BBC rádió Zola sorozata

Már egy ideje tervezek újra Zoláról írni, és amikor a minap rátaláltam a BBC rádió sorozatára, úgy láttam, itt a legjobb ideje, hogy ezt megtegyem. A brit BBC rádió egy 9 részes sorozatot indított, Zola, Rougon Macquart regényciklusát véve alapul. Minden rész egy-egy regényhős főszereplésével, a Rougon-Maquartok „alapítójának” Aunt Dide elbeszélésével történik. A sorozatnak sokatmondó, múltat idéző, de egyben modern, aktuális, figyelemfelkeltő címet választottak, Blood, Sex, Money névvel. Ha jobban megvizsgáljuk, teljesen jogos, és pontos megfelelője ez a cím a  Zola mű tartalmakra, a teljes naturalista elemeivel és a természet törvényeinek az egyik legtökéletesebb ábrázolásával.

A sorozat, mint írtam 9 részből áll, olyan címekkel mint például Power, Jelousy vagy Lust. Ebből is látszik, hogy egy-egy Zola téma után nyúlnak a szerkesztők minden részben. Az első rész, Performance néven, Nana főszereplésével zajlik, ahol épp színházi pályája kezd kibontakozni. Annyira élethűen hozzák Nana szerepét, a kacérságával a nyitott és szemérmetlen bájával, hogy ámbár maga a történet új, teljesen beleillene egy Nana kiegészítésbe a 21. században. Több részig még nem jutottam el a történetben, de a következő résznek Power címmel, Eugene Rougon politikai feltörekvését kellene tartalmaznia. És amíg a Nana-s rész egy óra hosszú volt, addig a második rész már 1,5 óra lesz.

Egyébként ez már a sorozat 2. évada, sajnos az elsőt, én sehol nem találtam meg, valószínűleg már nem elérhető. Ezek a részek is csak limitált ideig hallgathatók, például az első rész még olyan 20 napig… Állítólag jön a  3. évad is, és csak remélem, hogy ezzel is, csak mégtöbb emberhez eljutnak a Zola művek – mégha ilyen elvont kiadásban is – és ami majd eljuttatja a könyvekhez is a hallgatót.  Ez persze azt szeretném, hogy ez majd azt eredményezné, hogy mégtöbb műve előkerüljön új kiadásban J. Legalább angolul, mert a magyarokról már lemondtam.

A részeket ezen az oldalon lehet meghallgatni, ahol egyéb mellett más érdekes információkkal is szolgálnak az íróról és az eredeti művekről.

“A tél nyaralni jár Párizsba” (Émile Zola) – és én is

Valójában ezt az írást együtt szerettem volna posztolni azzal a könyvvel, amit Zola életéről olvastam, de miután átéltem rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet, ugyanis egyikről is, másikról is, túl sok mondandóm akad. Így most ez a bejegyzés a Párizsi irodalmi élményeimet fogja összefoglalni, aminek jelentős része így is Zolát fogja érinteni, hiszen szándékosan igyekeztem bejárni a fontos helyeket.

Úgy elsőre nem is tudom, mit mondhatnék Párizsról – mindent. Az irodalom szerelmeseinek egy paradicsom. A Szajna parti könyvárusokkal, ahol a világirodalom klasszikusai minden számban megtalálhatók, a kis könyvárusokig, a híres írók házain át a történelmi kávéházak sokaságáig.  Nem is tudom, hol kezdjem, de akkor talán időrendi sorrendben.

Az látogatásom első helye Zola Rue de Bruxelles-i lakása volt, ahol hosszabb-rövidebb ideig élt, és végül itt is halt meg. Az, hogy ezt sikerült először meglátogatnom, kicsit a sors kezének is mondható.  Ugyanis amikor lefoglaltam a szállodát, még nem néztem meg pontos címeket, hogy hová is akarok elmenni. Később, amikor elkészült a listám, látom, hogy a hotelünk kábé a hely szomszédságában van, valami 5 percre laktunk ettől a bizonyos lakástól. Nem tudom, hogy csináltam :). Egyébként az egész környék a Montmarte része, ahol olyan híresebb helyek vannak sétatávolságban, mint a Sacre Coure vagy a Moulin Rouge. Mondjuk a kettő témája tűz és víz, de hát ilyenek ezek a franciák. Művészet-művészet. De nem a párizsi híres helyekről akarok beszélni, hanem folytatom tovább az irodalmi túrámat.

