Gárdos Péter: Hajnali láz

A Hajnali lázról először akkor olvastam, amikor még  nem volt körülötte ez a nagy figyelem és felhajtás. Legalábbis én nem éreztem. Aztán lehet, hogy csak lemaradós üzemmódban voltam. Gondolkoztam rajta mindig, hogy  vegyem-e meg, aztán egy Libris akcióra volt szükség, még januárban, hogy végül megtegyem.

A könyvet jó egy hét alatt olvastam el, még június elején. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a kiadásában, nem követték a „spóroljunk a lappal” metódust, hanem jó vastag lapokra nyomtatták, óriás betűkkel, és nemhogy nagy szóközökkel, de most még nagyon széles lapszélekkel is. A másik ok az volt, hogy a tartalma annyira egyszerű volt, hogy nem követelt sok figyelmet és gondolkodást. Sok párbeszéd volt benne, így gyakran egy sor annyi szöveg tett ki, hogy „jó”.

A története szerintem mostanra már mindenkinek ismerős, Gárdos Péter, a szülei találkozását írja meg, egy svéd helyszínen. Mindkettőjüket kórházban ápolják, a pasi meg mindenáron meg akar nősülni, és szétküld vagy 100 levelet mindenféle nőknek, hogy találjon valakit… Itt el is vesztette a szimpátiámat. Végül nagyon hamar rátalál Lilire. Az orvosa nagyon rövid időt jósol neki, de ez őt nem tántorítja el, sőt szinte süket fülekre talál. A másik oldalon pedig Lili erőlködését látjuk, akinek egyik „barátnője” Gold Judit még meg is nehezíti a dolgát. Nem örül Lili új barátjának, és próbálja elválasztani őket.

És ez az a rész, amire kíváncsi lennék, mi is történt. Mivel bekerült a könyvbe, így feltételezem, hogy erre rájöttek, de soha sehol nem említik, milyen módon lepleződött le Judit. Pedig ezt vártam a végéig. Így hát nem tudom, hogy ez már csak az író képzelete szüleménye volt-e, hogy egy kicsit izgalmassá tegye a történetet, vagy valóban megtörtént.

Nem akarok rosszat írni a könyvről, de messze nem érte el szerintem azt a szintet, hogy ilyen nagy reflektorfénynek örvendjen. Legalábbis a könyv, nem. Semmi különös nem volt benne, semmi extra írói teljesítmény, talán csak a háttere a történetnek, de az is minimális. A szereplők egyszerűek voltak, nem rendelkeztek semmilyen figyelemreméltó tulajdonsággal, és ha csak azt vesszük, hogy az egész könyvben egy körforgása ment a levelezés-orvoslátogatás-találka szervezésének, hát az nem valami sok. Kicsit nagyobb elvárásaim voltak felé, a történet érdekesnek tűnt, de végül még hiányosan is zárult. Egy kis epilógust írhatott volna, hogy mégis mi történt pár évvel később. De csak ennyit kaptunk.

Könyvek szlovák kiadásai

A héten otthon voltam szabadságom, és az utam az egyik város könyvesboltjába is vezetett. A szlovákiai könyvesbolt-lánc egyik kisebb üzletében nézelődtem, a Panta Rhei-ben. Annyi szép kiadást találtam, hogy úgy döntöttem megér egy külön bejegyzést. Igazat megvallva, eléggé elvagyok maradva a könyvek szlovák megjelenésével, mert miért is olvasnám szlovákul, ha tudom magyarul? Na mindegy, lehet ezért is lepődtem meg. Még Donna Tartt – Goldfinch-je is már rég elérhető szlovákul, a magyarra pedig még várni kell (remélem már nem sokat, annak idején őszre ígérte a Park kiadó, azért nem vettem meg eddig angolul). Aztán egy pingvines könyvet fogtam meg, ezt nem ismertem, csak annyira tetszett a kiadása. A lapjai szélei pirosra voltak festve, a könyv fedele pedig krém színű, és olyan érdes. Öröm megfogni. Remélem a sztorija is olyan jó lesz mint a kiadása, mert elég zsákbamacskásan vettem meg :). Címe - Barátom a pingvin, egy tanárról szól, aki egy dél-amerikai útja során megment egy pingvint, és hazaviszi. Egyébként úgy néz ki, igaz történet.

