A
Hajnali lázról először akkor olvastam, amikor még nem volt körülötte ez a nagy figyelem és
felhajtás. Legalábbis én nem éreztem. Aztán lehet, hogy csak lemaradós üzemmódban
voltam. Gondolkoztam rajta mindig, hogy vegyem-e meg, aztán egy Libris akcióra volt
szükség, még januárban, hogy végül megtegyem.
A
könyvet jó egy hét alatt olvastam el, még június elején. Ennek több oka is
volt. Az egyik, hogy a kiadásában, nem követték a „spóroljunk a lappal”
metódust, hanem jó vastag lapokra nyomtatták, óriás betűkkel, és nemhogy nagy szóközökkel, de
most még nagyon széles lapszélekkel is. A másik ok az volt, hogy a tartalma
annyira egyszerű volt, hogy nem követelt sok figyelmet és gondolkodást. Sok
párbeszéd volt benne, így gyakran egy sor annyi szöveg tett ki, hogy „jó”.
A
története szerintem mostanra már mindenkinek ismerős, Gárdos Péter, a szülei
találkozását írja meg, egy svéd helyszínen. Mindkettőjüket kórházban ápolják, a
pasi meg mindenáron meg akar nősülni, és szétküld vagy 100 levelet mindenféle
nőknek, hogy találjon valakit… Itt el is vesztette a szimpátiámat. Végül nagyon
hamar rátalál Lilire. Az orvosa nagyon rövid időt jósol neki, de ez őt nem
tántorítja el, sőt szinte süket fülekre talál. A másik oldalon pedig Lili
erőlködését látjuk, akinek egyik „barátnője” Gold Judit még meg is nehezíti a
dolgát. Nem örül Lili új barátjának, és próbálja elválasztani őket.
És ez
az a rész, amire kíváncsi lennék, mi is történt. Mivel bekerült a könyvbe, így
feltételezem, hogy erre rájöttek, de soha sehol nem említik, milyen módon
lepleződött le Judit. Pedig ezt vártam a végéig. Így hát nem tudom, hogy ez már
csak az író képzelete szüleménye volt-e, hogy egy kicsit izgalmassá tegye a
történetet, vagy valóban megtörtént.
Nem
akarok rosszat írni a könyvről, de messze nem érte el szerintem azt a szintet,
hogy ilyen nagy reflektorfénynek örvendjen. Legalábbis a könyv, nem. Semmi
különös nem volt benne, semmi extra írói teljesítmény, talán csak a háttere a
történetnek, de az is minimális. A szereplők egyszerűek voltak, nem
rendelkeztek semmilyen figyelemreméltó tulajdonsággal, és ha csak azt vesszük,
hogy az egész könyvben egy körforgása ment a levelezés-orvoslátogatás-találka
szervezésének, hát az nem valami sok. Kicsit nagyobb elvárásaim voltak felé, a
történet érdekesnek tűnt, de végül még hiányosan is zárult. Egy kis epilógust
írhatott volna, hogy mégis mi történt pár évvel később. De csak ennyit kaptunk.
No comments:
Post a Comment