendeltem bookdepository-ról, és múlt héten rendeltem egy másikat is, arról majd márciusban számolok be. Olvasni azért olvastam, ha mást nem is, de mivel munkába be kell járni, így van 10 percen a buszon olvasni naponta J. Azért nem csak a buszos könyvemet, de 2 másikat is olvasok most,  úgyhogy egyszerre 3 van folyamatban. Reméltem, hogy legalább az egyiket sikerül befejeznem még februárban, de erre már nem látok sok esélyt L. Mondjuk ha összeszedném magam, A kis herceget nem lenne nehéz lenyomni a maga 100 kis oldalacskájával J.

Na, de ennyit a személyeskedésből és a nyafogásból, a 2 könyv amivel végül gazdagodtam, lett az Antarctic Navigation – amit, mint írtam még január végén rendeltem magamnak bookdepositoryról, a másik pedig a A láthatatlan fény, ami pedig ajándék volt.

Aztán nem sokára Oscar is, sok könyves kapcsolódással, úgyhogy nézzétek, hamarosan úgyis mindegyik könyv elérhető lesz magyarul is, nagyon sok már most is kapható.

Nyugdíjba kéne menni :)

Mivel majdnem égész januárban beteg voltam, ezért nem is tudok túl sok mindenről beszámolni könyvek terén. A 3 könyv, amit vettem, az még a december végi rendelésem eredménye lett, amiről majdnem le is késtem, mert képtelen voltam elmenni értük a boltba átvenni.

A libris 2+1 akcióban vettem a könyveket. Megrendeltem A lány hét névvel címűt – amit annak ellenére, hogy  azt mondtam egy darabig nem olvasok Észak Koreás könyveket, nem tudtam ott hagyni. Megvettem Gárdos Péter Hajnali láz című könyvét – adok egy esélyt a kortárs magyarnak is. Viccet félretéve, már egy ideje szemezek vele, úgyhogy remélem nem fog csalódást okozni. És mivel egy könyv ingyen jött, így harmadikként megvettem Márai Egy polgár vallomásait, amiről nemrég érdekeset olvastam, most meg nem tudtam eldönteni mi legyen a 3. könyv. És ilyen szép új kiadásos Máraim még úgy sincs.

Úgyhogy ez a három könyv landolt nálam januárban, meg elkezdtem 2 másikat, amiket azt hittem hipp-hopp befejezek, amíg beteg vagyok. Hát 2 hétig még arra sem volt erőm, hogy olvassak. Annyit haladtam velük, amennyit a váróteremben tudtam belőlük olvasni. Viszont mindkettő nagyon tetszik, úgyhogy remélem most már hamarosan végzek velük.

Jobb ha kiteszem, mert lassan vége a hónapnak!

A decemberem 3 könyvrendeléssel kezdődött, az Alexandria akciójában, még november végén. A szél árnyéka új kiadására esett a választásom (már nagyon vártam, hogy újra kiadják, mert a régit nem lehetett kapni, de a borítója elég silány...), Firmin egérke kalandjaira, és egy jó vélemény olvasása után úgy gondoltam, kipróbálom Philip Roth-ot is, a Düh című művével. Azután a Libri-Helikon akcióval folytattam, és megvettem Victor Hugo Egy halálraítélt utolsó napja című zsebkönyvét. A hónapot a karácsonyi könyveim folytatták, a listámról 4-ből hármat megkaptam – és mint később kiderült a negyediket is, csak azt eltették névnapomra. A három szerzemény egy újabb Észak-Koreás (tudom, legutóbbi után azt mondtam, most egy darabig nem olvasok róla, de ez kicsit más megközelítés), az új Stephen King – ami folytatása kéne hogy legyen egy előzőnek, de az nem érdekelt, ez viszont olyasminek tűnt mint a Tortúra, amit imádtam, úgyhogy kellett – a harmadik pedig Lily és Dash kihívásai, ami tudom, hogy mostanában nagyon menő, mert kiadták magyarul végre, és normál esetben nem is olvasnék ilyesmit, de erről majd nemsokára véleményben J. Na, és ezzel a mondatommal lassan Victor Hugóval versenyezhetnék, olyan hosszú lett J.