A következő állomás már másnap volt a Shakespare and Co. könyvesbolt, ami már a város egyik turistalátványosságává nőtte ki magát és persze mindenkinek látni kell. Az igazat megvallva, kicsit túlértékeltnek vélem, persze, megvan benne szerintem minden klasszikus, szebbnél-szebb kiadásban, de azon felül inkább már csak marketing, mert olyan híres. A könyvek pedig annyira túl vannak árazva, hogy nekem kedvem sem volt nézelődni és vásárolni. A hely tele volt, és mivel elég kis helyre próbálnak beömleszteni nagyon sok könyvet, a járkálás kicsit nehézkes. Eléggé csalódott kezdtem lenni, miután megfogtam 1-2 könyvet és láttam az árukat. Mondhatom, hogy mindegyik 4-5-6 euróval több volt, mint a normál ára. Már szomorúan indultam is volna ki, mivel mégcsak Zola köteteket sem találtam, amikor kifelé menet a kasszánál megláttam őket (megint véletlenül). Nem is gondoltam, hogy tudnak még olyan példánnyal szolgálni angolul, ami nekem nincs meg, de megleptek, és igen. Sikerült 2 könyvet is találnom. Az Álmot – ez a Rougon-Macquart sorozat egyik része, és a The Flood-ot – ami mint később kiderült, a „Mesék Ninonnak” (Zola egyik korai munkája) egy része. Miután megkaptam beléjük a pecsétjeimet is, egész boldogan jöttem ki a boltocskából, annak ellenére, hogy a 2 könyvért és egy táskáért 33 eurót fizettem. Az utunkat a Szajna parton folytattuk, ahol könyvárusok százai kínálják portékáikat, szebbnél szebb kiadásban. Néhol nem tudtam eldönteni, hogy újak-e vagy használtak… Vagy csoportosan adják ki ezeket „ritkaság” néven. De mindegy is, itt már nagyon fájt a szívem, hogy nem tudok franciául, és nem tudom megvenni ezeket a kincseket. És itt nem csak Zolára gondolok, akinek a Rougon-Macquart sorozatát arany kötésű-enciklopédia szerű könyvben láttam (mondjuk csak 6 művet tartalmazott a 20-ből), hanem a világirodalom minden jeles képviselőire. És ezek a könyvek tényleg már 3 euró körül elérhetők voltak (persze nem az aranyozott lapúak :)). Még korábban egy könyvesboltban megláttam ezt a verziót (szinte minden világklasszis műveivel), olyan műanyag borító fedte őket – amit nálunk is a drága holmikra raknak a boltokban, hogy a kasszánál külön le kelljen róla venni – de több mint 50 euró volt az ára. Amikor Szajna parti árusoknál megláttam ezeket, és olyan 25-30 euró körül, azt mondtam ennyiért már megveszem, még ha nem is értem, mert olyan szép. De sajna mire Zolára az egyiknél rátaláltam, az még mindig 37 euró volt, így azt még mindig túlzásnak tartottam… Majd legközelebb!

A harmadik napunk legfontosabb állomása a Pantheon volt, amit alig bírtam kivárni. Annak ellenére, hogy már 3. napja voltunk Párizsban és még az Eiffel tornyot sem láttam, valahogy mégse azt vártam a legjobban. A többi „turista-csalogató” helyhez képest, itt elég rövid sor volt – gondolom, az embereket nem érdeklik a kripták. És normál esetben lehet engem sem érdekelt volna, de mivel itt nyugszik Émile Zolán kívül, Hugo és Dumas is például, nekem egyik legfontosabb megállóm volt. És valahogy itt is teljesen ismeretlenül, rögtön elsőre Zola kriptájához kanyarodtam be… A kriptája együtt volt a már említett Victor Hugo-jéval, és Alexandre Dumas-jéval, és csak kívülről volt elérhető, be nem lehetett teljesen lépni. Ami érdekes, mert például Marie és Pierre Curie kriptájába teljesen be lehetett lépni. Nem tudom mi szerint nyitják meg. Minden héten másét? A Pantheón ajándékboltjában még bevásároltam cuccokat, ceruzát, könyvjelzőt… aztán távoztunk. Negyedik napra már nem maradt más látványosság, amit beterveztünk volna, pedig még túl sok mindent nem látogattam meg. Ahhoz valószínűleg egyedül kellesz mennem Párizsba, mert minden híres temetőt azért mégsem járhatok végig egyszerre :). 

Még így a végén megjegyzem a Les Deux Magots nevű kávázót, ahol annakidején Picasso, Hemingway vagy Camus vitatta meg a világ eseményeit. Természetesen itt is megittunk egy kávét, de ez nem volt nagy szám. Az érzést, bármelyik párizsi kávéház elhozza.

Ezután a 4 nap után Párizsban – meg kell mondanom – Budapest nagyon üresnek érződik… Nagyon jól éreztem magam, hihetetlen kulturális és gasztronómiai energiabombát adott, amiből nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Annak ellenére, hogy a napi 23 kilométeres sétáinkkal vasárnapra már a talpam szétszakadt a nyomi cipőmben, minden más teljesen a helyén volt. Reggel a csípős hideg, délelőtt 11-től pedig a szó szerinti verőfényes napsütés, hogy nem tudtuk hová rakni a kabátunkat, és a hosszú-ujjú is túl meleg volt… A créme brulée és az a francia csokis briósság… Ja, és igen, csigát is ettem… Egy péntek-hétfő alatt persze nem váltam „olyan francia picsává” ahogy Phoebe barátom mondaná, de lehet hogy, könnyen megtudnám szokni a párizsi életet :).