Aztán a klasszikus irodalom polcon maradt tátva a szám. Van egy nagyon szép sorozatuk, klasszikusokkal, minden könyv egyforma köntösben, de különböző színben jelenik meg. Hemigwayből volt a legtöbb, és mivel megtaláltam a Magyarországon ritkaságszámba eső Vándorünnepet, így ezt is most szlovákul vettem meg. Mondjuk megrendelhettem volna angolul is, de úgy megtetszett ez a sorozat.

Aztán megláttam Gárdos Péter Hajnali lázát is szlovák kiadásban, és bizony tetszett nekem a leveles borítójával. Jól visszaadja a könyv tartalmát. Aztán láttam még Az igazság és más hazugságok című könyv szlovák változatát (egyébként a magyar már megvan nekem). Ez a kiadás kifejezetten jobban tetszett, egy írógép volt rajta és azon íródott ki a cím. Aki pedig tudja miről szól a könyv, annak szerintem értelmet ad ez a verzió.

Sok más meglepetést is láttam, szlovákul már ki van adva Colm Toibin Brooklyn című könyve, amit tudom, sokan a film miatt már várnak (nekem annakidején tetszett). Megtaláltam néhány Zolát is, ugyan azok csehül voltak meg, de azok után már utána jártam korábban, tudom, hogy a csehek kiadták mindent.

A harmadik könyvet szintén csak megtetszésből vettem meg, nem tudom pontosan milyen lesz. A címét úgy fordítanám, hogy A gurulós könyvtár.

Nem volt olcsó a 3 könyv, amit végül megvettem, de nagyon örülök nekik. A Hemingwayt még meggondolom angolul, de a másik kettőt elolvasom szívesen szlovákul.

Colm Tóibín: Brooklyn - 7 éve vár

Úgy döntöttem, ideje levenni a polcomról a 7 éve „porosodó” Brooklyn című könyvemet, és posztolni róla, hiszen előbb-utóbb a csapból is ez fog folyni. A könyvet még 2009-ben vettem Coloradoban, és ugyanekkor olvastam is. Teljesen véletlenül találtam rá, az egyik állandó Borders-es nézelődésem során.  Megtetszett és megvettem. Az olvasására valamikor már ősszel kerülhetett csak sor, ugyanis emlékszem, ez volt a könyvem a repülőn hazafelé. CO-ból Chicago-ba valami senior agent mellett ültem, aki valahogy nem akarta abbahagyni a dumálást velem. Hiába volt a könyv a kezemben, annyival megpróbálta lerázni, hogy azt mondta a „the butcher is the killer” J. Ne ijedjetek meg, sem ő, sem most én nem spoilereztem el semmit. Csak azt akarta, hogy letegyem a könyvet. Ezután inkább úgy tettem, mintha aludnék.

Szóval, visszatérve a könyvhöz.  Mivel már 7 éve hogy olvastam, ne várjatok részletes beszámolót, meg ugye nem is szoktam túl sok tartalmat írni. A történet főhőse egy fiatal lány, aki Írországból Amerikába utazik, munka után. Egy szigorú hölgynél kap szállást az alagsorban, és könyvelőnek tanul ki. Lassan építgeti életét az új világban, és hiányzik a családja. Aztán megtalálja a szerelem, és az élete is kicsit könnyebbé válik. Az igazat megvallva, többre nem emlékszek. Tudom, hogy mindig Conney Islandre jártak fürödni és napozni. 

Nagyon könnyű kis olvasmány, akár vasárnap délutános, de nem az a agyatlan írás.  Lányos könyv, de  azért a komolyabb és irodalmibb. Már ha jól emlékszem J. Nekem elég a borítóra ránéznem, és már az is sokat elárul. A könyvből készült film Oscar jelölt, és úgy olvastam a BBC-t érdeklik a jogok, hogy sorozatot készítsenek belőle. Az még izgalmas is lehet.