Aztán azt hittem a hónapomnak vége, de még egy újságárusnál megpillantottam egy régebbi Márait, 990 Ft-ért, így azt sem hagyhattam ott. Az lett a 8. könyvem a listához. Arról inkább már nem is írok, hogy még belém szállt a kisördög, és a Libri 2+1-es akciójában rendeltem 3 könyvet, amiről már jött is infó, hogy átvehetem, de direkt csak januárra hagyom, hogy azt a listámat bővítse J.

Amikor napok 40 órából álltak - November

Az igazat megvallva, a november annyira lassú tempóban ment le, hogy olyan érzésem van, mintha ez a hónap nem 30 napból, de legalább 50-ből állt volna. Még emlékszem október utolsó napjára, mert Halloweeneztünk, de úgy tűnik, mintha már hónapokkal ezelőtt lett volna. Úgy tűnik, sokkal hosszabb napjaim vannak mostanában...

Ami a legfurcsább, hogy valakitől, még október utolsó napján kaptam későbbi szülinapi ajándékot – ami között volt egy 5000Ft-os könyvutalvány is – és mivel volt egy másik Libris utalványom is, gondoltam akkor ezeket együtt felhasználom (a második csak november 30.-ig érvényes). És mivel most észbekaptam, hogy holnap november 30. és még mindig nem vásároltam le.

Azért valamit rendeltem is. Volt az a könyves nap, vagy mi, és a líra küldött nekem egy sms-t, hogy 20%-ot adnak a könyveikre, és ingyen kiszállítást. Így történt, hogy végre megrendeltem az Atomváros lányait, ami már régóta váratott magára. A másik egy újabb könyvecske, amiről érdekeseket olvastam, és megtetszett, A 6:27-es felolvasó címen (erről majd hamarosan írok többet, mert már sikerült is elolvasnom). Az ingyen kiszállítást fel sem használtam, mert pont nem lettem volna itt, hogy átvegyem.

Mivel még reménykedek, hogy a Libris kuponjaimat fel tudom használni ma-holnap, ezért valószínűleg a bejegyzést hiányos marad. De majd azokról beszámolok akkor decemberben, utólag.

"Bittersweet October. The mellow, messy, leaf-kicking, perfect pause between the opposing miseries of summer and winter." (Carol Bishop Hipps)

Októberben – mivel szinte sosem voltam otthon – főleg angol nyelvű könyvekkel gazdagodtam. Mivel már szeptember végén/október elején kint voltam Prágában, nem tehettem meg, hogy ne vegyek valamilyen könyvet a repülőtéren. Igaz, ott általában híresebb és újabb könyvek vannak, amiket én csak kisebb mennyiségben preferálok, de néha az is kell. Így vettem meg Coelho-tól az Adultery-t (ezt már rég meg akartam, de eddig csak olyan nagyon nagy könyvformában láttam, óriási betűkkel és sorközökkel, most viszont már azt a tipikus kis verziót találtam meg). A második könyv kiválasztása már nem ment ilyen egyszerően, nagy dilemmában voltam, mivel 2, film-adaptációs könyv között őrlődtem. Végül a Dressmaker-re esett a választásom, így a Room-ot ott kellett hagynom, azzal, hogy majd akkor legközelebb megveszem. Miután még kolléganőmnek is ajánlottam egy megfelelő könyvet rájöttem, hogy legszívesebben azt is megvenném.

A következő hetet Párizsban töltöttem, vagyis inkább hoszzú hétvégét, ahonnét ismét 2 könyvvel gazdagabban tértem haza (erről pár napja külön írtam, úgyhogy akit bővebben érdekel, az keresse viszza, kérem :)). Természetesen mi mást vehettem volna, mint Zola-kat, a The dream-et és a The Flood-ot. Amikor már azt hittem, nem találok olyasmit, ami még nincs meg, találtam rá ezekre, így normál ártól drágább létük sem tartott vissza attól, hogy megvegyem őket.