„Szép kis iskolája a tisztességnek” – Hölgyek öröme Emile Zola tollából

A hölgyek öröme lett a következő Zola-könyv, amit elkezdtem, habár nem így volt tervezve. Egyszerűen pont aznap vettem át a rendelésemet, amikor kiolvastam az épp aktuális könyvemet. És mivel még úton voltam, ezért kibontottam a csomagot, és belekezdtem a Hölgyek örömébe.

A könyv első fejezetei, lassan haladtak, míg megismertük a történetet, a szereplőket és amíg a cselekmény kezdett kibontakozni. A három árva testvér, Párizsba érkezik, hogy szerencsét próbáljanak, és segítséget kérjenek nagybátyjuktól, ahol talán az idősebb lánynak munka is jutna. Denise a legidősebb, őt követi Jean (16) és Pepé a legkisebb, aki csak 5 éves. Jean rögtön el tud helyezkedni munkájában, ahol fizetségként kosztot és szállást kap. Sajnos Denise-t nem tudja foglalkoztatni nagybátyja, mert a szomszédos Hölgyek öröme áruház elveszi az ő kenyerét is. Így kényszerül a lány – a rokon csalódottsága ellenére is – jelentkezni a nagyáruház nőiruhaosztályán munkáért.

Denise-nek sok ítélettel és lenézéssel kell szembenéznie, a többi elárusítónő nem szereti és keresztbe tesz neki ahol csak lehet. Kitaláltak róla történeteket és azokat híresztelték. Amikor testvérével látták, azt beszélték, hogy a szeretője, a kisöccse pedig a gyereke. Egyedül a főnök, Mouret nézett rá mindig jószemmel, és kedvesen, mint később kiderült érdeklődő szemmel. A sok probléma elűzi a Hölgyek örömétől, és amíg nem ott dolgozik saját bőrén érzi meg, hogyan eszi meg a kisvállalkozásokat a nagy terjeszkedő áruház. Kiskereskedők a reménytelenségben haldokolnak, a nagyáruház pedig a lehetetlenségig húzza le az árait és kínálja portékáit.

Mikor Denise visszakényszerül a Hölgyek öröméhez, Mouret osztályvezetői pozícióval várja, és egy tisztességtelen ajánlattal. Denise eléri, hogy Mouret teljes irányítását élvezze, és új ötleteivel gazdagítsa az áruház kínálatát, miközben megmarad tisztességesnek. A poént nem lövöm le. J

Nagyon jó volt a könyv. Amikor olvastam, úgy éreztem mintha megint A patkányfogót olvasnám. Történetek az események. Zola megint egy erényre világít rá ebben a műben, a tisztességre, aminek Denise a képviselője. Persze jelen vannak a makacsok és a gonoszok, vagy a szabadelvűek és a kapzsik képviselői is. Talán nem is mindenki kapja meg a megfelelő lezárást a műben, de hát ez nem egy Grimm meséhez hasonlít, hanem az élethez, ahol szintén nem biztos, hogy a megfelelő ember a megfelelő büntetést kapja.

Néhány idézet:

• Csak valami kétely, valami szerelemféltő aggodalom lehetett képes megértetni egyszer a leánnyal, hogy e cinkos homályban mindörökre odaadta magát csak azért, mert üres volt a szíve, és unatkozott az elméje.
• …mennyire hasonlít a siker az utcalányhoz...
• Ha az ember ki akarja csikarni másokból erejük teljes megfeszítését, sőt még egy kis becsületességet is ki akar húzni belőlük, akkor először is szemtől szembe kell állítani őket vágyaikkal.
• …végül mindig a bárány eszi meg a farkast.
• Az ember mindenütt lehet tisztességes, sőt, még nagyobb az érdeme, ha nem gazdag.
• „Szép kis iskolája a tisztességnek."
• Mintha az áruház minden csábítása itt egyesült volna egy végső kísértésben, mintha itt lett volna a bukás rejtett hálószobája, az az elveszejtő zug, ahol a legerősebbek is elbuknak.
• Ostoba dolog a pénz, ha nem költi el az ember.
• …az ember csak lustaságból nem öli meg magát, mert az öngyilkosság is kényelmetlen.
• …ha az ember sejtené, mennyi baj lesz az ostobaságaiból, inkább jól viselkedne.
• …a szerelem förtelmes bűn és halálos veszedelme az üzletnek.