Úgyhogy én így várom majd a filmet belőle, mivel élveztem a könyv olvasását, szerintem a filmet is fogom (annak ellenére, hogy tudom, hogy nem lesz olyan jó). De a történet miatt adni fog valamit. Colm Tóibín annak idején engem ezzel a könyvvel teljesen megvett. Mindig szívesen gondoltam vissza rá. Jelenleg még újraolvasni nem akarom, túl sok nem olvasatlan könyv vár még rám, de ha egyszer kifogyok az olvasmányokból, ezt biztosan újra olvasom.

Rosalie Ham: The dressmaker

A dressmaker-ről valamikor tavaly nyáron hallottam először (de belegondolva, az lehet valami másik varrónős történet volt, amivel keverem), majd egy prágai útról hazafelé láttam meg a könyvet a repülőtéren. Hosszabb gondolkodás után, végülis úgy döntöttem, hogy ezt veszem meg (a Room kárára). Nagy hiba volt. Ilyen rossz könyvet életemben nem olvastam. Lehet így járok, ha próbálok nyitni és több kortárs művet olvasni. Nem is a kortársságát hibáztatnám, de egyszerűen nem olyan könyv, amiket általában olvasok. De még szerintem azon túl is szörnyű volt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy azzal a másik varrónős könyvvel kevertem. Tök mindegy. Az állításon nem változtat.

A könyv főszereplője Tilly, aki sok év után tér vissza kis ausztráliai városkájába az – ahogy mindenki hívja – őrült anyjához. Innentől kezdve kb. nem tudok semmit a műről. Gőzön nincs mi történt, mikor és kivel. Annyi sok szereplő jelent meg kb. 3 oldalon, hogy nem tudtam ki kinek a kije. Még ha a sok szereplő nem okozna elég zavart az olvasó fejében, a könyvben időugrások is vannak, amikről nincs megjegyzés.  Normális könyv odaírja a dátumot, vagy valami… Itt, csak találjuk ki, mint a filmekben… Abból jöttem rá, hogy valami nem stimmel az idővel, amikor egy halott szereplővel beszélgettek J (hozzáteszem ezt vagy 10 oldal után..). Oké, itt nem hibáztatom a könyvet, hiszen az 5. oldaltól kezdve úgy olvastam, hogy nem érdekel, csak legyek már túl rajta. A városka lakói nem szeretik Tillyt, akinek egy baleset miatt kellett elköltöznie. Az, hogy a könyvcíme varrónő, nem játszik túl sok szerepet benne. Igen, Tilly valóban varrónő, és varr is 1-2 ruhát a városka lakóinak, és ennyi. Ja meg megemlítik, hogy Párizsban is tanult varrónősködést...

Tilly a végén mintha megbosszulta volna a lakosokat, és azt, ahogyan vele bántak. A végét nem árulom el, mi történik (én sajnos véletlenül hamarabb belefutottam egy spoilerbe, de annyira nem zavart). Nagyon lassan halad a cselekmény, ami annyira unalmas is egyben, hogy számomra igazán nehézzé tette az olvasását. Nem is akarom nagyon ragozni a nemtetszésemet, mindenki döntse el maga. Nem tudom magyarul kiadták-e már (de a film és a „lányos” sztorija csak idő kérdése még felkelti valamelyik kiadó figyelmét), de el tudom képzelni, hogy a magyar verzió kicsit értelmesebb képet adna legalább. Úgyhogy a negatív véleményem senkit ne korlátozzon, és olvassa el, ha akarja.

Idézetek:

• Everyone likes to have someone to hate.
• Some people have more pain than they deserve, some don’t.
• “Pain no longer be our curse, Molly.” She said. “It will be our revenge and our reason. I have made it my catalyst and my propeller. It seems only fair, don’t you think?”