Az utolsó könyvet megint Prágában vettem. És annak ellenére, hogy a Roomot akartam, végül ezt a Techbitch-et vettem meg. Ez volt az, amit megkedveltem, miután beajánlottam a kolléganőmnek, így nekem is kellett :). 

“A tél nyaralni jár Párizsba” (Émile Zola) – és én is

Valójában ezt az írást együtt szerettem volna posztolni azzal a könyvvel, amit Zola életéről olvastam, de miután átéltem rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet, ugyanis egyikről is, másikról is, túl sok mondandóm akad. Így most ez a bejegyzés a Párizsi irodalmi élményeimet fogja összefoglalni, aminek jelentős része így is Zolát fogja érinteni, hiszen szándékosan igyekeztem bejárni a fontos helyeket.

Úgy elsőre nem is tudom, mit mondhatnék Párizsról – mindent. Az irodalom szerelmeseinek egy paradicsom. A Szajna parti könyvárusokkal, ahol a világirodalom klasszikusai minden számban megtalálhatók, a kis könyvárusokig, a híres írók házain át a történelmi kávéházak sokaságáig.  Nem is tudom, hol kezdjem, de akkor talán időrendi sorrendben.

Az látogatásom első helye Zola Rue de Bruxelles-i lakása volt, ahol hosszabb-rövidebb ideig élt, és végül itt is halt meg. Az, hogy ezt sikerült először meglátogatnom, kicsit a sors kezének is mondható.  Ugyanis amikor lefoglaltam a szállodát, még nem néztem meg pontos címeket, hogy hová is akarok elmenni. Később, amikor elkészült a listám, látom, hogy a hotelünk kábé a hely szomszédságában van, valami 5 percre laktunk ettől a bizonyos lakástól. Nem tudom, hogy csináltam :). Egyébként az egész környék a Montmarte része, ahol olyan híresebb helyek vannak sétatávolságban, mint a Sacre Coure vagy a Moulin Rouge. Mondjuk a kettő témája tűz és víz, de hát ilyenek ezek a franciák. Művészet-művészet. De nem a párizsi híres helyekről akarok beszélni, hanem folytatom tovább az irodalmi túrámat.

A következő állomás már másnap volt a Shakespare and Co. könyvesbolt, ami már a város egyik turistalátványosságává nőtte ki magát és persze mindenkinek látni kell. Az igazat megvallva, kicsit túlértékeltnek vélem, persze, megvan benne szerintem minden klasszikus, szebbnél-szebb kiadásban, de azon felül inkább már csak marketing, mert olyan híres. A könyvek pedig annyira túl vannak árazva, hogy nekem kedvem sem volt nézelődni és vásárolni. A hely tele volt, és mivel elég kis helyre próbálnak beömleszteni nagyon sok könyvet, a járkálás kicsit nehézkes. Eléggé csalódott kezdtem lenni, miután megfogtam 1-2 könyvet és láttam az árukat. Mondhatom, hogy mindegyik 4-5-6 euróval több volt, mint a normál ára. Már szomorúan indultam is volna ki, mivel mégcsak Zola köteteket sem találtam, amikor kifelé menet a kasszánál megláttam őket (megint véletlenül). Nem is gondoltam, hogy tudnak még olyan példánnyal szolgálni angolul, ami nekem nincs meg, de megleptek, és igen. Sikerült 2 könyvet is találnom. Az Álmot – ez a Rougon-Macquart sorozat egyik része, és a The Flood-ot – ami mint később kiderült, a „Mesék Ninonnak” (Zola egyik korai munkája) egy része. Miután megkaptam beléjük a pecsétjeimet is, egész boldogan jöttem ki a boltocskából, annak ellenére, hogy a 2 könyvért és egy táskáért 33 eurót fizettem. Az utunkat a Szajna parton folytattuk, ahol könyvárusok százai kínálják portékáikat, szebbnél szebb kiadásban. Néhol nem tudtam eldönteni, hogy újak-e vagy használtak… Vagy csoportosan adják ki ezeket „ritkaság” néven. De mindegy is, itt már nagyon fájt a szívem, hogy nem tudok franciául, és nem tudom megvenni ezeket a kincseket. És itt nem csak Zolára gondolok, akinek a Rougon-Macquart sorozatát arany kötésű-enciklopédia szerű könyvben láttam (mondjuk csak 6 művet tartalmazott a 20-ből), hanem a világirodalom minden jeles képviselőire. És ezek a könyvek tényleg már 3 euró körül elérhetők voltak (persze nem az aranyozott lapúak :)). Még korábban egy könyvesboltban megláttam ezt a verziót (szinte minden világklasszis műveivel), olyan műanyag borító fedte őket – amit nálunk is a drága holmikra raknak a boltokban, hogy a kasszánál külön le kelljen róla venni – de több mint 50 euró volt az ára. Amikor Szajna parti árusoknál megláttam ezeket, és olyan 25-30 euró körül, azt mondtam ennyiért már megveszem, még ha nem is értem, mert olyan szép. De sajna mire Zolára az egyiknél rátaláltam, az még mindig 37 euró volt, így azt még mindig túlzásnak tartottam… Majd legközelebb!

A harmadik napunk legfontosabb állomása a Pantheon volt, amit alig bírtam kivárni. Annak ellenére, hogy már 3. napja voltunk Párizsban és még az Eiffel tornyot sem láttam, valahogy mégse azt vártam a legjobban. A többi „turista-csalogató” helyhez képest, itt elég rövid sor volt – gondolom, az embereket nem érdeklik a kripták. És normál esetben lehet engem sem érdekelt volna, de mivel itt nyugszik Émile Zolán kívül, Hugo és Dumas is például, nekem egyik legfontosabb megállóm volt. És valahogy itt is teljesen ismeretlenül, rögtön elsőre Zola kriptájához kanyarodtam be… A kriptája együtt volt a már említett Victor Hugo-jéval, és Alexandre Dumas-jéval, és csak kívülről volt elérhető, be nem lehetett teljesen lépni. Ami érdekes, mert például Marie és Pierre Curie kriptájába teljesen be lehetett lépni. Nem tudom mi szerint nyitják meg. Minden héten másét? A Pantheón ajándékboltjában még bevásároltam cuccokat, ceruzát, könyvjelzőt… aztán távoztunk. Negyedik napra már nem maradt más látványosság, amit beterveztünk volna, pedig még túl sok mindent nem látogattam meg. Ahhoz valószínűleg egyedül kellesz mennem Párizsba, mert minden híres temetőt azért mégsem járhatok végig egyszerre :). 

Még így a végén megjegyzem a Les Deux Magots nevű kávázót, ahol annakidején Picasso, Hemingway vagy Camus vitatta meg a világ eseményeit. Természetesen itt is megittunk egy kávét, de ez nem volt nagy szám. Az érzést, bármelyik párizsi kávéház elhozza.

Ezután a 4 nap után Párizsban – meg kell mondanom – Budapest nagyon üresnek érződik… Nagyon jól éreztem magam, hihetetlen kulturális és gasztronómiai energiabombát adott, amiből nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Annak ellenére, hogy a napi 23 kilométeres sétáinkkal vasárnapra már a talpam szétszakadt a nyomi cipőmben, minden más teljesen a helyén volt. Reggel a csípős hideg, délelőtt 11-től pedig a szó szerinti verőfényes napsütés, hogy nem tudtuk hová rakni a kabátunkat, és a hosszú-ujjú is túl meleg volt… A créme brulée és az a francia csokis briósság… Ja, és igen, csigát is ettem… Egy péntek-hétfő alatt persze nem váltam „olyan francia picsává” ahogy Phoebe barátom mondaná, de lehet hogy, könnyen megtudnám szokni a párizsi életet :).